Hol a világ közepe? Avagy erotikus jelképek népdalainkban

Kép forrása:  miloradkrstic.blogspot.co.uk

Ének órákon megtanulhattuk, hogy a népdalok szájhagyomány útján maradtak ránk, általában természeti képpel kezdődő alkotások, amelyek kifejezik az ember érzelmeit, gondolatait. Azt már sehol se hallottuk, hogy van egy második jelentésszintje, hogy rejtetten vagy nyíltan erotikus jelképekként is értelmezhetők a képek. Pedig milyen izgalmas és tanulságos órát tarthattak volna tanáraink...

Hány alkalommal énekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt... vagy a Bújj, bújj zöld ág... kezdetű dalokat , de gondolom keveseknek van fülük hozzá, hogy meg is értsék, mit jelentenek ezek a képek átvitt értelemben. Hát, tavasszal valóban alaposan megpezsdülnek az ember életnedvei, és  ha megnézünk több népdalt is észrevehetjük, hogy nagyon sokban megjelenik a kapu (amin át kell bújni), az ablak (amin betekint a fiú) vagy az udvar, ami általában kerek,de ez a valóságban éppoly ritka, mint a kerek ablak. Ezek mind női jelképek. Ezután egyértelmű, hogy miről beszél nekünk ez a dal:

A női szeméremtest "fedőneve" ugyanígy a hal, vagy a vizet, nedvet tartalmazó edény: csupor, findzsa, vagy maga a víz, folyó (amin át kell gázolni), sokszor a Tisza. A következő dal halászdalként ismert, de a második versszakától nyilvánvalóvá válnak szexuális vonatkozású jelképei:

Sokszor használtak növényt férfi és női jelképnek egyaránt. A kalászosok -némi képi hasonlósággal élve- a nőiség, a nő szimbólumai. A szilvaszedés, az udvarban/pitvarban való seprés, vagy a szántás- vetés mind mind a testi szerelemre utaló képek. Nocsak? Alig lehet találni olyan tevékenységet, ami nem hozható összefüggésbe a szexuális aktussal:

Szántottam gyöpöt,

Vetettem gyöngyöt.

hajtottam ágát,

Szedtem virágát.

Vagy az "Éva szívem, Éva, Most érik a szilva/ Terítve az alja, leszedjük hajnalra." Itt eleve nehézkes lenne a szó szerinti jelentést erőltetni elvégre ki szedne "szilvát az éjszaka közepén?A dió és a mogyoró a férfiasság szimbólumaként jelenik meg dalainkban – így aztán, ha egy népdalbéli lány belebetegszik a dióba, kétségkívül nem a hasfájás gyötri. De ugyanerre vonatkozhat a búza, illetve a búzaszem kipattanása is. Ha ugyanis a búza beért, és a szeme is kipergett, ott már valószínűleg a szerelembe esés is megtörtént. Egy népballada például ennyivel „intézi el” a megfoganást:„Szabó Vilma kiment a kis kertbe,/ Lefeküdt a diófa tövébe”. És sokszor pontosan megjelölik a szerelem helyszínét, az udvart ahol általában fa terem:

Udvaromba van egy kerek almafa, 
De nem tudja senki, mi terem rajta. 
Terem azon hű szerelem, rozmaring a párjával, 
Miért is élek én a más babájával?

A Szentiványi tiszta búza / Kihajlott a gyalogútra kezdetű dal látszatra egyszerű természeti képpel kezdődik, nincs mit megfejteni rajta. A két sor minden egyes eleme azonban többletjelentést hordoz. Szentivánéj a nyári napfordulót jelöli, a legrövidebb éjszakát a naptári évben, mely a szerelmi varázslások ideje is. A tiszta búza mögöttesét már részleteztük. Az is bizonyos, hogy a szerelem virágai (rózsa, pünkösdi rózsa, csipkefa bimbója) leggyakrabban épp az útra, utcára hajolnak ki. 

 Két szál pünkösdrózsa/ Kihajlott az útra.

Ezeken az utakon, gyalogutakon pedig csak legények járnak . A jár igénk egyaránt kifejezi azt, ha valaki valahová megy (halad), és azt, ha valami ide-oda mozog.

 És hogy halljunk is egyet, Palya Bea Erotikus dalt énekel:

Felhasznált irodalom: Hol a világ közepe?- tanulmányok a paraszti  szerelemi kultúráról

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.