A kínai asztrológia szerint 2015 a Kecske éve és február 9.-étől kezdődik.
A Bak alapvetően a törvényekkel, a törvények ismeretével, ismertetésével és alkalmazásával áll kapcsolatban, vagyis az egész megnyilvánulásunk, forma és tartalomvilágunk alapjaival.Ez az év leginkább a törvényes és törvénytelen közötti megkülönböztetés, a lelkiismeretes vagy lelkiismeret nélküli magatartás, a magasabb, de finomabb értékeknek a figyelembe vétele illetve a közösségi magatartás mellett maradás terén jelent komolyabb kihívásokat, ezen a téren igényel a leginkább éberséget.
A kínai Kecske az európai asztrológiában a Bak jegyének felel meg.
A Bak alapvetően a törvényekkel, a törvények ismeretével, ismertetésével és alkalmazásával áll kapcsolatban, vagyis az egész megnyilvánulásunk, forma és tartalomvilágunk alapjaival.
Ez az év leginkább a törvényes és törvénytelen közötti megkülönböztetés, a lelkiismeretes vagy lelkiismeret nélküli magatartás, a magasabb, de finomabb értékeknek a figyelembe vétele illetve a közösségi magatartás mellett maradás terén jelent komolyabb kihívásokat, ezen a téren igényel a leginkább éberséget. Különösen azon személyeknek fontos nagyon odafigyelni eme mélyebb megkülönböztetésekre, akiknek a születési képletükben a Bak negatívan jelenik meg (mint karma pont, negatívan fény-szögelt bolygók) s keveset dolgoztak fel életük során eme problematikából. Ők lesznek a leginkább hajlamosak rosszul ítélni meg az általános helyzetet, a helyzetüket s rossz döntéseket hozni ennek következtében.
Az elkövetkező évben tehát a létezést fenntartó legalapvetőbb törvényszerűségek a minél tágabb és ugyanakkor minél személyesebb megértésére érdemes fókuszálnunk, ugyanakkor legalább ilyen fontos a lelkiismeretünk hangjának komolyan vétele, a belső alázat, a sors törvényekkel való együttműködés. A törvényszerűségek minél tisztább, átfogóbb megértésére tett erőfeszítések, az azok szellemében tett lépések, személyes erőfeszítések később, hosszútávon meghozzák a maguk pozitív eredményeit, legyen szó akár párkapcsolatról, egészségről, munkáról, gyereknevelésről, tanulmányokról stb.
A Bak erőterére pozitívan a bölcsesség, a mértékletesség, az előrelátás, a közösségben gondolkozás, a megfontoltság, összeszedettség, kitartás, szorgalom, komolyság, megbízhatóság, alaposság jellemző.
Negatívan pedig a makacsság, a csökönyösség, a szűk látókörű, anyagias pragmatizmus, a gőg, az összeférhetetlenség, a lenézés, az önbizalomhiány, a türelmetlenség, erőszakosság, merevség, pesszimizmus, hamis tekintély tisztelet, tekintély elvárás, közhelyesség.
Ugyebár az élő kecske (az asztrológiai Bak és Kecske szimbóluma) a sziklás hegycsúcsokon, kiálló, vékony szirteken kecses magabiztossággal, játékossággal ugráló állat. Eme veszélyekkel dacoló magabiztosságot az élet bármely területén a rengeteg gyakorlás, hely közvetlen kitapasztalása, a fokozott figyelni tudás, személyes odaedződés biztosítja.
Különben ezen a magas hegyes, meredek Bak jellegű vidéken bármely félrelépés, figyelmetlenség végzetes következményekkel jár, járhat. Ég és föld között ez az a hely ahol legközelebb érezheti magát az ember a szellem valóságához, mivel a fizikailag kiemelkedik és eltávolodik, ezáltal rálátást nyer az előtte elterülő tájra, annak jellegzetességeire, de ez az a hely, ahol a legnyilvánvalóbb a fizikai valóság letagadhatatlan és kényszerítő mivolta. Ez utóbbit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Teljes valóságában és megkerülhetetlenül tudatosul fizikai mivoltunk, szükségleteink, s nem utolsó sorban személyi határaink. A nagy hegyek között a vadonban, ahol a bakkecskék élnek, nem csupán az tudatosul, hogy mindenkinél fentebb küzdöttük magunkat, hanem az is, hogy ez az egész hely a mi személyünknél sokkal hatalmasabb, látványában, időtállóságában. A fizikai síkon legalábbis. Alázatra, tiszteletre és főképp józanságra tanít.
A magashegyi élet jellemzője, hogy mindent ami nem közvetlenül szolgálja az Életet, mindent ami nem funkcionális ki kell hagyni a képből. Csak a legfontosabbak maradnak, a lényeg tud megmaradni, az maradhat meg, a többi lemorzsolódik, különben nem lehet előre jutni.
A Himalája lábainál élő tibetiek nem kívánták megtámadni a Himalája hegycsúcsait. Ebben célt látni tipikus nyugati öncélú egyéni teljesítményben való gondolkozás, valamint a belőle táplálkozó ambíció. A tibetiek „csúcstámadásai" nem kívül, hanem belül, a szellemben voltak, a hegy az Egy-ség, az Örökkévalóság szimbólumaként az Istenek helye volt. Itt is látszik a különbség a kétféle valóságszemlélet között. Most abba ne menjünk bele, honnan gondolom én, hogy kezdődnek az öncélúságok mindkét oldalon, mind a nyugati mind a keleti oldalon.
Dénes Mária