A hierarchikus közösség és a liberális csandala

Kép forrása: http://htekidsnews.com/world-population/

A probléma az, hogy leginkább csak az elmúlt pár száz év társadalmi rendszereit vesszük ma alapul, pedig több ezer évig is vissza kellene menni, hogy a kérdést behatóbban meg lehessen vizsgálni. Az utóbbi ezer év társadalmi rendszerei között nem nagy a különbség. A rabszolgatartó rendszert felváltotta a piacgazdaság, amely ugyanaz, ha csak a lakásfenntartásért és az élelmezésedért dolgozol. A kommunizmus minden és mindenki egyenlő eszméjét felváltotta a demokrácia liberális eszméje, ahol ez a félreértelmezett egyenlőség még jobban ki van élezve. A demokráciát átszőtte a kapitalizmus, amelynek egyetlen mércéje van: a vagyon. Ebben a rendszerben minél több pénzed van, annál magasabb helyet foglalhatsz el. Mindegy, melyik korszakot és társadalmi rendet vizsgáljuk, az alapja (vagy alaptalansága) ugyanaz: az analogikus gondolkodás elvesztése, a szellem megtagadása, a morál kihalása. De ez nem volt mindig így.

Időszámításunk előtt létezett az archaikus közösség, amelyet mai gondolkodással nehéz megérteni. Az őskori ember, az archaikus korban, hierarchiában élt. Ezt a rendszert kasztrendszernek hívták, de nem tévesztendő össze a későbbi, keleten fennmaradt csökevényes formáival. A hierarchia az analógiákon alapult, az analogikus gondolkodás azonban a mai ember számára nehezen megérthető, ugyanis évek óta a lineáris logika rabja. A mai társadalom a lineáris logikán, azaz a természettudományokon, így a természeten nyugszik, az archaikus közösség pedig szellemi hierarchiától függ.
Elmondhatjuk, hogy a szellemet integráló hierarchikus társadalmi rendszer, a kasztrendszer, magasabb rendű volt, mint a természeten nyugvó rendszerek. Már csak abból a tényből kiindulva, hogy a fizikai világ (természet) van alárendelve a szellemi világnak, és nem fordítva. A természeten alapuló társadalmi rendszerek alapja az, hogy a sorrendet az erősebb dönti el, így a társadalom osztályokra tagolódik. Az erősebbek irányítják és kizsákmányolják a gyengébbeket, ahogy a természetben, az állatvilág is teszi. Így kialakul a társadalomban egyfajta rétegződés, amely azonban nem szellemi hierarchia.
A hierarchikus közösség nem alulról építkezik, hanem metafizikai értékeken, magasabb szellemi törvényeken értelmeződik. Nem alulról, hanem felülről. Ezért az őskori közösség a számok rendjére épült.
A hierarchiák világtényeknek, szellemi köröknek feleltek meg, mindegyik szintnek megvolt a maga jól meghatározott szerepe és értéke. Mindenkinek megvan a helye.

"Az emberiség pedig nem akkor boldog, és nyugodt, ha szenvedélyek tépdesik, ha anyagiassá válik, nem akkor rendezett, arányos, kiegyensúlyozott, ha a tudattalan erők marcangolják, hanem akkor, ha a világos értelem kormányozza" (Hamvas)

A hierarchia nem önkényes, hanem megfelel a szellemi hierarchiának, rendnek. A rend az, hogy mindenki az, ami, a király az király, a szolga pedig szolga. A rendben mindenki a helyén van.
Ha a hierarchia megbomlik, az emberek elvesztik a helyüket.

"Ha nincs tao, jön az élet. Ha nincs élet, jön a szeretet. Ha nincs szeretet, jön az erkölcs. Az erkölcs nem egyéb, mint kényszer" (Lao-Ce)

A hierarchia felbomlása az elkorcsosulás, elszellemtelenedés, primitivizálódás.

Az inka hagyomány szerint Vicsama három tojást dobott le a földre, egy aranyat, egy ezüstöt és egy vasat. Az arany tojásból keltek ki a szellemi rend tagjai, az ezüstből a lovagi rend, a vasból a gazdasági rend tagjai. A három tojás megfelel a hindu hagyomány három gunájának: szattva, radzsasz, tamasz.
Az első rend a szellemi rend. Vagyis a legfelsőbb kaszt a szellemi kaszt volt, amelyben a szellemi ember uralkodott, vagyis a világos értelem. Ez képviselte a metafizikai tudást, a szellemi világgal való kapcsolatot, a dharma-t. A dharma tudása nélkül az emberi közösség csak gyülevész csőcselék. Vagy Hamvas szavaival élve: "Az ember valódi beavatás nélkül társadalmi vadállat (béte sociale), akinek gondoskodásra van szüksége, különben nyersen zabálja a húst."

A lovagi rend alkalmazza a szellemi törvényt. Jelképe a kard: a cselekvés, logosz, szó jelképe.
A gazdasági rend a földet műveli, hogy az anyagi bőséget és a termékenységet fenntartsa.

A szellemi kaszt megfelel a tudásnak (Istenazonosság tudása, fény és szeretet). A lovagi kaszt a morál. A gazdasági kaszt a kultusz.

Manu törvénykönyve azt mondja, hogy a közösség tagja csak a kétszer született ember lehet: a dvidzsa, aki nem csak az anyagban, hanem a szellemben is megszületett (újjászületett). Aki csak az anyagban született, szakrális közösség tagja nem lehet.

Minden archaikus közösségnek törvényszerűen voltak tisztátalan tagjai, a kaszton kívüliek (csandala), melynek tagjai a törvényen kívül éltek. Ők azok, akik a szellemi törvényeket magukra nem tartják kötelezőnek, csak az ösztönt szolgálják, erkölcsöt, udvariasságot nem ismerik és nem tisztelik, nincs szégyenérzetük. Életüknek egyetlen célja a táplálkozás és az alvás, mint a kutyának.
A mai társadalmi rendszer nem tudja elfogadni, hogy minden rendszerben vannak kaszton kívüliek, hanem azokat készakarva, ha kell, erőszakkal integrálni akarja. Igazából ez az integráció azért hiábavaló, mert kaszton kívülieket nem lehet integrálni. A kevert közösségben, így a demokráciában is, a kaszton kívüli, vagy tisztátalan, egy meghatározatlan valami, hol nemzetiséghez, hol vallási felekezethez, hol fajhoz kötik.

"Minden közösségnek van tisztátalanja, csak a nem hierarchikus közösség a tisztátalanság bélyegét egy bizonyos emberi csoportra nem az egyetemes rend, hanem a történeti szenvedély értelmében üti rá" (Hamvas)

A közösséget csak a szakrális rend fenntartása őrzi meg, hogy a tisztátalanság lent maradjon, mert ha a tisztátalanság feltör, bekerül a közösségbe, akkor azt megbomlasztja. Valószínűnek tartom, hogy ez a nagy integrálási igyekezet is a közösségek szétbontását célozza meg.

Időszámításunk előtt 600 évvel vette kezdetét a szakrális közösségi rendek megbomlása, amelynek során az emberiség kaszton kívülivé lett, tisztátalanná vállt.

A mai társadalmi rendszer egyszerűen liberális csandala. Az a fajta csandala, amely legfeljebb csak a gazdasági kasztra emlékszik, és azt megpróbálja gyakorolni. Azonban nem a természet művelése, hanem annak kirablása folyik. A romlás: a szellem megtagadása, a morál elvesztése, a kultusz (idill) eltűnése. Ez a rendetlenség (csandala, vagyis hierarchia hiány) ma a családra, munkahelyekre, iskolákra is kiterjed. A családokban elvesztették a szerepüket nem csak a férj és feleség, hanem a szülők és a gyermekek is. Az iskolákban is elveszett a tanár - diák hierarchiája. Sokan a hierarchikus rend eltűnését az egyenlőség megvalósulásának hiszik, mert nem tudják, hogy valódi egyenlőség nincs, vagy ha erőszakkal kialakítják, akkor elveszik az egység.

A hierarchikus társadalom egységes volt, mert mindenki a helyén volt. A jelen társadalom kiesett az egységből, mely természetes következménye annak, hogy a szellemet megtagadta. Ha valaki magára kötelezővé teszi a morált, a törvényt, kiröhögik, vagy lehülyézik, mert a kaszton kívüliek által alkotott társadalom nem tud elviselni nála magasabb rendű tagokat.

A kasztrendszer az egyéni belső hierarchia alkalmazása a közösségen. Nem csak a közösség épült fel hierarchikusan (szellemi törvényeknek és rendnek megfelelően), hanem a személy is, a család is. Még egyszer: a hierarchia rendet jelent. Minden a helyén van. Aminek nincs helye, az csandala. De a csandalának is van helye: a kitaszítottság.

Mára már elvesztettük a helyünket, és azt igen nehéz, ha nem lehetetlen, visszaszerezni. Ma nem hogy a lovagi rend tagjai kerültek vezetőknek, s nem is a gazdasági rend tagjai, hanem a kaszton kívüliek. Akik sem a szellemet, sem a morált, sem a kultuszt nem ismerik, csak jóllakni és jót aludni akarnak, mint a kutyák.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.