A Veleméri fénytemplom

A téli napforduló a napisten feltámadásának pillanata, "Fény-Krisztus születése". A nemlét sötétjében a napkeltére várakozó templom méltó módon jelzi is ezt a korszakváltást: a kisded felragyogó arca mintegy életre kel a néhány perces sugárözönben. Sajnos e bámulatos fényjelenség manapság nem látható, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített erdő fái eltakarják.

Velemér 10 falu központja volt az Árpád kor elején, ezért feltehető, hogy a templom vagy elődjének építését még Szent István rendelte el. Építésének pontos idejét nem ismerjük; először egy 1360-ban kelt oklevélben említik. Freskóit 1377–78-ban festette Aquila János, aki a szentély északi falán önarcképét  és művésznevét is megörökítette.

A templom egyterű, téglalap alaprajzú hajójához alacsonyabb, boltozott szentély csatlakozik. A szentély tengelyét egy résablak, déli falát egy kerek ablak töri át. A hajót három résablak világítja meg. Ezeknek belül is van rézsűje – ami itt értelemszerűen nem a csapadék elvezetésére, hanem a fény terelésére szolgál. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a rézsű aszimmetrikus – miként maguk az ablakok is azok. Az aszimmetria célja a fény útjának szabályozása: mindent pontosan akkor világítson meg, amikor annak ideje van. A keskeny ablakok éles határú fényfoltokat bocsátanak az északi falra. Az ablakok rézsűit eredetileg valószínűleg fényvisszaverő anyaggal vonták be, és a fény terelésében lehetett szerepe a mostanitól különböző, eredeti padlózatnak is. 

Pap Gábor és munkatársai 1976-os és 2005-ös vizsgálódásaik eredményeként fölfedezték, hogy az épület és a freskók elrendezésének sajátosságai miatt ezek a fényfoltok különféle jeles napokon az adott naphoz kötődő képekre vetül, emeli ki azokat. A nyári napforduló, azaz a fénybőség idején a szentély résablakán belépő első fénysugár a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket világítja meg – jelezve, hogy ekkor számukra is van kegyelem. Napéjegyenlőség idején a fényjárás több kép egyidejű megvilágításával értelmezi az északi fal jelenetsorát. A déli ablakokon beeső utolsó fények egyszerre világítják meg Szent Lászlót és a keresztre feszített Krisztust, jelezve, hogy a szent királyt a magyar hagyomány isten fiának tekinti. Azonban sokkal óvatosabban kell bánni azzal a közkeletű nézettel, hogy a Szentháromság vasárnapján kelő Nap első sugara minden évben, a szentély középső ablakán át, a diadalív szentélybeli oldalának közepén lévő Szentháromság-jelképre esik, ugyanis változó ünnepről van szó.

A kor embere számára elég volt az utalás a vallási alapfogalmakra, vagy a magyar mondavilág elemeire, valamint a csillagászat eszközkészletére, ez már felidézte az összképet.  A csillagászati vonatkozás két részre bontható. Az egyik a mondakörök csillagképekben történő megjelenítése, a másik a Nap, a Hold és a bolygók útvonalának, így a zodiákus csillagképeinek megfigyelése. A falképsor egyes képei azonosíthatók a Tejút csillagképeinek meghatározható csoportjaival, másrészt az egymást követő képek a magyar történelem folyamatára, ennek folytonosságára is utalnak. Ez a két vonatkozás fűzi a részeket egésszé.

 A veleméri templom festése időszakában a kor embere, a képek tervezője számára sok minden magától értetődőnek számíthatott - ide értve a képekben rejlő utalásokat is -, amelyek ma rejtélynek tűnnek. "A régiek hitték a teremtett világ misztikus egybetartozását, hitték annak hierarchikus rendszerét - az életet." (Molnár V. József: Kalendárium.) Ennek a gondolatnak jegyében áttekintve a templom képeinek összességét, érzékelhetően két csoport különböztethető meg. Az elsőt talán nevezhetnénk "égi" jellegűnek. A többi alul lévő kép a teremtett világ rendjét közvetíti. Ennek korabeli megjelenítése elsősorban a zodiákust (illetőleg az ebből képzett csillagjegyeket), valamint a négy elem rendszerét jelenti. Például az Ikrek a "csodaszarvas" jelenetben, a Bak azért, mert a Tejút hasadéka (Mária trónjának helye) ennek körcikkében van, a Nyilas Szent László alakjánál, a Skorpió pedig a Kálvária-ábrázolás esetében. A Szűz a "névtelen" női szentnél (ide tartozik az "Angyali üdvözlet" képe is), az Oroszlán pedig Márk evangélista szimbólumánál azonosítható. Ezek a mai kor emberének nehezen érthető szimbólumok, de ha ehhez a "rejtélyhez" közelebb szeretnénk kerülni, ajánlom Pap Gábor művészettörténész munkáját olvasásra, Velemér  egy tér- idő gráf működési vázlata címmel, valamint Kevy Ferenc: Újabb gondolatok Velemér középkori templom falképeiről című cikkét.

De talán a legjobb, ha ellátogatunk Velemérre és a templom padsoraiban ülve lapozgatjuk Kovács József: Nézzük meg együtt a veleméri templom falképeit! című munkáját (a scribd.com -on megtalálható). De előtte mindenképpen nézzük meg Pap Gábor: A bölcsesség házat épít magának című filmjét: http://www.youtube.com/watch?v=ZAwj9K35GbU

Néhány évig éltem Vas megyében, egyik kedvenc helyem a megyében az Őrség, felkerestem  a veleméri templomot is. Ismeretes, hogy 1949-től az illegális határátlépések megakadályozására vasfüggönyt hoztak létre a szovjet érdekcsoportokhoz tartozó közép- és kelet-európai országok a nyugati határ mentén, hogy azok népességének nyugatra irányuló szabad mozgását ellenőrizzék, korlátozzák, és a népességet Nyugattól elszigeteljék. Velemér közvetlen a vasfüggöny mellett helyezkedett el, a határsávba esett, megnehezítve ezzel az ott élők életét, aminek egy tábla is emléket állít.

Forrás: Wikipédia

a fentebb említett írások (Kovács József, Pap Gábor munkái)

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.