Nem tagadható, hogy női társadalomban élünk. Aki ebben kételkedne, az hamarosan meg fogja látni, hogy minden jel erre mutat. Nem csak a női emancipációról beszélek, hanem az egész társadalom felépítésének módjáról, az emberek egymás iránti elvárásairól, a párkapcsolatokról, a tendenciákról.A hagyományokból tudjuk, hogy az anyag – a mater – a női elvhez tartozik, a szellem pedig a férfi elvhez. A ma társadalma az anyagiakra van építve, azaz a mater – re, a nőre. A mai ember akkor sikeres, ha sok anyagival rendelkezik: pénz, berendezések, ingatlan. Minden, ami az anya – Földdel kapcsolatos. Az asztrológiában a Szűz princípiumhoz tartozik az anyag, a Föld, a föld megművelése, a kultusz, és ne feledjük, hogy a Szűz női jegy. A Tarotban is, hogy más aritmológiát is megnézzünk, a Szűz a tökéletes nő szimbóluma.
A ma társadalmából az igazi szellemiség – a fény – hiányzik. Bár fellelhető némi spiritualitás helyenként, de ezek a spirituális megmozdulások is az anyagi siker elérésére vannak hangolva. Ki ne hallott volna már a pozitív gondolkodásról, a vonzás törvényéről, az agykontrollal be-imaginálható egészségről és gazdagságról.
Az anyagias, vagyis nőies társadalmi felépítésnek köszönhetően a nemek minősége igencsak el van tolódva. Ez az elnőiesedési tendencia és igény a férfi dilemma. De hogy ezt megérthessük, közelítsük meg a férfit a nőn keresztül.
Mindenkinek vannak női rokonai, ha mások nem, hát az anyjuk, így mindenki tudja, hogyan gondolkodnak a nők. Vagyis az a baj, hogy nem igazán tudja. Vagy tudja, de nem érti. Ha érti sem érzi a helyzet súlyosságát.
Ki ne hallotta volna már női ismerőseitől, hogy a férfiaknak sokkal könnyebb! A férfiak élete, sorsa sokkal egyszerűbb, nem úgy, mint szegény nőké, akik menstruálnak, meg szülnek, meg takarítanak és mosogatnak, és ugyanakkor ki vannak szolgáltatva a férfi erejének és intelligenciájának. Ki ne hallott volna már olyan nőről, aki szívesen lenne férfi.
Még a spirituális utakon járó nők feje is telve van ezzel a rögeszmével, hogy a férfiaknak könnyebb, s így öntudatlan van a nőkben egy kis férfi – gyűlölet, vagy férfi – irigység. A női nemzedékek magukkal cibálják ezt a képet a férfiről, s átöröklik, az anya átadja a lányának, sőt a fiának is, s a lány tovább adja, egyre erősebben és szélsőségesebben. Ezért aztán a nők legfőbb erénye a férfi leszerelésének tudása lesz.
Ha megkérdezel egy nőt, hogy milyen a számára ideális férfi, csupa női tulajdonságokat fog felsorolni, mint kedvesség, háziasság, jó test, tolerancia, megértői képesség, empátia, előzékenység, és így tovább. Még véletlenül sem sorol fel senki férfi tulajdonságokat. Vagyis: mi kell a nőnek? Hát nő. Ha még férfi testben is. És miért? Mert a nő szeretne férfi lenni. Képzeljük el a férfi – gyűlöletet, meg a férfi irigységet, meg a férfinak-könnyebb-gondolatot, meg a férfit-le-kell-szerelni elvet egy helyen.
Az anya a fiát a végletekig elkényezteti, elpuhítja, elszerencsétleníti, hogy ezzel segítsen női társainak abban, hogy a fiát könnyebben le tudják szerelni. A lányába pedig beleneveli, hogy a férfit le kell szerelni. Persze ettől még egyetlen nő sem lett igazán boldog.
Ott van az anya, az anyós, meg a többi nő, akik teljes erő bevetve nevelik a férfi palántát – nőnek. És ott van a sok barátnő, meg feleség, akik teljes erő bevetve igyekeznek megnevelni a férfit – minél nőiesebbre. Aztán sírnak persze puhány papucshős férjük miatt, de ez csak színjáték. Titokban sikeresnek, férfinak érzik magukat.
Ez a nagy férfi dilemma: férfinek lenni a mai társadalomban sokkal nehezebb! Amikor az egész társadalom a női tulajdonságokat díjazza, s azt várja el minden nő.
A nők kikérik maguknak. Hogy nekik is joguk van karriert futni meg pénzt keresni meg szabad életet élni. Így van! A női feladatuk mellé felvállalhatnak valamit a férfiak feladatából is, csak épp ne sírjanak. És persze ne várják el, hogy a férfi, cserébe, felvállalja a női feladatokat.
A világot úgy teremtették, hogy a nő és a férfi együtt tud jó párkapcsolatban élni. A nő, aki a kedves, a befogadó, a ház, a fészek őrzője és melengetője, mert a nő az, aki visszavisz az egységbe. És a férfi, aki egyenes, igazságos, bátor, kutató, aki a szellemet az új megismerések és tapasztalatok fele viszi. A férfi a kiáradás, a nő a visszafogadás.
Persze hogy nehéz a nőknek is, mert férfiak akarnak lenni, de úgy, hogy közben fizikai nőiességüket is megőrizzék. Ezért van a fájdalmas menstruáció és a fájdalmas szülés meg a sok női baj, mert a nő nem fogadja el hogy ő nő. És a sok férfileszerelési harc is csak súlyosbítja a bajokat. Nemhiába távolítják el a nők méhét meg petefészkeit a legtöbb 50 – 60 fölötti nőnek. Hisz minek az nekik? Ha férfiak akarnak lenni, nem kellenek a női nemi szervek!
A férfiak leszerelésének próbáit már távolról fel lehet fedezni. A lelki-ismeret-furdalás-keltés, a könnyek bevált fegyverek. Ha a kapcsolat elromlik, a férfi a hibás, mert nem elég nőies. Vagyis nem rendelkezik a következő női tulajdonságokkal: kedvesség, megértés, előzékenység, gazdagság.
A férfi is benne van a bajban nyakig, hisz hagyja magát leszerelni. Gyávaságát a nőiesség színfala mögé bújtatja, látszólag kedves és megértő. Ezért aztán neki is fölöslegessé válik a prosztatája.
Hát így állunk a mai társadalomban, barátaim! S ameddig a férfi – bármennyire nehéz is lenne – nem lesz férfi, s a nő, bármennyire nehéz is lenne, nem lesz nő, addig az egység csak álom. A párkapcsolat csak divat meg szenvedés meg hiábavaló harc. Csak akkor lehet jó párkapcsolat, ha a nő azon dolgozik, hogy nő legyen, a férfi meg azon, hogy férfi. Ameddig a nő férfi akar lenni, s olyan férfit akar, aki nő, és amíg a férfi nő akar lenni, mert rendesnek lenni nem kell bátorság, addig a párkapcsolati pszichoterapeuták elmehetnek golfozni.