A személyes megvalósító rendszer I.

Tehát, minden személy rendelkezik egy-egy feladat-rendszerrel, amelyre ki kell dolgoznia egy olyan rendszert, amellyel eleget tud tenni a faladatoknak külön-külön és együtt. Amit eddig leírtam jelen cikkemben, meglehet, hogy nem érződik eléggé a súlya, a jelentősége. A továbbiakban erre is hangsúlyt fektetek ezért.

A legtöbb ember jár munkába, vagy vállalkozik, aztán foglalkozik a családdal, aztán van, ami különösen nehezen megy neki (ilyen is van mindenkinél, még ha igyekszik is elkerülni ezt a területet).

Tevékenységek, feladatok, problémák: ebből állnak a személyes élet mindennapjai. Arra senki sem gondol, hogy a feladatok és a nekik megfelelő tevékenységek, a problémák és a megoldások rendszert képeznek: az egész egy olyan személyre szabott rendszerben fejeződik ki, amit fel lehet térképezni. „Na jó. Aha. Kezdem érteni. De mi is ebben a tutti?"- mondhatná, illetve kérdezhetné valaki. És joggal. De megmagyarázom. Egy példával. Olyan ez, mintha úgy vásárolnák autót, hogy megvesszük a kerekeket, a motort, azokat az alkatrészeket amelyek egybekötik a motort a kerekekkel, karosszériát, kormányt, kapcsolókart stb. Mindezeket megvásároljuk 3-4-5 év alatt, gondosan betesszük egy garázsba, s amikor már minden megvan, gondterhelten tesszük fel a kérdést: miért nem működik az autó?

De hiszen hogyan is működhetne, amikor még össze sincs rakva. Az egész csak alkatrészek gyűjteménye, még akkor is, ha potenciálisan magukban hordják egy működőképes autó lehetőségét. Nincs meg a rendszer. Csak az összetevők vannak meg s bár hiánytalanul megvannak, amíg nem alakítjuk ki a működőképes rendszert, vagyis amíg nem rakjuk össze az autót, csak „holt" alkatrész-halmazra számíthatunk. Eddig a példa.

A személyes élet feladatrendszere, vagyis az a rendszer, amivel mi a feladatainknak kéne eleget tegyünk, nincs kialakítva. Még pontosabban: feladatokat oldunk meg külön-külön úgy, ahogy, de nincs meg a feladat-megoldásokat egységes rendszerré alakító kohézió. Ez a kohézió pedig egyfajta metafizikai tudás lenne, amellyel át lehet látni egy személyes élet egészét, vagyis, hogy mire megy ki a játék. A személy tart valami felé. Iránya, irányulása van. Életútja. Feladatait végzi nap mint nap, de lényegében azért, hogy az életútján haladjon. Valahol itt lép be a személyes rendszer fogalma és gyakorlati haszna. Ha ezt sikerül összehozni, akkor a különböző feladatok egészen más jelentőséget kapnak. Amíg az autó nincs összerakva, addig a kormány csak egy kerek tárgy, amikor azonban már egyben van az autó, akkor ez az addig kerek valami egy egészen egyedi, sajátos és nagyon fontos funkciót kap: az autó irányítását.

(Folytatás következik).

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.