A személyes megvalósító rendszer III.

Arról is volt szó, hogy nem kell ragaszkodni a "rendszer" névhez, lehet más is. Amiért mégis kézenfekvőnek találtam e nevet, azt az indokolta, hogy olyan sokösszetevős képességről, tudásról van szó, amelyben az összetevőket funkcionális egység kapcsolja szorosan egymáshoz, hasonlóan egy óraszerkezethez, egy motorhoz vagy éppen egy - s e hasonlóság nagy előszeretetnek örvend a kortárs agykutatásban - számítógéphez, élőlényhez (mint biológiai rendszerhez).

A további hat tulajdonság a "dominancia", a "verifikálhatóság", a "koncentrálhatóság", a "modifikáció lehetősége"(nem azonos ez a korrigálhatósággal), az "ismételhetőség" és a "formalitás". Ez a hat tulajdonság, akárcsak a múltkori cikk témáját alkotó másik hat tulajdonság, lényegi fontossággal bírnak abból a bárki számára egyáltalán nem mellékes szempontból, hogy a sors van-e az ember kezében, vagy az ember van a sors "kezében", az ember irányítja-e sorsának menetét, vagy a különböző erők, tényezők, körülmények vezetik, dobálják, csavarják ide-oda őt.

Itt van mindjárt a "dominancia". Ez egy olyan döntően fontos tulajdonság, amit nem szabad félreérteni. Itt nem arról lesz szó, hogy valaki dominál másvalaki fölött, e tulajdonság egészen mást jelent. Egy jó példát, amellyel e tulajdonság lényegét meg lehet érteni, a logikából lehet felhozni. A logika azt mondja, hogy két logikai rendszer közül az az "erősebb", amelyikből le lehet vezetni a másikat, míg a másik nem "elégséges" ahhoz, hogy az előbbit (tehát, végülis az erősebbet) le tudnánk vezetni belőle (tehát végül is a gyengébből). A gyengébbnek nincs akkora és olyan "tartománya-terjedelme", hogy belőle érthetőbb váljon egy erősebb, nagyobb, átfogóbb, mélyebb, míg egy erősebben kényelmesen elfér a gyengébb, egy-két lépésből elegánsan le lehet vezetni, át lehet látni minden pontját. Ez a személyes életben, beleértve az ember mindennapokon áthaladó szellemi-mentális-lelki fejlődését is, azért fontos, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy jól képzett, tiszta, világos, érett, tág és mély tudásrendszerben(amit az idők folyamán kialakított magának valaki) helyezi el az új ismereteket, tapasztalatokat, információkat vagy pedig mindig ide-oda csapong, kapkod attól függően, hogy éppen mit hall, lát stb. Utóbbi esetben elég ha egy "spirituális mester" előáll valami nagyon ígéretes tanítással s az ehhez kapcsolódó praktikákkal és "emberünk" máris lelkes "vevő" az "új tudásra", olyannyira lelkes, hogy nem is tanácsos rákérdezni, hogy jól átgondolta-e az egészet, nincsenek-e tisztázatlan pontjai a szóban forgó új tannak, praktikának, mert "emberünk" hevesen, ingerlékenyen reagál le minden olyan célzást, kérdést, megjegyzést, ami egy csöpp (és komoly!) gondolkodásra késztetné őt. Ezzel a jelenséggel sokszor találkoztam. Úgy is jártam, hogy egy ismerősöm jött egy új szellemi tannal (lelkesen), amit megbeszéltünk együtt s amivel kapcsolatban jeleztem, miszerint én ezt (már rég) tudom s a praktikai részét (esetleg kisebb eltérésekkel) magam is használom. Határozottan láttam a sértődöttséget ismerősömön és a burkolt kritikára is természetesen sor került, tudniillik arra, hogy kissé talán nagyképű vagyok: egy ilyen remek, magas szintű tanításról azt állítottam, hogy én már rég tudom, rég használom is, és ráadásul ez csak egy része annak, amit tudok... Hát nem vagyok kissé öntelt, beképzelt? A valós helyzet azonban tényleg az volt, hogy az új ismeretet, az új tanítást, ha netán nem tudtam volna már róla, még akkor is másodpercek alatt el tudtam volna helyezni ismereteimnek, tapasztalataimnak azon körében, amelyet évek (vagy már évtizedek) alatt alakítottam ki. Nem én kellett átszellemüljek, hogy beléphessek egy új tudás hatalmas előcsarnokába, hanem az új tudás fért el könnyűszerrel bennem... nos ez ingerelte (talán) ismerősömet. Ehhez hasonló esettel még sokszor találkoztam így vagy úgy. Kezdetben (sok-sok évvel ezelőtt) még bosszantott ez a jelenség, mert úgy tűnt, mintha valami hatalmi jellegű "ki a jobb"-féle játszmáról lenne szó ilyenkor (a helyzet az, hogy kísértetiesen hasonlít is erre ez a játék). Már régóta azonban nem reagálom le, mint ahogy nem is kezdeményezem az ilyen jellegű "játszmákat" : valóban azt vizsgálom, hogy fel tudok-e dolgozni egy új információt úgy, hogy azt elhelyezem már meglévő tudásom megfelelő helyére vagy pedig bizonyos személyes változásokat, lépéseket kell megtegyek ahhoz, hogy az újabb tudás "részese" lehessek.

A "dominancia", tehát azt jelenti, hogy ha személyes megismerő és megvalósító képességem eléggé fejlett, érett, képzett, egyetemes orientáltságú stb., akkor az új információkat "simán" fel tudom dolgozni, be tudom építeni magamba és fel tudom használni anélkül, hogy meginognék alapállásomban. ... s még valami fontos: ha a rendszerem eléggé bír a "dominancia" tulajdonságával, akkor szelektálni is tudok. A ma egyre bővülő "ezotérikus piacon" az a menő arú, amely egy megfelelő kontextuson belül tud hatni egy potenciálisan "készületlen" vevőre. (A "készületlen" jelző nem mindig az információ hiányát, a nem-tudást jelenti, hanem a különböző hitekkel való "telítettséget" is, egy-egy esetben). Nos, akinek fejlettebb, egyetemesebb orientációjú, átgondoltabb, tisztább, pontra-tettebb a megismerési rendszere, az elsajátított tudása és az ehhez társuló realizációs beállítottsága (tehát, egyszóval a rendszere), nem fog olyan könnyen nekiugrani minden olyan horognak, amely be van vonva valami nagyszerű, üdvözítő, boldogító "tudással", "módszerrel", "technikával".

Oly mértékben bele mentem e tulajdonság tárgyalásába, hogy a fennmaradó ötöt későbbre, egy következő alkalomra kell hagynom. Lehetséges, hogy a következő írásban sem tudok a végére érni. De ha netán egy-egy alkalmat fog is igényelni egy-egy további tulajdonság bemutatása, akkor is érdemesnek tartom néhány fontosabb részlet alaposabb megvilágítását.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.