Áldott állapot vagy terhesség?

Az, hogy hogyan telik el  a kilenc hónap és hogyan születik meg a gyermek és vele együtt az anya is, természetesen függ az öröklött problémáktól, feladatoktól és a neveléstől is. Azonban felnőtt ember nem azon siránkozik, hogy milyen géneket örökölt, hanem mindenen elgondolkodik és cselekszik. Felkészül arra, hogy szülő legyen.
Vitathatatlan, hogy amikor megfogan egy gyermek, minden megváltozik a leendő szülők életében. minden más színezetet, más értelmet lel. A nő testében és lelkében is óriási változásokon megy át. Ezt nem mindig tudja könnyen elfogadni és kezelni. A férfinak sem könnyebb, hiszen  a nőt el kell tudja fogadni anyaként is, ami sok esetben nehézségekbe ütközik. Mindezeket a gondolatokat, aggályokat, ami a szülőket foglalkoztatja, megéli az anya szíve alatt növekvő gyermek is.
Különböző kutatások során azt a következtetést vonták le, hogy az úgynevezett ősbizalom az anyaméhben töltött idő alatt alakul ki. Az ősbizalom egy olyan alapérzés, alapállapot, amire később ráépül minden ami az önbizalommal, biztonsággal, bátorsággal vagy ezek hiányosságaival kapcsolatos a fejlődés későbbi szakaszaiban. Ez az ősbizalom olyan esetekben szenvedi a legnagyobb csorbát, ha szülők nem akarják a gyermeket, netalán kísérlet történik az "elhajtására". Sőt a túlzott, sok esetben teljesen fölösleges, vizsgálatok is zavart keltenek a kis jövevény fejlődésében, gondolok itt főleg az amniócentézisre. Ilyenkor mintát vesznek a magzatvízből, hogy megállapítsanak esetleges genetikai mutációkat, betegségeket. Ha nem megfelelő az eredmény, akkor meg lehet "szabadulni" a gyermektől. Hiába jön ki a jó eredmény s marad a kisember, gondolati szinten úgyis "átment" az információ a szülők bizonytalanságáról, hitetlenségéről. És oda az ősbizalom.
Pedig mindenki a neki megfelelő gyermeket kapja. Azaz kapná, mert a mai világban bevett szokás, hogy megszabadulnak a beteg vagy nem kívánt magzattól. Sőt, helyenként lehetséges bizonyos fejlődési rendellenességek intrauterin módon való "javítása" is. Ilyenkor még az édesanya hasában lakó kis gyermeken végeznek el bizonyos műtéteket.
Végül is az lenne a fontos, hogy mindenki a maga módján, de feltétlenül készüljön fel a gyermekáldásra.
Az indián kultúrában megünnepelték az áldott állapotba való kerülést, és a kisdedet még születés előtt bemutatták a négy alapelemnek. A  víz elembe való beavatás egy szertartásos fürdő folyó vagy tengerparton, egy hegy tetején a tiszta levegőn való séta beavatás a levegő elemébe, a tüzet képviseli a Nap, napozás, a föld elemet egy barlangtúra vagy akár egy kis kertészkedés.
A várandósság alatt jelentkezhetnek bizonyos tünetek is, amiket van aki természetesnek, van aki gondoknak tart. Ezek a: szagérzékenység, ízérzékenység, hányinger és hányás, szédülés, gyengeség, az idő előtti fájások, vagyis görcsök.
A szagérzékenységgel és ízérzékenységgel gyakran találkozunk állapotos nőknél. Ez arra is jó, hogy az anya és gyermeke a legmegfelelőbb táplálékot kapja, a legmegfelelőbb légkört teremthesse meg magának és gyermekének. Nem véletlen, hogy ilyenkor a legtöbb nő a gyümölcsöt és a zöldséget kívánja leginkább. Persze vannak kivételek és egészen extrém helyzetek is, mikor minden szag és illat idegesíti a kismamát és szinte semmit nem tud megenni. Ez esetben egyértelmű, hogy nehezen tudja elfogadni az új állapotot, amiben van. A másik véglet, amikor mindent megkíván a leendő anya és össze-vissza eszik mindenfélét.
A rosszullét és a hányinger szorosan összefügg a fokozott szag- és ízérzékenységgel, de okozzák a hormonális változások is. Minél nagyobb az ellenállás az anyában az állapotával kapcsolatosan, annál erősebbek lehetnek ezek a tünetek. A szervezet jelzi, hogy az asszony hányingert keltőnek találja a helyzetét, mintha hányással megszabadulhatna tőle. Ez az ellenállás nem tudatos, ha sikerül tudatosítani megszűnik a tünet. Ellenkező esetben is kb. a harmadik hónap végére eltűnik, ennyi kell általában  a nőnek, hogy elfogadja és pozitívan fogadja a várandósságát. Itt is jelentkezhet extrém formája, az úgynevezett terhességi vészes hányás, amikor ha az anya élete veszélybe kerül, az egyetlen megoldás a terhesség megszakítása.
A szédülés jelezheti hogy a várandós nő a helyzetét illetően áltatja, szédíti magát. Olyan, mintha tengeri beteg lenne. Ilyenkor, ha tudatosan úgy is tesz mintha minden rendben lenne, tudattalanul csak ellenáll a változásokkal szemben.
A gyengeség, erőtlenség szintén jelzi a női pólussal szembeni ellenállást, sőt annak leértékelését.
A mai társadalomban az erős, férfias nő a "divat", az ilyen nőknek sokkal nehezebb az átállás, az új állapotra való átállás, a testi változások elfogadása. Az ilyen nők gyakran látják magukat csúnyának, kövérnek állapotosan, alig várják, hogy szabadulhassanak "terhüktől".
Az idő előtti fájások vagy görcsök már komolyabb és "ijesztőbb" tünetek. Ha az elején jelentkeznek szintén azt jelzik, hogy a nő tudat alatt elutasítja a várandósságát, vagy szeretne megszabadulni a magzattól. A későbbiekben jelentkező görcsök oka lehet a türelmetlenség, a minél hamarabb a végére érni jelenség. Ezen tünetek enyhébb formájára különböző görcsoldókat és ágynyugalmat írnak elő az orvosok. Súlyosabb esetben, főleg, ha a méhszáj is megnyílik, akkor a szigorú ágynyugalom mellett a méhszájat is bevarrják. A tünetek jelzik a nőnek, hogy nem kell görcsösnek lennie, többet kell pihenni, meditálni. Olyan mintha a születendő gyermek megzsarolná az anyját: "Hogyha nem ülsz nyugton, folyton csak nyüzsögsz, nem foglalkozol eleget velem, akkor elmegyek és kész!" Itt megjegyezném, hogy az időnként (főleg az utolsó három hónapban) "megkeményedő méh" nem tekintendő idő előtti fájásnak. Ez nem is jár fájdalommal, pár perc pihenés után megszűnik. Egy finom jelzés arra, hogy lazítson, pihenjen a kismama, és a méh "felkészülése" a szülésre.
Bizonyos esetekben azért akar a magzat kilökődni az anyai szervezetből, mert életképtelen, súlyosabb fejlődési rendellenességei vannak. Ez az első trimeszterben szokott előfordulni. Ilyen esetben a természetes távozását a magzatnak el kell fogadni, nem kell erőltetni a "benntartását".
Összefoglalásképpen el kell még mondani, hogy ezek a tünetek nem azért vannak, hogy bűnbaknak érezze magát a várandós anya, vagy azért hogy elítélhessék őt mások. Ezeknek a tüneteknek a szerepe a jelzés, hogy jobban odafigyeljen az anya magára és leendő gyermekére. Ezek figyelmeztetik arra, hogy a lánykora lejárt és elkezdődött egy új szakasz az életében.
Zárásként jöjjön egy idézet Khalil Gibran-tól:

"Apám és anyám kívántak egy gyermeket,
és nemzettek engem.
És én kívántam egy anyát és egy apát,
és nemzettem az éjt és a tengert."

Felhasznált irodalom: Rüdiger Dahlke: Sorsfordulók

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.