Szepo

Az informatika és a szellem analógiájáról

Feltöltötte: János-Széll István   ·   8 éve   ·   5535   ·   Ez meg az

A fontos elem, az információ. Információ, azaz forma nélküli, vagyis tartalom. A formátlan, mely formába ömlik, a meg-nem-nyilvánult forma. Minden megnyilvánult belső tartalomból, azaz információból, és formából tevődik össze. A mai fizika már bizonyította, és elismerte hogy az anyag is végső sorban információ. A teremtés törvénye az információ törvénye.Ha analógiát állítunk fel az informatika és az információ áramlása és törvényessége között, pár dolog evidensé válik. A számítástechnikában az információ alapértékét bitben állapították meg, ami két értéket vehet fel, az IGEN-t és a NEM -et, azaz 1-et és 0-át. Ez a világ poláris felépítésén alapul, valami vagy van, vagy nincs, vagy igen, vagy nem. Az igenek és nemek halmaza alkotja a komplexebb információ halmazt, sőt nemcsak az információt mint olyan, hanem a működését is szabályozza. Meghatározza egy kalkulus eredményét – egy Számítás -ét, hogy tudjuk, mire SZÁMÍTSUNK.

Az informatika és a szellem analógiájáról

I

Természetesen egyik a másik nélkül nem létezhet. Ha mind 1-esek vagy 0-sok alkotnák egy adott információ összetételét, a dologból semmi sem nyilvánulna meg. Hogy az információ formába ömölhessen, azaz értelmet és létjogosultságot kapjon, a nem – nek és az igen – nek is helyet kell adnia, azaz kell 0 és 1 is, mert csak ezek törvényes kombinációja, egysége ad létjogosult létet. Egy házasság sem alakulhat ki két egyforma ember között, vagy más szóval, két egyforma ember nem alkothat egységet, a yin és yang, a fekete és fehér, a fény és a szeretet, mind egyazon megnyilvánulásnak formái.
A létezés felső szintje, az elsődleges utáni, a SZÁM. A számítástechnikában a szám – elsődlegesen a bitt – csak két értéket vehet fel, nem ismeretes a végtelen fogalma. A 0 – át sem lehet semminek értelmezni, mint a klasszikus matematikában, ugyanis egy olyan állapotot jelöl az elektronikában, ahol nincs áram – nem ég az égő, ez pedig nem azonos azzal, hogy nincs égő. Csak egy állapot. Ha a klasszikus nemlét, a zéró értelmét kutatnánk, arra a következtetésre juthatnánk, hogy a zéró vagy csak egyesekből, vagy csak nullosokból áll. Ez bár előfordulhat kicsiben – egy karakter esetében – például, de a végső forma kialakulásában már nem.
Egy karaktert – számot – 7 plusz 1 bitből állíthatunk elő minimum, ami egy byte, és ami megfelel a hét egyetemes törvénynek plusz a nyolcadik törvények, az információ törvényének. A hét klasszikus bolygónak az asztrológiában. A pont a föld, a nézőpont. A központ. A metafizikai gondolkodás ugyanis az embert – a személyt – teszi középre, ez a pont ami körül a világegyetem elhelyezkedik, nem pedig a Nap, vagy más csillagkép. A hét egyetemes törvény is a személyen keresztül érvényesül, a 7 bitet is a nyolcadik bit teszi egésszé, egész karakterré, azaz számmá vagy betűvé vagy bármilyen szimbólummá.
Innen a világ teremtésének lépései lekövetkeztethetők. A bit, az alapszám, ami a két teremtési megnyilvánulást képviseli, a szeretetet és a fényt, a következő lépésben a számot, párhuzamosan az ideát adja (a szimbólum ősét). Az idea, vagyis a szám minden teremtett ősképe. A bit minden szimbólum, karakter alapja, a karakter pedig az informatikai megnyilvánulás alapja.

II.

Nem szabad elfelejteni, hogy a számítástechnikában is a bitek szigorú szabályok (elvek) szerint rendeződhetnek, azaz törvényesen. A programozás egyik szabálya, hogy a törvények minél jobb ismerete a programozás egyre nagyobb szabadságát eredményezi, a Vízöntő motívum tehát érvényesül. A törvény nem ismerete pedig nem ment fel a felelősség, azaz a hiba alól. Lekövethető, hogy egyetlen kis hiba az egészet hibásítja, a stabilitás (Mérleg) megbomlik. Ilyenkor nehezen követhető és érthető sorsesemények következnek be, melyek végül az egész rendszert felboríthatják.
Ismeretes hiba a konfliktus. A konfliktus akkor keletkezik, ha az adott törvényt egy procedúra – információ – semmibe veszi. A konfliktus kijavítása az adott hiba felismerésén és kijavításán keresztül oldódik fel. Azonban ha a törvényt nem ismerjük, a hibát sem kapjuk meg (bug ...bogár).

III.

A hindu metafizikából ismert végtelen körforgás a számítástechnikában is ismeretes (LOOP), ami tipikus, „sehova-sem-vezető" hiba (bug) miatt jön létre. Azonban a megfelelő információ segítségével ebből a végtelen körforgásból még aránylag hosszú ideig ki lehet szállni, és tovább lehet lépni. A loop olyan ontológiai tévedések miatt jön létre, mint például „addig adj hozzá egy pozitív számhoz egyet, míg abból mínusz egy lesz". Más szóval, a gyakorlat az úton teljesen visszafele, vagy rá merőlegesen halad, így a „cél" – ami lényegében csak egy pont a további út előtt – soha nem érhető el. A végtelen ciklust megszakítani csak az adott, egyetlen információval lehet – a számítástechnika „kontrollcé" – jével.

IV.

A programozásban ismert az öröklés fogalma, itt azonban nyilvánvalóan kitűnik, hogy semmiféle fizikai öröklésről nincs szó. Az osztályoknak nevezett programrészek egymástól tulajdonságokat örökölnek, azaz mintát, vagyis információt. Egy osztály az előzőtől örökölt információt tovább fejlesztheti, azonban hibát is átörökölhet. Fontos legtöbbször egy hibát nem a megnyilvánulás helyén, hanem az „ősosztályokban" keresni, a szülőknél (parent), ahol az elemi információs hiba (bug) meglelhető. Ez mindig egy tévedés, ami a törvény nem teljes ismeretéből adódó tévút.

V.

A válaszút – a krízis – tulajdonképpen az informatika alapeleme, hiszen un. IF ciklus nélkül program el sem képzelhető. A folyamatos lehetőségek közötti helyes választás az út a teljesség fele, minden rossz választás további krízisekét szül, további választási helyzeteket. A stabilitás – a mérték – a helyesen választott utak során megértett és feldolgozott információk alapján jön létre.

VI.

Két típusú hibáról tárgyalhatunk. A bug egyszerű információs – azaz programozási – tévedés, olyan félismeret, ami a kódot a törvényességen kívülre helyezi, így működését megrontja. A bug félreértés tehát, amely azonban nagyobb hibához, az ERROR-hoz vezethet. Az error nehezebben kezelhető és követhető, mert folyamatos törvénysértés – vagy súlyos törvénysértés – folyamán jön létre. Az olyan dologra való hivatkozás például, ami az adott hivatkozási időben nem létezik, már ERROR. Ugyanis elméletileg a kód hibátlan, „bugtalan", azonban az adott információ, amihez kötődik, nem létezik. Ez az úgynevezett világnézeti konfliktus, ami abból ered, hogy valami, aminek létezését elhisszük, nem létezik a valóságban. Ezért a programozásban mindig egy hivatkozási dolog létezését még a hivatkozás előtt le kell ellenőrizni, amire ha nincs más lehetőség, kontrollált kipróbálás (gyakorlat) útján lehet megtenni. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a hivatkozási dolog nem létezik, így más, létező információt kell igénybe venni. Jelzem, ez a próba ellenőrzött, tehát amikor kiderül a hivatkozási információ hamissága, nem keletkezik ERROR, csak tudomásulvétel és továbblépés. Ez a kiegyensúlyozott programmenet, út, amely a stabilitáshoz vezet.
A valós életben azonban a kis ontológiai defektusok (bugok) és nagyobb hitbeli tévedések (téveszmék) összetetten és együtt jelentkeznek. Nem elég, hogy az előző osztálytól (class) hibát örökölt át a program, azonfelül újabb hibákat generál bizonyos törvények megsértése miatt. Ez kiterjed és megbontja az egész program, sőt a rendszer épségét és stabilitását is.

VII.

Vita tárgyát képezheti az informatika és sorselemek közötti összefüggésrendszerben a „Cancel", azaz a mégsem jelenléte. Elméletileg egy visszalépés, amely mindig adatott, s ami a valóságban nem egyértelmű. Igazság szerint a visszalépés nem mindig működik, például egy fájl letörlése esetén. Azt mondhatnánk azonban, hogy a cancel jelenléte a valós világban nem jogos, mert bármit teszünk visszavonhatatlan és következményekkel jár. A számítástechnikában sem mindig működik vagy érvényes a „mégsem". Habár az előbb említett fájl letörlésre nincs cancel, még felülírása előtt vissza lehet varázsolni a merevlemezről. Ezt csupán azért, mert fizikailag az információ nem törlődik, csak a tartalomjegyzékből kerül ki, nincs értelme fölösleges „de-mágnesezéseket" folytatni, majd ha szükség van az adott helyre, felülíródik. Ez a fizikai agyműködésünknek nagyjából megfelelő séma, azaz soha nem bajlódunk a felejtéssel, s az elfelejtettnek tűnt dolgok is megvannak bennünk. Természetesen az emberi információ kapacitás olyan mértékben nagyobb mint egy gépé, hogy nem ismeretes a „betelés" fogalma, így a „felülíródásé" sem.

VIII.

A számítástechnika vonalán mért analógia a valóságra arra enged következtetni, hogy a véletlen fogalmát egyszer és mindenkorra ki kell zárni az értelmezésből. Ha a véletlennek vélt hibát megvizsgáljuk, mindig találunk a háta mögött programozási elírást (bugot), mely a hibát kiváltotta. A véletlen fogalmát a randomize informatikai eljárással tudjuk megfogni, hisz ez az egyetlen olyan számítási eljárás, amely „véletlenszerű" számokat generál, tehát eredménye véletlenként felfogható. Azonban ha a véletlen a természet része lenne, a véletlen számok generálásához nem kellene külön eljárás, funkció. A programozás során egy adott, üres változó, tiszta véletlenszerű értékeket vehetne fel magától, semmilyen beavatkozás hatás nélkül. Azonban a randomize eljárás matematikai műveletek eredménye, ugyanis ha nem létezne a randomize függvény s mi magunk kellene azt elkészítsük, hogy véletlenszerű számokat generáljunk, igencsak fennakadnánk. Ugyanis az informatikában a véletlen generálása artificiális, soha nincs magától. A véletlenszerű szám háta mögött pedig matematikai egyenletek húzódnak, melyeknek egyáltalán nem véletlen eredménye ez a véletlenszerű szám.

IX.

Az információcsere az IO (be és kimenő rendszeren keresztül történik. A bevitt információt a gép feldolgozza, és eredményt küld vissza, ami lehet szám, szöveg vagy újabb művelet. A bemenetnek, vagy a számítógép szemszögéből nézve, a befogadásnak szigorú értékrendje van. Nem törvényes, azaz nem értelmezhető parancsokat és információt nem fogad el. Ez a belső hierarchia óvja meg a gépet attól, hogy szempillantás alatt összedőljön a rendszer. Ha nem létezne ez a hierarchia, konfliktus lépne fel már az első másodpercben.

X.

Az információcsere az internet kapcsán vizsgálható, a számítógépek egymás közötti kapcsolatát szigorú törvények, úgynevezett protokollok szabályozzák. A gépek közötti kapcsolatban fellelhető a legtöbb emberi kapcsolatban meglevő tulajdonság. Ahhoz, hogy az egyik gép a másiknak információt adhasson át, annak ezt fogadnia kell, de van eset, amikor ez ellen „védekezhet" is. Belső törvényessége biztosítja ezt az információszelekciót. Ebből látszik, hogy bár elméletileg minden információt ki lehet engedni, minden gép azt látja belőle amit látnia kell. Amúgy az internet keretében az információ „lekérése" a szabály, nem pedig az erőszakos „adás".

XI.

A vírus elemzése közben figyelnünk kell arra, hogy bár a számítógépvírus és biológiai vírus között a hasonlóságot sokan leírtak, azonban mint információ, azaz a mentális vírus fogalmát, még nem említették. A számítógépvírus működési elve arra enged következtetni, hogy mentálisan félrevezető és romboló programokkal van dolgunk. Itt máris eljött az ideje, hogy két rendszer, az Unix és a Windows különbségeit górcső alá vegyük, ugyanis az Unix rendszerek nem ismerik a „vírusfertőzést". Próbáljunk felállítani egy olyan analógiát, mi szerint az Unix az archaikus kor, a Windows pedig a történelmi kor rendszere. Ezen keresztül figyeljük meg a szellemiség alakulását. Az informatikában a pénz és anyagi kérdések, a védekezés a Windows megjelenésével együtt jött létre, meg megnyitotta az „információvédelem" elméletét és korszakát. Az Unix, később a Linux korában szokásos eljárás volt a program forráskódjának továbbadása, hogy azt mások is fejleszteni tudják. Itt még az információ szabadságáról beszéltek, mindenkinek megvolt a lehetősége azt továbbfejleszteni s továbbadni, aki egy cseppet is értett hozzá. Természetesen itt látható, hogy az az elmélet nem működik, miszerint egyes információkat nem szabad világba kürtölni, mert egyesek azt „rosszra" használhatják tudatlanságuk következtében. Mivel nem volt az információ elzárva senki elől, tehát nem volt védekezés és dugdosás, a vírus fogalma sem volt ismeretes. Ugyanis a vírus az, amely megpróbálja a történelmi kor rendszerét megbontani, s az információt visszaadni annak, akié: az emberiségnek. Mentális szinten minden olyan világnézet, amely információt zár le, azaz program, ami titkosít, vírus – programot von maga után, a vírus azonban előbb bosszúálló mint építő, bosszú arra, hogy valakik önkényesen az információt lezárták, s annak továbbadásáért pénzt kértek, s abból berendezkedtek és meggazdagodtak. Ez a mai "gyógyászkodó" és más misztikus iskolák működésében fellelhető és követhető. Egyrészt a Windows az informatikai információt közelebb hozza az emberhez, de nem azáltal, hogy megérteti, hanem mert leegyszerűsíti a megnyilvánulási formákat. Mindez magával hozta azt, hogy állandóan a külső támadások ellen be kell rendezkedni, de fogadjuk el mint tükröződési lehetőség az egész vírus – ügyet. A vírus tehát az egység megbontására, de ugyanakkor az egység helyre állítására tett kísérlet.

XII.

A gondolat, a szó és a tett egysége az informatikában evidens, úgy látszik, ezt az alapszabályt az emberek elfelejtették, félreértelmezett szabad akaratuk következtében. Körülbelül elképzelhető az a történelmi kor, amikor a számítógép oly-módon hazudik, hogy a képernyőre vagy a nyomtatóra egészen más információt küld, mind amit létrehozott számításai következtében. Ez a jelenség természetesen teljesen használhatatlanná teszi a gépet. Ez lenne a számítástechnika rákfenéje, a végzet. Azonban, mert a számítógép csak gép, főleg olyan szempontból hogy nincs szabad akarata, sem elképzelése sem hite, kénytelen engedelmeskedni a törvényeknek, és így ez a létdeficit nem is jöhet létre. Az egyértelmű valóságot közli mindig, úgy, ahogy van. Ha egy művelet eredménye az „alma", abból nem lesz nyomtatásnál „körte", ha erre külön utasítást nem adunk, de ha ennek mégis így kell lennie, mert ez a törvény, akkor a művelet törvényes, és nem önkényes.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed?
Kérd a meghívást a Csapatba: csapat.szepo.com

Váncsa Zalán: Ősbizalomhiány és önátverés 2
Váncsa Zalán: Ősbizalomhiány és önátverés 2
A tömegember betartja az állami-, anyagi törvényeket. És nem is gondolkodik miért ne kéne ellentmondjon. Nem tud elmélyülni a tartalmukon és a helyességükön, hiszen ő hozza valójában ezeket a törvényeket, ...

Búcsú a politikától
Búcsú a politikától
Érdekes dolog történt időközben. Valamikor huszonéves koromban nem érdekelt a politika, nem érdekelt a jobb vagy bal oldal, úgy gondoltam, hogy a politika egy olyan játszma, amihez nincs közöm, és igazából ...

Meghívó a karneválba
Meghívó a karneválba
Kedves barátom, ülök otthon a tévé előtt, váltogatom a csatornákat, nézem a híradókat, tájékozódási megfontolásból, és közben eszembe jut, hogy mennyire tájékozott vagyok. Büszkén mondom magamban, ...

HAMVAS BÉLA KARNEVÁLJÁNAK HELYE A VILÁGIRODALOMBAN
HAMVAS BÉLA KARNEVÁLJÁNAK HELYE A VILÁGIRODALOMBAN
ElőadásomI címét máris kérdéssé alakítom át: A Karnevál helye a világirodalomban?Már hogy lehetne helye a világirodalomban egy olyan műnek, amelyet magyarul írtak, egyetlen világnyelvre sem fordítottak ...

„Minden az Egy varázslata” - Az egyetemes hagyomány Hamvas Béla Karneváljában
„Minden az Egy varázslata” - Az egyetemes hagyomány Hamvas Béla Karneváljában
Természetes módon vetődik fel az egyetemes hagyomány jelenléte a Karneválban. Elég arra gondolnunk, hogy Hamvas a regény írásának megkezdése (1948) előtt négy évvel fejezte be az őskori emberiség ...