Szepo


Czakó Gábor: A szűkös nemzeti naci...

Faragó Feri
Faragó Feri   ·   4 éve   ·   3490   ·   Hamvas Béla

A nemzet kérdésével Gazdaságkor nem tud mit kezdeni. S amit a primitív ember nem ért, attól fél. Ezért aztán a globalizmus akaratos, vagy öntudatlan ügynökei azonnal heves kukorékolásban törnek ki már magának a nemzet szónak az emlegetésétől; a nemzeti jelleg, a nemzeti irodalom, a nemzeti politika vörös posztó a szemükben. 

Czakó Gábor: A szűkös nemzeti naci...

Azonnal valami varázsigét keresnek, hogy megbűvöljék a tanácstalan érdeklődőt: vigyázz, ami nemzeti, az kirekesztő, az reakciós, az jobboldali, sőt rettenj meg, ha csak eszedbe jut, mert fa-sisz-ta! Mintha a fasizmus szellemi gyökere a nemzeti érzésből táplálkozott volna, s nem, miként közismert, az értékmentességből. A benső migráció áldozatai, akik elvesztették lelki biztonságukat, és lumpenproletárok meg lumpenértelmiségiek lettek, nos, ők csapódtak a Fűhrerekhez. Ettől függetlenül persze igazuk van a globalistáknak: a vallás mellett a nemzet a legfőbb ellenségük. Más szavakkal már érintettük e kérdést: akkor személyt és közösséget mondtunk a globalizmus ellenségeként, de ezek a mélyben mind összefutnak és egyesülnek. Hamvas Béla ezt így fogalmazza meg:

"A nemzetben a lényeges nem a nagyság, hanem az arculat. Nem az, hogy kimagasló, hanem az, hogy lélek."

"A nép belső realitás. A népet az különbözteti meg minden egyéb társadalmi alakulattól, hogy vallásos. A nép gyökere nem a politikában, hanem a vallásban van. És a nép tudja, hogy a búzát a föld adja, de az eszme fölülről jön. Amikor a városi ember elkezdi a példát, az ízlést, az eszmét alulról venni, a nép szellemével éppen az ellenkező úton jár. Az ősök útja az alsó út, amely azt hiszi, hogy a lét eredete lent van; az istenek útja tudja, hogy fent van." Azért ellenség a vallás, a nemzet és a bennük gyökerező személy, mert Gazdaságtársadalom embereszménye a gyökértelen egyén, a fehérpapír ember, a barbi, aki bármikor szerelemre lobbantható a legújabb fogkrém, politikai vagy művészeti izmus iránt, s fehérneműjével együtt váltja elkötelezettségeit. Aki népét szereti, az másmilyen. Az hűséges, az szelíd, az benső emelkedésre törekvő, tehát potenciális ellenálló. A globalistát régebben kozmopolitának hívták. Neki sehol sem jó, mert mindenütt valahol lenni kényszerül, holott az ő hazája nem a valahol, hanem az egész világ. Legszívesebben külföldiül beszél, így nevezi el boltját és gyerekét. Ha tehetné, a Hiltonban lakna, ahol valamennyi szoba és bútor egyforma, Tokiótól-Tokióig mindben ugyanott található a cipőkefe. Lelkét jól megvilágítja Hamvasnak egy másik mondata: "A kozmopolita költészetből a nemzet és az emberiség egymást kizárta".

Ikertestvére a soviniszta, mintha egyetlen érem két oldala volnának: az ő költészetére is ugyanezt lehet megállapítani, csak éppen fordítva... Ikrek azért is, mert kizárásban gondolkodnak, továbbá absztrakt alakok, mint minden -ista, aki az életet valami elméletbe próbálja kényszeríteni. Igaz, ami igaz, a nemzeti önteltség gusztustalan, és kap is az orrára. Ha Patagónia olyan pártot juttat kormányra, mely azzal henceg, hogy az övé a legpompásabb ország, nemzeti piláfja ízletesebb a hamburgernél, akkor Patagóniát a nemzetközi életből kirekesztik, követségeit bezárják, áruit bojkottálják. Hanem miért volna kevésbé ízléstelen a globalisták barbi-légvára? S miért kisebb vétek, ha valamely országnyi vállalat dicsérgeti magát? Ha egy bank fonja a farát, s úton-útfélen lobogtatja zászlaját? Ki merné bírálni a cégsovinizmust? A szabadságára oly kényes sajtó? No, az éppenséggel ebből az undorító öntömjénezésből él. A nemzeti alapon álló verseny tehát tilos, a gazdasági alapú ellenben kötelező és dicséretes. A nemzeti szocializmus és a nemzeti kommunizmus a gazdaságkori szétválasztás tipikus termékei. Éppen a honszerelem szakadt le róluk. Úgy aránylanak hozzá, mint a tömeg a közösséghez. Mint a nemzeti érzés a sovinizmushoz. Illyés Gyula úgy különbözteti meg a kettőt, hogy az előbbi jogot véd, az utóbbi jogot sért. Hamvas gondolatát átfordítva: ha népnek lenni vallás, sovinisztának lenni annyi, mint elveszteni a szellemi megalapozottságot; a nemzeti érzülettel leváltani a vallást. Tudniillik vallástalan ember nincsen. Ha elveszti kapcsolatát Istennel, akkor kitalálja helyettesét. Tessék utánanézni, hogy a sovinizmus mindig együtt jár az újpogánysággal. Azon kívül, hogy a vezér maga az isten, megpróbálja föléleszteni, például az ősgermán vallást, miként azt Hitler tette.

Egy barátomat meghívta egy ősmagyar társaság. Éppen lóáldozatra készültek, és sopánkodtak, hogy milyen nehéz beszerezni manapság olyan hibátlan fehér csődört, amely még nem hágott, s nem ült rajta senki. Ekkor betoppant valaki, hogy talált végre lovat, s mondta az árát... Erre az újpogányok szépen eloldalogtak. Mélyebbre kell mennünk: a hazafi alapállása a szeretet, a sovinisztáé a gyűlölet. Az előbbi szereti a mieinket, a népet, a földet, a tájat, az ott élő vendéget, s végül az egész gyönyörű világot, mely hazájának otthona. Az utóbbi eleinte csak nem szeret, és miután sem a természetben, sem a lélekben nincs űr, előbb-utóbb gyűlölködni kezd. Ahelyett, hogy emelné, gyarapítaná hazáját, a másikét pocskolja, abban a hiszemben, hogy minél mélyebb gödröt ás a szomszédnak, ő annál magasabbra kerül. Engedjék meg, hogy mutassak egy típus-sovinisztát a napisajtóból. “Az informális nyilvánosságban számtalanszor hangzik föl a nemzetállami ukáz: “Döntsék már el a zsidók, hogy zsidók, vagy magyarok akarnak-e lenni. Ami fajmagyarra lefordítva azt akarja jelenteni, hogy ha tényleg magyarok szeretnének lenni, akkor fogadják el a magyar társadalom ítéleteit és előítéleteit, legyenek antiszemiták, de ha zsidók akarnának maradni, akaratukat a magyarság respektálja és megengedi, hogy visszatérjenek Izraelbe. A románoknak, a szerbeknek, a szlovákoknak azonban ez a kérdés sem jár ki, nekik, ha itt telepedtek le, magyarrá kell válniok, azaz mindenben igazodniuk kell a magyar többség román, szerb, szlovákellenes előítéleteihez.” (Bíró Béla: Második Trianon. Magyar H. 99. Karácsony.) Az idézett soviniszta történetesen magyargyűlölő, de nem ez a legfontosabb vonása, hanem az, hogy indulatának rabja. Az a téveszméje, hogy mindenki mániákus, akárcsak ő, és folyton számolgatja a buszon a zsidókat meg a szerbeket, és sztrapacskája fölött nem egy jó pohár hűvös rizlingre gondol, hanem gyalázza a tótokat. A magyar soviniszta leginkább egy gyászruhás, búval bélelt paprikajancsi. Összeszorítja öklét, s átkozza Istent, hogy magyarnak teremtette, de ha már így esett, akkor helytáll, ha mindenki beledöglik, akkor is. Állandóan bőszült, a reggeli kávéjában is ellenséget szimatol, s aki nevetni mer ebben a vérzivataros világban, arra már rá is mutat: áruló. A hazát kihalt háznak, múzeumnak tekinti, ahol egy széket sem szabad odébb tenni. A jövő pedig annyi, hogy könnyes szemmel mesélünk a múltról. Pálffy János írja le a Magyarországi és erdélyi urakban ennek a tragikomikus alaknak az őstípusát. Egy bizonyos Haller gróf 1849-ben elfoglalt szabadcsapatával egy puszta oláh falucskát. Azonnal táviratozott Debrecenbe a kormánynak: Hezsdád a magyaré! "A különféle nemzetek létének értelme nem önmagában van, hanem az egész emberiség egyetemességében. Ha valamely nemzet saját magát önmaga felé fordítja, olyan, mint az öntelt némber, aki nem tud elviselni mást, mint bókot."

"Ha egy népnél vallásos, tudományos, és művészeti igazságok nincsenek, onnan veszik őket, ahol vannak. Ha egy népnél az élet kritikája hiányzik, onnan veszik, ahol megvan. Ha egy népnél a hősies életeszmény hiányzik, onnan veszik, ahol megvan. Amely nép az istenek útjáról letér, isteneit onnan veszi, ahol megvannak."

A globalizmus az emberiség egyetemessége helyett a piac, az áruk és szolgáltatások, a pénz egyetemességében gondolkodik. És úgy intézi, hogy az igazságok, az életeszmények, az istenek a piacon forgalmazódjanak. Az emberi személynek ebben a rendszerben nincs helye, akárcsak a közösségnek. Ezért a nemzet helyén, a József Attila-i "közös ihlet" helyén a bolti identitás művirág-kertje virul. A Sony-identitás, a Pepsi-érzés. 


Müller Péter: A hatodik faj...
Müller Péter: A hatodik faj...
Egy részlet Hamvas Béla 1943-ban megjelent „A vízöntő” c. esszéjéből: „Uszpenszkij írja, hogy az egész földön, faji, népi, vallási, társadalmi, műveltségi, korbeli, nembeli különbségektől ...

Faragó Feri  ·   3 éve   ·   Hamvas Béla  ·   0  

Dúl Antal: Tiszapalkonya...
Dúl Antal: Tiszapalkonya...
Patmosz kis Égei-tengeri görög sziget, egy a több tucatból. Az aggastyán János apostol száműzetésének helye. Az evangélista itt foglalta írásba az üdvtörténet végidejét, az Apokalipszist, a Jelenések ...

Faragó Feri  ·   3 éve   ·   Hamvas Béla  ·   0  

Farkas Szilárd: Válságból válságba...
Farkas Szilárd: Válságból válságba...
Hamvas Béláról szólni még mindig hálátlan vállalkozás, akár az irodalom, akár a filozófia területén állunk, leginkább elnéző mosolyra számíthatunk. A szerző megítélésében a lehető legtágabb ...

Faragó Feri  ·   3 éve   ·   Hamvas Béla  ·   0  

ANGYAL ISTVÁN FERENC ÖT SZUTRA
ANGYAL ISTVÁN FERENC ÖT SZUTRA
Csak sírások fátyolán át láthatod meg az eget a kar félbetört madár a tekintet leejtett bögre hullámmozgás fajtavédelem elkülönített osztagok a kerítésen átjutott néhány bogár szünet nélküli ...

Faragó Feri  ·   3 éve   ·   Hamvas Béla  ·   0  

Orcsik Roland: A magány politikája...
Orcsik Roland: A magány politikája...
Egy könyv elolvasása után még sokáig élnek bennem azok a gondolatok, képek, mondatritmusok, amelyek megfogtak. Ahogy múlik az idő, kopni kezdenek a fejemben, míg olyanokká nem lesznek, mint egy régi, ...

Faragó Feri  ·   3 éve   ·   Hamvas Béla  ·   0  
  • Bejelentkezés




    Automatikus bejelentkezés


    Regisztráció  |  Elfelejtettem a jelszót
  • Jelszó kérése
    Egy új jelszó lesz generálva és elküldve a beírt e-mail címre,
    amelyet belépés után a saját fiókom menüben bármikor megváltoztathatsz.



    Belépés  |  Regisztráció