Mit tennél, ha életed legrosszabb napja folyton megismétlődne, nap mint nap, újra és újra, és sehogy se tudnál kiszállni belőle? Erről szól egy 1993-ban készült film, az Idétlen időkig, ami egy nagyon könnyed komédia, de ha jobban belegondolunk nagyon komoly témákat feszeget.
Egy munkájába belefásult meteorológust -akinek se kutyája, se macskája- leküldenek az Isten háta mögötti kisvárosba, hogy tíz mondatban tudósítson a városka legnagyobb eseményéről, a Mormotafesztiválról, ami körülbelül ugyanaz az esemény, mint nálunk mikor a medve meglátja az árnyékát, és ebből következtetünk arra, hogy mennyi ideig fog még tartani a tél. Bill Murray játéka teszi a filmet megunhatatlanná, még ha folyton ugyanazok az események játszódnak le, nap mint nap. Fapofával benyögött taplóságai, sértő megjegyzései, fásult arckifejezése és urbánus elszólalásai nagyszerű komédiát varázsol az egész történetből.
Számomra ez a film szinonimája annak, mikor az ember beleragad egy élethelyzetbe. Kivel ne lett volna ilyen? Lehet ez egy probléma, gyötrelem, rég idejét múlt helyzet, amiből valami miatt nem tudunk kijönni, vagy nem is akarunk a biztonságérzetünk miatt. Az esemény (február 2. - a tavasz közeledtének megjóslása) pedig előrevetíti a megoldás kulcsát: az újjászületést, megújhodást, a régi dolgok kisöprését az életünkből, hogy helyébe jöhessen egy új. Ennek a megszülése viszont kemény munka ára, szembenézés önvalónkkal, bátorság és felelősség felvállalása tetteinkért, hibáinkért. Kinek megy ez könnyen?
Murray karaktere is igazi változáson megy keresztül. Ez a film a lélek fejlődéséről szól igazából. Az első napok rosszul telnek. Hitetlenkedéssel, kétségbeeséssel, a helyzet felfogásával, a probléma megértésével. Majd mikor rájön, hogy tetteinek semmi következménye, hisz mindig minden kezdődik elölről másnap (vagyis aznap), akkor átmegy felelőtlenkedésbe az élete, a "lehetőségek" öncélú kihasználásába, nyerészkedésbe. Előbb habzsol, randalírozik, majd bankot rabol, csajozik. De mivel a pillanatnyi boldogság csak ideig-óráig okoz kielégülést és nem hoz tartós megelégedettséget, hamar elkezdi unni ezeket a helyzeteket. Végül teljesen kiborul, elkapja a kétségbeesés,és öngyilkos lesz. Ám ezzel is hiába próbálkozik, mert mindig a szállodában ébred, ugyanazon a mormotanapon, újra meg újra. Majd lassan minden egyes nappal egyre jobbá lesz, egyre többet tanul - hiszen egy ilyen helyzet a tudás elsajátítására kiváló, ezzel együtt valaminek a megalkotása sziszifuszi munka.
Kevés film van, amiről ennyire egyértelműen eszembe jut egy bolygó, ez pedig a Szaturnusz. Az asztrológiában a Szaturnusz a személyes és egyetemes felelősségtudat őselve, valamint a határok figyelemmel tartásának és általában a határok betartásának a szükségességének az elve. Lelki szinten (is) akadályok , megpróbáltatások kísérik. Ez a küszöb, a szint, amin át kell haladni. Az élet minden szintjén (vagyis a bennünk és rajtunk kívül) működő törvényszerűségek meghatározó eleme. Mindig kíséri egyfajta sorsszerűség, elkerülhetetlenség. Függőségeink elfogadásával, az elkerülhetetlen szükségszerűség előtti meghajlással hozzásegít a valóság felismeréséhez és elfogadásához, s ezzel a felnőtté válás fontos tényezője. A Szaturnusz a tökéletesedés nagy bolygója. Próbára tesz és megkísért mindenkit, de ezek nélkül a kísértések nélkül a lélek sosem tenne szert szilárdságra, biztonságra és hatalomra. A napokban olvastam egy vicces mondatot mindezen nehézségek kifejezésére: "A legjobb hely a Szaturnusznak valaki másnak a képlete. " Sajnos a film befejezése kicsit Hollywoodra sikeredett, végül a másokkal való törődés és a szerelem adja meg a megoldás kulcsát, de míg idáig eljutnak, Phil jellemfejlődése nagy utat jár be, és ennek a folyamatnak a bemutatása teszi tartalmassá a filmet.
Sok kérdést felvet bennem még a film: Hogy tudsz alakítani a sorsodon? Mi kell a változáshoz? Ez az év kifejezetten kedvez a személyes átalakuláshoz, megtisztuláshoz (A Szaturnusz a skorpió jegyében áll még majd 2 évig). Ehhez ad útmutatást a következő cikk:
http://www.szepo.com/cikk/2013_az_europai_asztrologia_elemei_szerint_ii/
És még valami a kezembe került: "Pusztán a gondolatnak, az önszuggesztiónak nincs megváltó ereje. Elindíthat - de ennyi. Gyógyító hatalma csak annak van, amit az ember nagy küzdelemmel ténylegesen megszül magában - és megvalósít. Félelem, szorongás, féltékenység, bűntudat, önzés, hatalomvágy, de még a haláltól való iszonyodás is csak akkor van valóban legyőzve, ha az ember a testi létben, a valóságos erőpróbában bebizonyítja, hogy vége. Megéltem. Megtapasztaltam. Túl vagyok rajta! Csakis akkor mondhatom, hogy 'készen vagyok'. Mint Hamlet a párbaja előtt. Emlékszel? 'Readiness is all.' Ha ellenfele hallotta volna ezt a mondatát, nem áll ki vele. Miért? Mert az ilyen ember legyőzhetetlen." Müller Péter
Ha pedig mindezt egy könnyed stílusban szeretnétek megkapni, ajánlom a filmet. Itt megnézhetitek:
http://hu.gloria.tv/?media=143247