Egy újabb cikk, ami senkit sem érdekel

Festmény / rajz: Kálic

boldogság

Az emberek azt mondják, boldog új évet.

Boldogság, az meg mi? Az összes vágyunk beteljesülése? Több pénz, jobb autó, újabb telefon? Jó kapcsolat, barátság? Szerencse? Serendipity?

Siker az üzletben? Siker a munkahelyen? Motiváció? A feladataink jobb kicselezése, a felelősség sikeres áthárítása? A külső ellenség elfogása, legyőzése? Giccsek felhalmozása? Több izom, nagyobb mell? Sikeresebb hazugságok? Jobb marketing? Vagy a bakancslista teljesítése? Adrenalin? Soha nem látott helyek megnézése, repülés, úszás, hajó, hegyek? Meghódítani a csúcsot, a mélységet? Béke? Finom kaják, még jobb piák? A karma elégetése? Mélyebb maya? Szédület?

Vagy inkább az éberség és az egyszerűség, a nyugalom és a bizalom. Inkább a csend. Amely egyre jobban hiányzik. Talán a bizalom és a derű. A bizalom az értelemben. Nekem az a boldogság kell, amiért nem kell harcolni, ami nem abból fakad, hogy valamit megteszek, hanem inkább abból, hogy valamit többé nem teszek. A nem-cselekvés boldogsága. Az elengedés öröme. Többé nem furakodni.

egység

Az egység a sokszínűségben rejlik. Bár ez mindenki számára egyértelmű, a gyakorlatban még is mindenki egyforma szeretne lenni. Amióta a nő és a férfi egyforma, nincsenek egységben. Az elmúlt év talán legnagyobb vaksága az egyformaság – mánia, az egyenlőség - mánia. A megkülönböztetés lenézése. A politikai korrektség. Mintha az igyekezet, hogy megbontsuk a világ egységét, nagyobb lett volna, mint bármikor. A béke harcosai lettek a legagresszívabbak. A harcosok meg elpuhultak. A kirekesztés – ellen harcolók mindenkit kirekesztettek. A békegalambot megették, jót ittak rá. Egyre inkább őrület: nem, én nem tartozom e világba. Karnevál.

a nagy külső ellenség

Valaki elrontotta a világot. Egyesek szerint a Gyíkember, mások szerint a gyíkemberhívő. Egyesek szerint azok, akik a háttérben összeesküdtek. Megint mások szerint a politikusok, vagy a papok, illetve a szerencsétlen időjárás, meg egy-két őrült. Mindenkinek van külső ellensége. A vallásosoknak a Sátán, a sátánistáknak az Isten. A politikusoknak a nép, a népnek a politikus. A farmernek az időjárás, a sízőnek a meleg, a strandolónak a hideg. Az ember a természet ura, mondják. Majd egyszer megtaláljuk a nagy ellenséget, s legyőzzük. Akkor. Egy baj van az ellenséggel: nem ott van, ahol keressük. Hanem mi vagyunk az ellenség. Magunkat kell legyőznünk. Mivel ez a legnehezebb, ezért ezzel nem foglalkozunk. Szidjuk a másikat, aki nem néz önmagába. Saját szemünket nem szúrja a gerenda. Hangos zene, hogy ne halljuk a sugallatot. Nyüzsgés, hogy ne legyünk egyedül önmagunkban.

örök élet

Örök élet: részt venni a létezésben mindörökké? Le kell mondani az élet élvezetéről a létezés érdekében? Vagy egyszerűen csak be kell lépni az öröklétbe azzal, hogy kinyitjuk a szemünket, vállaljuk a viddját, kilépünk a mayaból? Sokszor csak hagyni kell megtörténni a létezést. A lét örök, rajtunk áll, hogy ebben részt veszünk-e, vagy sem. Legtöbben lemondunk róla, egy kis apró örömért, egy kis boldogságért, egy kis földi élvezetért, egy kis hazugsággal, árulással.

zombi

Mániák mindenhol. A mániákból van a legtöbb. Mi a mánia? Rögeszmés cselekvés, melynek az a célja, hogy ne kelljen szembenéznünk önmagunkkal. Munkamánia, tisztaságmánia, rendmánia, üdvmánia, Isten-mánia. Pszichológus: aki a mániáknak igazolást ad. Illetve, lecserél egy mániát másra. Mániacsere-mánia. A zombi nem lát és nem hall. Van neki egy elsődleges mániája: hajszolja az élvezetet és a boldogságot, amit soha nem ér el. A zombi ereje a tömegben van. Az apparátus a tömegek gépezete. A zombik a fogaskerekek. A zombik megeszik egymást a cél érdekében. A zombi motivációja a túlélés. A zombi képes meggyónni, hogy tiszta lappal kezdje a bűnözést. Mindnyájunkban ott egy zombi. Ő az ellenség.

végső állomás

Van egy végső állomás? Tudtom szerint nincs. Örök mozgás van, s nincs olyan állapot, amelynél ne lehetne jobb és világosabb. Akkor meg miért várunk mindig valamire? Jobb időkre? Ha az út végtelen, kell-e sietni? De ha megállunk, akkor jobb lesz nekünk? A séta metafizikája a szemlélődés. Feltűnik, hogy vannak madarak.

2018

És végül: mit kívánhatunk a következő évre? Én azt, hogy ne zavarja meg elmémet a világ őrülete, körforgása, s éberen tudjak maradni akkor is, amikor mindenki alszik.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.