Életrend, szolgálat és az egység megvalósítása

Életrend, szolgálat és az egység megvalósításának kérdéseit a következő cikksorozatban (3), amelynek a jelen írás az indító cikke az asztrológia hatos házának összefüggésében vizsgálom. Az asztrológiával mélyebben nem foglalkozók számára sem érdektelen olvasmány úgy gondolom, mert az asztrológiai gyakorlat és a fogalmak mögött meghúzódó szellemi alapokkal foglalkozom leginkább benne.

A leszűkített, lefokozott asztrológiai értelmezések a hatos házat a munka és a betegségek életterületének nevezik (12 alapvető életterület létezik egyébként az asztrológiában), ami igaz is, azonban számos metafizikai előzménye van ennek és az egész hatos ház értelmezési tartománya sokkal szélesebb, tágabb, minthogy kimerülne a munkában és a betegségben. Érdekes az, hogy a létezést leszűkítve, lefokozva látó és megélő ember számára ténylegesen nem jelent többet e ház, ez az életterület, mint betegség vagy munka s még vegyük ide a spekulációt is, később ki fog derülni, miért. Spekuláció, munka, betegség.
Amennyiben az lenne az első benyomásunk, hogy a hatos ház a tettek, a tevékenység, háza, mivel itt kiemelt fontossággal van felruházva a tett, mintegy előtérbe van helyezve, tudnunk kell, hogy izolált tett, amely mögött nincs valamilyen gondolat és amely mögött nincsen valamilyen szó, nem létezik. Ilyen értelemben a hatos ház nemcsak a tettek háza, hanem a szóé és a gondolaté is, sőt végső értelmezésében éppenhogy a gondolat, a szó és a tett egységének a háza, amit egy személy megvalósíthat.
A személyről egyébként itt is úgy beszélhetünk, mint metafizikailag primordiális lényről és lényegről és azért mondom azt, hogy itt is, mert más házak, életterületek esetében a személy szintén úgy foglal helyet, mint aki az egész megalapozója és akin az egész további alapszik. Persze, hogy ezt így elfogadhassuk, a személyt, mint olyant meg kell tisztítanunk az összes rátapadt tévképzettől, fogalomtól, amelyek a létkorrupció előrehaladtával elfedték, elborították igazi értelmét nemcsak, mint szónak, hanem azt ezt megtestesítő emberi lénynek is. Láthatjuk, hogy egyre több metafizikai átvilágítást igénylő szó merül fel- tett, szó, gondolat, személy, lény, lényeg, létkorrupció, alap...-, máris ott tartunk tehát, hogy ennek az életterületnek egyik alaprendeltetését, a gondolatok univerzális szellem szerinti rendezését megkezdtük. Vegyük először a létkorrupciót, amely jelentésének feltárása nélkül egy tapodtat sem fogunk előbbre jutni. -
Vagyis annak megértése nélkül, hogy a történeti ember, és itt beleértem saját magunkat is, a gondolatnak, szónak és tettnek sajátosan szétszakadt állapotában él, megbomlott egységi állapotban, amelyből zavar, sötétség, betegség, értelmetlenség származik folyamatosan és itt van az a hely, ahol a hatos ház lényegét abban ragadhatjuk meg, hogy ez az az életterület, ahol az előbb említett egységbomlást helyre kell állítanunk, vagyis a szétesésből kilépve realizálnunk kell az egységet. Aki azt gondolja, hogy mindez így, ahogy van, jól van, soha nem volt másként, mindez, amiben élünk és ami bennünk él, nem más, mint maga a fejlődés, nem árt, ha kissé átvizsgálja magában és maga körül az állapotokat, mert abban ugyan igaza van, hogy az egyetemes létezés teljes egészében és állandóan jelen van és jelen van a legfelsőbb idill állapota is, de amit realizáltunk, helyesen mondva, amit derealizáltunk, azt nem nevezhetjük fejlődésnek és nem állíthatjuk, hogy az mindig is úgy volt, van és lesz. Maga a létkorrupció létrejöttével kapcsolatban több formát öltött magyarázat, értelmezés van és ez a téma talán egy egész külön előadást vagy még inkább egy előadás-sorozatot igényelne, itt azonban csak azokat a vonatkozásait emelem ki a létkorrupciónak, ami a hatos ház kifejtése igényel. Eléggé benne vagyunk a pácban, mert a hatos ház kifejtése éppenhogy az egész létkorrupció problematikáját aktuálissá teszi, beleértve a korrupció keletkezésére vonatkozó metafizikai alapgondolatokat is.
Azt mondom, hogy jól megértsük az életrend, szolgálat és egységmegvalósítás lényegét a hatos ház kapcsán, először koncentráljunk éberen a létkorrupció tényének átvilágítására. Említettem már és most csak ismétlem, hogy ennek a számításból való könnyelmű kihagyása a lényeg mellett való üres elsíklást vonja maga után. Nem arról van szó, hogy folyamatos, pszichológiai vagy vallásos értelemben vett bűntudatban kell élnünk, lehetőleg permanens félelemben, valami érthetetlen, homályos zavartól megszálltan, hanem arról, hogy megszokott életünk minden mozzanatában, ami már fel sem tűnik nekünk, ott vannak valamilyen formában, alakzatban az őskorrupció nyomai. E nyomokat nem úgy kell érteni, mint valami keményebb tárgy puszta lenyomatát egy puhább közegben, hanem úgy, mint aktív, hatásukat jelenleg is kifejtő egységromboló zavarokat az ember összes létezési nívóin, a szellemben úgy, mint a lélekben és a testben. Hogy honnan ered mindez? Minden megbízható metafizikai gondolkozó, akik az emberiség egyetemes szellemi hagyományából merítettek, megegyezik abban, hogy a korrupció eredetét a kezdetek kezdetére kell tenni és itt most csak Hamvas Béla Mágia Szútrájára hívatkoznék, amelyből egyértelműen világossá válik, hogy a létezésnek a legmélyebb pontján, vagyis az összes megnyílvánulás forráshelyénél van a létrontás forrása is.
Több kép van, amely ennek a korrupciónak a keletkezését tárja elénk, például, hogy kezdetben a teremtő mellett volt egy egyetlen sötét pont, amellyel a teremtő azonosította magát, de van egy olyan is, hogy eredetileg az ember, aki mikrotheoszként a teremtett világ ura volt, megkívánta az Istentől azt a képességet, hogy a sötét erőket szeretetté alakítsa át és megkísérelte ezt a műveletet végrehajtani. A sötét erőket azonban nem bírta átalakítani szeretetté és az embert a sötét erők elborították és a mélybe rántották. Az ember így lezuhant eredeti létezési állapotából és zuhanása közben magával rántotta az egész természetet. Mindkét kép, de főleg az utóbbi eléggé szemléletes ahhoz, hogy a korrupció keletkezéséről, méginkább jelenlétéről tájékoztasson bennünket. Mindezt csak azért mondom, hogyha valakit nagyon érdekel, hogy az annyit emlegetett korrupció hogyan és mikor keletkezett, válaszokat ugyan talál a metafizikai irodalomban, de mindenképp azt fogja találni, hogy itt nem a kronológia vagy a keletkezési körülmények a legfontosabbak, hanem a lét alapjaiban jelenlévő sötét pont, vagy rész, amit korrupciónak nevezünk.

Amiért ennyit fejtegettem a korrupciót, mindezt azért tettem, hogy végre rá tudjak térni a hatos ház rendeltetésére, vagyis az ember feladatára, amit a hatos ház jelez.
A hatos ház életterületét végső értelmében úgy határoznám meg, hogy ez az életterület, amely a személy szakrális szolgálatát jelenti, a szakrális szolgálatét, amely által a személy a mindennapi életet összeköti az egyetemes létezéssel és annak örök rendjével, megvalósítva ezáltal az értelmet, az idillt és a tulajdonképpeni hiteles egységet. Ahol ma jelenleg tartunk, ott nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy az értelmetlen, zilált, széteső és dühöngő hajsza, amit az emberiség csinál, egyre szélesebb körben terjed el, hanem arra is kell figyelni, hogy magának ennek a romboló tevékenységnek az intenzitása, tehát nemcsak elterjedése, fokozódik, nő. Miből következik ez? Ha azt mondom, hogy abból a mentalitásból ered mindez, amivel az ember téves fogalmakra építi a létezésben való teendőit, akkor még nem érném el a végső átvilágítást. Nem érném el, mivel a végső átvilágítása ennek a mentális magatartáson is túlmutat és erre a későbbiekben térek rá.

Folytatása következik.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.