Szepo

Faragó Ferenc: Az a haszontalan haszon…

Feltöltötte: Faragó Feri   ·   8 éve   ·   4941   ·   Ez meg az

Megkísérelhető egy új definíció megfogalmazása az emberi világ és az állati világ összehasonlítására. Az ember hasznot húzni akaró lény, a hasznot az őt körülvevő anyagi világtól reméli. Az állatvilág tagjai nem „ismerik” a hasznot; önmaguk létfenntartására törekszenek, ezen szint elérése fölött már nem motiválja őket semmi újabb táplálékszerzésre, vagy esetleg a territóriumuk kibővítésére. „Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe nem gyűjtenek…” (Mt 6.26.) Úgy tűnik az állatoknak nem okoz gondot, hogy saját belső természetük parancsa szerint éljenek, de az embernek igen gyakran komoly problémát jelent, hogy embernek maradjanak. Ha a bogár egy pillanatig is „feledné” bogárságát elpusztulna.  Az ember igazából nem hisz a gondviselésben: aggódik a holnapja miatt, ahelyett, hogy az Isten Országát keresné. Kérdéses az, hogy meddig és mennyi hasznot lehetséges bekebelezni még?!

Faragó Ferenc: Az a haszontalan haszon…

 

„Aki tölt színültig:

jobb, ha abbahagyja.

Aki túl-élesre fen:

Élét hamar kicsorbítja.

Arannyal, ékkővel teli kamra: megőrizni senkise bírja.

Kincs, gőg, rang egyszerre:

Mekkora szerencsétlenség!

Alkotni, adni, majd visszavonulni:

Ez az égi bölcsesség.”

 

(Tao-te-king IX. vers, fordította: Weöres Sándor)

  

 

Az ember hasznot akar húzni a világból. Úgy gondolja, hogy a véges földi élete során minden, számára kedvező lehetőséget meg kell ragadnia. A „hasznot húzni akarás” a történelem folyásával lineárisan növekszik. Nagyapáink kevesebbel beérték – nekünk már több kell – unokáink még többet akarnak majd. A haszon reményében az ember Istentől elfordul – legfeljebb vallásszurrogátumokat tart fent – és a Mammon előtt hajt térdet. A Mammon a haszon jegyében áll, módszere a szerzés. Ideológiája langyos és jólhangzó demagógia, például ilyen: Ez a földi élet van csak, itt kell jólérezni magad, a világot kényelmesre kell berendezni. Könnyítsd meg az életed, valósíts meg önmagad, legyél sikeres! Neveld sikeressé gyermekeidet is, a karrier lehetőségét már temagad tálcán vidd nekik! Ha időnként templomba, vagy hittanra járatod őket, megbocsátom neked, mert a legjobb úgy tenni, mintha így lennének rendbe a dolgok. Hidd azt, hogy majd a tudomány és technika megoldja az élet nagy kérdéseit. Látod, nap-mint-nap ara törekszik, hogy neked minél jobb legyen. A tudomány már-már teljesen uralma alá hajtotta a földet, és ez nagy-nagy hasznot hoz neked is. Hogy van háború, meg erőszak, nézd el neki, próbálj a győztesek oldalán állni! Ha időnként mégis lelkiismeret furdalásod támadna, ne törődj vele, ez csak afféle mellékhatás; keress magadnak egy jó kis langyos eszmevilágot, mártózz meg benne és elmúlik a rossz érzés. A lényeg az, hogy haladj a korral, nehogy pont te maradj le valamiről. Így lehetsz hasznos tagja a társadalmadnak. Ne félj – talán egy ember mindig akad a hatalomból, aki megveregeti munkában elfáradt válladat, ez nagyon jólesik neked.

Ilyesmi a Mammon „hegyi beszéde”, pontosabban a „völgyi beszéde”, mert a neki hitelt adó ember szellemi völgyben (gödörben) él – kilátástalanul, lezártan, mindenféle perspektíva nélkül.

 *

Az „Apostolok Cselekedetei” beszél bizonyos Demeter lázadásáról. Demeter ezüstműves, és remek hasznot hoz neki és iparos társainak az Artemisz-templomocskák készítése. De, „…abban az időben nem kis zavargás támadt az Úr tanítása miatt.” (Apcsel 19.23.) És veszélybe került a biztos megélhetés, ezért Demeter igazságérzetére hallgat és lázad. Amióta világ a világ bizony nehéz feladni a jólétet, a kényelmet, a megszokottat. A természet gondoskodó tenyere egyre kérgesebbnek tűnik a többszörös komfortfokozathoz szokott ember számára. Sajnos mindenben hasznot remélő lények vagyunk: istenben, vallásban, filozófiában. Az Evangélium nem ígér hasznot, mégis haszon szerzésére használta a klérus.

 *

Önmagából kifordult világban élünk. Nem azt mondjuk valóságnak, ami a valóság. A fenti állítás megértése végett egy hasonlatot mondanék: jól tudjuk, hogy a 2x2=4. Azonban, ha bizonyos hatalmi köröknek az lenne az érdeke (haszna), hogy a 2x2 értéke 5 legyen, akkor azt viszonylag rövid idő alatt el tudná érni. Ezt írnák a tudományos könyvek, ezért kapna valaki Nobel-díjat, éjjel-nappal csak ezt hallhatnánk, láthatnánk, olvashatnánk a médiákban. Erről verselhetnének és írhatnának regényeket a kor „jólfizetett” költői – írói. Ilyen témákban lennének tárlatok a galériákban, s ezen igazságot példázó lovasszobrok állnának a köztereken. A templomokban erről szólna a szentbeszéd. És ezek a bizonyos hatalmi körök elképesztő anyagi hasznot húznának e furcsa matematikából. Ma a 2x2=5 világában élünk, a hibát nem vesszük észre, vagy nem merjük bevallani.

Az Evangélium gazdag ifjúja betartja ugyan a törvényeket, de eközben jelentős haszonra is szert tesz, Jézus a megszerzett haszon feladására szólítja fel őt, de – ezt már tudjuk – erre az ifjú képtelen. Nevén nevezve ugyan nincs az Evangéliumban szegény ifjú, de azt elmondhatjuk, hogy Jézus nem szólítja fel a szegényeket semmiféle igazságos haszonszerzésre. A haszon csak úgy múlik el a világban, ha osztozunk, nem pedig újbóli szerzéssel. Az igazságos szerzés nonszensz fogalom, ebből a nonszensz fogalomból csinált világraszóló ideológiát Marx és Engels. A marxizmus szegény ifjúja a proletáriátus, kit kegyetlenül becsaptak, mert az általa megszerzett haszon annak a gazdag ifjúnak a zsebébe vándorolt, aki már azt is megteheti, hogy fittyet hány a parancsolatokra.

*

A haszonelvűség, a hasznosság létjogosultságának bizonyítására természetesen filozófiai irányzatok keletkeznek: utilitarizmus, pozitivizmus, pragmatizmus, stb. Az ember rögeszméinek „szalonképessé” tételéhez mindig valamilyen ideológiát gyárt. Az ideológiában az ember tudományos vagy vallási köntösben megmagyarázza önön magának azt, aminek semmiféle hitele nem lehet. Így az ideológia „képes” magyarázatot adni az erőszakra, a szerzésre, a hatalomra, a hazudozásra és esetünkben a haszonra is. Nagyon gyakran a vallás is táplálja a haszonszerzés tüzét, persze nem nyíltan, hanem csak hallgatólagosan. A tisztességes haszon, a törvény keretein belül szerzett busás haszon az méltányos és igazságos; osztozásról szó sincs. Annak idején az esszénusok és a kumrán szekta tagjai úgy látták, hogy a Templom haszonlesővé, megvesztegethetővé (Hamvas szavával: korrupttá) vált. Ezért egyet tehettek: visszavonult közösségeket hoztak létre, leginkább szerzetesi jellegű kommunákat – élet- és vagyonközösségeket - a Holt-tenger mellékén. A „légkör” ma is ilyen, talán még ilyenebb – és mégsem vágyódik senkise kommunába. Nem, mert  a haszonszerzés annyira legalizálódott és interiorizálódott bennünk, hogy ezt érezzük természetesnek, és az ún. szerzetesi életmódot tartjuk idegennek.

 *

Az ember a haszonszerzésben mutatott féktelen mohósága (pleonexia) globálisan is egyre jobban megnyilvánul. Az ipar katasztrofális túlburjánzása – melyet egyesek még mindig fejlődésnek neveznek – megköveteli a föld nyersanyagával, energia forrásaival szembeni totális kizsákmányolást. A mezőgazdaság úgynevezett intenzív és monokultúrális művelése már egyre több helyen teszi kimerültté, terméketlenné a földet. Mikor a mezőgazdász kenyérről beszél, azt mondja, hogy „ennyi és ennyi” búza termett holdanként. Az „ennyi és ennyi” kevés, a mezőgazdász kísérletezik, piszkálja géneket, keresztez, műtrágyával vél táplálékot biztosítani a még nagyobb termésért, gyomirtóval tönkreteszi a talaj élőflóráját- faunáját. Újabbnál újabb kemikáliákat vet be a permetezési repertoárjába. Mert nagyobb haszon kell, az „ennyi meg ennyi” nem elég, mert megannyi kell. A természet nem haszonelvű, nincs káros és kártékony, ez csupán egy önző emberi álláspont. A természetben nem haszon van, hanem egyensúly (jin – jang), ha ezt az egyensúlyt megbontjuk a vélt haszon reményében, haszontalanságot követünk el. Ez a haszonszerzésből fakadó egyensúlyvesztés a létezés minden szférájában beállhat. 

 *

A magát modernnek nevező kor már humánerőforrásról kezd el beszélni. Az isteni világ rezsimváltása után a Mammon tűnik fel isteni szerepben, az ember pedig materializálódik, mechanizálódik. A Mammont imádva csak a humánerőforrás képes egyre több és több hasznot húzni. Gyakori gazdasági hír, hogy bizonyos tőkés társaságok a profit profitja érdekében a vállalkozásába még több humánerőforrást készül befektetni. Aki pedig hagyja magát „befektetni” az napi 12-16 órás Mammon Ország építésére számíthat. Íme az újkori rabszolgatartás és a kizsákmányolás frigye, avagy a kizárólagosan horizontális életberendezkedés újabb torzszülötte.

 *

A Sátán mindig az evilági haszon felől közelít (itt vagyunk a legsérülékenyebbek). Tette ezt annak idején Jézussal is. A haszon akkori repertoárja imígyen áll előttünk:

„Ha Isten Fia vagy mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” (Mt 4.3.) Remek gazdasági program! Még az a frázis is elsüthető, hogy megoldódnék az éhezés a nyomor. (De megtapasztalható, hogy ez nem többlettermeléssel, hanem osztozással oldódnék csak meg.) Micsoda feszültség: Jézus negyven napig böjtöl, éhezik, de nem dől be. Mi jóllakottan feledjük: „Nemcsak kenyérrel él az ember… „(Mt 4.14.)

Hamvas Béla az „Ünnep és közösség” című esszéjében így fogalmaz: „Jézus nem akart sem gazdasági jólétet, sem olyan emberiséget, amelyet a nagy képességek vakítottak el. Valami egészen mást akar: túl gyomron, jóléten, híveken, tömegen, teljesítményen, isteni tehetségek ragyogásán és ragyogtatásán túl valami többet, s talán, ha akkor a Sátán nem jött volna el, nem értette volna meg magát olyan bizton, gyorsan és véglegesen.”

*

A haszon reményében és a haszon értelmetlenségében való gondolkodás kétféle személyiséget szül: az üldözőt és az üldözöttet. Hippokratész óta sokféle tipológiát állított már fel magáról az ember. Az én tipológiám csak kétfajta embertípust ismer: az üldözőt és az üldözöttet. A történelem e kétfajta személyiségjegy között zajlik. A végzetes bonyodalom akkor kezdődik, amikor az üldözöttből is üldöző lesz, a helyzet ekkor válik tragikussá.  Az emberiség történetének során egyvalaki felfüggeszti ezt az üldözöttből üldözővé válást. Ez a mai napig hatóan olyan hihetetlen és valószínűtlen, hogy sokan megkérdőjelezték már ennek a személynek a valóságos létét is; talán ugyanennyien vallássá degradálták a dolgot. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy akkor durvul el a helyzet, ha az üldözött politikai síkra tereli az ügyet. Politikai jóvátételt követel az üldözöttségéért: egy szempillantás sem múlik el és máris az üldözöttből üldöző lesz. Felvértezve valamilyen igazságszolgáltatás és az úgynevezett emberi törvénykezés minden eszközével. Csak aki szakrális tud maradni, az nem válik üldözővé. Karinthy sajátosan így fogalmaz:

„Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.

Inkább egyenek meg a férgek

Minthogy a férget megegyem.”

                              (Struggle for life)

gazságos és igazságtalan háború, forradalom és ellenforradalom, valamint politikai üldöző és politikai üldözött között lényegi különbség nincsen. Összetartoznak, mint sintér és veszett kutya. A politikai üldözöttet abban a pillanatban, mikor politikai üldözővé vélik, már szabadságharcosnak, forradalmárnak, nemzeti hősnek kezdik el nevezni. Egyesek a hazafi kifejezést sem restellik használni. De efféle metamorfózist az Evangélium nem ismer, amit meg ismer az így hangzik: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5. 10.) és „Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenteljes dolgot, úgy emlegetik az Emberfia miatt.” (Mt 5. 11.)

Ha megpróbálnánk a „Nyolc boldogság” szerint élni, elfelejteni hasznot, sikert, önmegvalósítást és megmaradnánk üldözöttnek, talán a feje tetejéről a talpára állhatna a világ! Addig is véssük jól emlékezetünkbe a jézusi figyelmeztetéseket:

„Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed ott a szíved is.” (Mt 6. 19. 20.)  „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nIem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk 12. 15.); „Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak is.” (Mt 6. 24.) 

  Forrás: A szerző kézirata   |  

Nocebo, avagy a modern kor fekete mágiája
Nocebo, avagy a modern kor fekete mágiája
Ebben a cikkben kényelmet megzavaró gondolatok vannak. Olyan gondolatok, amelyek feltételeznek valamit, amit tovább lehet gondolni, elemezni. Aki továbbra is a hatalmon lévők jóhiszeműségében és ártatlanságában ...

Kvantumfizika és a világnézetek harca
Kvantumfizika és a világnézetek harca
Az eddigiekben tisztáztuk, hogy az emberek által észlelt és megélt valóság egy szuperpozíció materializálódása, és ez a megjelenő valóság minden esetben a szemlélő tudatának függvénye. Az, hogy ...

Kvantumfizika és a felelősség
Kvantumfizika és a felelősség
A kvantumfizika tudománya megértést ad a felelősség megélésére is, hisz amikor a Schrödinger dobozát kinyitjuk, hogy megnézzük a macskát, akkor a mi felelősségünk az, hogy a macska él vagy halott. ...

Kvantumfizika és Isten szuperpozíciója
Kvantumfizika és Isten szuperpozíciója
A kvantummechanika a tudománynak egy olyan ága, melyben találkozni látszik a tudományos felfedezés és a hagyomány dimenziója. Az, amit a hagyomány, és több, a hagyomány témájában jártas, és azt ...

A járvány metafizikai megközelítése
A járvány metafizikai megközelítése
Eddig a járvánnyal kapcsolatban inkább társadalmi szempontok alapján írtam, ezekben az írásokban a párbeszéd hiányára és az egyoldalúságra koncentrálva. Ez a társadalmi, politikai és tudományos ...