Szepo

Faragó Ferenc: Bevezetés a ”gonoszológiába”

Feltöltötte: Faragó Feri   ·   6 éve   ·   5317   ·   Ez meg az

Madarat tolláról, embert barátjáról…, tartja a mondás. De az ember is megismerszik a "tolláról". Ki miről ír, mi feszíti belülről az árulkodik a toll tulajdonosáról. Aki a gonoszról, a sátánról ír az:…, nos fölvállalva ennek ódiumát, és azt is, hogy bizony ott munkál belül a kisördög, szeretném e szerény írásban kifejteni erről - ezekről a mindenki által nagyon negatívnak tartott dolgokról, személyekről - a véleményemet.

Faragó Ferenc:   Bevezetés a ”gonoszológiába”

 A Sátán bizonyítására nem vállalkozhatom, feltételezvén, hogy hasonló nehézségekbe ill. egyértelműségekbe ütköznék, mint az istenbizonyítás - általam feleslegesnek tartott - módszerei ütköznek. Sátán tehát van, s bizony országa is van, sőt lakói is. Persze, akinek nem inge az…, a képzeletbeli népszámláláskor nem az erre vonatkozó rublikákat tölti ki. Milyen ez az ország? A klasszikus definíciót a "Keressétek az Isten Országát" (K.I.O.) numerusaiban találhatjuk. " A Sátán Országa nem földrajzi fogalom, a Világosságot nem szeretőkben áll fenn, és fejedelme a Sátán." (K.I.O. ? num.) Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus sokat foglakozik ezzel az országgal, nyilván jó oka volt rá, már akkoriban is.
 
*
 
A vallások - természetükből adódóan - fontos szerepet tulajdonítanak a gonosznak. Végeredményben minden vallásról állítható, hogy teológiai rendszereiben helyet kap a jó és a rossz, isteni és sátáni, a sacrális és a profán dualitása, ellentéte, időnként harca is.
 
• A zoroaszteri (perzsa) vallás szent könyvében az Avesztában olvashatunk Ahrimánról. Ő a sötétség, a gonoszság, a rombolás princípiuma. Gonosz démonokból álló, hatalmas rendezetlen seregével szüntelenül harcol a jó princípiuma, Ahura Mazda ellen. A két őselv küzdelme Ahura Mazda győzelmével fog végződni. Minden megtisztul és elkezdődik a boldog örökkévalóság korszaka, amelyet már nem zavarnak meg gonosz szellemek mesterkedései. Zarathustra úgy tanította, hogy a halál után minden embert érdemei szerint ítélnek meg. Ha a jótettek többet nyomnak a latba, mint a gonoszak, a lélek átmehet egy széles hídon, amelyen a mennyországba jut. Ha azonban a rossz cselekedetek vannak túlsúlyban, akkor a híd olyan keskeny lesz, mint egy késpenge, és a lélek a pokolba zuhan.
 
• Az ókori egyiptomiak, valamint a Tigris és az Eufrátesz vidékén élt népek a sumérok, akkádok, asszírok vallási képzeleteiben a jó és a rossz istenek panteonja mellett előkelő helyet foglalnak el a gonosz démonok. Ezek különböző állatformában léteznek. A legjellemzőbbek: kígyó, párduc, farkas, sakál, sárkány. A Gilgames eposzban is nagy szerepet játszanak a démonok - az eget és földet benépesítő titokzatos rossz szellemek. A hiedelmek szerint létezett egy úgynevezett hetes csoport, akik házról-házra jártak, az emberek kezét-lábát megkötözték, és méreggel kábították el, hogy hatalmukba kerítsék őket. Innen ered a mondás is: "Heten vannak, mint a gonoszok."
 
• Ki ne olvasná szívesen a görög-római mitológiában az istenekről szóló történeteket. Nos, ezek istenek az embernél ugyan magasabbrendű lények, de az emberekben meglévő gyarlóságra, gonoszságra való hajlam bennük is megvan. Ezt maguk az istenek is felvállalják: 
 
"Szánkon tarka hazugság, mely a valóra hasonlít,
Ám ha akarjuk, színigazat hirdethet az ajkunk."
                                    (Hesziodosz: Theogonia)
 
• A hindu vallás gonosz-felfogása a rosszat az ember cselekedeteiben (karma) látja. Evilági jó, illetve rossz cselekedetek a következő életben (reinkarnáció) nyerik el a jutalmukat. A legvégső cél a megszabadulás (moksa) elérése, amely a születés-halál-újjászületés körforgásából (szamszara) való megszabadulást jelenti. Ez már a nirvána állapota, ahol a rossz principiumának nincs létjogultsága.
 
• Buddha szerint a legfőbb rossz az élet utáni mérhetetlen szomjúság (trisna), amely az embernek a szenvedést (dukha) okozza. Itt kell megemlíteni Asóka király nevét, aki Krisztus előtt 265-től 238-ig uralkodott, és akiben az igazságos, erőszakmentes, tiszta erkölcsű uralkodó megtestesítőjét tisztelhetjük. Számára a legfőbb rosszat a vallások közti türelmetlenség jelentette. Így szól a vallások képviselőihez: "Azt kívánom, hogy az összes vallások hívői ismerjék meg egymás hitét, ők maguk magasztalják saját hitüket, s ugyanakkor szolgálják a többieket." 
Annak idején a Gonosz Buddhát is megkísértette. A buddhizmus Mára alakja a Sátánnak felel meg, de tudnunk kell, hogy Mára  a buddhizmuson kívül Indiában ismeretlen; a többi indiai vallásban sem mint név, sem mint fogalom nem szerepel. Maga Buddha is ritkán, és valószínűleg csupán jelképesen beszél Máráról. A kísértés itt is, mint Jézusnál is eredménytelen. Buddha így válaszol a kísértőnek: „Mindaddig nem távozom a Nirvánába, Mára, amíg szerzetesek nem szegődnek tanítványaimnak (=férfiak), amíg apácák (=nők) nem szegődnek tanítványaimnak, míg irányításom alatt a szerzetesrend meg nem erősödött, mindenfelé el nem terjedt a népek között, mindenki számára elérhetően, mindenki számára nyilvánvalóan.” (Buddha beszédei, páli nyelvből fordította Vekerdi József). A Vinaja-pitakában ezt olvashatjuk:
 
 
„Mindent legyőztem, felismertem mindent.
Lepergett rólam a világ hatalma.
Elhagytam mindent, el az élet szomját,
Segítő nélkül, a sját erőmből.
(Vinaja-pitaka, Maha-vagga 1. 5-8.)
 
• Buddha kortársa Mahavíra a dzsainizmus megalapítója teljes erőszakmentességet (ahimsza) hirdetett. Nézetük szerint minden élőlénynek lelke van, ezért ártani nem szabad nekik. Mindenféle élőlénynek való ártás a gonosz munkája.
 
 
• A kínai univerzalizmus legkorábbi megnyilvánulásai a gonosszal kapcsolatban a Változások Könyvében (Ji-king) érhetők tetten. A kínai ember istenekbe vetett hite kétirányú. Az egyiket Sen, a védő, oltalmazó, boldogító istenség, a másikat a gonosz, démonikus hatalmakat képviselő Kwei határozza meg. Egy későbbi fejlődés eredménye, hogy a vallás nagyon erős filozófiai töltést kap. Eszerint a világmindenségben minden szoros összefüggésben van. A Kozmoszban egyensúlyi helyzet uralkodik, ezt az egyetemes összhang elvének nevezhetjük. Minden jelenség két egymást kiegészítő princípiumra vezethető vissza. Az egyik a Jang: az istenek világa, a világosság, a melegség, az igazság, a magasság. A másik a Jin: a démonok világa, a sötétség, a hidegség, a hazugság, a mélység. A gonosz tehát a Jin-ben érhető tetten, de a rossz sohasem tud elhatalmasodni, mert kibillenve az egyensúlyi helyzetéből, a Jang igyekszik helyreállítani. Ezt a szabályzó, összhangra törekvő rendet, Lao-ce tanítása (Tao-te-king) után taonak nevezhetjük.
 
• A judaizmus Ószövetsége bukott angyalokról beszél, jó angyalok (Mihály, Rafael, Gábor) mellett és ezeket Sátánnak, Belzebubnak, Ördögnek, Lucifernek nevezi. Az Ézs.14:12-14-es szakaszban ezt olvashatjuk: "Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! (Lucifer / Sátán) Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!" 
A zsidó hit szerint minden ember képes a jóra és a rosszra is egyaránt. A törvények betartásával a jó (jecer hatov) legyőzi a rosszat (jecer hara). A judaizmus misztikus irányzata, a Kabbala, még nagyobb hangsúlyt helyez a jó illetve a rossz belső meghatározottságára. Az isteni jóság minden emberben megtalálható, de a gonosz kagylóba zárta, s ezt előbb fel kell törni (sevirat ha-kelim), hogy szétáradhasson e fény. Mozes Maimonidesz a "Tévelygők kalauzá"-ban így fogalmaz: "Mi magunk hozzuk fejünkre a rosszat, amitől szenvedünk, mégis Istenre fogjuk, pedig neki semmi köze hozzá. " S amilyen abszurd ez az "Istenre-fogás", olyan gyakori lesz ez a későbbiek során.
 
• Az iszlám gonoszelképzelése nagyban rokon a judaizmuséval. Hisznek a különböző rangú és rendű angyalokban, vannak bukott  angyalok is, vezetőjük Saitan vagy Iblisz. Dzsinek a gonosz, ártó szellemek. Problémás itt a szent háború (dzsihad) kérdése. A "Harc az Isten útján" eredetileg nem a "hitetlenek" elleni háborút jelenti, hanem tanulást, jócselekedetet és önuralomra való törekvést. Ezen téves értelmezés viszont lehet a gonosz törekvése. A Korán így fogalmaz: "Harcoljatok Allah útján azok ellen, akik ellenetek harcolnak! Ám ne hágjátok át Allah parancsait! Allah nem szereti azokat, akik áthágják a parancsait. (Korán 2. 190.) Akárhogyan is áll a dolog, óriási különbség van a vallásokban az erőszak, mint a gonosz egyik megjelenési formájának értelmezésében. Gondoljunk csak a dzsainizmus szerzeteseire (digambara) akik kendővel takarják el szájukat, hogy a lehető legkevesebbé ártsanak az őket körülvevő élőlényeknek (ahimsza); vagy egy oszmán harcosra, aki Allah "segítségével" indul a legkegyetlenebb harcba (dzshad).
 
*
 
A kereszténység "gonoszológiája" alaposabb vizsgálódást igényel. Az evangéliumok három országról beszélnek: Isten Országáról, Evilági Országról és a Sátán Országáról. Esetünkben most ez utóbbiról kell szólni. Kötelező és ajánlott irodalom: Bulányi György: Keressétek az Isten Országát (120-131 num.) Ezen numerusok átfogó tájékoztatást adnak témánkról, kommentár nélkül ajánlom tanulmányozásra! A Sátán Országa is a teremtés eredménye, felépítésében, működésében analóg az Isten Országával, és magában hordja a szentháromság vonását. A Sátán örök trükkje, hogy mindig jóként, pozitívként kíván megjelenni. Az áldozat már nyakig ül a kelepcében, amikor észreveszi, hogy valami baj van. Fontos leszögeznünk, hogy a Sátánnak nincsen semmilye Istenből, és Istenben sincs semmi a Sátánból. "Ami a sátáni szférában magasztos, az gyalázat az Isten számára; ami az isteni szférában magasztos, az gyalázat a Sátán számára." (K.I.O. 121. num.) A Sátán jellemző igéje a megkísértés (peiradzein). Jézus - a jánosi keresztség után, és a nyilvános működés megkezdése előtt - "Negyven napig kintmaradt a pusztában, közben megkísértette a Sátán." (Mt 1. 13.) A K.I.O. 87. numerusának b. c. d. pontjai három kísértési területről beszélnek, nevezetesen a nagyság, a gazdasági csoda, és a hatalom kísértéséről. A Sátán tudja a munkáját: ez a három terület az ember "legérzékenyebb" pontja. 
Az ember gonosz-felismerésével és azonosításával mindig baj volt. Első tekintetben az, hogy a gonoszt véli jónak. Második tekintetben pedig, hogy a jót tarja gonosznak. Sajnos mindkettőre könnyű példákat találni.
 
• Az anyagi javak ura-istene a Mammon már elég nagy arányban megszerezte magának az embert, elhitetve önmagáról, hogy ő a jó.
 
• Az ember istengyilkosságra vetemedett… A legjobbat vélte gonosznak. Már Izaiás előre látja:”…a gonoszok közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta.” (Iz 53. 12.). Jézus már csak szomorúan konstatálhatja a próféta igazát: „Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik.” (Lk  22. 37.)
 
 
*
 
A gonosz másik megjelenési formája az Antikrisztus. Mint a névből is kiderül ő a Krisztus ellentettje, aki a keresztény hit szerint a világ végén jön el, mint Krisztus ellenlábasa. Az egyház tanítása szerint a rossz voltaképpen csak a tökéletesség hiánya - Minden jó az Istentől származik, minden rossz az embertől. A gnosztikusok szerint Krisztus „levágta magáról az árnyékát”. Ha ezt elfogadjuk, akkor az Antikrisztus alakjában könnyen felismerjük a levágott ellenpárt. 
Az embereknek mindig volt olyan sejtésük, hogy az Antikrisztus már testet is öltött, s itt van/volt köztünk. Az érdekesség kedvéért íme néhány név közülük: Arius (a homoiusion hirdetője); Julianosz (aposztata); Mohamed (az iszlám alapítója); II. Frigyes császár; III. Ince (pápa); VIII. Bonifác (pápa); XI. Benedek (pápa); VI.Sándor (pápa); Nyikon (pátriárka); I. Péter (cár);. A felsorolásból is látható, hogy sok Antikrisztusnak bélyegzett személy került ki a "tűz" közeléből is. De folytathatnánk a sort az elmúlt és jelen század diktátoraival - Hitlerrel, Sztálinnal, Bush-al - a teljesség igénye nélkül (nem akarván megsérteni azokat, akik ily módon kimaradtak.
Babits Mihály a „Vers, apostolokról” című költeményében így ír:
 
Az Antikrisztusok megsokasodtak;
az ég illata elveszik e bűzben:
Uram, aki vagy, adj jelet magadról,
igazgasd tévedt ebeid szimatját!
Nem a kenyér a minden, sem a fajták
állati tülekvése, ami most van:
krisztustalan próféták, mondjatok már
legalább annyit, hogy nem ez a Krisztus.
 
*
 
A Sátán témájához visszanyúlva meg kell itt említeni Jézus három kijelentését Péterrel kapcsolatban. Imígyen:
 
• " Én is mondom neked: Péter vagy erre a sziklára építem egyházamat (…). Neked adom a mennyek országa kulcsait." (Mt 18.-19.)
 
Nem sokkal utána:
 
• " Megfordult és rászólt: 'Távozz tőlem, Sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak." (Mt 16.23.)
 
Majd az utolsó vacsorát követő napokban:
 
• "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." (Mt 26.34.)
 
A sziklára építés után bizony nem a legjobb ajánlólevél Sátánt említeni és az "ügy" megtagadását feltételezni. Kicsit a bűnbeesés "levegője" csaphatja meg az embert. Valahol mindig elrontjuk!!! Az Úr az embernek először azt mondja:
 
• "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. (Ter 1. 28.)
 
Másodjára pedig ezt:
 
• "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad." (Ter. 3. 17.)
 
Valahol mindig elrontjuk, és általában ott, ahol a Sátánnal kötünk szövetséget. Az ember örök dilemmája ez, de tanulni nem akarunk belőle.
 
*
 
Hamvas Béla vélekedése szerint az ördög nem személyes lény, mert ha az lenne, akkor a metanoiát föl lehetne benne ébreszteni. Az ördög nem exorciálható: az ördögből az ördögöt nem lehet kiűzni. Sőt: „Ha a sátánt a sátán űzi ki, meghasonlik magával.” (Mt 12.26) – mondja Jézus. Hamvas a létrontást nevezi antikrisztusi mozzanatnak, amely nem a történeti tényezők, nem az értelem, a tudás, az erkölcs, a hatalom, az emberi intézmények, a vallás ellen, hanem a szeretet ellen irányul. Hasonló tanulsággal szolgálhat a reformáció, mint vallástörténeti küzdelem: klerikalizmust klerikalizmussal kiűzni nem lehet.
„A lét beszennyezése , a létrontás elkövetése mindenkit érint, ezért minden ember minden emberért jóvátételre köteles.” (H.B. Antikrisztus 34. szúra) Az Antikrisztus szavajárása: „…természeti lények vagyunk, nincs bűn – nincs létrontás – nincs egymásért való felelősség – nincs lelkiismeret – nincs jóvátétel – nincs felelősség – nincs megváltás – az élet az élvezetekért van.” (H.B. Antikrisztus 36. szúra). Az Antikrisztus egzisztenciája a farizeizmusban található meg, „ aki a gyakorlatban alkalmazott létrontást morállal és vallással és törvénnyel és joggal szofisztikusan védi. Vagyis aki korrupt voltát az igazsággal védelmezi, és e védelmet rendszerré építi ki, amellyel a világon való hatalmát korlátlanul gyakorolhatja. Nincs elviselhetetlenebb, mintha valakinek a hazugságban van igaza. (H.B. Antikrisztus 96. szúra). Sajnos az egyház történelmét a klérus antikrisztusi tevékenysége és az Evangéliumi Egyház antagonizmusa jellemzi, ezt szellemi skizofréniának nevezhetjük.
 
*
 
A gonosz, a gonoszság hátterének megítélése koronként, kultúránként nagyon különbözik, ennek részletes elemzése, taglalása most nem témánk. Néhány sajátos gonosz-megközelítést viszont említeni kell:
 
• A gonosz önálló entitás, akit Ördögnek vagy Sátánnak hívnak. Tehát egy létező szörny, aki jár-kel a világban – mindenütt ott van – és aki felelős a bűnökért, amelyeket elkövetünk. Az élet jó dolgai Istentől, a rossz a Sátántól eredeztethető. 
 
• A gonosz nem lehet más csak a jó hiánya, mint ahogy a sötétség is a fény hiánya. A világ a privatio boni (a jóban való fogyatkozás) irányába halad.
  
• A világ két metafizikai erő az Isten és a Sátán küzdelmének örök harci terepe. Mi emberek csak bábok, vagy jobb esetben nézői vagyunk ennek a küzdelemnek.
 
• Miért enged Isten ennyi rosszat? A teodicea kérdése. Miért hagyhatja Isten a rosszat, ha mindenható, mindentudó és jóságos? Ez a teodicea kérdése; tulajdonképpen a leggyakrabban feltett kérdések egyike, amelyet ma az emberek betegségben, szenvedésben, és egyáltalán körülnézve a világukban, feltesznek. De a modern ember nem csak azt kérdezi, hogy hogyan hagyhat Isten ennyi rosszat. Hanem sokkal radikálisabban teszi fel a kérdést, létezhet-e olyan Isten, aki ennyi rosszat enged? Verdun, Auschwitz, a Gulág és Hirosima után lehet-e még egy olyan Istenben hinni, aki azt tartja magáról, hogy mindenható?
 
• A gonosznak nemcsak különböző fajtái, de különböző szintjei is léteznek. A radikális gonosz más szinten helyezkedik el, mint a gonosz más típusai. A radikális gonosz megfordítja a morális maximákat. Azt parancsolja, hogy gyilkolj, megköveteli másoktól is, hogy eszerint cselekedjenek. Számára az elemi együttérzés (empátia) és szánalom puszta gyengeségek, melyeket le kell győzni.
• A világ nem mindig tud különbséget tenni a gonosz és a bűnös között. Shakespeare rendkívül értett a gonosz és a bűnös lélektanához, és mindent tudott az emberről. Gondoljunk csak III. Richárd figurájára. . "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek" - mondja híres, a nézőt is szinte bűnrészessé tevő nyitó monológjában, s véres gaztetteit, melyekkel hatalomra jut, a hidegen kitervelt szerepjátszás eszközeivel hajtja végre. Több uralkodót, testvérét, gyermek-rokonokat, főrendek egész sorát gyilkolja és gyilkoltatja le, s közben az ámítás, az álszemérem, az álvallásosság eszköztárából válogatja szavait, mimikáját. Ördögi tetteit azzal tetőzi be, hogy áldozatainak özvegyét, árváját kéri és veszi nőül. III. Richárd a gonosz - emberben manifesztálódott – archetípusa. Másik alak (Othello) a bűnös alakja, abban különbözik a gonosztól (III. Richárd), hogy képes a bűnbánatra.  A gonosz az, aki kísért is, a bűnös „legfeljebb” nem tud ellenállni a kísértésnek.  
• A „mindenható” istenképpel gondolkodva nem beszélhetünk egyetlenegy olyan lényről sem, aki ellene munkálkodhatna a Mindenhatónak. Hisz, ha ezt feltételezzük, kétségbe vonjuk Isten mindenhatóságát. Ebben az értelemben Isten nem Mindenható, hanem Mindentadó. A gonosz pedig a Mindentvevő.
 
Jóért rosszal fizetni sátáni; jóért jóval fizetni emberi; rosszért jóval fizetni isteni tulajdonság.

  Forrás: A szerző kézirata   |  
Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed?
Kérd a meghívást a Csapatba: csapat.szepo.com

Váncsa Zalán: Honvágy
Váncsa Zalán:  Honvágy
- a tört lét érzése –

Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (2.rész)
Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (2.rész)
5.Ami félreértést okozhat az az, hogy a sminkelés bármily formája nem a kábítás egy eszköze, ez tévedés, dehogynem, mivel ha valaki pusztán ritkán enged neki, ha valaki esetleg csak egyszer-egyszer ...

Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (1.rész)
Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (1.rész)
1.A szellemtelen tömegtársadalomban születtünk és élünk most is, sőt ez a felfogás vesz/vett körül, ahol sokan téves képet kaptunk a szépségről, a jóságról, az igaz értékekről, a boldogságról, ...

Mit kíván a szellemi (szabad) ember
Mit kíván a szellemi (szabad) ember
Kiáltvány 12 pontban Mivel a jelenlegi helyzet semmit sem változott a 1848-as szabadságharc óta, illőnek és elérkezettnek tartottam a MI, tizenkét pontunkat, követeléseinket megfogalmaznom. A szellemi ...

Mit kíván a tömegember
Mit kíván a tömegember
Hogy tisztábban láthassunk, tájékozottnak kell lennünk mit kíván a tömegember.