Szepo

Faragó Ferenc: Vál-ság...

Feltöltötte: Faragó Feri   ·   8 éve   ·   4254   ·   Ez meg az

„A világ hamarosan csupa egymástól idegen mégis mindenestül egyforma (egyformán ellenséges) országból fog állni, ha nem találjuk meg az új kapcsolatokat, melyek hasonlóak a korai kereszténységhez vagy ahhoz, amit később európai civilizációnak neveztek.”

Faragó Ferenc: Vál-ság...

   Így gondolkodik Paul Valéry az 1800-as évek vége táján, de még a századforduló előtt. Talán akkor, amikor Nietzsche felállítja a borzalmas diagnózist Európában, hogy Isten halott. De még akkor, amikor az emberiség szellemi ereje még reménykedik: hátha jóba fordul bele az a század, hátha Európa felismeri küldetését. De jól tudjuk, nem ez történik, elég csak felütni a történelemkönyvek bármelyikét és olyan apokaliptikus események sorát követhetjük végig – ha éppen föl nem fordul a gyomrunk – amelyek egyenként, önmagukban is megállnák a helyüket a Sátán projektjében. De a Sátán terve soha nem ér véget, most a Mammon képében tetszeleg, s az alakítás kiváló: Európa és most már szinte az egész világ hajbókol, imádja pszeudo-istenét. Büszke a profit – a piac – a pénz szentháromságára. Betartja a liturgiát: fogyaszt, felhalmoz és meg nem áll, nincs már egy perce sem... És most egy pillanatra mégis megakad a tű a lemezen, mert úgymond válság van. Mi van válságban? A pénz, az a nem létező valami, ami szörnykolosszusként magasodik fölénk. Teszi ezt úgy, hogy közben nincs! Most ez a nincs valamivé kíván válni úgy, hogy válság van. Ördögi paradoxon. Az az érték, ami nem érték, a tőzsdék kis-ördögei kiguvadt szemmel figyeli a semmit, amint emelkedik, vagy vészjóslóan süllyedni kezd. A globális pénzvilág luftballonja kipukkant. A fináncoligarchia hazugságszisztémája összeomlott. Van olyan pont, amikor már nem lehet többet hazudni, és nem lehet többet lopni. Ezt a pillanatot most válságnak nevezzük. És mintha mégis lenne még egy nagy dobás a dologban, valakik(?) elkezdik a pénzükért megdolgozók, a tisztességes adófizetők, a szegény emberek, a szociálisan rászorulók pénzét visszapumpálni a bankok széfjeibe. Ez már több mint spekuláció. Félelmetes észjárás!
***
Válság van, nos fogadjuk el a tényállást, de pontosítsunk. Az van válságban, aminek el kellene tűnnie a föl színéről. A bankok vannak válságban, és a bankoknak kellene eltűnniük a föld színéről. Pontosabban a bankoknak és a bankokat összetartó hálózat elvén működő, láthatatlan oligarchikus rendszernek, amely parazita módjára szívja ki és halmozza fel önmagának a tisztességesen megtermelt értékeket. A kevesek kezében levő pénzintézeti rendszer felszámolásával, a tisztes szegénység értékké emelésével tehető csak gazdaggá a világ. Ám Jézus óta tudjuk, a gazdag ifjú nem akarja szétosztani vagyonát a szegények között, és azt is tudjuk, hogy az egy dénár kevés, sőt mi több igazságtalan is. Jézustól az is megtudható, hogy a gazdag ifjútól más nem veheti el a vagyonát és nem oszthatja el - úgymond igazságosan - a szegények között. Meg kell várni, míg a gazdag önként áll reá erre...
Jézus korabeli finánc oligarchák, brókerek, tőzsdézők és multik még egy személyben a kufárok voltak. A kufároknak nincs helyük a templomban, ám a kufárlelkűség megmaradt, sőt most éli virágkorát, de porszem került a szörnyű gépezetbe és válság van. Édesanyanyelvünk még őrzi a válság szavunk jövőbeli lehetőségét: „vál”-ság, valami mássá „vál”-hatóság, még jó is „vál”-hat a dologból. A jóvá válhatóság első jelei: csökken a fogyasztás, nem költekezünk olyan mértékben, visszaesik az autógyártás üteme, foghíjasabbak a plázák, a szupermarketek hamis termékei kevésbé kelendőek, stb. 
***
Hamvas Béla gondolatiságában is fellelhetjük korunk rosszul értelmezett válság kategóriáját. A Hamvas alkotta terminus technikus a krizeológia: válságtan értelmezhetnénk magyarra. A világ dualizmusa (jó-rossz, szent-profán, isteni-sátáni, adó-vevő, szegény-gazdag, stb.) Hamvas számára a válság dialektikáját jelenti. A világ minden időpillanatban valamilyen válságban van, a válság a világ ki- és belégzése. Megjelenik valamilyen krízis, elmélyül, majd megszűnik és jön a következő. Inspiráció-respiráció. Az ember feladata jól felismerni a válságot, s tenni ellene. Sok baj származhat abból, ha nem helyesen ismerjük fel a krízist. Napjaink modern embere gazdasági válságot vél felismerni, holott a szellem, a szellemiségünk válságát éljük. A kor emberének az Istene a Mammon és nem a Mindentudó, a teremtésből termelés lett és a fogyasztás „szent” cselekvéssé vált. Az ember „fejjel lefele kezd el élni”. Hamvas ezt a fajta életet korruptnak nevezi: az embert a Mammon megvesztegethette, és az embernek tetszik ez a romlott, züllött lét. Megzavarosodás az, amiben élünk, Jakob Böhme szavát kölcsönzi Hamvas, amikor erről beszél, ez a turba. A bajt még az is tetézi, hogy ebben a romlottságban, megzavarodottságban, kifejezetten jól érezzük magunkat. Evvel kapcsolatban gyakran halljuk visszhangozni: ez a fejlődés, előremenetel, a technika csodája, jólét, demokrácia stb. Ezért jellemzi oly nagyon napjaink emberét az anyagiasság, a korrupció, a technokrácia, a gazdasági és gazdagsági orientáció, a pénzuralom és a tudományba, mint haladásba vetett hit. Ha azt mondtuk, hogy a válság szellemi, akkor a megoldás is csak szellemi síkon lehetséges. Minden más csak a felületen mozog.
***
Tudomásul kell venni, hogy az oly nagyra értékelt nyugati civilizációnk nem haladhat akármeddig ugyanebbe az irányba. Egyszerűen azért, mert ebbe az irányba már nem vezet út. Ez a fajta civilizáció most a végéhez közeledik. De ez nem a világvége és nem is az utolsó ítélet, sőt lehet ez valaminek a kezdete is, ez csak egy bizonyos világnak a vége és egy másiknak a kezdete. Igen, egy másik világnak a kezdete lehet, amennyiben jól használjuk ki a válságot. Ha válságot meg akarjuk reformálni, ha a kilyukadt luftballonokat újra föl akarjuk fújni, ha a régi struktúrába akarunk visszarendeződni, akkor nem jól járunk el. És akkor is téves úton járunk, ha a válság okát valami külső, objektív tényezőben véljük fölfedezni. Mint mondjuk most a gazdaságban. A válság nem kívül van, hanem bennünk van. Mi magunk vagyunk az okozók és az elszenvedők is egy személyben. A keleti hagyomány ezt nagyon jól tudja, eredeti értelmében ez a karma: a tettek következménye. Valamint szakítanunk kell az úgynevezett modern fejlődéselmélettel, nevezetesen azzal, hogy a világ valamilyen pozitív irányba halad, valamilyen jó irányba fejlődik. Meg kell válni attól az elmélettől, hogy okosabbak, bölcsebbek lettünk, mint mondjuk néhány ezer évvel ezelőtt voltunk. Nincs haladás. A világ menetelése nem lineáris, hanem ciklikus: mindig ugyanoda jutunk vissza...
***
Sajnos, ahogy a diktátortól elválaszthatatlan az éljenző tömeg, nos ugyanígy a multiktól elválaszthatatlanok a fogyasztók. A fogyasztói réteg az elbutítás során keletkező „konzum idióták” sokasága. Ők áldozatok, de ezzel – elbutulásuk következtében – nincsenek tisztában. Ők azok, akik a nemzeti színű zászló puszta látványától, a magyarság szó kiejtésének hallatától már megrémülnek és a mindennapi megrakott bevásárlókocsijukért fejet, térdet és derekat hajtanak a globalizmus urai előtt, és beismerik, hogy most nincs itt az ideje, úgymond magyarkodni. A sehonnaiság megtestesülései ezek a jelenségek. A multiknak, a Világbanknak, a nemzetközi globalizálódott hatalmaknak kell megfelelni s nem magyarságunknak, nemzetünknek, hazánknak. A mai társadalom már nem anyagelvű – mint azt a szocializmus évtizedeiben sulykolták az emberekbe - hanem pénzelvű. És sulykolás sem emésztett fel már annyi energiát, mert megettük, mint „kacsa a nokedlit”. A pénznek mindenek fölé (transzcendencia) helyezése egyben mindent le is értékel. A társadalmi rendszereknél tartva az arisztokrácia, demokrácia, plutokrácia vonulatában talán vissza kellene tértünk az eredeti arisztokráciához, nevezetesen a legjobbak által történő kormányzáshoz. (A görög szó az arisztosz az agahtosz felsőfoka: jó, legjobb.). A modern álhierarchiák mindig leplezetlenül egy anyagi rendszer talajára épülnek. Az arisztokratikus hierarchia azt jelentené, hogy a legjobbak vannak fölül, most a leggazdagabbak. Valamint tudomásul kell venni még azt is, hogy a bolsevizmus, a fasizmus, és a globalizmus ugyanazon dolognak más és más oldalai csupán. A globalizmus a más okból már egyszer eltemetett internacionalizmus reinkarnációja, a kollektivizált szolgai emberiség újratestesülése. Még ötven év sem kell hozzá és analóg módon a globalizmus áldozatairól fogunk beszélni, már ha lesznek egyáltalán túlélők, akik megemlékezéseket, emléknapokat tarthatnak. A neoliberalizmusnak semmi köze a történelmi liberalizmushoz és végképp semmi köze a szabadsághoz. Ez az újabb „ordas eszme” - mely már alattomban rágja sokak lelkét – nem tiszteli a népet, a nemzetet, hanem egybe kívánja mosni azokat a gyönyörű egyéni sajátosságokat, amelyek nélkül életünk szellemi tere csak egy kohéziótlan massza. A banki struktúrák által vezérelt piacgazdaság az isten, az ember és a természet elpusztításának egyik szerve. 
***
Válság van, de most megválhatunk korcs szellemiségünktől, elfuserált hovatartozásunktól, idegen hatalmak feltétel nélküli kiszolgálásától, önön elbutulásunktól! Válság van, és most örüljünk a válságnak, mert soha nem látott lehetősége van most a valamivé, valakivé válásunknak, a megváltozásunknak, a szemléletváltásunknak, a gondolataink megváltoztatásának. Metanoeite!!!

  Forrás: A szerző kézirata   |  

Nocebo, avagy a modern kor fekete mágiája
Nocebo, avagy a modern kor fekete mágiája
Ebben a cikkben kényelmet megzavaró gondolatok vannak. Olyan gondolatok, amelyek feltételeznek valamit, amit tovább lehet gondolni, elemezni. Aki továbbra is a hatalmon lévők jóhiszeműségében és ártatlanságában ...

Kvantumfizika és a világnézetek harca
Kvantumfizika és a világnézetek harca
Az eddigiekben tisztáztuk, hogy az emberek által észlelt és megélt valóság egy szuperpozíció materializálódása, és ez a megjelenő valóság minden esetben a szemlélő tudatának függvénye. Az, hogy ...

Kvantumfizika és a felelősség
Kvantumfizika és a felelősség
A kvantumfizika tudománya megértést ad a felelősség megélésére is, hisz amikor a Schrödinger dobozát kinyitjuk, hogy megnézzük a macskát, akkor a mi felelősségünk az, hogy a macska él vagy halott. ...

Kvantumfizika és Isten szuperpozíciója
Kvantumfizika és Isten szuperpozíciója
A kvantummechanika a tudománynak egy olyan ága, melyben találkozni látszik a tudományos felfedezés és a hagyomány dimenziója. Az, amit a hagyomány, és több, a hagyomány témájában jártas, és azt ...

A járvány metafizikai megközelítése
A járvány metafizikai megközelítése
Eddig a járvánnyal kapcsolatban inkább társadalmi szempontok alapján írtam, ezekben az írásokban a párbeszéd hiányára és az egyoldalúságra koncentrálva. Ez a társadalmi, politikai és tudományos ...