***

„A szocializmus utáni korszakot az jellemzi, hogy mindazt a komiszságot, amit a történet eddig produkált, sűrített formában valósítja meg.”

(Ugyanis)

***

„Ha valaki szociálisan előre halad és gazdaságilag gyarapszik, a lelkiisme­retet nem szokta megnyugtatni.”

(Patmosz I., Direkt morál és rossz lelkiismeret)

***

„Véletlenül lehet igazságot találni, de senki sem lehet véletlenül igaz. Ez­úttal pedig éppen ez az, ami szóban forog. Az igazság sugárzásában igaz­nak lenni. Semmi egyéb nem fontos. ”

(Patmosz II.)

***

„A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer”

(A babérligetkönyv, A virágszedés lélektana)

***

„A művészi alkotás mindig egész világ. A világ zártságával és nyíltságával együtt.”

(Arkhai, Az Esquilinusi Vénus)

***

„A különbség Róma és Oroszország között. Rómában a negyven botra ítéltre harminckilenc ütést mértek, nehogy negyvenegy legyen. Oroszor­szágban negyvenegyet, nehogy harminckilenc legyen”

(Szarepta)

***

„Vannak, akik még ma is azt merészelik hinni, hogy az igavonó a jármot eleget viselte, s most már ideje az angyal helyébe lépni, hadd húzza az az ekét. Az észrevétel figyelemre méltó lenne, ha időnként meg lehetne tenni, hogy az ember a hasát a nyakán, az agyát pedig a gyomra alatt viselné.”

(A láthatatlan történet, A Vízöntő)

***

„Amit az ember tapasztal az éppen annyi, amennyit még el lehet bírni.”

(Arkhai, Az Aphaia-templom)

***

„Aki nem az evangélium szeretete szerint él, annak élete semmit sem ér.”

(Scientia Sacra)

***

„Az ateisták a mi lelki szegényeink. E kor leginkább segítésre szoruló gyermekei. Lelki szegények, azzal a különbséggel, hogy a mennyek orszá­gára alig van reményük.”

(A bor filozófiája)

***

„Az élet súlypontja az életen túl van. Ez az, amit túlvilági gravitációnak kell nevezni. Élet soha egyetlen pillanatig sincs túlvilági, pneumatikus von­zalom nélkül.”

(Szarepta)

***

„Ha véletlenül valakivel háborúba keverednék, első dolgom lenne: azonnal, a legmegalázóbb feltételekkel is, haladéktalanul békét kötni.”

(Babérligetkönyv, Reggeli feljegyzés)

***

„A realitás a stréber számára sem végső határ. Ez a realitás azonban nem mint a hősi életben, sziklafal, hanem valami nyúlós anyag, kátrány, vagy ilyesmi. A stréber ebben a nyálkában a realitással nem küzd, hanem abban furakodik. Realitás a stréberre sem érvényes; szükségszerűsége neki sincs. Kicsiny dolgoknak kicsiny hely kell, éppen csak hogy elférjen. Majd aztán, ha sikerül, szemtelen lesz, és elkezdi a többit helyéről kitúrni. Tolakszik, éspedig azokhoz, akiktől valamit vár.”

(Patmosz III., A senki)

***

„Ébredésünk megrázkódtatása a felismerés: lemaradtunk. Ki így, ki úgy. S az elveszített, megragadhatatlan reális világokért kárpótlásul képzelt irreális világokat építünk magunkban, magunknak – művészetben, politikában, társadalomban, tudományban.”

(A világválság)

***

 

„Az íróasztal nagy misztérium oltára. Írni annyi mint emberfeletti kapcso­latba lépni a Logosszal. A Logosz pedig a Teremtő Szó.”

(Babérligetkönyv, Íróasztalkultúra)

***

„A helyzet világosan körülbelül ez: a lét teljességéből és nyíltságából ki­esett ember Énje lefokozódott, lezárult, kábaságba süllyedt, individuális Énné szűkült. Ennek a lefokozott énnek a lefokozott valóságban lefokozott valóságérzéke van: ez a tudat.”

(Scientia Sacra)

***

„Nekem a vallás kevés. Nem bújok el sehová. Még az imádságba sem. Azt hiszem teljes védtelenségben élek. Az életnek egyetlenegy értelme van, a halottak feltámadására várakozni.”

(Ugyanis)

***

„Egyetlen tartós és hiteles megértési kategóriánk van, és ez a szent köny­vek kinyilatkoztatása.”

(Scientia Sacra)

***

„Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat, mert otthon a súly ma­gadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen, ahová nézel.”

(Babérligetkönyv, Kierkegaard Szicíliában)

***

„Van valami természetes abban, hogy az ember időnként áttöri az őt körül­vevő rendet, és van valami természetellenes.”

(Arkhai, Inka kövek)

***

„A legnagyobb rang, amit egy nép elérhet, nem a kultúra, nem az, hogy szellemivé válik. Egyetlen szóval sem éltek vissza annyit, mint a szellem­mel. A szellem nem szuverén világalkotó szubsztancia, hanem az erőknek, Hatalmaknak és isteneknek éppen olyan megnyilatkozási területe, mint a természet és a lélek.”

(A láthatatlan történet, A Vízöntő)

***

„A tudomány a gondolatot az utóbbi négyszáz év alatt ugyanúgy elnyomta, mint a középkorban a vallás.”

(Hexakümion, A szcientifizmus)

***

„Lehet, hogy a kő csak egyetlen szót mond, a szót az idők elején kezdte el, és az idők végén fejezi be.”

(Arkhai, Inka kövek)

***

„A racionalizmus mindenesetre az élet kiirtására tett legkomolyabb erőfe­szítés”

(Szarepta)

***

„A mágia rokon a misztikával, attól mégis különbözik. Mert ha az ember lát, megért, átél és tud, még a dolgokhoz nem nyúl, azokat nem változtatja meg. A misztikus nem is cselekvő, csak lát és tudó. A mágus éppen ez: cselekvő. A mágia ugyanazt tudja, min a misztika, de ugyanakkor bele­avatkozik a dolgokba, és azokat megváltoztatja, esetleg teremt.”

(A láthatatlan történet, Wordsworth vagy a zöld filozófiája)

***

„A szcientifizmus a kutatók eredményeinek kizsákmányolásából él, körülbelül úgy, ahogy a klerikalizmus a szentek dicsőségéből élt.”

(Szarepta)

***

„Mindaz, amit az ember tesz és tehet, függ a valóságtól, bele van ágyazva, és sohasem léphet ki belőle. Egyedül a művészet áll a valóság fölött, képes arra, hogy változtasson, újat alkosson, hogy teremtsen.”

(Sziget, Brueghel)

***

„A senki egyébként mint tömeges létmegoldási kísérlet a szociális éhségből keletkezett. A senki megvalósításának feltétele, hogy az ember szubsztanciájáról önkéntesen lemondjon. A fokozatok a következők: polgári középszerűség (tehetségbálvány, zseni), - akárki, - mindegy, hogy ki, - linkség, - szubsztanciátlanság, - senki.”

(Patmosz III., A senki)

 

„Az örök a pillanatban van, és az elmúlhatatlan abban, ami a legmulan­dóbb”

(Szarepta)

***

„Mindig van abban valami szánalmas, ha valaki egy istenségre azt mondja, hogy: nem lényeges. Szánalmas? Miért? Mert abban az emberben valami lényeges nincs meg.”

(A láthatatlan történet, Poszeidón)

***

„Van egyfajta magány, amelyiknek jellemvonása, hogy az az ember, aki ilyen magányban él, a társadalmon kívül igazoltnak érzi magát. Nem egészen önkéntes, de nem egészen szükséghelyzet; mind a kettő és ennél több.”

(A magány szociológiája)

***

„Válság annyiféle van, ahány lehetőség a valóságnak ellenállni.”

(Szarepta)

***

„Az igaz művész számára mindig megalkuvás volt, ha leírta azt, amit gon­dolt. Lehet írni szeretetből, lehet kétségbeesésből, lehet írni az emberek iránti részvétből és haragból. Bármiképpen ír az ember, mindig megvan benne a goethei: az ember megszabadul attól, amit leír.”

(Sziget, Az írás platonizmusa)

***

„Nincsen szükség arra, hogy megtudjam, mi lesz holnap. Ha tudom, mi van ma, mindent tudok.”

(Szarepta)

***

„Világnézet tudós épület, amelyben az ember elrejti szorongásait.”

(Patmosz I., Direkt morál és rossz lelkiismeret)

***

„Az embernek három világa van: a szellem, a lélek és az élet. A szellem ősformája: a fény; a lélek ősformája: a szépség; az élet ősformája: a féreg.”

(A láthatatlan történet, Poszeidón)

***

„Hagyománynak a valóságról szóló hiteles és univerzális információt neve­zik”

(Patmosz I., Direkt morál és rossz lelkiismeret)

***

„Ami a férfi és a nő között történik, az a lét szövevényében történő szünte­len megújulás analógiája.”

(Scientia Sacra)

***

„A komédia nem azon alapszik, hogy a társadalomban (szociológiailag) és önmagunkban (pszichológiailag), nyilvánosan is, gondolkozásunkban is hazudunk, hanem, hogy e hazugságnak igazságjelleget tulajdonítunk.”

(Patmosz II.)

***

„Az ember bármit tesz, gondol, mond, megérinti a világ egész valóságát. Amit tesz nem saját személyben teszi, hanem az egész emberiség nevé­ben.”

(Hexakümion, A hiteles görögség)

***

„Az anyagi testben lakó ember hajlandó a világot anyagi természetnek és nehéz anyagi testnek látni.”

(Scientia Sacra)

***

„Az írás olyan mély varázslat, amit a közönségre számító sohasem érez. Hatást tenni! Mily olcsó – és mennyire hibás! Hiszen a művészi hatás első feltétele: megfeledkezni arról, hogy van közönség. Írni nem annyi, mint valakinek írni, hanem annyi, mint leírni azt, amit az ismeretlen diktál.”

(Sziget, Rilke levelei)

***

„A tükör ferde szög, s amit megmutat, nem is az én, hanem a maszk. A maszk se nem az Én, se nem a Te. Nem az ember és nem a világ. A kettő között van, de nem egyenes vonalban, hanem ferdén elhelyezve, a megtört vonal irányában. De a tükörben nem az a baj, hogy hamis, hanem, hogy impotens. Vagyis: nem azért impotens, mert hamis, hanem azért hamis, mert impotens.”

(A tükör)

***

„Az emberi lét az isteni értelem ébersége és a sötét kábaság között feszül ki.”

(Scientia Sacra)

***

„A szenvedés nem értelmetlen. Egyetlen szenvedő pillanat sincs önmagá­ért. És a magamra vevés nem azért történik, mert az ember már kéjjel szen­ved. Mert ha még ’szeret szenvedni’ – tulajdonképpen nem szenved.”

(A láthatatlan történet, Milarepa)

***

„Mindenki tudja, hogy a boldog embernek nincsen irodalma. Nincs festé­szete, filozófiája, beszéde. Nincs zenéje sem. Ez mind boldogtalanság. Ez a szép boldogtalanság.”

(Arkhai, A halottasének)

***

„Az idill a tiszta lét rendje. Mindegy, hogy milyen tudás őrzi, a tao, vagy a kereszténység”

(Patmosz II.)

***

„Embernek lenni tulajdonképpen annyi, mint nem rendelkezni távlat fölött. Az ember vagy túl közel van, vagy túl távol.”

(Arkhai, Az Olimpiai Apollón)

***

„A szcientifizmus sürgősen ilyen elnevezéseket talált ki, mint reneszánsz, reformáció, felvilágosodás, pozitivizmus, humanizmus, haladás. E nevek nem kutatás eredményei, hanem világszemléleti önigazolások.”

(Szarepta)

***

„A modern államnak az embert szubnormálissá kell tennie, hogy egyáltalán tudjon vele mit kezdeni.”

(Patmosz I., Direkt morál és rossz lelkiismeret)

***

„És az egész építészet semmi egyéb, mint ez: templomokat építeni. Szent helyeket alkotni – vagyis a követ a levegőbe emelni.”

(Arkhai, Stonhenge, a szikla eksztázisa)

***

„A halhatatlanság nem a halálon túl kezdődik. Mert az egyáltalán nem kez­dődik, hanem mindig volt és lesz és van.”

(Arkhai, A Willendorfi Vénus)

***

„Az ember és a madár zenéje között a különbség az architektúrában van. Van a madár hangulati rögtönzéseinek architektúrája? Nem szabad elfelej­teni, hogy összefüggés van a zene és az építészet között. S ha van össze­függés a szimfónia és a templom között, ugyanaz az összefüggés van a ri­gófütty és a madárfészek között.”

(A láthatatlan történet, A VII. szimfónia, és a zene metafizikája)

***

„Az idő nem más, mint lehetőség a felismerésére: az embernek milyen sorsra van szüksége ahhoz, hogy halhatatlan legyen.”

(Hexakümion, A hiteles görögség)

***

„Három kincs van: a szeretet, az elégedettség, és az alázat. A szeretet teszi az embert bátorrá, az elégedettség teszi az embert nagylelkűvé, az alázat teszi az embert képessé arra, hogy uralkodjon.”

(Scientia Sacra)

***

„A maszk pedig nem az isten, hanem a bálvány. Ezért az emberi sors, amely végül is nem egyéb, mint a szerves élet lejátszódása az isteni síkban és térben, éppen az ellenkező irányba ér, mint ahová elindult. A hiúság nem istenülés, hanem éppen a fordítottja. A maszk a bálvány, a hamis isten. A teljes istenlátszat, vagyis a teljes emberi. De mi az emberi? - az a magatartás, amely kiemelte magát a dolgok természetes rendjéből s ezért egyedül marad és szubjektív. Ezért a par excellence humanum a hiúság. A hiúságban az ember felveszi az istenülés minden látszatát, de itt minden látszat marad és maszk. Az istenség képe az istenség nélkül: a bálvány. És ez a tükörben levő maszk, ami az emberre visszanéz.”

(A tükör)

***

„A vallás, a filozófia, a tudomány roppant készültséget teremtett a kezdet­leges eszközöktől, később a gépektől az intézményekig és a vallásos tanítá­sokig és az elméletekig.”

(Scientia Sacra)

***

„A poeta sacer sorsában a legnehezebb a néppel való viszonyt elviselni. A költő a nép sorsát magára veszi. Ennek a szertartásnak azonban titokban kell maradnia, mert ha kiderül, a misztérium értelme elvész.”

(A láthatatlan történet, Poeta sacer)

***

„Valamennyi misztérium minden gyakorlata egyetlenegyet akar elérni: világosságot teremteni, felébredni, a káprázattól elszakadni, a mayát eloszlatni. Ebben a felébredésben az aszkétának a Bön misztériumain kívül más tudásra szüksége nincs. A tibetiek éppen úgy, mint a hinduk, a tudás és az éberség között éles határvonalat húznak.”

(Tibeti misztériumok)

***

„A férfi hozza magával az idillt, a nő hozza magával azt, hogy ez csak itt és most, ebben az életben valósítható meg.”

(Sientia Sacra)

***

„A barátság a létnek az a köre, ahol az Én is megmarad, a közösség is tel­jesül és tovább él érintetlenül, de a kettő között és a kettőtől füg­getlenül a létnek egy teljesen új, sem az egyikből, sem a másikból le nem vezethető, harmadik lehetősége támad. Új létforma nyílik meg. Ez a barátság. A ba­rátság a létnek semmiféle más formájához nem hasonlít. Teljesen külön kör. Miért? Mert a maga számára egészen különös istene van. Philia más­sal össze nem téveszthető Philia világot teremt. Ez a barátság világa.”

(A láthatatlan történet, A barátság)

***

„A történeti ember a természetnek nem apja, hanem rablója”

(Scientia Sacra)

***

„Nem nézhetek Isten szemével a nőt csak saját férfi szememmel láthatom. A férfi pedig a nőt önkéntelenül annak a lénynek tartotta és tartja, aki ért­hetetlenül és irracionálisan van itt. A világban már minden készen volt, amikor megjelent; talán lekésett, esetleg betolakodott. De akárhogyan, a világ eredeti elgondolásában nem volt benne. Később jött; talán hiányt pó­tolni; valami veszélyes lehetőséget megakadályozni; esetleg kiküszöbölni. Mintha a világban valahol valami végzetes feledékenység történt volna, az is meglehet, hogy komoly és nagy hiba, ami az egésznek létét felborulással fenyegette. Itt, ezen a hibás ponton, ezen a veszélyes és fenyegető hiányon, itt jelent meg a nő, hogy azt helyrehozza.”

(A láthatatlan történet, Héloise és Abélard)

***

„Európának nincsen szentkönyve. Miután a klérus évszázadokon át az Evangélium hitelét belülről felőrölte a scientifizmus kívülről destruálta, és miután a politikai hatalom érvényét maga fölött sohasem ismerte el, kul­túrtörténeti témává lett, és szellemi hatóerejét elvesztette.”

(Scientia Sacra)

***

„Atyám, bocsásd meg, hogy oly sokáig személytelennek hittelek, pedig te vagy az egyetlen valóság, és te vagy a Szellem és az Atya, hallgass meg, és ne tedd magad megszólíthatatlanná, hallgass meg e boldogtalanokért és magamért, hogy a fájdalomtól összemart nyelvvel hozzád szólok. Hálát adok neked, amiért megengedted, hogy a megsemmisülés szörnyetegét megismerjem. Én is vele aludtam sötét éjszakákon tilos és káromló ölelés­ben, és magamban a sivatagot tápláltam, mert ez az utolsó idő, amikor a rémet meg kell ismernie és az utolsó tapasztalat, hogy a megsemmisüléssel együtt kel aludni, és az Antikrisztust mindenkinek meg kell próbálnia.”

(Silentium, Hénoch)

***

„Akit igazságában sértenek, meg sem rezzen, legfeljebb elmosolyodik. Akit mániájában, csapkodni kezd, ordít és felbőszül. Akit gazságában sértenek, elkomorodik, és Istenre fog hivatkozni.”

(Scientia Sacra)

***

„Életünk így, ahogy van, a valódinak formátlan és szétfolyó másolata. Tu­lajdonság, tehetség, jellem, képesség, sors elpufognak, és használat nélkül elkallódnak. Rosszabbak vagyunk, mint az a szolga, aki a rábízott talentu­mot nem kamatoztatta, hanem elásta. Mi tudomást sem szerzünk róla."

(Unicornis, Beszélgetések)

***

„A klérus ugyanazt a magatartást vette fel, amely ellen jézus küzdött, és ezzel az Evangéliumot megkísérelte hatálytalanítani.”

(Scientia Sacra)

***

„-Ha a világ végtelenségéből indulsz ki, az igazságot sohasem fogod elérni. Valamit akkor ismersz meg, ha abban annak személyes érdekeltségét, aki alkotta, megérted. Azt, hogy annak, aki azt alkotta, fontos volt. Aki a vég­telenségből indul ki, a számhoz jut el. Aki a kimeríthetetlenből indul ki, megtalálja a dolog lényegét. Amíg az alkotó érdekelve van, a dolog fennáll, ha az érdek nincs többé, a dolog elenyészik. Amit gravitációnak hívunk, az a dolgokban lévő személyes hangsúly.”

(Unicornis, Beszélgetések)

***

„Az Antikrisztus nem térhet meg, mert nem személyes s így személyes el­határozása sincs. Soha nem fog testet ölteni, és a történetbe nem fog ki­lépni.”

(Silentium, Hénoch)

***

„A vallásból nézve rettenet, ha valaki magát Istennel azonosítja, mert a vallás ezt a kijelentést úgy értelmezi, hogy az ember egynek tartja magát a lét hierarchiájának legmagasabb fokán álló élőlénnyel.”

(Scientia Sacra)

***

„A mértékről egyébként mindenki nagyon jól tud. Keresik is. Szánalmasan. Megszabják, hogy egy embernek hány hold földje, mennyi pénze legyen. A látható javak határát maximálják. Ügyefogyott kísérlet, mint rendesen, azt hinni, hogy a súly az anyagi javakon van.”

(A láthatatlan történet, Ünnep és közösség)

***

„Nem vagyok vallásos. Nekem az egész kell. De tudom, hogy az ember helyesen teszi, ha a vallással számol, mert minden emberi tudás között a legtöbb reális bölcsesség a vallásban van.”

(Silentium, Egy csepp a kárhozatból)

***

„Az ember nem képes elviselni a tudatot, hogy Isten a történetben mint a legfőbb hatóság nem vesz részt, és arra, aki az igazságot megsérti, nem sújt le.”

(Scientia Sacra)

***

„Az Isten szó nem név, hanem fogalom. De nem ismerek senkit, sem élőt, sem holtat, aki valaha is ki tudta volna ejteni. Ki tudta volna ejteni hunyászság és félelem, páthosz és ünnepélyesség, kenet és hetykeség, hí­zelgés nélkül és bűnbánat és szomorúság és ájultság és tudatlanság és resz­ketés és rossz lelkiismeret és stréberség és szorongás nélkül. Az Isten szót nem lehet úgy kiejteni, mint azt, hogy libamáj. Ezzel a szóval, barátom, meg vagy fogva. Itt nem tudsz hazudni és nincs értelme sem kibúvónak, sem hetykeségnek, és reszketésed sem, ünnepélyességed sem, keneted sem, szorongásod sem ér semmit.”

(Unicornis, Bolond, aki nem az örök éltre rendezkedik be)

***

„Csak mulandó művet érdemes kiadni; a halhatatlan maradhat kéziratban."

(Láthatatlan történet, Héloise és Abélard)

***

„Ha szeretem az Egyetlent, a világ egy lesz, csak egyet kell szeretnem, hogy mindent szerethessek, és ebben a szerelemben megnyílik a mindenség titka."

(Eksztázis)

***

„A fényt csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle."

(A láthatatlan történet, Ünnep és közösség)

***

„Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni.”

(Scientia Sacra)

***

„Mi az, ha valami nyílik? Ha megnyílik. Ha az, ami a legmélyen van, bent, bent, az egyszerre kívül megjelenik. Ha a misztérium látvánnyá lesz. Meg­valósul. Ha rejtély megnyilatkozik. Ez a virág. A növény misztériuma. A teremtett világ legmélyebb titka.”

(Silentium, Jázmin és olaj)

***

„Isten nem rejtély. Rejtély az, hogy van valami Istenen kívül. Isten a nyil­vánvaló láthatatlan.”

(Scientia Sacra)

***

„Fölösleges olyan eszeveszetten félni attól, ami jön: lényegesen nem fog különbözni attól, ami ma van, s ami mindig volt."

(A világválság)

***

„A világ keletkezése annak az erőfeszítésnek eredménye, hogy Isten az első természet erőit, amelyek lényét eszeveszett őrjöngésbe, és ezért az űrbe és a sötétségbe szórták szét, önmaga felé és önmaga ellen fordította, és ebből az erőfeszítésből csapott ki a világ első alakja és csírája, a fény."

(Scientia Sacra)

***

A hang a művészetnek nem anyaga, vagy ha igen, úgy, ahogy a fa a tűz anyaga. A hang a zenében ég, ahogy a szó a versben ég, a szín a képen ég. A művészet az a képesség, amely gyújt és csóvát vet az anyagba s az fellángol. De sajátságos tűzzel. Az anyag tüze a hang, a szín, a kő, ezzel a tűzzel együtt ég vele az élet tüze, és a halálé és a szépségé és a halhatatlanságé.

(Arkhai, A halottasének)

***

„A különbség ott van, hogy a keresztény típusú ember hisz a kereszténység újjáéledésében, a pogány nem"

(A világválság )

***

„Bizonyos, hogy mindaz az igazságtalanság, amit ma elkövetnek, méltó és egyenértékű megtorlásban részesülne, a földnek napjában hetvenhétszer meg kellene nyílnia és a tengernek hetvenhétszer medréből kicsapnia és a mélységek tüzének hetvenhétszer fel kellene törnie és az égről hetvenhét csillagnak le kellene zuhannia. "

(Silentium, Hénoch)

***

„Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk"

(A láthatatlan történet, A barátság)

***

„A napfény és az értelem világossága a miénk. Fejünket semmiféle irtózat­ban nem vesztjük el. Embernek kell maradni, és ha jön az ár - Halade mystai!"

(Titkos jegyzőkönyv, 1962. február 4.)

***

„A szerelemben az isteni férfi és az isteni nõ találkozása nem egy egész, hanem ennél több."

(A láthatatlan történet, Héloise és Abélard)

***

„A keresztény típusú ember annyit elismer, hogy a keresztény vallás eddig az emberiség történetében nem sokat ért el, de ennek oka az volt, hogy nem volt 'igazi', és ennek kora tulajdonképpen csak következik el."

(A világválság )

***

„Aki bűnt követ el, az önmagát a személyes létéből, vagyis a szellemből, vagyis a valóságból, végül Istenből kizárja. Mert Isten az egyetlen való­ság."

(Henoch Apokalypsise, bevezető)

***

„A világegyetem keringésében élünk és mindnyájan örökké keringeni aka­runk. Fölkelni, mint a nap, lenyugodni, és ismét fölkelni."

(Karnevál)

***

„Nekem a vallás kevés. Nem bújok el sehová. Még az imádságba sem. Azt hiszem teljes védtelenségben élek. Az életnek egyetlenegy értelme van, a halottak feltámadására várakozni.”

(Ugyanis)

***

„Az ember bármit tesz, gondol, mond, megérinti a világ egész valóságát. Amit tesz nem saját személyben teszi, hanem az egész emberiség nevé­ben.”

(Hexakümion, A hiteles görögség)

***

„Embernek lenni tulajdonképpen annyi, mint nem rendelkezni távlat fölött. Az ember vagy túl közel van, vagy túl távol.”

(Arkhai, Az Olimpiai Apollón)

***

„Isten ébersége nem érzéki és nem lelki és nem szellemi, hanem ez: a sze­retet."

(Scientia Sacra)

***

„Platón egyszerre nagyon komoly lett és azt mondta: A filozófus azért a világ királya, mert az ő feladata az isteni élet képét és követelményét az emberiségben őrizni és fenntartani, és ha ideje elé az isteni életet megvalósítani. Aztán tovább sétáltak az árnyékos platánfák alatt.”

(Északi korona, A filozófus király - az örök filozófus)

***

„Az Istenhez való hasonlóság legmagasabb foka az emberben nem a szel­lem, hanem a szív ébersége: a szeretet.”

(Scientia Sacra)

***

„Egészen biztos, hogy a szerelem eredete más, mint a sexusé. A szerelem az isteni nő és az isteni férfi kapcsolata; s ebben a kapcsolatban két, erede­tében, származási idejében, metafizikai lényegében tökéletesen más, ki nem egyenlíthető, egy nevezőre nem hozható lény az isteni misztériumban talál­kozik és egybeolvad."

(Láthatatlan történet, Héloise és Abélard)

***

„A bölcs az, aki minden tehetségét kiégeti, és önmagával teljesen egyedül marad."

(Karnevál)

***

„Kínában az igazság írásjele azt fejezi ki, hogy ellenszolgáltatás nélkül cselekedni."

(Az ősök nagy csarnoka, Szufi)

***

„A bizonytalanság oka mindig az, hogy az embert a lefokozott éberségű tudat káprázatvilága megzavarja, és nem tudja magát teljesen az alapállás­ban megnyilatkozó tiszta szellemi lényével azonosítani és az abszolút lá­tásban nem tud megerősödni."

(Eksztázis)

***

„A Mérték. A li sem alulmaradni, sem túlmenni… A középen maradni. A li a kulturált emberi erkölcs, amelynek gyökere a vallásos pietás."

(Eksztázis)

***

„A házastárs saját hibáim hű tükre, összes vétkeim és bűneim számtartója és vádló és ítélet."

(Karnevál)

***

„Panaszolják, hogy a népeknek nincsenek királyai. De vajon vannak a ki­rályoknak népeik?"

(Magyar Hüperion)

***

„Mi a valóság abban, amiből semmisem igaz?"

(Bizonyos tekintetben)

***

„Most, az istengyermekség e szent perceiben tudom, hogy a tiszta szívnek minden morál értelmetlenség. Isten veled örül, mert ő van a tenger méltó­ságában és a ragyogó égben, az illatos cigarettában és a cukros fügében."

(A babérligetkönyv, A tamariszkusz alatt)

***

„A sorsot megtagadni annyi, mint gyengének lenni. Gyengének lenni annyi, mint legyőzetni."

(A babérligetkönyv, Fák)

***

„Az igazi brahmant az jellemzi, hogy senki sincs távolabb nála a világias­ságtól, de senkiben sincs nagyobb világközeliség, mint benne."

(Az öt géniusz)

***

„Persze, élni csak kell. Nagyon nehéz. De ha nagyon nehéz, hát nagyon ne­héz.”

(Patmosz)

***

„A hely sohasem definiálható, ezért nincs tudománya, ellenben van költé­szete, művészete és mythosa.”

(Az öt géniusz)

***

„Mi a lelki szegény? Akit az Evangélium boldognak mond, mert az ínség­ben várakozni megtanult. Tökéletes tehetetlenség beismerésének és a leg­magasabb iránt való igény fenntartásának magatartása.”

(Unicornis, Beszélgetések)

***

„- Az együgyűséget választottam. - Ez az egy ügyem van, ez az egyetlen­egy."

(Unicornis, Beszélgetések)

***

„Mindenki külön. Mindenki maga. Egyszer. Egyetlenegyszer. Nincs taní­tás. Nincs recept. Először, és utoljára. Megismételhetetlenül, taníthatatlanul és személyesen. "

(Unicornis, Beszélgetések)

***

„Lehet, hogy a nyugati kultúra elpusztul. Az emberiség kiélte. Lehet, hogy a legközelebbi százév nagy változásokat hoz. De lehet, hogy, amint Nietz­sche megfogalmazta, mindez nem olyan fontos, mert a kérdés lényege egé­szen máshova helyeződött át."

(A világválság)

***

„A népet az különbözteti meg minden egyéb társadalmi alakulattól, hogy vallásos. A nép gyökere nem a politikában, hanem a vallásban van."

(A magyar Hüperion)

***

„Kisgyermekek gyakran hiszik, hogy a csillag nem a Naphoz hasonló vilá­gító égitest, hanem az éjszakai égbolt sötét függönyén támadt kicsiny rés, és ezen a lyukacskán keresztül a túlvilág fénye világít ki.”

(Láthatatlan történet, Héloise és Abélard)

***

„A beavatás nem egyéb, mint a lefokozott éberségű korrupt tudat normali­zálása”

(Eksztázis)

***

„Az aranykor nem történelmi korszak, hanem állapot, és ezért minden idő­ben jelen van; csak attól függ, hogy van-e valaki, aki megvalósítja."

(Öt géniusz)

***

„Amikor Jézus önmagát Istennel azonosította, az azonosságot nem saját maga számára foglalta le. Soha Jézus önmagát a többi ember közül ki nem emelte, soha senkihez fölülről nem beszélt. Ezért hívta magát az ember fiá­nak. Istennel az embernek minden fia azonos. Az Isten-ember egység min­denkire kiterjed. Lényeges dolgokban emberek között különbséget tenni erkölcstelen. Jézus felszólította az embert, hogy az Isten-ember azonossá­got magába vegye fel."

(Scientia Sacra)

***

„Lehetséges, hogy az elsődleges differenciálatlanság, amely a régi korokban megvolt és az egyes népeknél ma is megvan, a költészetben újra helyreáll?”

(Poetica metaphisica)

***

„A megváltás világa mélyebb, mint a teremtésé. Az emberi élet itt a földön a szellemek vádolásában valahol mélyen lent áll az egyre világosabb foko­zatok alatt, s ezeket a lélek csak akkor éri el, ha a beavatásban megtisztul (metanoia, tesuvah)."

(Scientia Sacra)

***

„Senki se mer egyedül élni. A legtöbb ezért nekiáll, érthetővé teszi magát, hízeleg, magyaráz, megalkuszik, hazudik, vagyis partikularizálja és szeku­larizálja magát. A közösséget nem a társas ösztön teremtette, az egyének teremtették, az egyedülléttől való félelmükben.”

(Titkos jegyzőkönyv, Arlequin)

***

„Dicsőségtelenség, eredménytelenség, szerelemtelenség, baráttalanság, kö­zösségtelenség. E sok szomorúságból fakad a derűm, e sok bukásból a győ­zelmem, e sok harcból a békém, e teljes egyedüllétből a tudásom."

(Magyar Hyperion)

***

„Nem kellett, mint a gazdag ifjúnak, eladni semmit. A bomba ettől a fárad­ságtól megkímélt"

(Silentium)

***

„A krízis világfolyamat, ahol a morál, állam, társadalom, ember, szellem, művészet, szokás krízise csak megnyilvánulása ugyanannak a kritikus vi­lághelyzetnek."

(A világválság)

***

„Ha tettem valamit e népért: azt, hogy, új sorsot álmodtam neki"

(Magyar Hyperion)

***

„A pszichológusok nem győznek csodálkozni azon, hogy a tudattalan min­denről tudomást szerez, minden tevékenység fölött ítél, ellenkezik, vezet, fenyeget, tanácsol, ösztönöz az élet minden mozzanatáról tudomása van, a sors erényeit számon tartja, megérti, és csalhatatlanul és metafizikusan, va­gyis úgynevezett külső világ álomképeit semmibe véve."

(Scientia Sacra)

***

„Az emberi lét azonban csakis a közösségben finomulhat meg. Ha a végső cél nem is a közösség, mert az mindig az emberi személy, mégis csak a kö­zösségi életrendben van lehetőség arra, hogy az élet színvonalát felemel­jék."

(Az öt géniusz)

***

„A bűnről való tudatot néha sikerül elhomályosítani, vagyis az embert a tényleges valóság felől félrevezetni. Eredmény: a kicsapongó vallás, a stu­pid tudomány és a gonosztevő politika."

(Patmosz)

***

„Itt kísérlet történik a személyiség likvidálására - reménytelen vállalkozás a személyiség fejletségének mai fokán, s e reménytelenség teszi e vállalko­zást oly mérgessé. Sok millió embert kiirt, de nem halad egy tapodtat sem:"

(Szilveszter)

***

„Fontos nem a tanítás hirdetése, hanem a sors alakítása. A módszert min­denki kezébe adni. A cél a tudatosan megtisztított életrend."

(Mágia Szutra)

***

„Végül is ketten maradnak, Isten és a bor."

(A bor filozófiája)

***

„Európa gondolkozása csaknem teljes egészében a mindenkori korszellem és a korszenvedélyek utólagos igazolása."

(Patmosz)

***

„A krízis világfolyamat, ahol morál, állam, társadalom, ember, szellem, művészet, szokás krízise csak megnyilvánulása ugyanannak a kritikus helyzetnek."

(A világválság)

***

„A szocializmus ott bukott meg, ahol győzelmét mindenki várta. Mint ahogy az eszmék ott buknak meg, ahol a győzelmüket várták."

(Ugyanis)

***

„A törvény következménye nem a nagyobb rend, hanem a nagyobb ren­detlenség. Nem a morál növekszik, hanem az immoralitás. Nem a tiszta közélet, hanem, a korrupció."

(Szilveszter)

***

„A hely sohasem definiálható, ezért nincs tudománya, ellenben van költé­szete, művészete és mythosa."

(Az öt géniusz)

***

„De mivel a történet kérdései nem megoldhatók, csak kinőhetők, követelik az egyre univerzálisabb emberi egységek megvalósítását."

(Az öt génuisz)

***

„A kereszténységnek nincsen teremtéstanítása, nincsen kozmológiája, és antropológiája, pszichológiája és társadalomtana."

(Scientia Sacra)

***

„A Jóisten, amikor délutáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszik az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabb rendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.”

(Patmosz I., A Jóisten uzsonnája)

***

„A fa lényének élő és megnyugtató volta, a földdel való megszakíthatatlan együttélése és ebből a másik, még lényegesebb, a fa kétneműsége."

(A babérligetkönyv, Fák)

***

„Helyesebb tehát, ha az ember azt mondja; realizálni annyit tesz, mint te­kintet nélkül arra, hogy kívül vagy belül, a lét szövevényében eddig vagy egyáltalában nem szerepelt, vagy pedig alárendelt tényezőt fokozatosan hatásossá tenni."

(Magyar Hyperion)

***

„A fa az életnek abban az állapotában van, ahol a nemek még nem szakadtak el egymástól.”

(A babérligetkönyv, Fák)

***

"Azonos létezés részesei vagyunk, de nem úgy, hogy a létezésben elhatárolt rész vagyunk, hanem hogy minden létezőben, bennünk is a létezés egésze állandóan jelen van."

(Scientia Sacra)

***

„Véletlenül lehet igazságot találni, de senki sem lehet véletlenül igaz”

(Patmosz II.)

***

„Szívesen és könnyen lemondok arról, ami a földön él, de a virágok, a vi­rágok!”

(A babérligetkönyv, A virágszedés lélektana)

***

„Amit az ember tapasztal az éppen annyi, amennyit még el lehet bírni.”

(Arkhai, Az Aphaia-templom)

***

„Ahol nincs hagyományos forma, sem vallás, sem művészet nem bonta­kozhat ki”

(Az öt géniusz)

***

„A scientia sacra a logosról szóló tudomány, a hagyománnyal való foglal­kozás, az írott mű szakrális voltának felismerése, ha abban tradíció él, elfo­gadása, ha a transzcendenciával való kapcsolat hiányzik, a mű elvetése"

(Scientia sacra)

***

„Isten nem rejtély. Rejtély az, hogy van valami Istenen kívül. Isten, a nyil­vánvaló láthatatlan. A misztérium nem Isten, hanem a világ, ahogy nem a szellem a misztérium, hanem a természet, nem a lélek, hanem a test. Isten megismerése nem nehéz.”

(Scientia sacra)

***

„Az Evangélium sok helyütt Isten és a lélek azo­nosságáról beszél. Minden valószínűség szerint ilyen hely sokkal több volt, és ezek a helyek vilá­go­sabbak voltak, de a lényegeseket később ki­gyomlálták. Azokat, amelyek megmaradtak, úgy alakították át, hogy Jézus saját lényének és Isten­nek azonosságát jelenti ki.”

(Scientia sacra)

***

„Ami nem Egyház az, ergastulum, vagyis rabszolgaistálló.”

(Scientia Sacra)

***

„Az igen magasra nőtt dolgok gyökere az igen mélyen van"

(Bizánc)

***

„Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves"

(Patmosz I., A Jóisten uzsonnája)

***

„A hatalom jellemzésére éppen elég annyi, hogy: a hatalom iránya min­dig: le."

(A láthatatlan történet, Ünnep és közösség)

***

„A férfi hozza magával az idillt, a nő hozza magával azt, hogy ez csak itt és most, ebben az életben valósítható meg.”

(Scientia sacra)

***

„Mi a találmány? Kozmikus erők felszabadítása. A találmány segítségével megkötözött alvilági erők szabadulnak fel. Az ember azt hiszi, meg vannak szelídítve: közhely arra hivatkozni, hogy a villám, amelyik előbb szabadon kóborolt a világban, most megszelídült, mint a kutya, macska vagy ló, és utcát, szobát világít, vasal, termofort melegít és teavizet forral: az elektromosság háziállat lett.”

(Természettudományos mitológia)

***

„Jézusnak Palesztinában egyetlen ellenfele volt, lényének pontos ellentéte: a farizeus, aki a prófétizmus helyett agresszív világi érvénysülésben élt és a zsoltári ima helyett kenetteljes képmutatást gyakorolt.”

(Scientia sacra)

***

„Az idő nem más, mint lehetőség a felismerésére: az embernek milyen sorsra van szüksége ahhoz, hogy halhatatlan legyen.”

(Hexakümion, A hiteles görögség)

***

„Ahol nincs hagyományos forma, sem vallás, sem művészet nem bonta­kozhat ki”

(Az öt géniusz)

***

„A magány nem egyedül pszichológiai élmény, mert hiszen pszichológiai élmény egyedül nincs."

(A magány szociológiája)

***

„A bűnbeesett ember a tejfeles epret a jégszekrénybe teszi és természetelle­nesen lehűti."

(Patmosz I., A Jóisten uzsonnája)

***

„Az őskeleti metafizika szerint valósága csak a szubjektumnak van; mindaz, ami rajta kívül lenni látszik, káprázat"

(Egy költő apológiája)

 

„Egzatság a természettudományos kinyilatkoztatás biblikus pátosza."

(Természettudományos mitológia)

***

„Erőszak úgy keletkezik, hogy az ember saját kollektív felelősségét félre­érti."

(A láthatatlan történet, Ünnep és közösség)

***

„A racionalizmus mindenesetre az élet kiirtására tett legkomolyabb erőfe­szítés”

(Szarepta)

***

„Az önismeretet azért eszelték ki, hogy az embertől lehetetlent követelje­nek. Mert lehetetlen, hogy az ember megismerje önmagát.”

(Arkhai, Az Olimpiai Apollón)

***

“Aki nem az evangélium szeretete szerint él, annak élete semmit sem ér”

(Scientia Sacra)

***

„Ha szeretem az Egyetlent, a világ egy lesz, csak egyet kell szeretnem, hogy mindent szerethessek, és ebben a szerelemben megnyílik a mindenség titka.”

(Eksztázis)

***

,,A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik ál­dássá, aki másnak is ad belőle.”

(Láthatatlan történet, Ünnep és közösség)

***

„Az ünnep csaknem teljesen eltűnt. Szánalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy légkörét újra megteremtsék, de minden esetben csak a vásár sikerül, zsivaj és a mesterkélt cifra felfordulás, amelyet néha fellengző és álnok gyűlés-szónoklatok nyitnak meg és zárnak le.”

(Az öt géniusz)

***

„Eszméket gyártani csak azért, hogy az embert el lehessen nyomni, és ki lehessen zsákmányolni. Ez már a múlté. A Nagyinkvizítor helyébe ma már az apparátus lépett. A megoldás kitűnő. Már prédikálni sem kell. Már ide­ológiára sincs szükség. Az apparátus felelősség nélkül, dicsőség nélkül van. Előnye, hogy az emberből automatikusan kiírtja az öntudatot és az önérze­tet. Így lesz egyugyanazon percben pribék és fegyenc, vagyis diktátor és deportált. Ugyanaz az ember. Egyik sincs a másik nélkül. Mondjuk, egyszerűen a szeretet betegsége és az emberi közösség megtagadása.”

(Patmosz I. Fiziognómia,)

***

„A bűncselekmények között kétségtelenül a legsúlyosabb az élelmiszerhamisítás. Ebben bizonyos tekintetben együtt van az árulás, a káromlás, a mérgezés, a csalás, a hazugság, mindez alattomosan és rejtve; gyűlöletes nyereségvágyból visszaél azzal, hogyha az ember megéhezik, ennie kell.”

(Patmosz I., A rántottleves)

***

„A helyzet világosan körülbelül ez: a lét teljességéből és nyíltságából ki­esett ember Énje lefokozódott, lezárult, kábaságba süllyedt, individuális Énné szűkült. Ennek a lefokozott énnek a lefokozott valóságban lefokozott valóságérzéke van: ez a tudat.”

(Scientia Sacra)

***

„Én kérem, minden csepp véremmel tiltakozom az ellen az életberendezke­dés ellen, amely abból áll, hogy az ember önmagát, mint a külső világ és a másik ember által ejtett sebet hordozza.”

(Karnevál)

***

„Amiben az ember bent van, az az életszomjúság kielégítésére begyakorolt képességek világa, az eltorzított tudat világa, az a világ, amely úgy, ahogy van, az életszomjúságtól félig alvó ember káprázata. Ez a világ az, amely­ből ki kell lépni."

(Eksztázis)

***

„A frappáns emberi bolondságok közül egyet sem tartok csodálatraméltóbb­nak, mint azt a szenvedélyt, amelyről a történelemben oly sokat olvastam, hogy emberek hatalomra éhesek és a hatalmasokat irigylik. Igazán nem tartozom azok közé, aki Caesarnak oly csodálattal adóznak. Caesar nem olvasta, vagy ha igen, nem értette Sókratést és nem tudta, hogy merő hata­lomra építeni és igazságtalanságok sorozatát elkövetni, abból nem jöhet ki semmi, legfeljebb szociális bűntény. Ebbôl a szempontból teljesen Csuang-ce álláspontján vagyok, aki ismételt felszólításra sem vállalt állami hivatalt. Csuang-ce látta, hogy a hivatal elvállalása okvetlenül igazságtalanságok elkövetéséhez s ezáltal közösségromboló aktivitáshoz vezet. Csuang-ce ép­pen olyan okos ember volt, mint Sókratés, vagyis volt olyan okos, hogy tudta mit jelent igazságtalanságot elkövetni. Annyit jelent ez, mint gyulölni mindazokat, akikkel szemben valaki az igazságtalanságot elköveti. Csuang-ce ismerte a mandarinokat és a hivatalnokokat és a vámosokat és adószedőket. Alig élt ember, aki őket jobban ismerte volna. éppen ezért tudta, hogy az az indolencia és pökhendi brutalitás, ami a hatalom expo­nenseiben megmutatkozik, a hatalom állandó rossz lelkiismeretét és a rossz lelkiismeretből fakadó csillapíthatatlan gyűlöletét azok iránt, akikkel szem­ben igazságtalanságot követ el, bámulatos módon igazolja.”

(Paradoxon az igazságtalanságról)

***

„Az élet már maga olyan szakadatlan meglepetés.”

(Karnevál)

***

„Az erdei magyar teljes és tiszta példányával nem találkoztam. Néha láttam egy-egy parasztot, kocsist, erdészt, bérest, akiben megtaláltam egyes bakonyi vonást: a vadságot és enyheséget együtt. A komolyságot és mosolyt, az erdőt és a bájt. Különösen egy erdészre emlékszem, aki elvitt egy völgybe, hogy megmutasson egy hársfát.”

(Bakony)

„Az emberi lét azonban csakis a közösségben finomulhat meg. Ha a végső cél nem is a közösség, mert az mindig az emberi személy, mégis csak a közösségi életrendben van lehetőség arra, hogy az élet színvonalát fölemeljék.”

(Öt géniusz)

***

„Igen, a magam részéről azt hiszem, hogy amiért bennünket nem szeretnek eléggé, vagy talán: az a hitünk, hogy bennünket nem szeretnek eléggé, sok egyébként megmagyarázhatatlan tettünket érthetővé teszi.”

(Karnevál)

***

„Ha az ember valamit egyedül gondol, bölcsesség. Ha ketten gondoljuk, delírium. A két ember tanúsága, mint az őrület kezdete.”

(Karnevál)

***

„Tégy, amit akarsz. De mindig tudni fogod, hogy mitől féltél. Félni annyi, mint meghalni. Annyi, mint mulasztani. Annyi, mint soha. Soha többé. Értsd meg, soha, soha többé.”

(A magyar Hüperion)

***

„Azt hiszem, Isten szocialitása a tapintat. Oly gyengéden érint, hogy észre sem veszed.”

(Karnevál)

***

„A szellem az, - aki tekintet nélkül arra, hogy van visszhangja, vagy nincs, terjed, vagy sem, megértik, üldözik, félreértik, botrány támad belőle, mi a válasz rá, hallgatás, vagy elismerés. Aki a szellemből nem vesz részt, az nem érheti el azt, amit a történelem akar.”

(Szellemi törekvések a magyar irodalomban)

***

„Drámának nevezem különböző létszínvonalak összeütközését nyelvszín­vonalon.”

(Karnevál)

***

„A sors magamravétele, a keserű pohár kiürítése (szenvedés) és a tökéletes szabadság, az uralom gyönyöre (boldogság) között van egy kicsiny rés. Ezen a kicsiny résen át bújhat ki az ember az időből és a térből.”

(Unicornis)

***

"Kié a hang? Azé, akihez szólok."

(Karnevál)

***

„Az élet súlypontja az életen túl van. Ez az, amit túlvilági gravitációnak kell nevezni. Élet soha egyetlen pillanatig sincs túlvilági, pneumatikus von­zalom nélkül.”

(Szarepta)

***

„A szocializmus utáni korszakot az jellemzi, hogy mindazt a komiszságot, amit a történet eddig produkált, sűrített formában valósítja meg.”

(Ugyanis)

***

„Az örök a pillanatban van, és az elmúlhatatlan abban, ami a legmulan­dóbb”

(Szarepta)

***

„Véletlenül lehet igazságot találni, de senki sem lehet véletlenül igaz”

(Patmosz II,)

***

„Az ember bármit tesz, gondol, mond, megérinti a világ egész valóságát. Amit tesz nem saját személyben teszi, hanem az egész emberiség nevé­ben.”

(Hexakümion, A hiteles görögség)

***

„Guénon csak annyit mondott, hogy a létezés hiteles szövege megvan. Nietzsche és Kierkegaard csak annyit mondott, hogy tiszta életet kell élni. „A kettőt megkíséreltem összekapcsolni, a létezés hiteles szövege alapján önmagában az eredeti tisztaságot megvalósítani. Az őskor és a jelen össze­építése. Aki ma jelen akar lenni, annak gyökereit legalább tízezer évre kell visszanyújtania. "

(Patmosz I., Interview)

***

„Az élet már maga olyan szakadatlan meglepetés.”

(Karnevál)

***

„Újabban megkísérelték, hogy a szétszórt nyugtalanságot lélektanilag magyarázzák. Elnevezték extraversió-nak, szembeállították vele az introversió-t, később azonban, amikor az elmélet mégis túl primitívnek mutatkozott, a középre helyezték a centroversiót. Az elmélet alapjában hibás. A kifelé fordulás nem jelent a külvilágban való szétszóródást és nyugtalanságot, a befelé fordulás nem jelent nyugalmat és összpontosítást. Az emberi lény ritmikusan fordul ki és be és a centrum felé, a világosba, a sötétbe és a középre. Egy jang, egy jin, egy jen.”

(A bor filozófiája)

***

„Igen, a magam részéről azt hiszem, hogy amiért bennünket nem szeretnek eléggé, vagy talán: az a hitünk, hogy bennünket nem szeretnek eléggé, sok egyébként megmagyarázhatatlan tettünket érthetővé teszi.”

(Karnevál)

***

„Májusban történt, hogy egy napon a hegyek közé mentem. A völgyben, ahol laktam, a sűrű bozótban, a nyirkos vízmosásban, sok madár lakott. A madarak énekét előbb is csodáltam, de csak úgy, mint a virágos rétet, amelyen elbűvölt az egész, de az egyes növényeket nem láttam. Abban az évben, jól emlékszem rá, egy rigóra figyeltem fel. Ugyanazt a dalt többször énekelte. Három ütem volt az egész, félig önkívületben énekelt szenvedélyes és diadalittas hangokat. Ez volt az, ami megragadott. A ház lépcsőjére ültem és figyeltem. Csakugyan, most ismét ugyanazt mondja. Hősies kiáltás volt. Valamilyen heroikus szimfónia főmotívuma lehetett volna. Lekottáztam. Ez volt a döntő pillanat.”

(A babérligetkönyv, A madarak éneke)

***

„Annak, hogy félünk, sokat köszönhetünk. A félelem az utolsó előtti. Az utolsó az üdv.”

(Karnevál)

***

„Különös nép ez a görög. Püthagorasz sok helyütt járt, és sok népről hal­lott. Igaz, az élet törvényét egy sem léphette át, egyszer valamennyinek meg kell halnia. De legalább élt. Itt a görögök, úgy látszik, még csak el sem érkeznek ahhoz, hogy elkezdjenek élni. Mert ez itt nem élet. Szüntelen ké­szülődés. Boldogtalan erőfeszítés. Mennyire más volt Egyiptomban, ahol az ember úgy belebújhatott a közösségbe, mint a gyapjúköpenybe. Itt pedig a közösség olyan, mint a veszett farkas. Mire aztán mindenki, minél több esze van, annál inkább, nekiáll a közösséget megjavítani, és kész az eszme, az ideál, az áldozat, és közben az emberi sors a semmibe porlad.”

(Az ősök nagy csarnoka)

***

„Szeretet nélkül meg kell őrülni.”

(Karnevál)

***

Az igazi mű poszthumusz. Amíg az alkotó él, a mű is abban a káprázatban áll, amely minden élőnek az élettel együtt adott járandósága. Mert amíg valaki él, csak élete van, ebből csak ha meghalt, lesz sors. Az életmű té­mája pedig a lezárt és a kész és a sors. Vannak művek, amelyek a halál előtt öt perccel jelentékenyek lehetnek; öt perccel később nincsenek sehol. Művek, amelyekről száz évig senki se tudott, és egyszerre, mintha ma ké­szültek volna. Nem szabad előnyét látni annak, amire az ember életét rá­tette. A nagy művek között korkülönbség nincs. Minden nagy mű egyidejű. Minden nagy mű állandóan jelen van. Minden nagy mű kortársam.

(Patmosz III., Az életmű)

***

„Az elhagyatottság a bűnbe esett ember közérzete.”

(Karnevál)

***

„Nem kívántam vezekelni. Nem akartam magam valamiért megbüntetni. Semmiféle sanyargatás. Semmi szentimentalizmus. Mélyebb belátásra se szomjaztam. Az alvilág felkeltése, újabban tudatalattinak hívják, szólt egy­szer Mesterem, nem ajánlatos. Ami a sötétben van, maradjon a sötétben. Hatalmas kéz takarta le, büntetlenül hozzá senki sem nyúlhat. Mesterem elbeszélte, hogy alvilágát fel akarta számolni. De már pusztán a szándéktól olyan válságba került, hogy ép elméjét is alig sikerült megmentenie.”

(Silentium, Egy csepp a kárhozatból)

***

"Drámának nevezem különböző létszínvonalak összeütközését nyelvszín­vonalon."

(Karnevál)

***

„...sokféle drámai forma van, ilyen, ha valaki sorsvonalából kitör, ilyen, ha ki akar törni, de nem tud és összetörik, ilyen, ha nem akar kitörni, de benne forog és megtörik -.”

(Karnevál)

***

„Ha az ember valamit egyedül gondol, bölcsesség. Ha ketten gondoljuk, delírium. A két ember tanúsága, mint az őrület kezdete.”

(Karnevál)

***

„A definíció definíciója: precíz nonszensz.”

(Karnevál)

***

„Azt hiszem, Isten szocialitása a tapintat. Oly gyengéden érint, hogy észre sem veszed.”

(Karnevál)

***

„Csak a szerelem legnagyobb pillanataiban vagyunk fedetlenek.”

(Karnevál)

***

„Csak lebegnek saját álomképeik között és saját fantazmáik között."

(Karnevál)

***

 „Mindenki tudja, hogy a boldog embernek nincsen irodalma. Nincs festé­szete, filozófiája, beszéde. Nincs zenéje sem. Ez mind boldogtalanság. Ez a szép boldogtalanság.”

(Arkhai, A halottasének)

***

„A racionalizmus mindenesetre az élet kiirtására tett legkomolyabb erőfe­szítés”

(Szarepta)

***

„Szerelem titka: kettőből egy lesz, barátságé: egyből kettő.”

(Láthatatlan történet, A barátság)

***

„Minden élőlény saját képére teremtett világba zártan él. Az egyik világból a másikba átmenet lehetősége nincs. A világ zárt kozmosz, saját növekedésé­nek, moráljának, ízlésének törvényeivel; megközelíthetetlen és hozzáfér­hetetlen, más világ számára érthetetlen és elérhetetlen.”

(Májá)

***

„Az idill a tiszta lét rendje. Mindegy, hogy milyen tudás őrzi, a tao, vagy a kereszténység”

(Patmosz II.)

***

„Azt hiszem, Isten szocialitása a tapintat. Oly gyengéden érint, hogy észre sem veszed.”

(Karnevál)

***

„A definíció definíciója: precíz nonszensz.”

(Karnevál)

***

„-Életünk így, ahogy van, a valódinak formátlan és szétfolyó másolata. Tu­lajdonság, tehetség, jellem, képesség, sors elpufognak, és használat nélkül elkallódnak. Rosszabbak vagyunk, mint az a szolga, aki a rábízott talentu­mot nem kamatoztatta, hanem elásta. Mi tudomást sem szerzünk róla."

(Unicornis, Beszélgetések)

***

„Tudásunk kicsiny, vagy inkább rengeteg tévelméletünk van és annak a valaminek, amit tudománynak neveznek, minden művelete rossz."

(Patmosz II.)

***

„Az idill a tiszta lét életrendje; mindegy, hogy milyen tudás őrzi, a tao, vagy a kereszténység. "

(Patmosz II.)

***

„A személytelen istenségbe való maradéktalan feloldódás és a személyes testi feltámadás számomra mindig kettő volt. Tudjuk, hogy ez Kelet és Nyugat, vagyis az őskor és a történeti korszak ellentéte. "

(Patmosz I., Levél V. J.-hez)

***

„Az ember nem képes elviselni a tudatot, hogy Isten a történetben, mint a legfőbb hatóság nem vesz részt, és arra, aki az igazságot megsérti, nem sújt le.”

(Scientia Sacra)

***

„Isten országának ősképét minden ember magában hordja. Ezért Jézus Isten országáról nem mond semmit, csak hogy ’az tibennetek van’.”

(Scientia Sacra)

***

„A szocializmus utáni korszakot az jellemzi, hogy mindazt a komiszságot, amit a történet eddig produkált, sűrített formában valósítja meg.”

(Ugyanis)

***

„Embernek lenni tulajdonképpen annyi, mint nem rendelkezni távlat fölött. Az ember vagy túl közel van, vagy túl távol.”

(Arkhai, Az olimpiai Apollón)

***

„A művészi alkotás mindig egész világ. A világ zártságával és nyíltságával együtt.”

(Arkhai, Az esquilinusi Venus)

***

„A különbség Róma és Oroszország között. Rómában a negyven botra ítéltre harminckilenc ütést mértek, nehogy negyvenegy legyen. Oroszor­szágban negyvenegyet, nehogy harminckilenc legyen”

(Szarepta)

***

„De hogy a tömeg illúziókban él, az még érthető volna. A visszatérésvágy azonban az emberiség vezetőit is megtéveszti. Nem egyedül ugyanazért, amiért a tömeget. A vezetők visszatéréshite inkább abból fakad, hogy kontárok, nem ismerik a világtörténés rendjét.”

(A jövő árnyéka)

***

„A szcientifizmus sürgősen ilyen elnevezéseket talált ki, mint reneszánsz, reformáció, felvilágosodás, pozitivizmus, humanizmus, haladás. E nevek nem kutatás eredményei, hanem világszemléleti önigazolások.”

(Szarepta)

***

„Az élet súlypontja az életen túl van. Ez az, amit túlvilági gravitációnak kell nevezni. Élet soha egyetlen pillanatig sincs túlvilági, pneumatikus vonzalom nélkül.”

(Szarepta)

***

„Az egy megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium.”

(Unicornis, Epilegomena)

***

„Az ember igazságelviselő-képessége a humornál kezdődik.”

(Patmosz II.)

***

„A régieket nem szabad lebecsülni. Mérhetetlenül okos emberek voltak, sok tekintetben okosabbak, mint mi. Nagy előnyük volt fölöttünk, hogy olyan alkalmakra is gondoltak, amikor az idő nem kifogástalan.”

(Titkos jegyzőkönyv, 1962. február 4.)

***

„Az Antikrisztus nem lehet ember, alakot nem ölthet, történeti személy nem lehet, mert éppen a negatív lét.”

(Silentium, Hénoch)

***

„A világkatasztrófa elkövetkezett, s akkor a tápláló esszenciák oda zuhantak, ahol a legbiztosabb védelemben, a legmélyebben aludhatnak.”

(Szarepta)

***

„A legutóbbi év alatt több irodalomtörténetet írtak, mint azelőtt kétszáz év alatt.”

(A magyar Hüperion)

***

„A XX. században fölfedezték, hogy az emberiség minden időben és min­den tájon a létnek azonos szintjén állt és áll és állni fog.”

(Az ősök nagy csarnoka)

***

„Ma ismét kezdik tudni, hogy nincs külső és belső valóság. Valóság az, az ami hat. És semmi sem hat mélyebbre és mélyebbről, mint az idea.”

(Titkos jegyzőkönyv, 1962. február 4.)

***

„A szientifizmus abban a hiszemben van, ha a középkori klerikalizmus metafizikus, spiritualista és teista volt, azért is az ellenkezőt kell választani: tapasztalati ismeretet, a materializmust és az ateizmust.”

(Szarepta)

***

„Az első ember a világ ősi alapformája volt. Kozmikus jelenség. Őslény, akikben az isteni származás világos tudata élt. Az ősi ember a homoaeternus, az örök ember. Nem anyagból van és volt, hanem a természet-szellem-lélek egysége, s akinek létét tudatosan választott ideák, felső Ha­talmak sugárzó jelképei irányítják. Az ősi embernek ismertetőjele a nagy és világos értelem, vagyis tisztán él benne a logikus gondolkozás értelme, az érzék a világ ősharmóniájának felismerésére. Az ősember a makropsziché. Mert az ember nem földi, anyagi lény, hanem kozmikus rang. Az ősember az isteni ember.”

(Láthatatlan történet, A Vízöntő)

***

„Az Egységet csak egyetlenegy módon tudom kimondani. Hallgatással.”

(Az ősök nagy csarnoka)

***

„Van-e nagyobb értéke a műnek, mint az írás lírájának tisztasága?”

(Sziget, Rilke levelei)

***

„Ha a rend meginog, az egyik rend törvénytelen hatalmat gyakorol többi fölött.”

(Ugyanis)

***

„Rossz lelkiismeretem van. Azt hiszem, védelmezem mindazt a gazságot, amit az én bőrömre is elkövetnek.”

(Ugyanis)

***

„Valami fontosabb van bennem, mint saját magam.”

(Bizonyos tekintetben)

***

„A realitásban Istennek helye nincs, mert az fenékig realitás.”

(Bizonyos tekintetben)

***

„Barátunk atombotanikus lett, s mikor ezt meghallottuk, mindnyájan el voltunk ragadtatva.”

(Szilveszter)

***

„Patmore szerint nincs más, mint vagy csoda, vagy káprázat. Csoda az, ami egyszerű. Csoda az, ami valódi. A nem-valódi az káprázat.”

(Szilveszter)

***

„Állandóan a végén vagyunk. Ezt hívják optimizmusnak.”

(Ugyanis)

***

„A mai ember, aki gyerekkorától fogva megszokta azt a gondolatot, hogy az emberiség faji kiválasztás révén a létért való küzdelemben az állatvilágból fejlődött azzá ami és civilizációja mérhetetlen magasságba emeli a primitív ősi emberiség fölé, ez a mai ember az apokalypsist vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem érti meg. A szó hallatára valamilyen izgalmat, amely minden más izgalomtól különbözik, sohasem tud elfojtani. Kíváncsi, de ugyanakkor megborzong. Milyen rejtélyes és félelmetes szó! Érteni sze­retné. Mosolyog fölötte és cinikus megjegyzést tesz, de szívében tudja, hogy a mosoly hamis és a megjegyzés érvénytelen. Ezen a helyen persze még csak kísérlet sem történik arra, hogy a modern embert valaki haladás-hitében megingassa. Egyetlen dologról van szó: megérteni. Megérteni Henóchot és azt, hogy mit jelent ez a szó: apokalypsis.”

(Henoch Apokalypsise,bevezető)

***

„Sok pénztől megbüdösödött a költészet:”

(Ugyanis)

***

„Kár, hogy Ön nem pszichológus. Én hálás téma vagyok.”

(Szilveszter)

***

„Ez az ember a pokol egy nemében él, de még az a mentsége sincs, hogy a poklot más csinálta.”

(Bizonyos tekintetben)

***

„Mint mondják, gyalázatból lesz az arany.”

(Ugyanis)

***

„La Rochefoucauld feltételezi, hogy az önzés önszeretet. Ebben Európa két­ezer éves konvenciójával megegyezik. Szeretetnek tart valamit, ami sem­mivel sem több, mint a majomanya ösztöne. Magzatát felcifrázza és cukor­kával tömi. Persze az ilyen anya gyermekeit néha meg is eszi, néha még rosszabbat is csinál velük, ami gondos nevelés néven ismeretes.”

(Patmosz III. – Mirázs)

***

„A meditációs objektum megválasztása az emberi életben a legszemélye­sebb tevékenység. És mert ennyire személyes, és szükségképpen személyes kell hogy legyen, és semmiféle általánosítást nem tűr meg, a téma kifejtését is csak személyes élmények bevetésével lehet folytatni.”

(Anthologia Humana)

***

„Az ember életének valósága, gondplkozásának valósága mögött állandóan lemarad. Bárhogyan igyekezzék is, liheg és bukdácsol, elbotlik és végül elfullad és nem bírja tovább. Az ember élete művészete után lohol, a legkisebb remény nélkül arra, hogy valaha is utólérje.”

(Titkos jegyzőkönyv, Püthia)

***

„A lét kimeríthetetlen gazdagságának olyan példája, amely egymagában, a gondolatok értelmétől függetlenül is, megrendítő.”

(Anthologia Humana)

***

„Annak, hogy ezt a tevékenységet folytatjuk, általában értelmet szoktunk tulajdonítani. Ha megzavarnak benne, képesek vagyunk megharagudni, ha kifogásolnak, igyekszünk helyesen megtanulni. A kisgyerek már az anya­tejet kiszedi, gyomrába beteszi s a fölöslegeset kiteszi. A csörgőt felveszi s leteszi. Később az iskolában a tollat felveszi, a tintába beteszi, a papírra ráteszi. Mindez hallatlanul fontos.”

(A babérligetkönyv, Meditáció a hegytetőn alkonyatkor, vagy az emberi cselekvés metafizikája)

***

„Ugyanakkor, tizennyolc éves lehettem, különös dolog jutott eszembe. Miért szakítja le az ember a virágot és miért díszíti fel magát vele? Mi az a rejté­lyes kényszer, hogy márciusban a patak mellé hóvirágot szedni mentünk, májusban gyöngyvirágot az erdőbe, júniusban pipacsot és búzavirágot a szántóföldek közé?”

(A babérligetkönyv, A virágszedés lélektana)

***

„Minden férfi átélte, hogy a leányt, akit szeretett, menyasszony korában bű­bájos, meleg, drága teremtésnek látta, s aztán a házasság alatt kitűnt, hogy tele van a házsártos, komisz, uralomra vágyó, kegyetlen, közönséges lélek hibáival. De ha nem is élte át, biztosan át fogja élni, mert ez a tapasztalat a férfi sorsának el nem engedhető, szükségszerű állomása.”

(A babérligetkönyv, A virágszedés lélektana)

***

„Megrögzött hyperboreusnak nehéz. Nehéz, hogy ami benne a legerősebb, azt kell kikapcsolnia. Sokan ki se bírják. A metamorfózis e fajtájától meg­betegszenek. A betegség neve: unalom.”

(A babérligetkönyv, Reggeli feljegyzés)

***

„Gondolkozás helyett Délen az embernek a dolgok eszébe jutnak. Csak úgy, minden különösebb erőfeszítés nélkül, sőt minél kisebb az erőfeszítés, an­nál inkább.”

(A babérligetkönyv, Reggeli feljegyzés)

***

„Reggel tavasz van, délben nyár, este ősz, az akác virágzik, a cinke szól, az erdei pacsirtát egész éjjel hallom a völgyből, olyan ez az idő, mint az egész év összefoglalása, de kimondhatatlan békével és szelíden, mintha bölcs emlékezet képe lenne, s a bűbájos melankóliába feloldaná.”

(A babérligetkönyv, Aranynapok)

***

„Az ember pedig egészen elképzelhetetlenül életéhes lény. Mindig oda­megy, ahol több életben van része. Még arra is képes, hogy beteg legyen, ha az egészség kevés élményben részesíti.”

(A babérligetkönyv, Aranynapok)

***

„Kénytelen voltam megelégedni azzal a sajátságos helyzettel, amely tulaj­donképpen helyzettelen.”

(A babérligetkönyv, Aranynapok)

***

„Azt mondják, hogy a természetet Rousseau fedezte fel. A magam részéről ebben egyáltalán nem hiszek, éspedig azért, mert a németalföldi tájképfes­tők már előtte jó százötven évvel ugyanazt a természetet ismerték.”

(A babérligetkönyv, Antik és modern tájkép)

***

„Ez a fák nagy pátosza: a nagy elragadottság. Ez bennük a színültig teltség hullámzó növekedése, alvó lüktetése, az áradás elszenvedése, ez bennük a fekete bársony kígyó meleg ölelése”

(A babérligetkönyv, Fák)

***

„A fa lényének élő és megnyugtató volta, a földdel való megszakíthatatlan együttélése és ebből következik a másik, még lényegesebb, a fa kétnemű­sége.”

(A babérligetkönyv, Fák)

***

„A tudomány hazudik. Minden dolog semmitmondó, ha mikroszkóp alatt nézik. Képzeld el az embert, a lovat, a madarat tízezerszeres nagyításban." (A babérligetkönyv, Thoreau)

***

„A szentkönyveket az ember kinyilatkoztatás útján kapta. Mint a hagyo­mány minden lényeges fogalma, a kinyilatkoztatás is a szektáknak vagy a racionalizmusnak, és így a fantazmagóriának vagy a tagadásnak esett áldo­zatul.”

(Eksztázis)

***

„Kierkegaard hallatlan fölfedezést tett, olyan nagyot, amelyhez súlyra nézve a wagrami csata olyan, mint egy futballmeccs. Az élet, mondja, nem a jelenségen, nem a látható s érzékelhető képen, képzeten és alakon múlik: a belső aktivitáson, a pszichológiai tevékenységen, amely a külső világtól teljesen független. Az emberi lét nem jelenségekből, hanem elhatározások­ból áll. Az egyedüli fontos, amiben az emberi lény közvetlenül él. Az eg­zisztencia középpontja nem a jelenség, hanem az elhatározás.”

(A babérligetkönyv, Kierkegaard Szicíliában)

***

„A tudat szerkezetének megváltoztatása nem ismerettől és nem tanultságtól függ. Ismeretek halmozásához és tanuláshoz tehetség kell, tehetséggel pe­dig csak a kivételes individuum rendelkezik.”

(Eksztázis)

***

„Az eksztázis-technika első lépcsőjén az ember felismeri, hogy a tudat összes kondícióit fel kell számolnia és a nem-kondicionált tudatot kell realizálnia, meg kell tudnia, hogy minden tárgy, amit lát, hall, tapint és ta­pasztal, saját zavarainak kivetítése, és első dolga megtudni, hogy a dolgok­nak és a tárgyaknak nincs tartalma és nincs lényege, és üresek, csupán ál­maitól befolyásolt tudatának látomásai, káprázat, és ezt a kivetítést meg kell szüntetnie, vagyis minden befolyáson túl levő nem-kondicionált tuda­tot kell megvalósítania. Mert nemcsak a tárgyak és a dolgok üresek.”

(Eksztázis)

***

„A hatalmi ösztön azt hiszi, hogy a világ tetején a Mindenható trónusa áll és ebbe bele akar ülni. Az idióta. Miért vigyorog a bolond? Mert tudja, hogy Isten nem ül a trónuson. A trónus megvan. A hagyomány azt mondja, hogy Isten a trónust a teremtés legelső napján az Araboth-ban, a legfelsőbb mennyben megteremtette. De sohasem ült bele.”

(Titkos jegyzőkönyv, Arlequin)

***

„Az egészséges ember a tehetségessel szemben egyszerű és átlátszó. Az eredeti színtelenség. A betegség érdekesség és izgalom. Az egészség nem érdekes és nem izgalmas. Az egészség szép. A szépség az ősmérték.”

(Unicornis, Beszélgetések)

***

„Az érzékek a valóságról nem nyújtanak megbízható értesülést. Ennyit mindenki tud. A következmény pedig az, hogy az érzék nem megismerhető szerv. Amikor látok, minden valószínűség szerint már értelmezek. Nem gondolatilag, hanem formailag. A legrégebbi metafizikától a modern természettudományig ez az emberiség legforróbb kérdése.”

(64-es cikkek, Logika és ellentmondás)

***

„Isten különös védelme alatt állok. Ez persze nem azt jelenti, hogy különö­sen félelmetes és erős és hatalmas vagyok. Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy pecsenyéjét tőlem senki se féltse. Isten annak, akit különös védelmébe vesz, nem ad hatalmat és erőt és vagyont.”

(Unicornis, Beszélgetések)

***

„Az Egységet csak egyetlenegy módon tudom kimondani. Hallgatással.”

(Az ősök nagy csarnoka)

***

„Ha rajzolni annyi, mint kihagyni, írni is annyi. Jeleket adni. A szót megkeresni és megtalálni, és az ellenszótól elválasztani, és azzal ismét összekötni. De nem nagyon részletezni, mert az fölösleges.”

(64-es cikkek, Rudolf Kassner utolsó művei)

***

„A csoportot az jellemzi, hogy semmiféle szociológiai kategóriával nem meghatározható. Nem kaszt, nem nemzetiség, nem osztály, nem szekta. Ezek itt egészen egyszerűen igazságra szomjas emberek.”

(Az ősök nagy csarnoka)

***

„Az elidegenedésnek különös típusa a disszidens. A dissszidenst a régebbi emigránssal nem szabad összetéveszteni. Az emigráns jellemvonása volt, hogy valamely társadalmi igazság mellett helytállt. A disszidensek túlnyomó többsége viszont azért disszidált, mert egyéni becsvágyában magát akadályozva érezte.”

(64-es cikkek, Lázár miközöttünk)

***

„Szellem, anyag, lélek nincs külön. Mint ahogy nincsen külön értelem, ér­zelem és akarat, és nincsen külön bűn, betegség és őrület. De éppen mert nincs külön, a három világnak van közepe.”

(Mágia szutra)

***