Függőségek árnyékában

Beburkolózunk a dohányfüstbe, szürke felhőjén át talán másképp látnak minket, s mi és másképp látjuk a világot. Csak ne kelljen látni tisztán, ezt akarjuk elérni. Nekünk is sikerül így elrejtőzni, de előttünk is rejtve marad sok minden.
Alkohollal és mindenféle édességgel szédítjük magunkat, hogy milyen édes és andalító is az élet. Hogy mennyire szeretünk mindenkit és szeretnek viszont. Mivel akarják az emberek megszerettetni magukat a gyerekekkel?! Csokit, cukorkát adnak nekik. A pedofil férfiakat is cukros bácsinak hívjuk! Ha valahol el akarunk érni valamit, a hölgyeknek csokoládét, uraknak valami finom italt viszünk. Szülinapokon, ünnepeken is édesség és ital dukál.
Aki kávéfüggő, az sem ivott valamikor egyetlen kávét sem. Egyszer csak késztetést érzett rá, hogy igyon. Miért? Erre kell rájöjjön. Miért is isszuk a kávét? - Hogy felébredjünk.- jön rá az egyöntetű válasz. Hát akkor tessék felébredni, s már nem kell a napi, sok esetben 1 liter fekete leves. Tehát a kávéfüggőség az éberséggel, az "alvajárással", energikussággal van összefüggésbe.
A napi egy kávé is lehet függőség, ahogy a napi egy pohár ital, vagy két- három kocka csoki is. Akkor függő valaki, ha nem tud egy napig sem meglenni ama bizonyos dolog nélkül, vagy mindenképp valami rendszerességgel függ valamitől. Ha reggel addig nem tud semmit csinálni, míg meg nem iszik egy kávét, egy pohár italt, el nem szív egy cigit, be nem kap egy csokit stb.
Minden ember az Egységre vágyik. Ami hiányzik, azt pótolni szeretné valamivel, egy kis édessel, egy kávéval stb. Ha nem éber, kialakul egy ördögi kör, ami a függőség. Persze az így elért egység az hamis egység. Tulajdonképpen a függő az igazi egység elől "menekül", hiszen azért tenni, cselekedni, küzdeni kell. Ezért a hamis egységet választja mindenféle szerek és helyzetek által. Ezek rövid ideig adják meg a kívánt egységérzést, ezért alakul ki a mókuskerék szerű függő viszony. Legtöbbször ezen szerek, helyzetek mennyiségét és gyakoriságát növelni kell, mert a szervezet megszokja és nincs meg a kívánt hatás. Így lesz a dohányosból láncdohányos, az italozóból kemény alkoholista, az ételfüggőből 300 kg-os ágyhoz kötött ember (így eléri azt is, hogy gondozzák), a kábítószeresből túladagolásban elhunyt személy, a kalandorból szexmániás és sorolhatnám.
A mókuskerékről bármikor leszállhatunk.
Van, aki azt mondja örökölte. Igen. Ez is mind a betegségre való hajlamok , mint megoldandó feladat, probléma öröklődhet. De a választás a miénk. Mondogathatjuk életünk végéig, hogy örököltük, hogy bezzeg másnak...
Amikor az ember elér földi útja végéhez, akkor az életébe kapaszkodik rendületlenül, szembekerül azzal a ténnyel, hogy életfüggő. Még meghalni sem tud úgy istenigazából. Az ilyen lelkekre mondják, hogy haláluk után egyetlen vágyuk van: minél hamarabb újra megszületni... és forog tovább a mókuskerék...

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.