Gyermek, a szülő szeme fénye

El kell fogadni azt a tényt, hogy minden szülő a megfelelő gyermeket kapja, akkor is ha örökbe fogadja. Nem véletlen az sem mikor valakinek nem születik gyermeke és az sem mikor túl sok gyerek van egy családban. A szülő a gyerekek mellett kell fejlődjön, a gyerekek minden esetben tükrözik a szüleik fejlődési szintjét. Innen erednek azok a helyzetek mikor a szülő a becsvágytól hajtva mindenféle foglalkozásra, minél "menőbb" sportokra járatja a gyerekét, gondolván , hogy a gyerek minél ügyesebb, annál ügyesebbnek tartják majd őt is mint szülőt és mint embert is. Csakhogy a gyerekekkel nem lehet és nem is kell a saját be nem teljesült álmainkat megvalósíttatni. Ők nem tárgyak, tulajdonok akikkel úgy dicsekedhet az ember mint egy drága ruhával vagy festménnyel. Azért sem vannak e világon, hogy rajtuk kísérletezzék ki a menő gyógyszergyárak anyagait, a táplálékkiegészítőket és az élelmiszer adalékokat. Nem azért születnek, hogy legyen aki öregkorukban elgondozza a szülőket.
Ezt nagyon szépen megfogalmazta Khahil Gibran:

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, de nem birtokaitok.
Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját  gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem,
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők,
de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok,
Mert az élet sem visszafelé nem halad,
sem meg nem reked a tegnapban.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg bennetek minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása,
mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat,
amely mozdulatlan."

Nagyon gyakori még az a mondat: Én mindent megadok a gyerekemnek, még azt is amit nem kaptam meg. Hát azt, amit "nem kaptunk" meg azt nehéz lesz a gyereknek megadni, hacsak mi meg nem "szerezzük". És itt nem a csodás ruhakollekciókra és játékokra gondolok. Valójában, valamikor ez a mondat szerzője sem erre gondolt. Mert amit valójában kell adni a gyereknek az nem a kül- és belpolitika és a gazdasági mutatók függvénye. A tudást, az élettapasztalatot gyengébb anyagiak mellett is át lehet, és át is kell adni. Sokat hallani, hogy az "erős genetikai anyag" átörökítése a cél, hogy minél egészségesebb, életrevalóbb utódok jöjjenek létre. A genetikai anyag a szellemit képezi le. A szellemi szférában történő változás, fejlődés fog majd leképeződni genetikai, testi szinten is. Ezért van az, hogy nem véletlen az sem, hogy valakinek egészséges vagy beteg, esetleg halott gyermeke születik. Az sem véletlen, hogy a gyermek milyen betegségeken esik át, milyen sérülések, balesetek érik.
A változások soha nem egyik napról a másikra következnek be, akár a jó vagy a rossz irányról legyen szó.
A megoldás kulcsa mindig a szülő kezében van. Attól függően, hogy hogyan dönt a gyermekével és családjával kapcsolatosan, más és más ajtókat tud megnyitni "a kezében levő kulccsal". A döntéseket soha nem lehet arra alapozni, hogy: ezt mondták a reklámban vagy a híradóban, vagy hogy most ez a divat. Minden döntés után fel kell vállalni majd a következményeket, amik bekövetkeznek akkor is, ha nem hisz benne az illető személy. Például nem lehet csak divatból nem beadatni a gyermeknek az úgynevezett védőoltást, tudni kell mit tesz vele az ember és miért. Ha valaki pedig nem meri megtenni, vagy nincs témában ezzel kapcsolatosan, akkor se ítélje csak úgy el a másik embert. Ha érdekli a dolog nézzen utána, kérdezzen, vegyen példát arról, akiről úgy találja, hogy érdemes. Mert bármit tesz valaki nem csak magáért teszi, hanem valójában mindenkiért. Felemelkedni csak úgy lehet, ha másokat is felemelünk magunkkal együtt és nem úgy , hogy a többi ember vállára lépvén, őket letapossuk.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.