Szepo


Interjú a fák alatt - Summa Philosophiae Normalis

János-Széll István
János-Széll István   ·   10 hónapja   ·   Ez meg az

Nem csak test van, van lélek. Nem csak lélek van, van szellem. Nem csak élet van, van lét. Nem csak tudomány és vallás van, van metafizika. A metafizika nem filozófia, hanem hagyomány. A hagyományról tudni lehet. Az életünk nem ér véget a fizikai test halálakor. Amikor élsz, ez legyen a pont, amire építkezel. Az élet értelme a megvilágosodás. A lényeg: az éberség. Transzparens egzisztencia és univerzális orientáció. A többi lényegtelen.

Interjú a fák alatt - Summa Philosophiae Normalis

- Mikor kezdtél azon töprengeni, hogy a látható dolgok mögött van valami más is?

- Ezen soha nem töprengtem. Ez egy életérzés. Igazából kilencvenegyben kezdtem kutatni azon dolgok után, amelyekről - főleg akkoriban - nem szólt sem a média, sem a tanítás. Az egész egy Schirilla Vegetáriánus könyvel meg harcművészettel kezdődött. A Vegetáriánus könyv felcsigázta az érdeklődésemet, mert másról szólt, mint amit mindenki elfogad és igaznak tart. Akkor esett le, hogy más nézőpont is létezik, és a más nézőpontot meg lehet vizsgálni. Soha nem voltam vallásos, tudományos és racionális gondolkodásra neveltek. Így mindent próbáltam a logika segítségével megérteni, feltárni. A táplálkozás volt talán az első olyan dolog, amelyben megkérdőjelezhettem az addig szentnek hitt tudomány dogmáit. Nem csak elmélet volt, hanem gyakorlat is, és a gyakorlat bebizonyította, hogy jól gondolkoztam. Csodálkozom azon néha, hogy az emberek nagy része még ma is ugyanazokat a szamárságokat vallja, mint húsz évvel ezelőtt. Nem a kiegyensúlyozott látásmód alakult ki, hanem extrém végletek, gyomorvallások keletkeztek. Minél több a gyomorvallás, annál inkább elriadnak az emberek attól, hogy a témában utánajárjanak.

- Akkor te a tudománynak nem hiszel?

- Dehogynem. Csak épp megvizsgálom a dolgokat több szemszögből. Alapelvem az, hogy semmit se fogadj el amit hallasz, teljes mértékben, hanem járj utána. A legrosszabb az ha nem érdekel... A közöny a legnagyobb baj. A birka - ember kialakulásának oka a közönyre fogható. A birka - ember az, aki feltételek nélkül elfogadja, és az életében valósággá teszi mindazt, amit a hivatalos média, tudomány állít. Mára már szinte unalmasak ezek a dogmák, mert kilencvenes években is ugyanezek voltak. Ezen nem is csodálkozok, csak néha kapom fel a fejem, ha valaki még mindig ezekkel jön, mintha friss felfedezéseknek lenne birtokában.

- Itt van az Internet nagy korszaka, minden információ és hülyeség is elolvasható...

- Ma jobban kell az éberség, mint valaha, ha lehet így fogalmazni... Kialakultak a szélsőségek, a pólusok, mindennek elolvasható az ellenkezője, lehet válogatni! Alap megértés és logika nélkül szinte biztos, hogy eltévedünk az információ rengetegben. Miben higgyek? Mi a valóság és mi kamu? Mindezekre a kérdésekre igen nehéz válaszolni. Főleg, ha nincs egy biztos kapaszkodó...

- Miben kapaszkodhatunk?

- Természetesen a belső hierarchiában, a fontossági sorrendben, amit felállítunk magunknak. De egyszer újra kell értelmezni a szavakat...

- Mi bajuk a szavaknak?

- ... így például a felelősséget, a szeretetet, a morált, a szabadságot, a hitet és társait. Ezek a szavak sokkal többet jelentenek. Hogy mi bajuk? Használva vannak, felelősség nélkül, üresen. Pedig a magyar nyelv igazán kifejező, s ha nem elégit ki, ott van a görög, a latin, a szanszkrit. Anyag van, arra, hogy egy állapotot, tudást ki tudjunk fejezni. A szavaink megvannak, csak újra értelmet kell adni nekik.

- Szóval a belső fontossági sorrend. Az mi?

- Az élet alapja. Az a váz, amire építünk. Ha ez nincs, semmi sincs. Azt mondhatnám, hogy az életterv, vagy annak a része. Az életterv szerint alakul az életképzeletünk, az életünk, a szellemi fejlődésünk. Az életterv azokkal az információkkal és tapasztalatokkal dolgozik, amelyeket hosszú távon magunkkal viszünk, halál után is.

- Kell foglalkozni a halállal?

- Ha nem tanulod meg a halált, nem tanulhatod meg az életet sem, mondja a Tibeti halottas könyv. Az első fontos lépés a hosszútávon való gondolkodás megtanulása. Nem az a fontos, amit ebben az életben birtokolhatok, majd halálomkor itt hagyok. Az ilyen dolgok csak átmeneti dolgok, eszközök, semmi több. Az eszközöket pedig csak olyan mértékben tartom fontosnak, amilyen mértékben segítik azon tapasztalatok megszerzését, amelyeket magammal viszek. Ez az életterv. Ez a belső hierarchia. Soha ne vakítson el az eszköz. Így a pénz, a lakás, az autó, a ruházat mind eszközök arra, hogy fejlődni tudjak. Az ember azonban nem a körülményekért él. A körülményeket soha nem viszed át a másvilágra, azok itt maradnak üresen és hidegen. Kit érdekel a pénz, a lakás vagy az autó, amikor a koporsóján konganak a földdarabok...

- Soha nem tudjuk meg, hogy van-e élet a halál után.

- Tudjuk, mindenki tudja. Ez emlék. Mindenkinek megvan az emléke. Esetenként nagyon mélyen elrejtve. Nem az számít, hogy mit írnak a könyvek. Bár vannak ilyen kutatások, meg tapasztalatok, a válaszokat azonban soha nem kívül kell keresni. Emlékezz vissza. A gyermekek még emlékeznek, meg lehet őket kérdezni. Persze nem azokat, akiket már sikeresen megnevelt a tévé.

- Akkor mondhatni, te hiszel a halál utáni életben.

- Mondhatni tudom, biztos vagyok benne, egyértelmű. Ha nem így lenne, nem lenne morál, meg lelkiismeret, meg felelősség. A halál kérdése számomra nem kérdés. Az életnek az értelme az, hogy meghalunk, és a halál pillanatában minden fölösleges cuccot elvetünk, és az esszenciát, a lényeget megtartjuk. Ez az élet misztériuma, és életfeladatunk ennek az esszenciának a művelése.

- Eltüntethető a bennünk levő árnyék?

- Nem tüntethető el, s nem is kell. Csak számolni kell vele, tudni róla, és nem engedni, hogy a sóvárgás vezessen. De ha még néha az vezet is, tudni róla, hogy az vezet, s vállalni annak következményeit. Az éberség ezt jelenti.

- Magunkkal visszük ezt a sóvárgást is halál után?

- Biztosan igen, hisz ez nem egy jelen életünkben felszedett betegség, hanem ez egy igen mély, Istenben és Teremtésben benne levő hiány. Ezt hozzuk, és visszük is. A kérdés csak az, hogy ebből a hiányból mennyit formáltunk át esszenciává, illetve milyen mértékben lepleztük le a sötétséget önmagunkban.

- Hogyan leplezzük le?

- Az exorcizmus ennek a folyamatnak a neve. A sötétséget napfényre űzni. Hogyan? Úgy, hogy átvilágítom azt tudással. Felszínre hozom. Vagyis világosságba helyezem. Az értelem fényébe. Magyarul: utánanézek, mi az, honnan jött, hova tart, és mi közöm hozzá. Ezért kell kérdéseket feltenni, s azokra megkeresni a választ. Ha nem érdekel, akkor nincs válasz, nincs exorció.

- És mi van, ha az ördögöt nem űzetem ki? Akkor?

- Az élet folyamatos ördögűzés, mert folyamatosan tudást szerzünk. Folyamatosan megkérdőjelezünk valamit, utánajárunk valaminek, legyőzünk egy félelmet, hiedelmet, babonát. Ez a teremtés része. Ha akarjuk, ha nem. Csak van a tudatos, és van a nem tudatos exorció. Az utóbbi fájdalmas, mint a nem akart gyermek megszülése...

- Hogy látod, azért jó irányban halad az emberiség?

- Egyre többen kérdőjelezik most már meg a hétköznapi dolgokat, a tudományos dogmákat, a hivatalos szervek állításait, ez jó. Láthatunk egy fajta nyitást, de még igen kevés a gondolkodó ember. A legtöbben most is mástól várják az életük virágzását, a boldogságot, vagy a megoldást. Nyitás van, de kevés ember foglalkozik a lényeggel: önmagával. A legtöbben még külső megváltást keresnek. Az ezoterikus meg misztikus nézetek és körök gombamód szaporodnak, de nem nyújtanak többet. Ugyanazok a dogmák, csak más dimenziókra áttolva. Az elrontott gondolkodást és fogaskerék logikát igen nehéz legyőzni. Az ember hajlamos azt hinni, hogy másképp gondolkodik, holott ugyanaz a séma, csak más a színezet.

- Logika, igen gyakran használt kifejezés, tudtommal a logika tudományos körökre, és nem ezoterikus körökre jellemző...

- A logika a dolgok sorrendbe rakásának képessége térben, időben és hierarchiában. Többféle logika létezik, van lineáris, van analogikus logika, mindenki használ logikát, csak sokszor hibásat. Azt mondják, a világegyetem alapja a matematika. De legalábbis a szám. Ezért számolunk folyton, néha elszámolunk, vagy nem számítunk rá. A helyes logika rendbe tesz, a rend pedig az, amikor a dolgok a helyükön vannak. A rossz logika felbont, szétzilál. A dolgokat nem csak két dimenzióban kell helyre rakni, ezért a lineáris logika nem elég.

- A logika és az éberség összefügg?

- Természetesen, az éberség az, hogy tudom mikor melyik logika a helyénvaló. A látás. Nem misztikus harmadik szemről van szó, ami vagy kinyílik, vagy nem, hanem a metaforikus harmadik szemről, ami a lényünk teljes élet - érzése. Látni nem elég a szem. Látni az összes érzékszerv kell, még az is, ami nem látható. Látni azt jelenti, hogy a jelenségeket megérteni. Aki éber, álmában is éber, s az alvó embert igen nehéz felébreszteni. Mert csak a szemére hagyatkozik. Vakon megbízik abban, amit logikailag soha nem támasztott alá. Ez a maya, a káprázat. Az igazi látás külső és belső is egyben, logika is meg érzés is, szín is meg szag is, de fájdalom és öröm is, hit is és tudás is, feszültség és megnyugvás. A látás nem más, mint a helyünk látomása a világban. Nem csak a Földön. Az Égben is.

- Nem elég a pozitív gondolkodás?

- A tudatunk alatt olyan dolgok vannak, amelyeket nem lehet semmissé tenni azzal, hogy a pozitív gondolatokat erőltetjük, a negatívakat elnyomjuk, vagy átmossuk. A háttérben meghúzódó ördög erősebb. Nem lehet azt becsapni. Előbb utóbb beleszól. A legtöbb, amit tehetünk, az az, hogy számolunk ezekkel a tartalmakkal, napfényre hozzuk őket, átvilágítjuk, megismerjük. Ha ismerem, már nem félek tőle, és már az a tartalom sem tud nekem ártani. A tudatalattit csak részben lehet átprogramozni. Az ősbűnt, a Lilith-et nem.

- Szabadság... Gyakran használt szó. Az ember szabad, vagy determinált? Örök kérdés...

- Már hogyne lenne szabad. Már hogyne lenne determinált. Az egész csak megértés kérdése. Minél jobban megismerem önmagam és a világot, annál szabadabb vagyok, de annál inkább igényem van betartani a törvényt. Miért? Mert csak addig vagyok szabad, amíg önmagam vagyok és a saját utamat járom. Ha letérek az útról, örök rabságba kerülök. Az ember gyengeségei, félelmei és hiányos tudása miatt determinált. Az ember a világnézete, a dogmái miatt determinált. Mindent megismerni: ez tesz szabaddá. Ha valaki nem tud olvasni, például, akkor amiatt determinált, hogy nem tud olvasni, s e determináltság sok gondot okoz majd az életében, sok nehézséget és hátrányosságot. De ha megtanul olvasni, felszabadul - legalábbis ebben a tekintetben. Többé nem determinálja az analfabetizmus.

- Milyen törvényről beszélsz, amit be kell tartani?

- Az univerzum, a világegyetem törvényeiről. A szellem, a teremtés törvényeiről. A létezés, a születés és a halál törvényeiről. Mi a törvény? A törvény a logika, ami alapján működnek a dolgok. Nem kötelező betartani, ellen is lehet szegülni, azonban mivel ez a logika, és így működnek a dolgok, az univerzum érvényesíti a törvényt. Ilyen a szabadesés: jogodban áll lebegni öt méterre a föld fölött, megtagadhatod a gravitációt, kérdés csak az, hogy ezt az állapotot mikor írja felül az univerzum. Ebben az esetben szinte azonnal... Az igazi tudás kötelez. És azt hiszem, ez a legnagyobb ismerve az igazi tudásnak. Azért kötelez, mert olyasmiről szerzel tudást, tapasztalatot, amit utána nem tudsz figyelmen kívül hagyni az életedben. Minden más lényegtelen. Csak az lényeges, ami kötelez. Ami miatt változtatnod kell az életeden, a gondolkodásodon, a cselekvésen.

- Sokan a túlvilágban, vagy más dimenziókban reménykednek, nem látják értelmét a földi létnek, szinte fölösleges...

- A legfontosabb hely a fizikai világ: ez az alapiskola amit ki kell járni. Sok misztikus elfelejti ezen világ fontosságát. Pedig a fizikai dimenzió az a hely, ahol megtalálhatjuk és megválthatjuk önmagunk. Ott túl más dolgaink vannak. Aki azt hiszi, hogy a fizikai életét csak át kell meditálnia, és a túlvilágra kell készülnie, az nem érti miért van itt. A megváltás nem túl van, hanem itt és most. A valóság, ahol az idő és a tér találkozik: ahol keresztezik egymást, ahol a kereszt van: ott van a megváltás is. A Föld jele a kereszt. A fizikai világ a sors helye. De nem csak a sors (krízis), hanem a megszabadulás helye is.

- Sokan beszélnek hitről, mások vallásról...

- Ennek a valláshoz semmi köze. Először tisztázzuk a szavakat: a hit egy dolog, a vallás egy másik dolog. A tanulás, az önismeret, a megértés során feltárul a világ igazi arca, a törvény, a rend, és ezt látván, megérint az ősbizalom. Ez az ősbizalom a hit: tudás és bizalom egyben, tudom, hogy semmi olyan nem történhet, aminek semmi értelme, semmi olyan nem történhet, amiből ne tanulhatnék, és a bizalom, hogy nem veszek el. A hit tudás, nem hiszékenység. A hit meggyőződés. A vallás az, hogy megvallok valamit. Megvallom hitemet, de kinek? Istennek? Fölösleges. Ha hited van nem félsz, nem kell biztosítás meg testőrség. Nem kell páncélozott autó és nem kell vitamin meg sterilitás. Vallani lehet, főleg ha vallatnak, de tudjuk, hogyan jön ki a pap a templomból. Mintha mi se történt volna...

- Azt mondják, higgyél Istenben, de kösd meg a szamarat...

- Ezt a vallásosok mondják. Akinek hite van, az mellett ott marad a szamár is. Ha pedig mennie kell, hadd menjen. Az igazi hit kizárja a bebiztosítást. Az ilyen kösd meg a csacsit dolgok komolytalanok és spekulációk. Az emberek imádkoznak: Uram, legyen meg a Te akaratod. Aztán bebiztosítják magukat az Úr akarata ellen. Ez csalás. Vagyis aki ezt teszi, annak nincs hite. Vagy legalább akkor ne mondja, hogy Uram, legyen meg a Te akaratod. Ha nem mondja, akkor nem kér olyant, amit nem akar.

- Talán a legnagyobb baj a világunkban az álarc, elszerepelünk dolgokat...

- Igen, világnézetek és vallások álarcát öltjük magunkra, azok mögé bújunk. Szerepeket játszunk, de eljön mindenkinél a pillanat, amikor az álarcok lehullanak. Ha nem most, az életében, hát később. De eljön biztosan. Ha az álarc lehullik, az ember szembe nézhet önmagával, igazi önvalójával, és igazi értékével. Az ember meglátja, ki ő, az az ő, aki időn és téren túli, akit nem a földi szerepei és funkciói határoznak meg. Az igazi önvaló, amit halál után is magammal viszek. Csak az, ami fontos. A szabadság legnagyobb ellensége, ha így lehet mondani, az apparátus. A gépezet - világnézet. Az apparátusban mindenkinek egy vagy több szerepe van, amit komolyan vesz, holott felülről nevetségessé teszi magát. Felnőttek játszanak, mint a gyermekek, csak halál komolyan. Nem azért jöttünk, hogy jó szerepet játszunk. Azért jöttünk, hogy megszabaduljunk a szereptől.

- Számos, egyesek szerint okkultnak nevezett tudomány van. Ilyen például az asztrológia. Miért nevezik az asztrológiát tudománynak?

- A tudomány definíciója szerint az a tevékenység, amelynek segítségével megismerjük a körülöttünk levő világot, és lényeges ismerve, hogy a tudományos kísérlet többször, és mindenki által megismételhetőnek kell lennie, azonos eredményt adva. Ez a modern tudomány definíciója tehát, amelynek, ha egy eljárás, nem felel meg, nem nevezik azt tudománynak. Azonban említettem volt a többféle logikát, és ezen logikák többféle értelmezést adhatnak. Felvetődnek a kérdések: melyik világ megismeréséről van szó? Mi az eredmény? Ne feledjük, hogy a tudomány fenti definíciója még a tizenkilencedik században volt lefektetve, amikor annak a vallás uralmával kellett szembeszállnia. A tizenkilencedik századig, és még abban a században is, rengeteg téves tudományos megállapítás született, amelyek megfeleltek a definíciónak, még is később elvetették azokat. Az újabb, kvantumfizikai kísérletek során sokszor bebizonyosodott, hogy egy kísérlet eredménye nem egyértelmű, lásd például a fény hullám illetve részecske természetét. Rájöttek ugyanis, hogy a megfigyelő nagyban befolyásolhatja az eredményt, s ez új lehetőségeket vet fel. Most már helyesebb azt kérdezni, hogy ki a megfigyelő, ki végezte a kísérletet, mint azt, hogy mi az eredmény. A huszadik század végére számos olyan tudományos megállapítás született, amelyek gyökerestől vágnák ki a régebbi tudományos téziseket, csak ez nagyon nehéz, mert évtizedeken keresztül sulykolták az emberekbe azokat. Lásd például az evolúciós elméletet, amelyet egyszer sem bizonyítottak, de többször megcáfoltak, tudományos alapokon, és még is sokat azt fogadják el még ma is, hogy a majomból származunk.

- Az asztrológia hogyan illeszkedik a mai tudományos definícióba?

- Meg kell jegyeznem, hogy itt az emberek zöme által ismert asztrológia, amelyeket az újságok, meg lapok az orra elé nyomnak, nem tartozik az igazi asztrológia körébe. A ma ismert asztrológia csak szórakozás, a ma ismert asztrológusok nagy része csak a szórakoztató ipar figurái. Az igazi asztrológia azonban megfelel a tudományos definíciónak: a megismerést szolgálja, és többször, bárki által megismételhető kísérleteket lehet vele végezni. Említettem azt is, hogy az igazi tudás kötelez. Azt jelenti ez, hogy olyan dolgokról szerzek tudomást, amelyek az életem megváltoztatását kötelezik, nem lehet mellettük csak úgy elmenni. Én egy új definíciót állítanék fel a tudományra: csak azt nevezném tudománynak, amelynek az eredményei köteleznek, és ebbe a definícióba az asztrológia teljes mértékben beleillene, azonban számos ma ismert tudományos maszlag kiszédülni belőle.

- Mi képezi az asztrológia alapját?

- Az asztrológia nem érthető meg a megfelelő, analogikus logika nélkül. Az analogikus logika bizonyos dolgok között az analóg összefüggéseket keresi, és nem ok - okozati - vagyis lineáris - összefüggéseket. Az analóg logika az, hogy megfigyelem, milyen jelenségek lépnek fel bizonyos időben, egyszerre, más és más szinteken. A mai modern tudomány csak a lineáris logikával dolgozik, ami olyan megállapítást eredményez, ami logikailag hibás lehet. Vegyük például a mandulagyulladást, hogy lássuk, miről van szó. Akárhányszor mandulagyulladást diagnosztizálnak, ott kórokozókat is felfedeznek, akár baktériumokat, akár vírusokat, mindegy. Ebből a megfigyelésből származtatják azt a tézist, hogy a mandulagyulladást kórokozók okozzák. Miért? Ez itt a logikai bukfenc. Amiért mindig ott vannak, biztos hogy ők okozzák? Hiányzik egy láncszem, amely nincs bizonyítva. Csak mert mindig ott vannak, ha mandulagyulladás van, ebből nem szabad ok - okozati következtetést levonni. Ez csak analóg összefüggés. Nyáron, estefele, ha meleg és nedves az idő, sok szúnyog összeverődik, ettől még nem jelentjük ki, hogy a szúnyogok okozzák a meleget. Ebben az esetben, mint a mandulagyulladásnál is, csak azt figyeltük meg, hogy két dolog mindig egyszerre jelentkezik. Ettől még nem okozza az egyik a másikat. A kérdésre felelve, az asztrológia alapját az analógiás logika képezi, amely a létezési síkokon, vagy szinteken fellépő jelenségek megjelenését, és azok függőleges összefüggését tanulmányozza. Az asztrológia rákérdez arra, hogy miért van ott mindig a kórokozó a mandulagyulladásnál, de nem siet ok okozati összefüggést rávágni. Hanem azt mondja, hogy mindig ott van. A következmények azonban teljesen mások ezután: mivel a tudomány ok okozati összefüggést lát, azt mondja, a kórokozókat ki kell irtani, s akkor meggyógyul a mandulagyulladás. Az asztrológia azt mondja, hogy keresni kell más szinteken megjelenő dolgokat is, hogy felfedezzük, mi mindennel függ még össze ez a betegség.

- Az asztrológia a születés idejével dolgozik. Miért?

- A fenti okfejtés során láthattuk, hogy egy jelenség megfigyelése során más szinteken is megfigyeljük a jelenségeket, ugyanabban az időben. Rájövünk arra, hogy a mandulagyulladáskor nem csak kórokozók vannak (biológiai szint), hanem le van gyengülve az immunrendszer, az egyénnek lelki problémái is vannak, de ugyanakkor más dolgok is fellépnek. Jobb híján azt mondhatjuk, hogy az időnek nem csak mennyisége van, hanem minősége is. Ez nagyon fontos, mert az idő minősége szabja meg, hogy mikor milyen jelenségek működhetnek. Ezért nagyon fontos, hogy mikor, sokkal fontosabb, mint az hogy mi.

- Mi szabja meg ezt az időminőséget?

- Láthattuk a fény kísérletét, ahol kiderül, hogy a megfigyelő, vagy kísérletező nagyban befolyásolja az eredményt. Ha hullámtermészetet akar bizonyítani, az kerül bizonyításra, ha részecsketermészetet, akkor az. Vagyis a megfigyelő módosít az idő minőségén, az ő belső, szellemi struktúrája szerint. De van egy általános, kozmikus időminőség is, amely a személy időminőségével folyamatos interferenciában van, és ez alkotja azt az időrácsot, amelyben bizonyos dolgok megtörténhetnek, vagy nem. Az ember, mint mondtam, a világegyetem kicsinyített változata (mikrokozmosz), illetve még több, a teremtő képe (mikrotheosz), erre mondja a vallás, hogy Isten bennünk van. Az asztrológia egy jól követhető, matematikailag kiszámolható szinten, a csillagok, bolygók szintjén követi az összes jelenséget az összes szinten. De ne ragaszkodjunk a csillagokhoz, megfigyelhetünk egy nagy állatkertet is. Ha sokáig tanulmányozzuk, akkor rájövünk, hogy bizonyos időkben az állatok másképp viselkednek, hol a tigrisek, hol a madarak nyugtalanok, vagy mozgékonyabbak. Ha éles a látásunk, az állatkert megfigyeléséből is következtethetünk az idő minőségére.

- Milyen információkat ad az asztrológia?

- Az asztrológia egy térkép, amely a lelki - szellemi struktúrádat tárja fel. Milyen félelmek, hiányinformációk, rossz elképzelések, hiedelmek vannak benned...

- Hol érvényes az asztrológia?

- Az asztrológia kizárólag a fizikai dimenzióban érvényes. Miért? Mert ez az a hely, az iskola, ahol sorsunkkal dolgoznunk kell, a kereszt, ahol van idő és tér, és ezek találkoznak, keresztezik egymást. Mivel az asztrológia tudománya az időminőséget tanulmányozza, nem alkalmazható ott, ahol nincs idő, vagy másfajta idő van. A másik fontos dolog, hogy az asztrológia csak emberre alkalmazható, mert az emberben benn van a létezés minden szintje. Tárgyra, állatra vagy más dolgokra alkalmazni komolytalanság. Csakis emberre, vagy emberekkel összefüggő nagyobb jelenségekre alkalmazható. Ezért sem lehet az asztrológiát a konvencionális módon bizonyítani, mert személyre alkalmazható, személy függő, és a kísérletek megfigyelője, épp ezért, az eredményt teljes mértékben befolyásolja. Mivel az én struktúrám más, mint a tied, ezért én másképp látok, élek meg egy eseményt, mint te. Ha az asztrológia alkalmazkodna a mai tudományos elvekhez, akkor elveszíteni azt, amiért van, az igazi megismerés képességét. Ne feledjük, hogy a ma tudománynak nevezett eljárás kizárólag a fizikai dimenzióval dolgozik. A fizikai anyag és részecskék alapján próbál megérteni egy olyan világot, amely energia, mátrix, minőség, hologram, vagy valami más. Természetesen nem szabad keresztülvágódni a lovakon, a természettudomány is igen fontos, sőt, aki a tudományt elveti, az nem érti meg a többi jelenséget sem. A tudományt kell tanulmányozni, csak nem kell a tudományos dogmákra felülni.

- A szeretet, talán a legtöbbet emlegetett fogalom. Sok ember szerint ez az egyetlen, ami fontos.

- A szeretet sokkal több, mint aminek sokan hiszik, és sajnos, nem is az, amit róla gondolnak. De nem, nem csak a szeretet a legfontosabb. Hogy megértsd, miről beszélek, értened kell a teremtés misztériumát. Amikor egyszer harcról beszéltem valakinek, azt mondta, le süllyedtem, a szeretet fennkölt magasságából aláestem. Pedig az igazi szeretet igenis harc. Nem kényelem, nem lazítás, és nem csak meditáció. De ne ugorjunk előre. A teremtés tüze az igazi tűz, az akarat, a tudás, és a megváltás igénye. A teremtés misztériuma két nagy folyamatból áll. Először kitágul, kiárad, létrehoz, betör, megismer. Aztán visszatér, egységet akar. Ezt a kiáradást Hamvas a fénynek nevezi: a fény, ami átvilágítja a sötétet, felszínre hozza a rejtett dolgokat. Fény nélkül (megismerés nélkül) szeretet nem létezik. A fény tehát épp oly fontos, mint a szeretet. Mert a szeretet a visszatérés, de ha nem mész el, nem lehet visszatérni. Ha nem mész el, az ragaszkodás, kötöttség, függőség. El kell menni. Az utat ki kell járni, a megismerést meg kell szerezni, az élet keserű poharát ki kell inni. És csak azután lehet visszafordulni. Fény nélkül a szeretet korrupció.

- A gyakorlatban hogyan nyilvánul meg a rossz, illetve a jó szeretet?

- A szeretet első köve az (ön)ismeret. Ha valakire azt mondom, hogy szeretem, akkor nyilván azt akarom, hogy az illető sikeresen megoldja a problémáit, egészséges legyen, boldog legyen. Ugyanakkor azt is tudom, hogy neki is meg kell tanulnia a saját leckéit, anélkül nem megy. Ezért akkor mondhatom, hogy szeretetet gyakorlok, ha a másik embert segítem a fejlődésben. És igen, ez a legnagyobb harc, mert le kell győznöm folyamatosan önmagam, hogy szeretni tudjak. Másképp csak a rejtett elismerésért teszem. A lekenyerezés az egyik legnagyobb korrupció. A szeretet az, ha valakinek felnyitom a szemét, és nem az, ha még jobban lecsukom. Tudom, hogy a másiknak jobban esne, ha az alvásban segítenék, ha szép szavakkal kábítanám, ha elszédíteném, mert ő is a pillanatnyi örömöt akarja. Ha elringatnám, ő úgy érezné, hogy szeretem. Nekem is kényelmesebb lenne, pláné, ha nem szeretek harcolni. A jó szeretetért fel kellene áldozzam, önmagam: le kellene győznöm a pillanatnyi öröm vágyát, amelyet akkor éreznék, ha a "jó szándék vezérel". Ha fáj is, meg kell mondanom az igazságot. Ne feledjük: a szeretettel fel kell ébreszteni, nem elaltatni.

- Akkor a rossz és a jó szeretetet az különbözteti meg, hogy elaltat vagy felébreszt?

- Pontosan. Azonban: képtelen vagyok felébreszteni, amíg én is alszok. Egy alvó nem tud egy másik alvót álmaiból felrázni. Először nekem kell felébrednem. Legalábbis részben, amennyire lehet. A legnagyobb tévedés azt hinni, hogy az alvók szeretik egymást. Nem! Az alvóknak csak közös álmaik vannak. Igen kevés ember érti meg a tudás, a megismerés, az önismeret fontosságát a szeretetben.

- Azt mondják, egyszer magunkat kell szeretni...

- Igen, a gyakorlatot magunkon kell kezdeni. De az önmagunk szeretete nem az önmagunk kényeztetése. Az önmagunk szeretete a fejlődés igénye. Az önmagunk szeretete nem az "ennyit megérdemelsz te is". Az önmagunk szeretete nem az önmagunk lekenyerezése, nem a kiegyezés. Sok újabb misztikus azt mondja, hogy a szeretet a legnagyobb energia, amit mi is kapunk, és tovább kell adnunk. És akkor kapunk, ha szeretjük önmagunk. A dolog ennél egyszerűbb: ha fejlődök, és folyamatosan megismerek, és legyőzöm a gyengeségeimet, és egyre éberebb vagyok, úgy látom egyre tisztábban, hogy mivel segíthetek önmagamon, és persze másokon. El kell jutni oda, hogy el tudd dönteni, hogy épp a pofon vagy a simogatás fog segíteni. De ha a szeretetből kigyomláljuk a harcot, az áldozatot, a tudást, a megismerést, akkor mi marad? Megmondom, mi marad: azt akarjuk adni a másiknak, ami nekünk jó éppen, valójában nekünk se lenne jó, de azt hisszük. Ami a pillanatnyi örömünket okozná épp, azt adjuk. Kinek mi van. Ajándék, pénz, mosoly, bármi. Káprázatot adni. "Édesem, ez az ajándék egészen elkápráztatott". Édesem, nem csak téged, magamat is elkápráztattam: lásd, mennyi szeretet van bennem, s mennyit adtam! Azt már nem árulom el, hogy semmit sem érsz vele. Azt mondják, az ad igazán, aki önmagát adja. Ez a legnehezebb, Hölgyeim és Uraim. Az ember mindent odaad, csak önmagát ne kelljen.

- Hogyan egységesíthető a harc és a szeretet?

- Ha a szeretet kényelem és kiegyezés lenne, mindenki szeretne. Azonban a legtöbben gyávák, vagy linkek. Én is azt hittem sokáig, hogy a rendes, egyetértő megnyilvánulásomat a szeretetre kenhetem, amíg rá nem jöttem, hogy gyávaság. A harctól való félelem. Ez nagyon jól megfigyelhető párkapcsolati berkekben is. A mindent a másikra hagyni és bólogatni nem szeretet. A másik is azért van velünk, akárcsak mi a másikkal: a fejlődésért. Akkor pedig meg kell adni erre a lehetőséget: vissza kell jelezni, tükröt kell tartani, az igazságot ki kell mondani. A szeretet helye az igazságban van. Nincs kegyes hazugság! Aki hazudik, az nem szereti sem önmagát, se mást. Sem magát, sem a másikat nem tartja méltónak az igazságra. Nem szabad a szeretetet és a kábulatot összekavarni. Szédülni jó érzés, de az nem szeretet. És az igazságot megtartani igen nehéz, mert a mai kor embere a hazugságra van nevelve. Már az is külön harc, hogy mindig csak az igazat mondjam.

- Mikor mondhatom, hogy szeretek?

- Amikor az igazság, a megváltás mellett kötelezed el magad. Az igazi szeretet szabadságot ad, a hamis szeretet megköt. Az igazi szeretet felemel, a hamis lehúz. Nem eladni kell a lelket, hanem odaadni. Nem más egyebet kell adni: magunkat kell adni. Nem hazugságot, nem ígéretet, nem áltatást. És megint csak a harc: a harcművészet a legjobb példa az igazi szeretetre. Tessék, itt vagyok én, használj fel a fejlődésedre. Nem okoskodás, magyarázkodás. Aki a harcot megtagadja, az az igazi szeretetet tagadja meg. De ha nem vagyok önmagam, hazugságban élek, akkor kit adhatnék oda? Ha nem ismerem önmagam, mi az, amit adok? Hogy magamat odaadhassam, egyszer meg kell találnom. De ha magamnak hazudok, ha nem a saját utamat járom, ha nem ismerem félelmeimet, ha nem nézek szembe önmagam gyengeségeivel, akkor szóba sem jöhet a szeretet. Sokan megkérdezik: szereted önmagad? (mert ez ma divatos ugyebár, minden misztikus könyv erre reflektál). Én először azt kérdezném: ismered önmagad? Ismered a szereteted tárgyát? Őszinte vagy magadhoz? Akarsz fejlődni és harcolni az igazságért, az éberségért, a felemelkedésért? Ha igen, akkor szereted önmagad. Nem csak elfogadni kell önmagunk, az nem elég.

- Lehet olyant kérdezni, hogy miért vagyunk itt, a Földön?

- Nem csak lehet, kell is. Ezt a kérdést a legtöbbünk felteszi. Az élet értelmét keresni kell. Az életet nem elég élni, érteni is kell. Ha a kérdést feltettük, már úton vagyunk a válasz fele. Ha kérdezünk, lehet nyugodtan élni.

- És mi a válasz erre a kérdésre?

- Az, hogy feltegyük a kérdéseket és megtaláljuk a válaszokat. Ahogy megszületünk, minden percünk egy kihívás az életben való eligazodás tekintetében. A gyermeket még a szülő segíti az eligazodásban, de a felnőtt ember magának kell az utat megtalálnia. De ehhez elsősorban meg kell értenie, hogy nem azért van itt, hogy minél jobban kiélvezze az idejét. Bár azt is lehet, de nem szabad elfelejteni a magasabb célt. Azáltal, hogy az ember meg akarja könnyíteni az életét, tudománnyal, vallással, világnézettel, megnehezíti azt, és a válaszokat sokkal nehezebben találja meg. Hamvas mondja, hogy a könnyítések sokkal nagyobb terhet rónak ránk, mint tulajdonképpen az élet terhei. Egyszerűen élni, könnyítések nélkül, és tudni mindennek a helyét a világban. De ez az egyszerűség nem szürkeség és unalom, hanem az élet esszenciája által nyújtott öröm. A boldogság az egyszerűségben van. A komplikáltság szétzilál, a boldogság elvész.

- Mit jelent egyszerűen élni?

- Nem elkomplikálni a könnyítéssel. Nem a könnyebbik megoldást, a kényelmet és az élvezetek adta boldogság illúzióját keresni. Nem szokások rabja lenni, nem elvárások szerint élni. Nem hajszolni a fölösleges pénzt. Egyszerűen élni azt sem jelenti, hogy szegénynek kell lenni. Egyszerűen élni lehet bőségben, kultikusan, tudatosan. Az eszközöktől érzelmileg le kell válni. Valamikor az eszközöket mi uraltuk, most az eszközök uralnak. Az eszközök csak elkomplikálják az életünket, bonyodalmassá és átláthatatlanná teszik. Ha az ember az eszközök rabja, egész nap azért dolgozik, hogy ezeket az eszközöket megvegye. Mivel ettől nem lesz boldogabb, még többet dolgozik, hogy más eszközöket is megvehessen, mert abba az illúzióba esik hogy azért boldogtalan, mert kevés az eszköze. Egy idő után már a szerelmét, a nyugalmát, az egészségét és a fejlődését is az eszközökhöz köti. Egyszerűen élni azt jelenti, hogy idillben lenni. Az idill a számunkra fenntartott, elérhető állapot. A természetközelség, a nyugodtság, a meditáció, a kultusz. Egyszerűen élni nem azt jelenti, hogy rendetlenségben, szemétben élni. Az egyszerűség rend is, bőség is, tisztaság is.

- Az idill a földi paradicsom...

- Persze, az idill a tudatunk, lelkünk, szellemünk állapota. Nem valamilyen körülmény vagy hely, hanem tudat - állapot. A tudat állapotát bár befolyásolják a külső körülmények, főleg ha az ember ezt megengedi, de lényegében ezektől független. Akárhol és akármilyen körülmények között el lehet érni a megfelelő tudatállapotot.

- Hogyan lehet a kérdésekre a választ megkeresni?

- Ha jól tettük fel a kérdést, már közel a válasz is. A választ belül kell keresnünk, önmagunkban, az életünkben. Meditáljunk, írjunk, gondolkodjunk, lássunk. Az éberség. Aki alszik, az nem leli meg a válaszokat. Ahhoz egyszer fel kell ébrednie. Ne várjuk meg, amíg a sors ébreszt fel. Akkor már késő lehet. Legalábbis a jó élet szempontjából. A válaszadás képessége és a felelősség összefügg. A felelősség a felelet képessége. Felelni tudok a kérdésekre, felelni tudok az életemért. A felelősség azt jelenti, hogy nem engedem az életemet a körülmény irányítása alá kerülni. A sorsom oka és következménye a tudatom, szellemem állapota. A felelősség ennek tudatában lenni és ez szerint cselekedni. Ha a sorsom, életem okát kivetítem a körülményre, akkor eltávolítom magamtól, és egy ponton már semmi közöm nem lesz hozzá. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a sorshoz nem lesz közöm, hanem a saját életem válaszaihoz, vagyis értelméhez nem lesz közöm. És ha az embernek semmi köze önmagához, akkor csak önmaga árnyéka, önmaga elszenvedője, aki hiába keresi a boldogságot és a nyugalmat. Ha a problémát önmagamtól függetlenítem, akkor a boldogságot is automatikusan függetlenítettem önmagamtól. Ha a sorshoz semmi közöm, a boldogsághoz sincs semmi közöm. Ma ezért nem vagyunk boldogok: az élet megkönnyítésének igyekezetével minél inkább el akarjuk magunktól tolni a problémákat, azokra külső megoldást keresve. De ezzel inkább a boldogságot toljuk el, és magunkra vesszük az eltolás fáradalmát és nehézségét.

- Erre mondta Jézus, hogy aki meg akarja nyerni életét elveszti azt...

- Így van. Ha az élet élvezetére, a problémák eltaszítására koncentrálok, akkor meg akarom nyerni az életet. Ugyanakkor elvesztem az igazi életet, amelynek súlya és komolysága van. Az élvezetekért élt élet komolytalan. Nem szabad egyetlen rövid életre berendezkedni. A komolytalanság éppen az, hogy rövid távon gondolkodok. Azt mondják, van valahol egy nagy, egy mérföld széles márvány vagy gyémánt kocka. Minden ezer évben oda megy valaki, és egy puha ronggyal letörli azt. Amikor ez a kocka elkopik, akkor telik le egy világév. Na ilyen hosszú időre kell berendezkedni.

- Az ember kétszer születik...

- És másodszor akkor, amikor a kérdéseket felteszi, és azokra a választ megkeresi. Ez a beavatás. Másodszor megszületni csak kevesek ajándéka. Azoké, akik a pillanatnyi örömről és élvezetről le tudnak mondani. Akiknek van bátorságuk másképp látni. Akiknek van bátorságuk másképp csinálni. Akik nem félnek kérdezni. És akiket igazán érdekel a válasz. Azoké a második születés öröme, akik meghozzák az áldozatot, és az életet odaadják valamiért, ami annál több, komolyabb. Végül is hetvenvalahány évet adnak oda... egy örökkévalóságért. És ezért az ajándékot visszamenőleg is megkapják.

- Hogyan lehetne összefoglalni mindazt a tudást, amit tudni érdemes?

- Nem csak test van, van lélek. Nem csak lélek van, van szellem. Nem csak élet van, van lét. Nem csak tudomány és vallás van, van metafizika. A metafizika nem filozófia, hanem hagyomány. A hagyományról tudni lehet. Az életünk nem ér véget a fizikai test halálakor. Amikor élsz, ez legyen a pont, amire építkezel. Az élet értelme a megvilágosodás. A lényeg: az éberség. Transzparens egzisztencia és univerzális orientáció. A többi lényegtelen.

Az életet nem könnyíteni kell, hanem fel kell emelni. Az egyetlen mű: az életmű. Tudni nem elég: látni kell. Látni nem elég: ébernek kell lenni. Az éberség: az állandó metafizikai érzékenység. A legnagyobb metafizikai érzékenység: a szeretet. Minden egyéb ebből következik és ebbe tér vissza.

- Hol érhető el a hagyomány?

A hagyomány elérhető. Számos archaikus olvasmány a rendelkezésünkre áll. A kínai öt szent könyv.
A tao (Lao-ce, Csuang-ce, Lie-ce), a négy klasszikus (Konfu-ce, Meng-ce), a bön, a Bardo Tödol, a tibeti buddhizmus.
Véda, Védanta (Upanisádok), a szánkhja, Patandzsali jóga-szutrája, a Mahábhárata bölcseleti költeményei.
Buddha, (szanszkrit és pali kánon), Mithras, Zarathusztra (Zend Aveszta), Pert em heru, Hermész Triszmegisztosz (Toth).
Ótestamentumi hagyomány (héber sruti), héber szmriti: Kabala (mágikus hagyomány), Talmud (filológiai hagyomány), druida hagyomány, azték, maja, inka hagyomány.
Orpheusz, Hérakleitosz, Püthagorasz (Platón), gnózisz, asztrológia, alkímia és aritmológia. Korán, szufi.

"Az őskori hagyomány a tudást leírta; ennek a tudásnak őre az őskori könyv, a szakrális objektum, az úgynevezett Szent Könyv, mint amilyen a Véda, a Ji king, a Tao te king, a Bardo Tödol, Hermész Triszmegisztosz, a Pert em heru, a Bundahisn, a Zend Aveszta, a Zohar, a Széfer Jecira.
A tudás megtanulható. A látás nem. Még kevésbé mindkettőnek előfeltétele: az éberség. Aki a látást és az éberséget az újabb nemzedékeknek továbbadta, az őskori szakrális szubjektum volt és elveszett. Reánk csak a tudás maradt; ebből a tudásból kell megtanulni látni; s e látásból kell megtanulni ébernek lenni.
A hagyományban levő tudás őskori kinyilatkoztatás. Ez az őskori kinyilatkoztatás végtelenül világos és egyszerű: az ember eredete isteni, és az emberi sors egyetlen feladata, hogy Istenhez való hasonlóságát megőrizze. Az emberi életnek más feladata nincs." - Hamvas Béla

- Mit jelent a tudás alkalmazása - a realizáció?

- Az életmű. Életemből művet építek, vagyis: realizálok. Az életemet a hagyományra építem, de először: a képzeletemet és a gondolataimat formálom meg. Elengedek mindent, amit tudok, hogy nyithassak. Hogy látni kezdjek. Ha a tudásból elég, jöhet a látás. Ezt a folyamatos értelmezéssel meg lehet tanulni. Nem az életem könnyítésén és kényelmessé tételén fáradozok, és nem a vélt boldogságokat hajszolom. Hanem figyelek és értelmezek. Éberség.

Ehhez két erős bázison kell állni. Az univerzális orientáció: tudni a hagyományról, a lehetőségeket birtokba venni, az elménket megnyitni. A transzparens egzisztencia: az egyenes, átlátszó, hazugság és titok mentes életrend.

- E két bázis hogyan alkalmazható a gyakorlatban?

- Az univerzális tájékozottság előfeltétele a nyíltság. Ha az ember bezáródott a társadalma és kora leszűkült eszmevilágába, lépjen ki belőle. Hagyja el a szokásokat, a reflexiókat. A mai ember nem éber, hanem reflexiókkal él. Cselekedetei egy - egy reflex. Tépje le a láncokat, és kezdjen el gondolkodni. Nézzen tovább a halálánál, nézzen fentebb a csillagos égnél. Minden tudást, képességet birtokba kell venni. Nem világnézetet kell építeni, nem vallásba vagy tudományba kell burkolózni. Mindenre nyitott kell lenni.

A transzparens, átlátszó egzisztencia előfeltétele a komolyság. Aki komoly, az nem bujik el, nem hazudik. Nyíltan állni a létben. Az élet legyen tiszta és átlátszó, semmi komplikáció. Ahogy a virágok, vagy a fák állnak. Nem lehet elbújni, sem vallásban, sem tudományban, sem filozófiában, sem világnézetben, sem pozitív gondolkodásban, sem bánatban, sem szenvedésben.

Az univerzális orientáció, és a transzparens egzisztencia: a kettő: egy. Minél inkább tájékozottabb vagyok, minél inkább birtokba veszem az információt, annál inkább nyíltabb vagyok és egyenesebb. Minél átlátszóbb vagyok, annál inkább látok: mert ha elbújok, nem engem nem látnak: én nem látok. Minél egyenesebb és átlátszóbb a magatartásom, annál inkább vagyok tájékozott. Az éberség egyszerre orientáció és transzparencia is. A fény és a szeretet. Nincs a kettő külön. Ha e kettő elválna, a fény elaludna, és örök sötétség lépne fel. A szeretet korrumpálódna, az örök téboly.

- Akkor az élet célja visszatérni a hagyományhoz?

- Visszatérni már nem lehet, csak előre menni. Az újból realizált hagyomány: a megváltás. Ez azért nagyon nehéz, mert végtelenül könnyű. Megszoktuk, hogy elkomplikáljuk, rendszert és technológiát építünk. De nézzük meg a természetet: a természet színes egyszerűsége a szellemi természetünket képezi le. Nem kell neki apparátus, mert törvényes. Nem kell neki rendszer, mert rendezett. A virágnak nem kell smink, a fának nem kell tervezés. A rend már írott. A törvény adott. A lét: van.

Ez a VAN az, amiben lenni kell. Ez az egyetlen létező. A VAN azonban nem valahol máshol, valahol kívül van. Nem a jövőben, nem a múltban. Nincs kezdete, nincs vége, nincs hossza vagy magassága. Nem betervezhető, nem elkerülhető, nem kicselezhető. A kérdés csak az, hogy a VAN -ban vagyok, vagy azon kívül.

A kérdés csak az: mennyire engedem a létet behatolni az életembe. Megnyílok vagy elzárkózom. Megtartom vagy odaadom.

- Mostanában sok cikk jelenik meg a médiában, amelyek az összeesküvés elméleteket, alternatív gyógyászatot, misztikus elméleteket elemzik, ítélik el. Mi erről a véleményed?

- Ezeknek a cikkeknek, a polaritás törvénye alapján, meg kell jelenniük. A gond csak az, hogy gyakran a fürdővízzel együtt a csecsemőt is kilöttyintik. Ezen a területen két végletet határozhatunk meg, a misztikust és a szemellenzős realistát. Minél több a valóságtól teljesen elrugaszkodó elmélet, annál több a földhözragadt válaszreakció. Az igazság azonban nem a kettő között van, hanem teljesen máshol. Csak egy példát említenék: a közösségi oldalakon minden nap találsz egy csodaszert, ami a rákot gyógyítja. Hol a C vitamin, hol az articsóka, hol az ecet, hol valamilyen más, állítólag természetes anyag. Erre természetesen megérkezik a válaszreakció, hogy a rákot a kemoterápia, a sugárkezelés meg a műtét gyógyítja. A két hozzáállásban nagy különbség nincs, mindkettő ugyanazon a síkon van, ugyanazt az alapelvet követi. Egyetlen különbség talán az, hogy a második csoport több pénzt áldozott arra, hogy az elméletét megtanulja, többen képviselik, és ez az amelyet a társadalom standardként, normálisként elfogadott. De mindkettő az élet könnyítésének jegyében áll: ne kelljen semmit tenni, az életmódunkat és a világnézetünket ne kelljen megváltoztatni, hanem legyen egy mindenre jó pirula. Ez a mindenre jó pirula lehet fizikai, lelki, mentális, a lényeg, hogy ha ezt megeszed, akkor meggyógyulsz, boldog leszel, a házasságod helyrejön. Ezt a pirulát Hamvas kenőcsnek nevezi. Természetesen ez a pirula pénzbe kerül, ezért nagy a harc a piacon, hogy kinek a piruláját vegyék az emberek. Engem nem érdekel sem a misztikusok pirulája, sem a realisták pirulája. A hivatalos álláspontot képviselő média ilyen leleplező cikkeit sem tudom más szemmel nézni, mint egy reklámnak, a pirulájukra. Az alternatív gyógyászat sajnos ma már teljesen parttalan, mindent bele foglalnak ami jól hangzik, vagy zöld. Semmivel sem veszélytelenebb a misztikus szédelgés, mint a földhözragadt ateizmus.

- Jó lenne tisztázni a pozitív gondolkodást is, mert ma már mindenhol erről lehet olvasni, hallani. Jó vagy rossz a pozitív gondolkodás? Vagy pontosabban: ér valamit vagy nem?

- A pozitív gondolkodás megvizsgálásához elengedhetetlen tisztázni az alapokat. És már is itt van kéznél az első egyetemes törvény, a mágia törvénye, ami kimondja, hogy a valóság (létezés) alapja szellemi, a szellem az elsődleges, a fizikai világ a szellemi világ következménye, és így, az élet, a fizikai test, a fizikai valóság a szellemünk következménye. Így természetesen a gondolataink következménye is. Tehát ez azt jelenti, hogy igen, a gondolkodásunknak hatása van az életünkre, kapcsolatainkra, egészségünkre. Vagyis működik. De ez még nem jelenti azt, amit általában róla gondolnak. Ez egy olyan törvény, mint a gravitáció... Működik, de hogy jó, vagy rossz irányba visz minket, az sok egyébtől függ. Mert bármennyire hihetetlen: az erőltetett pozitív gondolkodással, a "bevonzással" rossz irányba is mehetünk.

- Nézzük egyszerűen: ha pozitívan gondolkodok, egészséges lehetek?

- Mielőtt erre választ adnánk, nézzük meg, mi is a gondolkodás. Vagyis mi az, ami hatással van az egészségünkre. A tudat nem egy egyszerű egydimenziós számítógép, hanem minimum három részre osztható, s ezek közül az egyik legfontosabb - ami a témában számít - a tudatalatti. A gondolkodás alatt a tudatos, nappali, vagy ébrenléti gondolkodást értjük, de ennél nagyobb erővel van hatással ránk a tudat nem nappali, nem tudatos része. A nappali tudat olyan, mint a jéghegy csúcsa, a nagyobbik része a jéghegynek a víz alatt van, a tudatunk nagyobbik része a tudat alatt van. A tudatalatti rész nagy erővel bír. A tudatalatti módosítása nem kis feladat, sok sok önfeltáró munkát, önismeretet igényel.

- A pozitív gondolkodás egy fajta mágia?

- Mondhatjuk, igen. A mai modern pozitív gondolkodási hullámnak az agykontroll volt az elődje. Az agykontroll azon alapszik, hogy tudatos énem segítségével, alfa állapotban (ez egy fajta meditatív állapot), amelyben a tudatalattimra is hatni tudok, elképzelem mindazt, amit szeretnék, úgy, mintha már megtörtént volna. A Titok című könyv, és az ez alapján készült film szintén ezt a témát dolgozza fel. Az agykontroll működik, a titok működik, de... a helyzet az, hogy nem csak a mágia egyetemes törvénye létezik. Ha a többi egyetemes törvényt nem vesszük figyelembe, nem ismerjük, akkor tulajdonképpen csak önkényes mágiázás lesz, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. De itt elsősorban meg kell különböztetni az egyszerű pozitív gondolkodást - ami azt jelenti, hogy általánosságban pozitívan és felkészülve állok az élethez - és a vágyaink folyamatos beidézését, bevonzását. Az a pozitív gondolkodás, mikor arra mantrázok, hogy megtaláljam a gyengeségem, hogy elfogadjak, hogy elengedjek, hogy bátor legyek, hogy meglássak, hogy éber legyek, az a jó, az ami ami elengedhetetlen az életben. Kényelmi eszközöket, hírnevet, pénzt, hatalmat, karriert bevonzani - ezen a területen vannak kérdőjelek.

- Akkor tehát, nem elég csak pozitívan gondolkodni, ennél több kell...

- Így van. Ennél több kell, mert nem a gondolkodást, hanem elsősorban az életképzeletet kell megváltoztatni. Ezt pedig csakis karmaoldással, azaz: önmegismeréssel és hiányosságaink betöltésével lehet. Ez nem megy egyik napról a másikra. A mai ember azonnal akar mindent. Sőt, annál is hamarabb. Mert az eszközökre koncentrál. Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, de előbb, és mindenképpen, önmegismerés kell, tájékozottság kell, életet kell változtatni. A fogyasztói társadalom eszméiből fel kell ébredni, és nem azt szolgálni, akár pozitív, akár negatív gondolkodással. A lényeg: a felébredés. Amíg a pozitív gondolkodás a felébredést, éberséget szolgálja, addig a helyén van. Amikor a káprázatot (fogyasztást, hamis eszméket, apparátust) szolgálja, akkor rosszabb, mint az antibiotikum, mert nem csak fizikai, hanem lelki, szellemi szinten is bekavar.

Csíkszereda, 2014 - 2016


Kapcsolat: légzés és írás
Kapcsolat: légzés és írás
Két elengedhetetlen gyakorlat az életünkben: a légzés és az írás. A légzésgyakorlat erősíti és harmonizálja a testet és a lelket, az írás kapcsolatot teremt a szellem és a test között. Bár folyamatosan ...

János-Széll István  ·   4 hónapja   ·   Ez meg az  ·   0  

Idill 2 (Vihar a tónál)
Idill 2 (Vihar a tónál)
Hajnalban arra ébredek, hogy zuhog az eső. Sűrűn kopogtatja a ház tetejét, az ablakot, a tó vizében buborékok. Sötétebb van, mint máskor, az ég komor. Nehéz felhők ereszkedtek alá, súrolják a fák ...

János-Széll István  ·   9 hónapja   ·   Ez meg az  ·   0  

Idill (újjászületések hajnalán)
Idill (újjászületések hajnalán)
Hajnalban kelek, amikor az ég alja éppen világosodik, mert ott akarok lenni a nap születésén. Még csak halványkék a láthatár, a természet csendes. Úgy gondolom, hogy idejében fel kell kelni ahhoz, ...

János-Széll István  ·   9 hónapja   ·   Ez meg az  ·   0  

Ősbizalom - az élet rendbetételének módja
Ősbizalom - az élet rendbetételének módja
Bízok a létezés értelmében, az igazságban, a halhatatlanságban. A többi lényegtelen, s a nemes ember lényegtelen dolgokkal nem foglalkozik. "Ne aggodalmaskodjatok." Az élet úgy van megszerkesztve, hogy ...

János-Széll István  ·   9 hónapja   ·   Ez meg az  ·   0  

Modern háború
Modern háború
Ez egy kitalált történet. Bármilyen hasonlóság a valósággal csak a fantáziád szüleménye.

János-Széll István  ·   1 éve   ·   Ez meg az  ·   0  

  • Bejelentkezés




    Automatikus bejelentkezés


    Regisztráció  |  Elfelejtettem a jelszót
  • Jelszó kérése
    Egy új jelszó lesz generálva és elküldve a beírt e-mail címre,
    amelyet belépés után a saját fiókom menüben bármikor megváltoztathatsz.



    Belépés  |  Regisztráció