Szepo

Karácsony: a krisztusi princípium ünnepe

Feltöltötte: Dénes Albert   ·   11 éve   ·   17053   ·   Archívum

Van, aki a fény ünnepének nevezi a Karácsonyt, van, aki a szeretet ünnepének. Valójában a fény és szeretet egységének ünnepe, a krisztusi princípium ünnepe (amelyben egységesen van jelen fény és szeretet).

Karácsony: a krisztusi princípium ünnepe

Az ünnep nem egy bizonyos történeti eseményből meríti lényegét, nem a „dátumból", hanem abból az imént már említett metafizikai értelemből, amely mindig jelen van, mindig aktív, idő- és hely fölötti, világ fölötti. Az ünnepek pontosan arra valók, hogy a metafizikai értelem, a szellem belépjen életünkbe, áthatva, átlényegítve minket és világunkat. Természetesen, a metafizikai értelem, a szellem nem csak az ünnepek alkalmával áramlik a személyünkbe és személyünkön át a világunkba, hanem mindig, folyamatosan. Az ünnepek által ez a folyamatosan áramló szellem, értelem, minőség tudatosul(hat) bennünk, ha erre megfelelőképpen fel vagyunk készülve. A különböző ünnepek alkalmával az egyetemes létezés különböző princípiumait, minőségeit tudatosíthatjuk. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy ezek a princípiumok egymástól elkülönülten, elszakítottan léteznek, hiszen az egyetemes létezés folyamatában jelenlévő minőségek, értékek, értelmek egy egységes egészet valósítanak meg.

A Karácsony az egész emberiségre kiterjedő jelentőséggel bír.

A Karácsony: a krisztusi princípium ünnepe. Karácsonykor azt a döntő létmozzanatot ünnepeljük meg (= tudatosítjuk), amikor a krisztusi princípium személyünkbe lépik. Azonban, ha metafizikailag egzakt és korrekt akarok lenni, úgy kell fogalmaznom, hogy karácsonykor ráébresztjük magunkat a bennünk meglévő krisztusi princípiumra, a fény és a szeretet egységes princípiumára (legalábbis ez az ünnep lényege, szemben azzal, hogy egészen más „dolgok" zajlanak le ilyenkor az emberiség legnagyobb részében).

Ahhoz, hogy megértsük a krisztusi princípium lényegét, jelentőségét, a kereszt szimbolikájához kell fordulnunk. Ezt most csak röviden teszem meg, hiszen a kereszt szimbolikájának mélyebb értelmezése túlságosan messzire vezetne. Amennyire egyszerű szimbólum a kereszt, éppen olyan nagy, egyetemes létbölcsességet képes magába sűríteni, hordozni és sugározni. Két, egymásra merőleges, vízszintes és függőleges „vonalával", metszéspontjával (középpontjával) „egyértelműen" feltérképezi az emberi létezés alapvető mozgásait, „irányait", összefüggéseit. Röviden: a személy (a tudatos, szellemileg-lelkileg éber ember), az aki összekapcsolja a szellemet a világgal, a személy az, aki realizálja a szellem és a világ egységét. Azonban ennek az egységnek még mélyebb egység-alapja van: a szeretet és a fény egysége, amely ugyancsak a személyben valósul meg, akkor és csak akkor, ha a személy megvalósítja.

A kereszt mintegy lényegi kapcsolatot teremt az ember „vízszintes", világi törekvései és „függőleges", szellemi-metafizikai irányulása között, a személy maga az, akiben létrejön az egység és aki képes kisugározni (kivinni a világba és a közösségbe) az egységet.

Ha mindezt végiggondoljuk, amit eddig röviden leírtam, nem túlzás azt mondani, hogy a karácsony egyfajta megvilágosodás-gyakorlat, abban az értelemben, hogy ilyenkor pontosan a megvilágosodás egyik alapfeltételét, a fényt (értelem, logosz) ünnepeljük meg. Természetesen nem lehet megmaradni csupán az egyik feltételnél, hiszen valójában el sem válhat a másiktól: a fénnyel együtt azt is ünnepeljük, hogy látjuk, befogadjuk a fényt. A fény befogadásának szeretetteljes létmozzanatát, létfolyamatát is ünnepeljük. Nem csak, mint bölcsességet érthetjük meg a „karácsony üzenetét", hanem, eleven, élő, konkrét, személyes tapasztalatként is megélhetjük, mint fényélményt, látásélményt.

Értelem, fény, látás, megtapasztalás, szeretet: nem túlzás azt sem állítani, hogy a karácsony a megélt, megtapasztalt létfilozófia, létbölcsesség (hogy ez mennyire nem így történik, azt most hagyjuk).

Mindaz, amit a karácsonyi ünnep lényegét képezi, nem olyasvalami, ami spontán végbemegy, mint egy biológiai mechanizmus, mint például az, ha meglátunk egy citromot (vagy gondolunk rá) és fokozottan beindul a nyáltermelésünk. Arra a fénybefogadási, megvilágosodási mozzanatra, amit a karácsony jelent, fel kell készülni. Ezért van „várakozási idő" előtte, amely sokkal inkább szellemi – lelki – mentális felkészülési időszak kellene legyen.

A Karácsony legfőbb üzenete számunkra az, hogy a fény, az értelem bennünk van, mint ahogyan a szeretet is, és mindezt képesek vagyunk kisugározni, érvényesíteni a mindennapokban. Végső soron az életfeladataink jelentősége, fontossága is csak az értelem és a szeretet „körében" válik láthatóvá, érthetővé. Fényre van szükségünk, hogy az utat láthassuk, vagy legalább azt a „helyet", ahová mi magunk utat kell teremtenünk (mindig nem várnak ránk ugyanis kész utak). Fényre, értelemre van szükségünk, hogy átláthassuk személyes (és közösségi) életünk egész „terepét", a feladatokkal, teendőkkel együtt. A fény, az értelem azonban soha sincs szeretet nélkül (ez metafizikai „axióma") s amennyiben mégis úgy tűnne, hogy elkülönültségük lehetséges, ott (és akkor) már csak korrupt, devalvált szeretet-utánzásról, „értelem-mímelésről" van szó. Azért írom ilyen körülményesen, mert nincs valójában olyan, hogy korrupt szeretet, vagy korrupt értelem. Igazi szeretet csak úgy van, ha vele együtt, vele egységben ott van az értelem s ez fordítva is pontosan így érvényes. Amikor szeretetről beszélünk, odaértjük, vagy oda kell értenünk az értelmet is és fordítva. Az igazi szeretet vagy értelem nem tud korrupttá válni, mert együtt vannak, egységben vannak és „romolhatatlanok". Az egységtől való elszakadás eredményezi, okozza a korrupciót, a „fénnyé" és „szeretetté" való elkülönülést, de helyesebben elszakadást(itt jegyezném meg, hogy lényegi különbség van a szeretet és a fény között, ami nem azt jelenti, hogy egymástól elszakadva léteznek).

Minderre azért tértem ki, mert van aki a fény ünnepének nevezi a Karácsonyt, van, aki a szeretet ünnepének. Valójában a fény és szeretet egységének ünnepe, a krisztusi princípium ünnepe (amelyben egységesen van jelen fény és szeretet).

Annak a túlfokozott ajándékozásnak, evésnek-ivásnak, amiről már egy jó ideje a karácsonyok szólnak, legalábbis az emberek, a családok túlnyomó többségében, semmi köze sem a szeretethez, sem az értelemhez, sem e kettő egységéhez. Azonban túlságosan és talán indoktalanul moralizálóvá tenném magam, ha most belemennék ilyen jellegű kritikába. Így inkább kívánok igazi felébredést, igazi fény és szeretet megtapasztalást: kívánok mindenkinek egy ilyen értelemben vett Boldog Karácsonyt!


Mozgás, tevékenységek és spiritualitás.
Mozgás, tevékenységek és spiritualitás.
A mozgás egészen pontos meghatározását megadni éppolyan nehéz, mint az időét, a térét vagy a létezését. A mozgás mélyen átszövi a létezést, olyannyira, hogy fogalmazódtak meg már e kettőt ...

Három nagyszerű szellemi gyakorlat
Három nagyszerű szellemi gyakorlat
Szellemiekkel foglalkozók körében olykor felmerül(het) a kérdés, hogy azokat a magas, tiszta elveket, amelyeket elsajátítottak a spirituális „tudományból” miként lehet összekapcsolni a személyes ...

Életrend, szolgálat és az egység megvalósítása (Éberség a szolgálatban. Metanoia és átlényegülés.Véletlen.)
Életrend, szolgálat és az egység megvalósítása (Éberség a szolgálatban. Metanoia és átlényegülés.Véletlen.)
Először vegyük a véletlen fogalmát. Voltak ugyan olyan metafizikai kijelentések, hogy a véletlen nem létezik, de ha alaposabban utánanézünk, kiderül, hogy létezik és éppen a metafizikai irodalomban ...

A Bak erőtere
A Bak erőtere
Minősége szerint kardinális, elemi csoportosítás szerint földi jegy, évszak szerint téli, negatív jegy. Uralkodó bolygója: Szaturnusz Időszaka: dec.22.- jan.20.

Van egy kert
Van egy kert
Van egy kert….az Isten kertje.  Bár pénzen vettük, az Isten az Úr benne, én a szolga. Az Isten vigyázza(nincs bekerítve), locsolja, táplálja, én a családommal művelem. Hogy mi megterem ott!  El sem ...