Szepo


Karma jellegek és programok

Kozma Szilárd
Kozma Szilárd   ·   5 éve   ·   29650   ·   Sorsrendezés asztrológiával

A két negatív karmikus pontnak: Lilithnek és a Sárkányfaroknak a személyi horoszkópokban elfoglalt pozíciója több éves egyéni és csoportos (A hajdani EHBBT asztrológus-tagjai) megfigyelése vezetett az emberi léleknek (spirituális és kauzális struktúrának) a legtitkosabb mélyrétegeiben rejlő, anyai ágon öröklődő, anyáról leányra és fiúra szálló spirituális zavaroknak az egyéni negatív tulajdonságokként, vagyis egyéni meghatározódásként, átadott un. karmikus örökség-csomagoknak a felfedezéséhez.

Karma jellegek és programok

Kép forrása: http://beanbeachgirl.com/2011/03/12/bad-karma/

Ez, egyben az életfeladat-öröklődésnek a felfedezését és a személyi programok kauzális (ok-okozati) értelmezése által történő kimutatási lehetőségének a felfedezését is magával hozta. Vagyis, az egyéni sorsnak az igazi, gyakorlatilag is kimutatható eredetének, valamint kideríthetőségének és kimutathatóságának a felfedezését.  E karma-feltárási módszernél nagyobb lehetőséget a sors- és életrendezésre, vagyis a tragikus kimenetelű, végzetes betegségek és balesetek megelőzésére - elkerülésére, a tragikus élethelyzetek kialakulásának a megelőzésére, illetve a harmonikus, derűs, kreatív és egészséges élet kialakítására, egyetlen humán tudomány, vagy szellemtudomány sem képes felmutatni.

Ezernyi személyi és családi sors és életút átvizsgálása után bebizonyosodott számunkra, hogy azok a személyek, akiknek az ősei, intenzíven átélt magzat- gyermek- és családellenes érzelmeket és képzeteket hordoztak magukban éveken át, csendes neheztelés és szorongás, rejtett (elfojtott) vagy nyílt gyűlölködés, bosszúvágy, vagy életre-törés (gyilkosság, öngyilkosság, vagy több abortusz) és átkozódás (kiátkozás) formájában, önkéntelen és öntudatlan rombolási és önrombolási késztetésekkel születnek a világra.

Ezek, a csecsemőkorban is, a személyiségünk tudattalan spirituális struktúránkban, sugallatszerű késztetések formájában lappangó ambíciók, ősfélelmek és rombolási hajlamok, tizennégy éves korunk után aktiválódnak és a kamaszkor időszakában felszínre törnek. Nyílt vagy rejtett agresszivitás, irracionális félelmek, erős depresszió, különböző komplexusok, türelmetlenség, sors-gyűlölet, és öngyilkossági késztetések, vagy a felnőtti léttel és az általános emberi életfeladatokkal szembeni averzió (pl. otthon- és családalapítás, gyermekvállalás és gondozás ellenesség) formájában.

A racionális logikánk számára érzékelhetetlen akarat- és sorsirányító hatásukat, az életkorunkkal arányosan, egyre inkább kifejtik, hiába, hogy közösség-etikai okokból, vagy egyéni megfontolásból, az önfegyelem segítségével, magunkba fojtjuk ezeknek a képzeletünket befolyásoló, szellemi programoknak a felszíni megnyilvánulási formáit. Az elfojtások következtében ugyanis, ezek a programok nem oldódnak és nem számolódnak fel, hanem a tudattalan képzeleti, gondolati és vágyvilágunk mélyrétegeiben folytatják az aknamunkájukat.

Mindannyian manipulálva vagyunk ezek által az őseinktől örökölt, általuk a tudattalan képzeleti, gondolati és érzésvilág mélyrétegeibe lefojtott, és így a generációk közötti tudattalan szellemi öröklődést biztosító spirituális memória révén, az utódoknak átadott szellemi programjaink által. Eközben úgy képzeljük, hogy a gyakorlati értelem által vezetett szabad akaratunkat gyakorolva, pozitív vágyaink és ésszerű erkölcsi világképünk szerint gondolkozunk, érzünk és cselekszünk. Nem tudjuk, hogy az örökölt negatív szellemi programok összetett hatásai miatt, illetve az általuk sugallt negatív, szellemi és lelki mentalitások önkéntelen átélése miatt, betegedünk meg látszólag indokolatlanul, és hogy miattuk sodródunk olyan konfliktusokba, olyan drámai, vagy tragikus kimenetelű helyzetekbe, amelyekbe nem csak, hogy nem akartunk, hanem amelyekre még csak soha nem is gondoltunk.

A jelen civilizációban hét, egymástól különböző, karakterében, alapjellegében egymástól jól eltérő, de egymással összefonódó, örökletes program érvényesülését lehet megfigyelni.

1.       Az első, a maszkulinitás és személyiség-ellenes program, vagyis a Fény-ellenes program, az úgynevezett férfias sorserőknek, a teremtő erőknek az egymáshoz való diszharmonikus viszonyulásához kapcsolódik.

2.       A második fajta, a termékenység, a magzat- gyermek- és családellenes sors-program.

3.       A harmadik fajta sorsprogramot, az önkéntelen önámítási, és más-ámítási programot (félre vezetési, hamis információ-áramoltatási késztetések programja) Kaméleon programnak neveztem el.

4.       A Negyediket okoskodó-spekuláns programnak, illetve Júdási programnak neveztem el, de nevezhetjük akár a szemellenzős pozitivizmus, vagy a semmibe vezető pragmatizmus programjának is.

5.       Az ötödiknek van a legtöbb elnevezése. Legegyszerűbb neve a szajháskodási program, de az öncélú élvezet- és ezen belül, a szexuális élvezethajszolási és kényelemhajhászási törekvések sors-programjának, valamint a boldogságra való képtelenség, illetve a hamis boldogság-hajszának, és ez által az öncélú esztétikai törekvéseknek és a boldogság-látszatkeltési törekvéseknek a karma-programjának is nevezhető.

6.       A hatodik az, amit aggodalmaskodási és felelősség-elhárítási programnak, vagyis a rendeltetés- és megváltás elleni biztosítási törekvések programjának neveztem el.

7.       A hetediket Sors-és Istenellenes program megnevezéssel illettem.

1. 

A Fény- és maszkulinitás ellenes sorsprogramok az adott személynek a náluk erősebb  személyiségekkel szembeni, a karakterüket nyíltan felvállaló személyekkel szembeni, nyílt, vagy rejtett, tudatos, vagy öntudatlan, szembenállási és versengési, legyőzési késztetéseket szülő, veleszületett sors-programok. Ebben az esetben a nyílt, vagy a lappangó mentális devianciák (depressziós tünetekkel váltakozó agresszivitás) skálája a hatalmi ambícióval járó, nyílt vagy rejtett kegyetlenkedésre és brutalitásra való hajlamtól, az ellenségnek képzelt személyek és tárgyak megbüntetése és rejtett megsemmisítése vágyától, a különböző önpusztító, önromboló, öncsonkító és önbüntető hajlamokig, és szélsőséges esetekben a kegyetlenkedési sóvárgástól a perverz szadizmusig terjed. Ez az ősöktől örökölt negatív szellemi program többnyire az adott személy édesanyjának, nagyanyjának, déd- vagy üknagyanyának a saját apjával, vagy a férjével (a vizsgált személynek az apjával, nagyapjával, vagy dédapjával) szemben érzett, igen erős, de többnyire rejtetten átélt személyiség érvényesítési ambícióiban gyökerezik. De kapcsolódhat intenzíven és huzamosan átélt, erős ellenségképekhez kötődő, mély vallásos vagy nemzeti érzelmekhez is.

Ennek a személy-ellenes, illetve egyéniség-ellenes gyűlölködési programnak a betegségtünetei: a szívbetegségek összes változatai, a súlyos hűléses betegségekre, valamint a migrénes betegségekre való hajlam, a mellkas tájéki gerinc-problémák és a mellkasi problémák, a csontozati, érrendszeri, vérkeringési és vérnyomási problémák, férfiaknál a here- és prosztatagyulladások, a here sérv, az agyvérzés következtében beálló lebénulás, az un. vérrák, valamint a here és a prosztata rák. Egyetlen feloldási lehetősége ha az aki ezt a karmát örökölte, meg tanulja a mások értékeit elismerni és elfogadni, illetve azt, hogy nem szükséges mindig és azonnal féltékenykednie és irigykednie a nála sikeresebb személyekre, amint azok a környezetében meg jelennek. Illetve az, ha nem ámítja magát a nem létező kiváló képességeivel (pl. rendkívül intelligenciájával) és meg keresi az igazi, időt álló erkölcsi belső értékeit, a saját abszolút mivoltát.

2. 

A magzat- gyermek- és családellenes, vagyis a teremtés és természetellenes programok azt jelzik, hogy az illető személy édesanyja, vagy annak az anyai ági felmenői, rejtetten: lelkük és öntudatuk legmélyére süllyesztett és ott lefojtott, negatív anyasági problémákkal: gyermekvállalási, gyermekszülési, magzat- és gyermekvesztési (gyermek-eltevési: "angyalcsinálói" tetteikkel), tudományos családszűkítési, vagy családszétszakítási gondolatokkal és érzelmekkel küzdöttek huzamosan és intenzíven.

Az adott személynek is ilyen jellegű gondjai, problémái lesznek állandóan, annak ellenére, hogy esetleg olyan közkedvelt személyiségről van szó, aki például nagy ambícióval és kitűnő eredményekkel halad a politikai, tudományos, vagy a művészi karrier-építés útján. Amennyiben férfiről (fiúról) van szó, az életút elején enyhébb a program következménye, mert csak abban nyilvánul meg, hogy nem képes meglátni szerelmi partnereiben a potenciális anyát, hogy hiába vágyik családi nyugalomra, mert igazából nem akar, vagy nem képes családot alapítani, illetve azért felelősséget vállalni. Amennyiben mégis családot alapított fiatalon, később indokolatlanul szétdúlja azt, elszakad a családtól és nem képes újabb családot létrehozni.

A negatív családi (gyermek- és életellenes) program külső hatásai úgy is jelentkezhetnek, hogy családon kívüli kapcsolatokból származó (vállalt, vagy letagadott, esetleg közönyösséggel kezelt) gyermekei születnek, akikhez zavaros viszonyok fűzik.

Nőknél az előbb leírtak annyiban változnak, hogy ők már kamaszkorukban, nyíltan, vagy rejtetten, de elutasítják magukban a saját anyaságuk képzetét, illetve elhárítják maguktól az anyai szerepkört. Nem képesek és/vagy nem akarják saját magukban felismerni a potenciális anyát, sőt: önkéntelenül ellenséges érzelmekkel töltik el az ilyen jellegű képzetek. Mindez korai menstruációs zavarokkal és a havi vérzéssel kapcsolatos (tisztulási) problémákkal tetéződik és szerencsés esetben igen korán és véletlenszerűen (váratlanul) válnak anyává. Szerencsétlenebb helyzetben a meddőség ördögi körével küszködnek, miután a méhüket és a petefészküket tönkretették mentálisan a gyermekszüléstől való irracionális félelmeiknek, valamint a tudományos családtervezés különböző "gyógyítói" eszközeivel.

Az életellenes programok betegségtünetei tehát a gyomortájéki és az emésztőrendszeri betegségek mellett, a gyermekszüléssel és gyermektáplálással kapcsolatos női szerveknek a megbetegedései és elváltozásai. De ide tartózik a malformációs utódok (csonkák, bénák, púposok, farkastorkuk, félkegyelműek, stb.) kialakulásának és világra hozásának a jelensége, a szülési és "teherviselési" szövődmények, valamint az imént felsorolt szervek rákosodása.

Példa az Indiában szentként tisztelt Véda fordító és értelmező Ramana Maharisi aszkéta. Ő, annak ellenére, hogy rendkívüli aszkézisével: lelki fegyelemmel a diszharmonikus hajlamait megfékezte, a legfájdalmasabb betegségek egyikében, csontrákban halt meg. Ennek a misztikusnak azért kellett idejekorán meghalnia, mert annak ellenére, hogy olyan gyermek- és életellenes családi mintázat fedezhető fel benne, amit csakis a családalapító szülőként, illetve a családról és a gyermekekről való gondoskodással lehet feloldani, nem alapított családot. Ráadásul soha nem élt élettársi viszonyban, ehelyett a halott anyjának állított szentélyt. Utazó - mozgó remeteként és Véda fordítóként - értelmezőként élvén, nem részesült nyers földi tapasztalásban, ami ráébreszthette volna, hogy az erőfeszítéseket igénylő, konkrét életfeladatait felvállalva ("Vegye fel mindenki a maga keresztjét"), bárki jobban megvilágosulhat mind a normálistól eltérő életet folytató szentek.

Ramana Maharisi, félreismert sorsfeladatának áldozataként és szentként, csupán a poláris ellentéte volt Sztálinnak, Hitlernek és a huszadik század többi sátáni személyiségének. Életének tragikus vége csak szomorú beigazolódása a Csuang-Ce azon híres aforizmájának, miszerint a szentek élete, a követhetetlensége miatt, spirituális szempontból a rablógyilkosokéval egyenértékű.

A követhetetlenség alatt itt nem azt kell érteni, hogy nem lehet azt az egyedi misztikus utat végig járni, hanem azt, hogy nem érdemes. Spirituális szempontból tévút az ilyen, máskülönben nem végződne rettenetes fájdalommal járó betegséggel és persze korai halállal. Tevékenységével nem okozott tragédiákat mint Sztálin és Hitler, de amennyiben a magukat a szent öncsalás állapotában ringató híveire és a tömeges öngyilkosságoknak elméleti alapul szolgáló elméleteit a lét és az élet - az ember - rendeltetése szemszögéből felülvizsgáljuk, ugyanúgy az intő példákként szolgáló szomorú történelmi tények közé kell sorolnunk, mint a nagy felforgatókét.

3.  

Ahhoz tehát, hogy valaki a Ramana Maharisiéhez hasonló szellemi és értelmi képességek segítségével a legmagasabb spirituális szinten tudja becsapni magát (és környezetét) és akkor is úgy képzelje, hogy ő a lényeget tekintve nem tévedett, a nem romboló, de annál is veszélyesebb spirituális sors-programmal kell hogy szülessen.  Ez a környezet - és öntévesztő program, önkéntelen hamis információ-áramoltatási program. Ez az ember ősemlékezetében, az állati létből visszamaradt létfenntartási állapotokra, az ellenséges természeti, ragadozó – áldozat szerepkörökre visszautaló, automatikus ámítási késztetések programja. Ez az automatikus álcázási és megtévesztési késztetéseket és az ezzel járó, spontán hamis információ-áramoltatási (hazudozási) késztetéseket előidéző szellemi program.

Úgy alakul ki egy kismamában és úgy kerül be egy megszületendő ember (csecsemő) személyi struktúrájába, hogy az anyai ági felmenők (ősanyák) nem csak a szüleiket és a férjeiket vezetik mesterien félre a saját személyükre (vágyaikra, szándékaikra, akaratukra) vonatkozó lényeges kérdésekben, hanem annyira beleélik magukat a félrevezetés (szemforgatás) célszerűségébe és jogosságába, hogy sikerül becsapniuk és összezavarniuk a saját lelkiismeretüket is. Sőt: amennyiben vallásosak voltak, még az Istent, vagy a kedvenc szentjüket is szerették volna a maguk pártjára állítani a céljaik elérésében, és noha tudták, hogy igazságtalanul és hamisan járnak el, imádkoztak azért, hogy a szentjeik segítsék őket szándékaik kivitelezésében. Igyekeztek az Istent, a szenteket és saját lelkiismeretüket is meggyőzni arról, hogy az, amit tettek, vagy tenni szándékoznak, voltaképpen nem is olyan nagy bűn, nem erkölcstelen. Ennek a spirituális szintre emelt öncsalásnak a szelleme nem szűnik meg az illető ősanyák halálával, hanem annak függvényében, hogy egy-egy utód fogantatását megelőző időszakban, mennyire intenzíven élték át a környezet- és az önámítás állapotát, az utódokba átszármazott és konkrét (nyíltan megélt, vagy rejtett: lappangó) ámítói tulajdonságok formájában megjelent az utódokban és azok utódaiban.

Ezek, az őskorrupció motívumához kapcsolódó, spirituális szintekre vésődő, ámítási programok az intellektuális jellegű iskolázottsági (tájékozottsági) fokkal arányosan nőnek, összetettebbé és intenzívebbé válnak, ahelyett, hogy azzal oldódnának. A grafológusok között köztudomású, hogy a nyugati személyek kézírás-mintái tartalmazzák a legtöbb hazudozási hajlamra utaló jelt. Hiába tudjuk Nietzsche óta, hogy elenyészően kevés és jelentéktelen tény az, hogy sokat hazudunk másoknak, ahhoz képest, hogy saját magunknak mennyit hazudunk, mert a legtöbb esetben, nem tudjuk, hogy mikor és miért áramoltatunk a lelkiismeretünk, vagy a környezet irányába hamis információt, hogy miért csapjuk be magunkat és környezetünket.

Az őskorrupció, vagyis az őshazudozás kulcsszavai: kényelmes, kellemes, biztonságos és élvezetes. És ha észre vesszük, hogy az állandó kéj-állapotot: a folytonos világi sikert, vagyis tudományos és gazdasági boldogságot nem lehet elérni, legalább egy kis lét-biztonságot akarunk szerezni.

Valójában nem az öncélú (szexuális) kéjelgés a főbűn, hanem az a sors-kikerülési -kicselezési vágyunk, a mesterséges és külső (anyagi és személyi) feltételekhez kötött biztonságra és kényelemre való törekvésünk, amellyel elszakítottuk magunkat a természettől. A természettel, a természet változásaival és határhelyzeteivel való közvetlen (egyértelmű) és állandó (folyamatos) kapcsolatunk nélkül, meg vagyunk fosztva a fejlődésünkhöz szükséges közvetlen, úgymond nyers tapasztalatoktól és azoktól a közvetlen és elemi jelzésektől, amelyek arról tudatosítanak, hogy törekvéseinkben, fizikai, lelki és szellemi állapotainkban, kapcsolatban állunk-e, harmóniában élünk-e az egyetemes törvényekkel, vagy nem.

Amint a neve is mutatja, a kaméleon program végeredményben a természeti létért való küzdelem primér játékában létrejött szellemi folyamatoknak különböző megjelenési formája. Ez a ragadozó–áldozat közötti, az ellenfél megtévesztését szolgáló játszma akkor válik veszélyessé, amikor a természeti ember és a felettes énnek is nevezett lelkiismerete közötti: az Isten és a személy közötti viszonyban használja az ember a megtévesztést, a hamis információáramoltatást. Akkor, amikor az ember az egyéni elképzelései szerinti kicsinyes érdek-koncepciót, mint egyetemesen érvényes törvényszerűséget tüntet fel mások és a maga számára. Magyarán: amikor az egyéni, vagy a csoport érdekekhez kötött, abból kiszármazott erkölcsi világképét úgy tünteti fel, minthogyha az egyetemes szükségszerűségként "az Isten" erkölcsi elvárása lenne.

Az álcázás, a cselezés, a félrevezetés, a becsapás és a hazudozás tehát a legelemibb és a legösszetettebb létjelenségekben is jelen van.

A kaméleon programra utaló diszharmonikus személyi mintázat még csak arra utal, hogy az illető személynek a születésétől fogva hiányzik, vagy zavart az a képessége, amelynek segítségével helyesen fel tudná mérni, és értékelni tudná magát, a saját (jó, vagy rossz) személyi tulajdonságait. Ennek következtében zavart és hamis képet alkot magáról, helytelenül ítéli meg a személyét mind a környezetével való viszonyaiban, mind az emberi és általában a szellemi értékek viszonylatában.

Mikor alul, mikor fölül értékeli magát, mivel születésétől fogva hiányzik az önértékelési és az önkritikai érzéke. Ő a szerénykedő ember, aki a mások szemében meglátja a szálkát, de a saját szemében nem képes észrevenni a gerendát. Mivel helytelenül ítéli meg magát, helytelen az a kép is, amit saját magáról a környezetének kivetít, kisugároz. Az általa kisugárzott hamis önképre visszaérkező környezeti válasz-reakciók miatt és ezek következtében, vagy folytonos bizonytalanság-tudattal (komplexusokkal) él, mint aki állandóan bűnös valami olyan dolgokért is, amikről nem is tud, vagy teljes magabiztossággal és meggyőződéssel jelenít meg egy olyan (szerinte legalábbis értékes) személyiséget, amely a valóságban nem is létezik. Például kedves ripacs, vagy érzelgős és jóindulatú segítség-osztó, de valójában számító és, ha lehetősége nyílik erre, kegyetlen zsákmányoló. Enyhébb formája a megbízhatatlanság, illetve a szélhámosságra való hajlam.

Amikor az ámítási és önámítási reflex a képi - képzeti folyamatok és a fantázia tevékenysége szintjén jelentkezik, a fentiekben leírtakat pesszimista világlátással és életszemlélettel (ellenségképekkel), vagy habókos ködkergetéssel duplázza meg. A személy, aki egy ilyen veleszületett program által vezérelt hajlammal rendelkezik, összetéveszti a tárgyi és a szellemi valóságot az ő negatív képzeteivel, vagy habókos vízióival.

Rendszerint azok a babonásan vallásos, vagy a magukat felvilágosult ateistáknak valló édesanyák hoznak a világra ilyen sorsképlettel rendelkező gyermekeket, akik bálványimádókként úgy képzelik, hogy a tőlük  függetlenül létező objektív Isten és Sátán harca jellemzi az életük minden részletét, illetve az, hogy mennyiben engednek az egyik, vagy a másik hívásának, vagy az anyag mindenhatóságába vetett hitük miatt, a tárgyi világot fetisizálják és a gyermek apját is, tőlük függetlenül létező és döntő objektumként kezelik. Ezért leggyakoribb spirituális betegségek a tévképzetekből eredő kedélyállapotokhoz, illetve a csalódásokban és a bűntudatban gyökerező pszichés traumákhoz kapcsolódnak. Ezért ezekben, a szellemvilághoz való zavaros kapcsolatokban gyökereznek a mirigy betegségek, illetve a hormonzavarok is, amelyek végül is, az anyai ősök által intenzíven átélt misztikus káprázatoknak a következményei.

Az alkoholizmus és az erős dohányzás is, de főként a kábítószerezés, mint a mesterséges önámítás megtestesülése, a kaméleon program különböző formáját jelzi, illetve annak a fel nem oldott következménye. A kaméleon programok által vezérelt tulajdonságok képesek a hatodik hatványra is fel fokozni a többi veleszületett programból eredő negatív késztetéseket, aminek szellemi önismeret és öntisztítás hiányában gyógyszerfüggőség, majd orvos- és kórház-függőség, esetleg korai halál lesz a vége, arról nem is beszélve, hogy ezzel az önkéntelen áltatási és önáltatási késztetéssel lehetetlen fenntartani egy normális élettársi viszonyt, ami nélkül lehetetlen a ténylegesen boldog és egész-séges élet elérése.

Logikus tehát, hogy az önámítások következménye az életenergiák összezavarodása és elgyengülése: a cukorbetegség, az elhízás és amennyiben a befelé ható kaméleon program a szintén befelé, vagyis a sors, a sors-helyzet irányába: az abszolútum irányába ható romboló programok valamelyikével társul, a következmény a rák betegség. A vírusok is a zavart ősideáknak, illetve a hamis sors-információkból álló mentális struktúráknak a genetikai megtestesülései.

4.

A lineáris, valamint lét-dimenziók közti információ-áramlási sorserőkhöz és a tudományt és a technikát szolgáló tárgyi eszközökhöz és filozófiai – technológiai elméletekhez  kapcsolódó, veleszületett (karmikus) programot, csak három-négy évre a többi program után fedeztem fel. Ennek hatására az illető személy az ún. pozitivista intellektualizmus késztetéseit, a materialista tudományosság (a tudományoskodó fontoskodás) és a tudományos-technikai beavatkozás jótékony hatásában, a technikai találmányok és az ésszerű organizációk megváltó erejében való fanatikus hit, a gazdasági-technologizálási és sokszorozási mánia, a tökéletes rendszerezés és a rendszerező szőrszálhasogatás, valamely jellegzetes késztetését, vagy a steril elméleti konstrukciók és filozófiai rendszerek alkotási késztetését örökölte a spirituális memória révén az anyai ági felmenőitől. (Ezek vagy az un. józan paraszti ész szerint gondolkozó és életüket az szerint irányítani igyekvő gyakorlatias, de egyszerű emberek voltak, vagy értelmiségiek és ritkábban persze, tudósok.) Ezek a személyek mintegy rendíthetetlenül hisznek abban, hogy a tudományos és technikai gondolkozás által, valamint a gazdaság, a gazdasági növekedés által biztosított „korlátlan" ésszerű és gyakorlati megoldási lehetőségek valamelyikének a segítségével sikerül az életük, valamint a szeretteik élete minden problémájára végül is egy pozitív megoldást találni.

Ritkábban, de lehetséges ennek a szöges ellentéte is, amelynek a hatására az illető személy képtelen a nagyobb horderejű racionális és logikus gondolkozásra, illetve a valóság különböző szintű világaiban létező, azonos metafizikai (lényegi) tartalommal bíró elemek közötti összefüggésének, illetve azok különbözőségének a megtételére, megértésére és meglátására, azok önálló felfedezésére.

Ők a nagy naivak, akikkel minden technikai felfedezés és megvalósítás mindent eligazító és végül az egyént is megváltó csoda-hatásáról szóló mesét, minden misztikus és vallásos – szentimentális maszlagot be lehet vetetni, amennyiben az humánus szempontból „jónak", azaz hasznosnak látszik. Ők a grafikai és  a média-reklámok áldozatai, illetve az áldozatokat lépre csaló reklámok kieszelői, valamint a különböző címeken hirdetett nagy (És nagyszerűnek ígérkező!) mágia-tanok, misztikus gyógyítói iskolák, és tudományos agykontroll tanfolyamok követői, akik úgy képzelik, hogy a technikai trükkök, a mágikus és misztikus praktikák és technikák öncélú és önkényes gyakorlása és alkalmazása segítségével elintézhetik minden sors-problémájukat és megnyerhetik az életüket. Elhiszik, hogy egész életükben boldogak és egészségesek lehetnek, anélkül, hogy az általános emberi és a jellegzetesen személyi életfeladataikat felvállalnák. Persze, anélkül, hogy a tényleges spirituális fejlődésük és kiegyenlítődési képességük elérése érdekében, a sorsukból eredő, hibás, belső és külső mentalitásuk változtatása érdekében, személyes és gyakorlati tapasztalatokat szereznének. Anélkül, hogy a közvetlen tapasztalataikból levonható tanulsága szerint, mentalitásbeli változásokat eredményező erőfeszítéseket tennének.

E sorsprogramokkal a leggyakrabban mégis a kütyürü-imádók és szerkentyű-bolondok körében, valamint a technokraták körében találkozunk, azok között, akik a tudomány és a technika vívmányai által vélik megnyerhetőnek az életet, akik úgy képzelik, hogy a boldogságuk és az egészségük mindössze azon múlik, hogy meg találják-e, illetve felfedezik-e azt a tudományos technikai eszközt, amely az ők és az egész emberiség nagy sors- és életproblémáit és életfeladat beváltási nehézségeit megoldja.

Ezeknek a személyeknek az anyai ági őseik (anya, nagyanya, dédnagyanya és üknagyanya), vagy ezen női ősök közül csak valamelyik, abban a fizikai valósághoz kapcsolódó, gazdasági és technikai tévhitében (rögeszmeszerű tévképzetek szerint), abban hittek az utódaik foganása idején, hogy az élet és a sors bármely problémáját megoldhatják a józan ésszerűség és gyakorlatiasság, illetve a tudomány és a technika, a technikai - gazdasági pragmatizmus, vagyis a természettudomány által feltárt tényekre alapuló gyakorlatiasság és gazdaság segítségével. Egyszóval, a természettudomány és a magas fokú gazdaság segítségével. - A gazdaságban, mint megváltó erőben való ide úgy kapcsolódik be, hogy ezek a személyek azt képzelik, hogy az élet- és sorsproblémák oly mértékben oldhatók meg, amekkora mértékben képesek mindenféle eszközt és szakembert (orvosokat, pszichológusokat, biológusokat, misztikus gyógyítókat és jósokat, jogászokat, mérnököket, technikusokat, szociológusokat, stb.) megvásárolni, illetve megfizetni annak érdekében, hogy ezek segítségével, tanácsával és „magas fokú" beavatkozási képességével elrendezzék az őket égető sorsproblémákat.

Amennyiben a tapasztalataik segítségével nem sikerül megszabadulni a rögeszméiktől, nem csak elmegyógyászati és idegrendszeri problémáknak nézhet elébe, hanem a csodabogárság és a rögeszmés habókosság bélyegével is, valamint valamely üdvözítőnek tűnő tudományos-technikai rögeszme szolgálatában töltött aktív életet követő, hiábavalósági és kietlenségi (silánysági) érzésekben (szélsőségesebb esetekben: melankólia kórban) folytatott, többnyire magányos öregkor perspektívájával.

Ritka esetben ugyan, de jelentkezhet az előbbiek szöges ellentéte is. Vagyis, a gyakorlati racionalitásra és az elméleti gondolkozásra való képtelenség, el egészen a lineáris, vagy az analogikus logika teljes hiányáig. Ez jobb esetben erős idealizmusra és miszticizmusra - misztifikációra való hajlamokat eredményez, rosszabb esetben a babonás gondolkozást és/vagy a dogmatikus vallásosságot, szélsőséges esetben a tudományos ködkergetést, a tudományt és technikát misztifikáló (vallásosító) habókosságot, a fárasztó, vagy egyenesen veszélyes dogmatizmust és fanatizmust. Ilyen pl. az úgynevezett Ufológia tudománya.  Egyik végletes megjelenési forma sem jobb a másiknál és mindkettő ugyanannak a zavarodott szellemiségnek a természeti kifejeződése.

5.

Az hamis boldogság- és örömszerzési program, avagy az öncélú boldogság- és élvezethajszolási, a kényelem-szeretet és kényelem-féltés, illetve ennek az ellentétének: a párkapcsolati örömre és szerelmi boldogságra való képtelenségnek a programja. Röviden: a hedonizmus és az esztétikai élet-vágynak, illetve, az öncélú aszketizmusnak a programja.

Ez, a kimondottan a Bikához és a Mérleghez , valamint a Vénusz negatív fényszögeihez, és azon belül is a Vénusznak a Holddal, a Jupiterrel, a Szaturnusszal és a Neptunusszal alkotott negatív fényszögei által jelzett spirituális program, az anyáknak és az anyai ági ősanyáknak a tudattalan szellemi és lelki világuk legmélyebb rétegeibe huzamosan lenyomott és elfojtott, intenzív örömtelenségi érzetéből és boldogtalansági tudatából, szomorúságából és melankolikus lelkiállapotából ered és két, egymással szögesen ellentétes megnyilvánulási formája van.

1) A nagy fokú és öncélú élvezet- és boldogsághajszolás, az öröm- és boldogság-érzetek mesterséges- és lehetőleg vég nélküli fokozási vágya, illetve ezeknek az elvesztésétől, vagy az el nem érésétől való irracionális félelem, a nagy élvezetekben való részesülési lehetőségekről való lemaradási félelem, illetve ezeknek az elvesztésétől való öntudatlan és önkéntelen szorongás. Másik jelentkezési formája a nagy fokú kényelem-szeretet, a beteges kényelemre, kényelmes körülmények elérésére való törekvés, illetve a kényelemnek az elvesztésétől való irracionális rettegés. Az az öntudatlan és önkéntelen törekvés tehát, hogy, Hamvas Béla szavaival: "Az életet úgy berendezni, minthogyha állandó víkenden élnénk."

Az ötödik programnak ez a magas önzést - és egoizmust adó formája, amely rendszerint az első (a személyiség-ellenes), vagy/és a második (az magzat- és gyermekellenes) programokkal együtt szokott jelentkezni, a leginkább a Lilith asztrológiai hatásaival rokonítható, és felszíni jelentkezési formájában könnyen összetéveszthető azzal. Az is igaz viszont, hogy ezek a negatív Vénusz - Jupiter - Neptunusz alakzatok, akkor jelentkeznek a személyi horoszkópokban, amikor a Lilith, vagy a Sárkányfarok a Vénusz által uralt Bikában, vagy a Mérlegben áll, illetve amikor azok gyakorlati életkörében: a II., vagy a VII. Házban áll, ami kimondottan jelzi, hogy az ősanyák, vagy az anyagiak miatt (esetleg azok szűkössége miatt) voltak boldogtalanok, vagy és még inkább a kielégületlen és beteljesületlen romantikus szerelmi vágyaik és álmaik, a kielégülés nélküli szerelmi - szexuális helyzetük miatt. Vagy kései és alkalmi szexuális kapcsolatokban, esetleg a szokás és a szexuális ösztönök kényszeréből elfogadott párkapcsolatban élt valamelyikük tehát, vagy másba volt - voltak - szerelmes, mint akiktől az a lány utóduk fogant, akitől az a személy származott, akinek a horoszkópjában ezeket az alakzatokat és karmikus jegyeket lehet látni.

2) Az öröm elfogadására és a boldogság elérésére való képtelenség, az irracionális szomorúságra, bánatra és melankóliára való öntudatlan és önkéntelen késztetések, illetve az örömnek és a boldogságnak az olyan természetellenes elérésére és megélésére való hajlam, mint a közvetlen testi és lelki élvezetektől, örömérzetektől való teljes önmegtartóztatás, illetve az azok miatti mély bűntudat, a teljes absztinencia, a szüzességi állapot öncélú fenntartása és a szélsőséges aszketizmus. Enyhébb megnyilvánulása (kevesebb negatív fényszöghatás és természetes nevelés esetében) az, hogy a személynek nincs érzéke a szexualitás spirituális és élettani fontosságának a felismeréséhez, illetve amikor huzamosabb élettársi, vagy házastársi kapcsolat közben, elhanyagolja, illetve nem is gyakorolja a szexuális együttlét normális formáit, mondván, hogy túl fáradt ahhoz, illetve, hogy nem azon múlik a szerelem, vagy a szeretet. Szélsőséges esetben nőknél lehetséges az orgazmus elérési képtelensége a hüvelyi szeretkezés esetében, férfiaknál az ejakulációs képtelensége a természetes szeretkezés közben. Legszélsőségesebb negatív megjelenési formája a fetisizmus.

A program által kiváltott önkéntelen és öntudatlan negatív mentalitás következtében keletkező, jellemző betegségek: a nemi szervek betegsége (főként gombásodása) mellett, a különböző felszíni bőrbetegségek (ugyancsak a gombásodásra, vagy a rühösödésre való hajlam) valamint a vesék, a mellékvesék, a húgyhólyag és a húgyvezetékek betegségei. Tényleges feloldási és meghaladási lehetőség, valamint igazi, maradéktalan gyógyulási lehetőség, csakis a párkapcsolat metafizikájának (spirituális és kauzális eredetének és értelmének) a megértésében és ezen eredeti rendeltetési értelem szerinti gyakorlásában, valamint a horoszkópból kiolvasható többi életfeladatnak a maradéktalan felvállalásában és beteljesítésében keresendő.

6.  

Egyes személyiséget meghatározó erőknek a zavaros megjelenési formáihoz kapcsolódnak az aggodalmaskodási és a biztosítási kényszerbetegségeket eredményező családi programok, akárcsak azok ellentéte: a felelősség-elhárítási késztetések, vagy a rögeszmés, tárgyakhoz, helyzetekhez és személyekhez való, irracionális ragaszkodási fóbiák és gyűjtögetési mániák. Mértéktelen és önkéntelen aggodalmaskodást, túlzott és aprólékos felelősségérzést, vagy annak az ellentétét: a felelősség kikerülést, elhárítást, a felelősség átruházási - átadási, átpasszolási - késztetéseket eredményeznek ezek a negatív spirituális programok, illetve a közömbösséget és az egykedvűséget kiváltó, e két ellentétes magatartások valamelyikére inspiráló és predesztináló hajlamok.

Mivel elsősorban az egyetemes felelősség őserejét, illetve a határ- és az aránytudat teremtői őserejét megtestesítő erőhöz kapcsolódik, csak látszatra gyökerezik a családi tradíciókban. Inkább az ősanyáknak a spirituális, vagy a pragmatikus (tetterős) felelősség szellemiségéhez való pozitív vagy negatív viszonyulásban. A veleszületett program, eredhet abból is, hogy az ősanyák valamelyike nem jó szemmel nézte, illetve racionális értelmezés nélkül helytelenítette (nem helyesen ítélte meg, illetve haraggal elítélte) az apja, az apósa, vagy a férje családapai szerepkörének a betöltési módját. Esetleg, ezek az ősanyák féltek attól, vagy azoktól, sőt: titokban és rejtetten gyűlölték ezeket a családapai szerepkörükben, szerintük negatívan viselkedő férfiakat. Ritka esetben a közösségi - társadalmi életet szabályozó hatóságokkal, intézményekkel, illetve azoknak a hatalmi képviselőivel, irányítóival, vagy hivatalnokaival gyűlt meg az ősanyák közül egynek, vagy többnek a baja, nyílt szembesülés, vagy erős elhárítási, kikerülési vágy, esetleg üldöztetési érzések és képzetek formájában, mielőtt megszületett volna az a lányutódja, akitől a személy származik.

Ezen személyek nem bíznak a teremtésnek és a saját sorsuknak - életüknek a pozitív rendeltetésében és értelmében. Nem bíznak a saját intelligenciájuk és létfenntartó képességeik erejében, a teremtői képzeletük pozitív sors-létrehozó képességében, és szüntelenül aggodalmaskodva "azért, hogy mit esztek holnap és holnapután" (Názáreti Jézus), folyton be akarják biztosítani magukat a nehézségek ellen, és emiatt mindig csak a jobbnak remélt, illetve a rettegett, jövőben és soha nem a jelenben élnek.

Nem képesek a jelenben – és így az öröklétben! – élni, a jövőért való aggódásaik miatt, a jövő befolyásolása érdekében hozott, általában negatív következményekkel járó, „áldozatos törekvéseiknek" a meg nem szűnése miatt. Be akarják biztosítani magukat a jövőben történhető szerencsétlenségekkel, betegségekkel, nélkülözésekkel szemben, illetve szebb és jobb jövőt szeretnének biztosítani önmaguk és az utódaik számára, és ezért folyton lemondanak a jelenről, az által, hogy mindig csak a jövőért élnek, dolgoznak és halnak, illetve a megszerzett jövő-zálogaikat: a felhalmozott gazdasági javaikat szeretnék megőrzés céljából bebiztosítani, biztosított helyzetbe és állapotba hozni. Ezzel, a megváltás elemi logikájával szemben akarják önmagukat és utódaikat bebiztosítani, és a biztosítási törekvéseikben, illetve az utód-féltésükben, az utódok miatti aggodalomban, inkább tönkre teszik a jövő megélhetést biztosító környező természeti életet, halálra szennyezik és sterillé szipolyozzák a természet világát. És végül, már csak egy, de maximum két utódot "vállalnak", de inkább egyetlen utódot sem nemzenek és gondoznak, mert ugye, ennyi aggodalomra okot adó probléma mellett, magas fokú felelőtlenséget jelentene a gyermekek „vállalása" és így jutnak el a görcsös felelősségből, vagyis az aggodalmaskodásból a teljes felelőtlenségbe.

Sorsproblémáik feloldása szempontjából, éppen ott és abba az irányba zárkóznak el és arra nyitnak, ahol, és amerre nem kellene. Vagyis: amely információk és tudásrendszerek irányába nyitniuk kellene, nem tudnak, vagy nem akarnak nyitni, nem akarnak megnyílni, hanem inkább elzárkóznak, mivel félnek az új és ismeretlen jelenségek, helyzetek és állapotok megtapasztalásától, még akkor is, ha azoknak pozitív következménye lenne. Ezért rugalmatlan, idejekorán elfásult, vagyis koravén személyek. Hamarabb öregednek szellemileg és ennek következtében lelkileg és testileg is.

Ezek csak úgy (lennének) hajlandók a megfelelő, helyes információt be- és elfogadni, ha azok hirdetőjétől (szerzőjétől) garanciát kaphatnak, hogy - akárcsak az orvosi receptek és gyógyszertári készítmények, „tényleg működnek" és hatnak, azonnali eredményt és hasznot hoznak. Sőt: lehetőleg a modern világ körülményei között és a modern élet feltételei között is alkalmazhatóak, és lehetőleg „olcsón megvásárolhatóak" legyenek. A program kiválthatja mindennek az ellentétes mentalitását is, ami az előbbinél is károsabb: a bántó közömbösséget mások problémáival szemben és a relativizmusig menő felületes viszonyulást a spirituális és kauzális információval szemben, a szellemi alapú erkölcsi magatartási formákkal szemben. A felületes kapcsolatkezelést, a sorsállapotoknak és élethelyzeteknek az igényesség szűrője nélküli, és ezzel együtt határozatlan és bizonytalan, lagymatag elfogadása, befogadása.

Ők a jövő és a megélhetés miatti aggodalom által hajtott, fölöslegben termelő hangya-emberek, az iparkodó halmozók, a felhalmozott anyagi javak és élvezeti eszközök biztonsága miatt aggódók, akik a biztonsági zárakat, és lézer-sugaras biztonsági berendezéseket feltalálják, illetve azok, akik a sors-ellenes biztonsági eszközöket és biztosítási kötvényeket megvásárolják és ők, akik a bankoknál is gazdagabb biztosító társaságok apparátusának a működtetését, azok személyzetének a fizetését, azoknak a kötvényeik vásárlása által fenntartják.

Ugyanarról a spirituális tőről fakad az iméntivel ellentétes mentalitás, de a kiegyenlítődés és a polaritás törvénye szerint, ugyanazt a lényegi zavart testesíti meg: a felelőtlenség, illetve a felelősség-kerülő, közömbös, lusta és hanyag, már fiatal korukban elfáradt személyek mentalitása. Ennek hatása alatt az ember nem izgatja magát a holnapért, hiszen tudja, hogy a fent leírt aggodalmaskodók élnek nagy többségben és mindig elég fölösleget termelnek és fölösleges javakat (élvezeti, kényelmi és általános fogyasztói cikket) halmoznak fel, ahhoz, hogy ebből a fölöslegből a létfenntartáshoz szükséges táplálék és az anyagi javak, az ők számára is kikerüljenek. Szociális juttatások, illetve testvéries és igazságos elosztás formájában. Vagy, ha nem, akkor úgy, hogy amazoktól önkényesen elveszik, elrabolják, anyagi javak és pénz formájában, annak a függvényében, hogy személyiségük többi elemét képező sajátosságaik milyen jellegű gondolkozási módra, miféle ambíciókra, és félelmekre, aktív, vagy passzív személyiség-jegyekre utalnak.

Egyáltalán nem aggodnak a jövőért és az utódokért, nem gyarapítják a különböző lakat- és zárgyártó, az ultramodern biztonsági berendezéseket gyártó cégek tőkéjét, valamint a biztosítási bankok mesés bevételeit - tőkéjét. Maximum annyiban működtetik a globális természet-kizsákmányolói nagyüzemet, hogy vállalkozói szelleműek és vakmerőbbek, az által, hogy időnként levágják, feltörik, felrobbantják, a zárakat és a biztonsági berendezéseket, és persze, elrabolják a feleslegben felhalmozott értékeket, ezzel újabb zárak, berendezések gyártására és biztosítási bankok létrehozására és finanszírozására késztetik az aggodalmaskodók millióit. Családi felelősséget ritkán, vagy egyáltalán nem vállalnak, de ha családot alapítanak is, akkor az utódok számával nem spórolnak, amiként azok gondozása, nevelése miatt sem törik össze magukat.

A „Fekete Lyuk" (Lilit) örvényének vonzásába került felelősség őselve átalakul önmaga ellentétévé és ennek hatásaképpen egyre törvénytelenebb módon: a természettel ellenesen és a lelkiismeretével ellentétesen kezd élni az ember. A természettel összhangban élő organikus közösségek építése helyett, erőszakos eszközökkel: büntető hatalommal ellenőrizhető és befolyásolható organizált társadalmakat épít. A személyi felelősségét előbb átruházta az erősnek látszó, gátlástalan és erőszakos vezetőkre: a hadvezérekből lett fejedelmekre, királyokra és császárokra, majd később a politikusokra és a társadalmi életet szabályozó intézményekre.

Így jutottunk oda például, hogy miközben rengeteg természetvédő törvénykezés és szabályozás született és látszatra senki, vagy legalábbis kevesen szennyezik és pusztítják a természetet, valójában minden egyes személy, már az elemi létével is, önkéntelenül pusztítja és szennyezi a természetet, mint az életük első három évét "pampers" pelenkákban eltöltő csecsemők, és az ökológiai katasztrófa felé sodorja a földet. A spirituális felelősség szellemébe ágyazott polgári öntudat nélkül, vagyis a világ törvényeiben gyökerező egyéni felelősségtudat nélkül, az öncélú élvezet-hajhászsási, táplálkozási, lakási és tisztálkodási szokásokkal szemben, a legjobb természetvédő törvényekkel sem lehet megmenteni a természetet.

Azaz a fenntartható növekedés téveszméjével magát kábító, a civilizáció-terjesztő háborúival, az önálló és öncélú hatalommá váló társadalmi intézményeivel magát szabályozó, felelőtlen emberiséggel szemben. Az intézmények nem helyettesíthetik az egyéni öntudatra építhető globális öntudatot, de a helyettesítési törekvésük által lerombolják azt, mivel az alaphelyzet az intézményes törekvésekkel ellentétes: a spirituális öntudatból következik az egyéni öntudat, és az egoizmusra alapuló intézményes társadalmakban éppen úgy nem születhet egyetemes öntudat, mint ahogy a vallásos fantazmagóriákban sem.

A közgazdászok és ökológusok által kidolgozott fenntartható növekedés néven ismert világmentő elmélet tételeinek a kidolgozásánál, a tudósok nem veszik figyelembe az embernek a személyi felelősségtől való ódzkodását, illetve az ide vonatkozó elemi önámítási késztetéseit és annak a széles körű és hosszú távú (civilizációs, tehát a természettel szemben védekező, sőt, azt kizsákmányolandó objektumnak és legyőzendő ellenségnek képzelő késztetéseinek) következményeit. Ezért, az elmélet utópia marad, mivel a tételei ellentétben állnak, az ember felelősség-hárítási vágyát szolgálni hivatott, az embert a saját megváltási sors-programja ellen védelmező, az embert a megváltás-ellenes törekvéseiben erősíteni és segíteni hivatott (szociális) intézmények (egészségügy, tanügy, munkaügy, stb.) önfenntartó és önfejlesztő pénzügyi érdekeivel, vagyis ördögi törekvéseivel  (Lásd a minisztériumi, tehát államkormányzási szintre emelt intézményes egészség-maffia apparátusát.). A fenntartható növekedés tételei ellentétben állnak a nemzeti és a nemzetközi szociális hálókat fenntartó, az önmegváltási képességeiket kifejleszteni hivatott életfeladataikkal szembeni harcukban elesett és pórul járt (Rosszul járt: téves spirituális úton járó) személyeket biztosítani és spirituális fejlődési sorsuktól megvédeni hivatott szociális intézmények a fenntartását és működését finanszírozó állami kincstáraknak a minél nagyobb pénz-bevételekhez jutási érdekeivel és törekvéseivel.

Talán könnyen ki következtethető a fentiekből, hogy ennek a karmikus programnak a jelenléte, miért eredményez a férfiakban apai öntudat-hiányt, illetve apai és családi felelősségektől való félelmet, hárítási reflexeket, az apai öntudatnak felvételével és elfogadásával szembeni elhárítási reflexeket, sőt: egyes esetben ide vonatkozó pánikot és irtózatot. És, hogy a nőkből ez a program, ami az által (is) keletkezik, hogy az anyai ági női ősök közül valamelyik, valamilyen valós, vagy vélt „jogos" okból engesztelhetetlenül meggyűlöli az apját, vagy a nagyapját, miért vált ki apai szellemiség ellenes reflexeket és agresszivitást, odáig menően is, hogy amennyiben ilyen vonásokat észlel bármely férfiban, attól igyekszik elmenekülni, illetve azt terrorista hajlamú személynek nevezni. Ez utóbbi jelenség nem okoz különösebb gondot, amennyiben az illető hölgy nem él még családban. Akkor viszont, amikor családanyává válik, és a férjben, akikben rendszerint csak a gyermekek megszületése után csirázik ki, szökik szárba és bontakozik ki ez az un. apai, apasági szellemiség, meghonosodik ez az, apai öntudaton alapuló, utódokért való felelősségérzet és határozott viselkedés, a Bak- és Szaturnusz karmával született feleséggel, valósággal allergiásak lévén erre a mentalitásra, el kezdik „védeni" a gyermekeiket a férjük következetes és erkölcsileg elváró igényével szemben, fellázadnak a férjükkel szemben és „kiábrándulnak" a férjeikből, olyan család- és gyermek nélküli férfiak társaságát és szerelmét keresve, akikben nem észlelik ezeket az apai reflexeket, illetve, akikkel meg tudnak egyezni abban, hogy az ők férje mennyire helytelenül viselkedik, és, hogy ennek a helyzetnek, nem lehet más megoldása, hanem csak a válás. Persze, van a programnak egy másik, ellentétes vonatkozása és hatása is, amikor mind a férfiak, mind a nők tulzó elvárásokkal és szigorúsággal, kevés vagy tejesen hiányzó gyengédséggel és megértéssel, minimális, vagy hiányzó belátással viszonyulnak a gyermekekhez és általában a nevelés kérdéséhez, de ez az eset azért ritka, mert az ilyen személyek általában nem szeretnek családot alapítani, illetve annyira kirívó esetek, hogy amennyiben a szociális védőháló nem semlegesíti időben őket, gyermekek elleni bűntetteket is elkövethetnek, aminek következtében börtönbe kerülnek. Akárcsak ezek ellentétei: a gyermekek szükségleteivel és szenvedésével szemben közömbösen és felelőtlenül viselkedő szülők, vagy más, azokkal közvetlen kapcsolatba kerülő személyek. Mind minden esetben, itt is fontos a karmikus program felfedezése és kimutatása, és annak segítségével az arányosság és a megfelelően felelősségteljes magatartás felvétele, begyakorlása és tudatos „művelése".

7.

A Sors- és megváltásellenes program, illetve a spirituális és kauzális kiegyenlítődésre való képtelenség programja. Szélsőséges esetben: az öngyilkossági és a rombolási - önrombolási hajlamok programja.

Ez, a legfinomabb, de éppen ezért talán a legveszélyesebb negatív örökletes program a Halak és a Skorpió napjegyeiben található Lilith és Sárkányfarok, valamint az egyes, a  kilences és a tízes bolygó által megtestesített őserők negatív kapcsolatához: a nyers személyi tudatot megjelenítő Nap és az egyetemes (Isteni) léttudatot, a spirituális éberséget megtestesítő Neptunusz, illetve az Isteni igazság-tudatot megtestesítő Plútó közötti negatív fényszög-alakzatokhoz, fényszög-rendszerekhez kapcsolódik. Pontosabban: ezek az asztrológiai alakzatok segítenek a felfedezésükben és feltárásukban.

Amennyiben tehát egy személyi horoszkópban a Lilith és vagy a Sárkányfarok a Skorpióban, vagy a VIII házban, illetve a Halakban, vagy a XII házban tartózkodik, az Isten-ellenes programmal  (Az Isten elleni harag, illetve az istentől kapott nehéz sors-program, vagy sors-helyez miatti önkéntelen és öntudatlan neheztelési - haragvási késztetésekkel) állunk szembe, még akkor is (Sőt: akkor még inkább!), ha az illető személy esetleg buzgó vallásos. Az utóbbi esetben ugyanis, mindössze az Istentől való misztikus és öntudatlan félelem a hajtó-oka a vallásosságnak, vagyis az attól való félelem, hogy amennyiben mégiscsak létezne egy kívülálló és őt (minket) figyelő, ellenőrző, illetve az ő életét és boldogságát - boldogulását irányító és befolyásoló objektív Isten, az igen rossz néven venné és negatívan reagálná le az ő hitetlenségét, illetve a nehéz sorsa miatti haragját. És tényleg: úgy is jönnek létre ezek a programok, hogy valamelyik anyai ági ősszülő, azt megelőzően, hogy megfoganna a méhében az az utód, akitől a vizsgált személy (a horoszkóp megrendelője) származik, erősen neheztelni kezd az Istenre, illetve az Istentől kapott nehéz sorsára, amiért az "olyan nehéz életkörülményeket és kegyetlen sorshelyzetet", illetve őt az életbe rosszul elindított, tévesen nevelő szülőket, gonosz és kegyetlen férjet (a horoszkóprendelő ősapját), esetleg anyóst és apóst is, rendelt a programot létrehozó és tovább adó - elindító anyai ős (ősanya) számára.

E programhoz hozzá tartozik a sors-félelemből eredő vallásosság, vagy a a misztikus fanatizmus pont úgy, mint a "vallásos istentagadás": a harcos ateizmus. De nők esetében, és különösen a második (az élet- és gyermekellenes) programmal társultan, hozzá tartozik a szülői - családi, illetve a természeti boldogságra való képtelenség mellett, a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési képtelenség, a vetélés, a magzatkihordás és/vagy a szülés közbeni életveszélyes szövődmények (az anya újjászületési, megújhodási képtelensége miatt) és szélsőséges esetekben a születendő magzatok minden nemű testi (szervi, testrészi) zavara, fogyatékossága is. Ezeket az alakzatokat lehet tehát megtalálni azoknak a személyeknek a képletében, akik testi fogyatékossággal, illetve bármely testi rendellenességgel (ilyen a hat lábujj, vagy a hat kézujj is, illetve az összeragadt újjak, amit a hiányos spirituális ismeretekkel, vagy az alacsony színvonalú spirituális kultúrával rendelkező közösségekben sámán jelként szoktak emlegetni!) születtek, születnek a világra. Ha számba vesszük azt, hogy Szent István királyunknak a korabeli feljegyzések és rajzok szerint hat ujja volt mindkét kezén és azt, hogy az egyetlen fia (figyelem: akkoriban nem voltak fogamzásgátlók és a királyi család bizonyára nem spórolt a gyermekáldással gazdasági – civilizációs megfontolásokból, vagyis nagyon is gyanús, hogy az életerős királynak miért született mindössze egy csenevész fia:), Imre herceg a misztikus vallásosság labirintusába szédült, majd idejekorán meghalt, akkor egyértelmű számunkra, hogy milyen spirituális programtól hajtva nyomta el a kard erejével az ősi magyar hitrendszert és fojtotta Véber István urunk a Koppány-féle lázadást és gyilkoltatta meg a nagybátyát, amellett, hogy egy teljesen átírt, az eredeti Jézusi tanításokkal merőben ellenkező, a világi hatalmi törekvéseket szolgáló kereszténységet honosított meg az új államában.

E program viszont akkor a legveszélyesebb, amikor a Nap, a Szaturnusz és a Plútó is támadja a Skorpió jegyében, vagy a VIII házban álló Lilithet, vagy/és a Sárkányfarkat, főként ha azok közvetlenül a Nappal, a Neptunusszal, vagy az Uránusszal alkotnak negatív fényszöget. Ez utóbbi fényszög által jelzett személyi (karmikus) meghatározódás, valósággal fékezhetetlenné, vagyis ellenőrizhetetlenné és irányíthatatlanná, és ezért csaknem feloldhatatlanná, meghaladhatatlanná teszi az Isten-ellenes, illetve a belső boldogságra (a lelki békére) való képtelenségi hajlamokat. Mivel a horoszkópokban a motívum-ismétlődések, vagyis az azonos és a hasonló asztrológiai motívumok egymást erősítik és árnyalják, a fényszög alakzatokból kiolvasható Isten-ellenes programok általában a Skorpió, vagy a Halak motívumrendszerének a valami fajta megjelenésével együtt jelentkeznek (Karmikus pontok: Lilit vagy/ és Sárkányfarok a Skorpióban, a Halalakban, illetve a VIII. és/vagy a XII. házban), és abban az esetben viszont, amikor a Szaturnusz is részt vesz az Isten-ellenes programra utaló karmikus alakzatban, igen erős (terhelt: megpakolt) pl. a VIII. ház, vagy a Skorpió és erős öngyilkossági - önrombolási, illetve rombolási hajlamokra lehet számítani.

Az egyetlen meghaladási lehetőség a Tarot 22-ős ikonja által, a Bolond által megtestesített neheztelés- és haragmentességi (A Sors-kellemetlenségek és az igazságtalan Isten-képzetek elleni háborgás és irritáció-mentes) állapot: a spirituális beavatottság elérése, a teljes megbocsátási és elengedési képesség, a kiegyenlítődési - megváltódási képesség megszerzése, vagyis a teljes megszabadulás minden negatív tudattalan (finom: szellemi) érzelemtől és önkéntelen haragvási – más- és önbüntetési késztetéstől. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szülöttel szemben a lehető legmagasabbak (legigényesebbek) az úgynevezett égi elvárások, tehát nem üdülni és szórakozni született a világra.

És annál rosszabb neki, ha e tény miatt haragszik, vagy neheztel bármire, vagy bárkire is, és még rosszabb, ha a benne is létező, általa is megnyilvánuló Teremtőre, vagy az anyai ági őseire haragszik, hiszen el kell jutnia addig a spirituális fejlettségi állapotig, amelyben képessé válik a teremtővel való lényegi azonosságának a felismerésére és átélésére. A teremtő viszont nem haragudhat saját magára, illetve a saját abszolút állapotára, amely magában hordja a Lilith teremtést provokáló, negatív őserejét is.

És itt, e rendkívülien nehéz meghaladási lehetőségnél érjük utol a hetedik program igazi, kauzális gyökerét is. "Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van ...", fogalmazza misztikus formulába Hermész Triszmegisztosz az analógia törvényét. És csakugyan: a többi programra mind találunk megfelelő spirituális folyamatot az idea-világban, vagyis bibliai magyarázatot a Luciferi, vagy az édenkerti bűnbeesések metaforikus történeteiben. Az ötödik programra viszont nem. Miért? Azért mert az ötödik program (az ötödik pecsét) égi - mennyei megfelelője és magyarázata a Teremtés előtti állapotokban lakozik. Hamvas Béla írja a Titkos Jegyzőkönyv c. esszéjében, hogy a patrisztikus keresztény misztika tud az Isten szörnyű haragjáról, illetve az isteni harag állapotáról és említést tesz erről a teremtés előtti állapotról a Patmosz harmadik könyvében, Valamint Az ősök nagy csarnoka I. kötetében is. Nos, erre a teremtés előtti, iszonyú - infernális - haragra akkor gerjed az Abszolútum saját maga ellen (- Az Isten teremtői állapotát megelőző negatív lét-állapota ellen), amikor azt észleli, hogy a Lilith őserő kiforgatja magából, vagyis az abszolút állapotából és káosszá, kaotikus állapottá kezdi változtatni. Vagyis akkor, amikor azt kénytelen észlelni - érzékelni, hogy nem tudja megállítani és megfékezni a Lilith őssóvárgás által "begerjesztett" önmagát, aminek a hatása (következménye) az abszolút állapot teljes elvesztésével, a teljes Káosz-állapottá változással fenyegeti. Ebben a "jeges tűzben, ebben az önző félelemben" (Hamvas), ahova a más állapotra való sóvárgás juttatja, születik meg a megoldás: az önmegváltás spirituális eszméje: nem visszafogni, nem elfojtani, hanem a legnagyobb áldozatot meghozva, tudatosan kiengedni, kiáramoltatni az egészet, vagyis a Lilithet, a Fény (Az Isteni értelem) által átvilágítva Szeretetté: odaadássá változtatni. Ez az egyetemes teremtés és a megváltás nagy misztériuma. "Ha ezt megértetted és megtanulod alkalmazni, előled minden sötétség kitér", mondhatnánk Hermész Triszmegisztoszt aposztrofálva.

Az én horoszkópomban is jelen van ez a veszélyes alakzatoknak egy "szinte-szelídebb" (szinte-gyengébb) formája: a Nap - Plútó, valamint a Mars-Nap és a Mars-Plútó negatív fényszögkapcsolódások egy úgynevezett negatív pajzsot alkotnak. Azért írtam, hogy ez az alakzat csak szinte-szelíd és nem teljesen szelíd, mert a Lilithem ugyanakkor együtt áll a többi bolygó által is egyértelműen negatívan fény szögelt Marssal, ami a mély és rejtett (spirituális) agresszivitás, legrejtettebb formáival látja el az érzés- és képzeletvilágomat, amit csak nagy odafigyeléssel és szüntelen önelemzéssel tudok pozitív kreatív reakció-képességekké átalakítani, illetve a kedélyállapotomat egyensúlyban tartani a kultikus karatézás, a meditáció, a vezeklés és az önleleplező, önfigyelmeztető spirituális naplóírás segítségével. A negatív Szaturnuszi "erősítés" is, szerencsére csak igen áttételesen jelentkezik, mivel a Szaturnusz nem fény szögeli közvetlenül ezt a Lilithel megerősített önveszélyes "védekezési eszközt", ami a veszteségtől, a boldogság elérési képtelenség, vagy annak az elvesztését mind untalanul az életképzeletembe idéző rém-képzetéből eredő félelemből eredő konfliktus kerülésre, vagyis a gyávaságra, illetve annak a szöges ellentétére, az önfeledt agresszivitásra való hajlamot.

Ezért testi, vagy szervi hibával nem születtem ugyan, hanem mindössze eleresztési - székelési - nehézségekre (elbocsátási, megbocsátási nehézségekre) való hajlammal. Gondból viszont elég az is, hogy az életem legváratlanabb periódusában rám törő "automatikus" sorsneheztelések miatt, a ritka, de két alkalommal éppenséggel életveszélyessé sikerült fejsérüléseim mellett, gyakran és néha igencsak súlyosan meghűlök, bármennyire is igyekszem derűsen szemlélni a karmikus meghatározódásaim (az egyes részletekben sokáig feloldatlanul maradt negatív szellemi tulajdonságaim) által okozott sorsnehézségeimet, kudarcaimat és a folytonos (például írói) hátráltatottságomat. És ahhoz képest, hogy egy-egy ilyen program másoknak (számtalan osztálytársamnak!) a korai (esetleg balesetszerű) halálát is okozta már, én még mindig szerencsésnek mondhatom magam, amiért még aránylag jó kondícióban élek és egyre kevesebb szenvedést okozok (és, ha erre mégis rá vagyok kényszerítve, néha éppen a sorprogram-feltárói - asztrológusi hivatásgyakorlásom során, remélem, hogy már nem felesleges szenvedést okozok.) másoknak. Azt a teljes (kauzális és ideális) kiegyenlítettségi állapotot viszont, amit a Tarot 22-ös ikonja: a Bolond jelképez, a folytonos sors-derű állapotát, még nem sikerült teljesen megvalósítanom.

Összegezésképpen elmondható, hogy az anyai ági örökletes karmikus programok (szellemi struktúrák), az anyai ági női ősök spirituális tévképzetein alapuló tévesen (a teremtés és az élet értelmével ellentétesen) és huzamosan folytatott szellemi - lelki mentalitásában gyökerezik és ezeknek a betegség- sérülés és sors-konfliktust okozó hatásait, nem a felületi gyógykezeléssel és nem a felületi pszichikai, vagy misztikus terápiákkal (kuruzslásokkal), mágiázással, vagy vallásos gyakorlattal (imádsággal) kell feloldani, hanem tudatosítással és a káros mentalitás felszámolásával, az elrontott életrend helyre állításával és szervezetünk, valamint a külvilág szimbolikus jelzéseinek a szüntelen figyelését követő apró, de fontos, külső és belső mentalitás-változtatással, viszony, viszonyulás- és életvitel változtatással (pályamódosítással).


Kozma Szilárd: A ritmus és a hierarchia sorstörvénye (A VI. törvény) - 2. rész
Kozma Szilárd: A ritmus és a hierarchia sorstörvénye (A VI. törvény) - 2. rész
 A ritmus, a ciklus és a hierarchia sorstörvénye. Folytatás:Jézus, aki nem vallást, hanem a mítoszok (legendák = törvények) és a költészet közérthetősége szintjére leképezett metafizikai szemléletet ...

Kozma Szilárd  ·   2 éve   ·   Sorsrendezés asztrológiával  ·   0  

Kozma Szilárd: A ritmus és a hierarchia sorstörvénye (A VI. törvény) - 1. rész
Kozma Szilárd: A ritmus és a hierarchia sorstörvénye (A VI. törvény) - 1. rész
A teremtési és megváltási folyamatok rendjének, valamint az ismétlődés és a rend ciklikusságának a törvénye. Az anyagi megnyilvánulási forma-rendszerek törvénye, vagyis a Tér és az Idő Törvénye. ...

Kozma Szilárd  ·   2 éve   ·   Sorsrendezés asztrológiával  ·   0  

Kozma Szilárd: A polaritás és az Apokalipszs törvénye (Az V. törvény) - 2. rész
Kozma Szilárd: A polaritás és az Apokalipszs törvénye (Az V. törvény) - 2. rész
Az én volt-feleségemnek egy amerikai pszichológus által írt csodakurzus tanaiban, majd az önmegvalósító (Szahadzsa) a joga-tanfolyamban hirdetett örök-béke elérési lehetőségeiről szóló misztikus ...

Kozma Szilárd  ·   2 éve   ·   Sorsrendezés asztrológiával  ·   0  

Kozma Szilárd: A polaritás és az Apokalipszis törvénye (Az V. törvény) - 1. rész
Kozma Szilárd: A polaritás és az Apokalipszis törvénye (Az V. törvény) - 1. rész
A POLARITÁS TÖRVÉNYE, VAGYIS A SZÉLSŐSÉGES LÉT- ÉS ÉLETHELYETEK SZÜKSÉGÉNEK AZ EGYETEMES TÖRVÉNYE. Az ötödik egyetemes sors-törvény.(A lelepleződés és a leleplezés szükségének a törvénye.) ...

Kozma Szilárd  ·   2 éve   ·   Sorsrendezés asztrológiával  ·   0  

Kozma-Joó Viola: A Bolond - A beavatott, a Tarot 22
Kozma-Joó Viola: A Bolond - A beavatott, a Tarot 22
Miért nevezik Bolondnak a tarot legerősebb, legtöbbet érő, a 22-es számú kártyáját? Mi is ez a rejtélyes, beavatott-i Bolondság? A Bolond állapot, úgy, mint a boldogság, az istenazonosság-tudatból ...

Kozma-Joó Viola  ·   2 éve   ·   Sorsrendezés asztrológiával  ·   0  
  • Bejelentkezés




    Automatikus bejelentkezés


    Regisztráció  |  Elfelejtettem a jelszót
  • Jelszó kérése
    Egy új jelszó lesz generálva és elküldve a beírt e-mail címre,
    amelyet belépés után a saját fiókom menüben bármikor megváltoztathatsz.



    Belépés  |  Regisztráció