Kell egy háború (részlet)

Publio

E-könyv ISBN: 9789634435433
Nyomtatott ISBN: 9789634435426

E-könyv (prc, epub): 800 HUF

Oldalszám: 160

A könyv megvásárolható itt: https://publioboox.com/hu_RO/kell-egy-haboru

*** Részlet***

- Csend legyen! − mordul fel az ezredes.
A földön fekvő katona megpróbál felülni, de visszatartják, ismét suttogni kezd.
- Nem... itt... − ismétli.
Az ezredesnek elfogy a türelme, és rákiált:
- Nyögd ki végre, és utána mehetsz!
A katona szemei kikerekednek, az ezredesre fókuszál, összeszedi minden erejét, lassan felemeli a kezét, az ezredesre próbál mutatni.
- Te... − súgja nehezen − te....
Az ezredes komor arccal felemelkedik, előkapja a pisztolyt, és fejbe lövi a katonát. A pisztoly hangja még sokáig cseng a fülünkben, mindenki hátrább ugrik, a vér szétterül a padlón, a falakon, és mint apró permet, az arcunkra száll. Megdöbbenve állunk, nézzük, mi történik.
- Hadd ne szenvedjen a szerencsétlen – mondja végül az ezredes, elteszi a pisztolyt, és kimegy a házból. Az orvos remegő kézzel teszi vissza a tűt a táskájába, Csípős mond valami káromkodásfélét, a többiek zúgolódni kezdenek.
Ekkor hallom, hogy az ezredes parancsol, mindenki oda kell menjen, így én is kimegyek a ház elé. Az ezredes vár egy percet, amíg minden katona odaér, aztán mondja:
- Mostantól kijárási tilalom van. Mindenki itt marad, amíg nem szólok. Este pedig tovább indulunk. Nincs több lazítás meg beszélgetés. Aki nem szeretne itt hősi halált halni, az nem jártatja a pofáját, és nem megy sehova. Ez a tér a bázis. Aki innen kilép, az halott.
Az ezredes sarkon fordul, és eltűnik. Tanácstalanul állunk, egymásra nézve, hogy most mi következik. Arrább Fantazma érdeklődik, de senki sem válaszol, aztán Csípőshöz mennek, hogy mi volt ez a lövés, és mi történt a házban. Csípős sem felel, csak néz maga elé. Az ott lakók is körénk gyülekeznek, legtöbbjük morgolódik, azt mondogatják, ideje lenne elmenni, mert csak a bajt hozzuk rájuk.
- Mi nem vagyunk képesek élni – mondja halkan a csendes katona, mellém lépve. − mi elszoktunk az élettől, nekünk nem jár az öröm. Most mégis azt mondom, felejtsd el azt a lányt, mert csak baj lesz belőle. Csomagoljunk, és húzzunk innen, menjünk. Folytassuk azt, amit eddig tettünk.
- Mentünk eleget − fakadok ki − és mi célból? Mit keresünk? Nem találtuk meg? És egyáltalán, mire jó ez az egész katonáskodás?
- Arra jó, hogy csináljunk valamit − feleli Csendes. − tűnjön úgy, hogy nem nézzük tétlenül a Föld pusztulását. Legalább a lelkiismeretünk megnyugtatásáért.
- Bár szétesne rendesen. Hol vannak azok a kúrva kurva atombombák? Valaki dobjon le már valamennyit, legyen vége.
- Soha nem lesz vége – mondja Csendes.
- Egyszer vége lesz. Amikor mind meghalunk.
Az öröm, amit az este éreztem, nyomtalanul száll el, és ismét ott vagyok, magamba zuhanva, kétségbeesetten, egy összedőlt világban, izzadtan és véres kezekkel, szomjasan és éhesen. Mikor lesz már csend, és mikor fogunk élni?