Kereszt és keresztelés

                                                 Saját festményem. Forrás: http://www.denesalbert.ro/

A kereszt lényegét nem értve nem is lehet más.
A kereszt egyetemes jel, jelkép. Horizontális és vertikális tengelye, valamint e kettő találkozása egy egységes szimbólumot ad, egy univerzális képletet tár elénk- tuljdonképpen a legegyszerűbb formára redukált egyetemes jel, amely megmutatja az egész létezés elvét.
Földi életünk, testet öltésünk másként el nem képzelhető, csak úgy, hogy mindig és mindig törhetetlen kapcsolatban állunk az egyetemes szellemmel: a kereszt képletének szimbolikus nyelvére fordítva a vízszintes tengely soha nincs és nem is lehet a függőleges tengely nélkül és a függőleges sem a vízszintes nélkül. Ezzel azonban nem is mondanék semmi jelentőset, ha azonnal hozzá nem tenném mindehhez, hogy a két tengely találkozása egy centrumot, egy középpontot alkot, de még helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy a két tengely rámutat, megjelöl egy olyan centrumot, egy olyan középpontot, amelyen az egész létezés alapszik. Ez a létcentrum, a létközéppont. Ez a kereszt maga az ember, a középpont pedig nem más, mint az ember isteni középpontja, az isteni halhatatlan szikra, amellyel földi életét, rendeltetését össze tudja kapcsolni az Egyetemes Egységes Létezéssel. Valahonnan innen kell megfogni a kereszt jelentését. Az olyan szentimentálisan teológikus magyarázatok, hogy cipelnünk kell a keresztet, mert a Jézus is cipelte, lehet, hogy mint olyanok, mondanak valamit, azonban az egységes megértéstől univerzumnyi távolságra vannak.
Ahogy a taoban az út Te magad vagy, vagyis Én magam vagyok, Én vagyok az Út és Én vagyok, aki az úton halad, úgy kell a keresztet is érteni. Magát a személyt jelöli, a maga földi testetöltésében(vízszintes tengely), a maga egyetemes lényével(vertikális tengely), a maga személyes középpontjával, centrumával( a két tengely találkozása).
A kereszt semmiképpen nem két vonal, ami csak úgy összefut. A kereszt mindenképpen egy egységes jel. Trinitáriusan (hármasegység) és kvinteszenciálisan egységes jelről van szó. A hármas egység szerinti egységessége abban áll, hogy van a vertikális tengely(1), van az orizontális tengely(2) és a kettő találkozik, közöttük egységesedési tendencia lép fel, vagyis megjelenik a centrum(3). Természetesen metafizikailag a centrum mindig előbb van, vagyis primordiálisabb, erre azonban itt most nem térek ki. Nézzük inkább most a kereszt kvintesszenciálisan egységes mibenlétét. Tulajdonképpen négy szára van a keresztnek. Mert midőn a két tengely találkozik, egymást felezve, két orizontális és két vertikális szakaszt határoznak meg. Mindez a szellem és világ kettős kettészakadása kellene hogy maradjon, ha nem lenne a centrum, amely a "négyet az ötben egyesíti". Ez a kvintesszencia. A kereszt, tehát hármasegység szerint is, vagyis trinitáriusan is egységes, és kvintesszenciálisan is. Ez az Egységes Egyetemes Lét és Létezés jelképe, mármint a kereszt.
Metafizikából tudjuk, hogy az ember egyetemes lény, vagyis lénye és létezése kiterjed az előbb említett Egységes Egyetemes Létezésre. Így a kereszt pontosan az embert, a személyt jelzi, mint egyetemes lényt. A földi életbe lépve nagyon fontos, hogy az erről való tudatunk ne homályosodjon el. A keresztelés egy olyan szellemi gyakorlat kellene legyen, amelynek során a fenntebb leírtak értelmében tudatosítják a kereszt értelmét az újszülött, vagy a kisbaba jelenlétében. Persze, a kisbaba intellektuálisan mindezt nem foghatja fel, mert még nem is rendelkezik intellektussal, lényeg az, hogy a szülőkben tudatosuljon. Végül is, mint ahogy eddig is kiderült, a kereszt megértése nem intellektuális teljesítmény, hanem megtisztított metafizikai tudás és tudatosság következménye.
Van olyan magyarázat is, hogy az újonnan érkezett lelket, a kisbabát be kell kötni megfelelő módon, a keresztelés által a földi életbe, hogy itt aztán normálisan tudjon fejlődni, élni, és eleget tenni tudjon majd evilági rendeltetésének. Ezt a magyarázatot én azért tartom teljes mértékben elfogadhatónak, mert éppen erről van szó. A névadás- a keresztnév adása- és a kereszt értelmének tudatosítása egybeesik. "[Mondjuk a keresztnevet a vezetéknévvel együtt], X. év., Y. hónap., Z napján megszülettél e földre. Az isteni halhatatlan szikrát hordozod magadban, és most testet öltöttél, hogy személyes életfeladataid által szabadon teljesíthesd rendeltetésedet e földi életben. Az éberség vezessen utadon, a szeretet és az értelem egysége, a Szent Logosz igéje, megnyilatkozása a Te szívedben és elmédben. Légy egészséges, derűs, értelmes, szeretetteljes ember, szabad és az isteni lényeget mindig lásd magadban, életedben, embertársaidban, ámen." Gyertyafény, egy kis víz(az élet és a szellemi oldás), esetleg szűk baráti, vagy rokoni kör. És kész a keresztelés.
A lényeg benne volt, benne van? Igen. Ennyi kell, ennyi a fontos. A többi, hogy melyik vendéglőben mekkora bulit csapunk, és hogy hány vendég lesz, mind mellékes.
A keresztelésnek, a névadásnak óriási metafizikai fontossága van, tehát. Akármilyen egyszerű, egy olyan fontos mozzanat, amit nem szabad elhanyagolni. A zsenge, a földi létbe újonnan érkezett embert a keresztelés által be kell kapcsolni ebbe a világba. Volt olyan nép, ahol az újszülöttet az apa karjaiba vette, kiment vele a szabad ég alá és a világegyetemnek bejelentette, hogy új élet született. Ez a visszacsatolás az egyetemes szellemhez, a világba érkezés tényének hangosan, tudatosan való kimondása egységes, teljes értékű keresztelésnek tekinthető.
Nem szabad az megtévesszen bennünket, hogy ma az egész keresztelésen egy rendellenesen felpuffasztott máz van, az egész üres láttatás, szentimentális kavargás vagy éppen konvencióba szürkült monotónia, mintha csak arról lenne szó, hogy az újszülöttbe be kell adni a védooltást valamely betegség ellen. Legyen ez vagy az, mindenképp a lényegtől távol jár.
Nem értettük meg a keresztet, mert az egész oktatás ma arra épül, hogy miképp lehet szocializálni az embert, más szóval apparatizálni, vagyis a ma érvényes rendszernek megfelelően kiképezni. Tehát, az iskolában nem tanítják a kereszt értelmét. Mint ahogy a matek tanár sem mondja meg, hogy "gyermekeim, itt van ugyan egy nagyon objektív, precíz, szigorú szabályokra épülő számtudomány, de soha ne felejtsétek el, hogy létezik egy személyes sors-aritmológia, a ti életetek matematikája és az egész sorsotok, életetek úgy alakul, ahogy számolni tudtok ezekkel a fajta számokkal." Az ilyesmi a rideg, racionális, szuperlogikus matektanárnak az esetek nagy részében fölösleges misztifikáció. Ahhoz, hogy ezt megértse, egy kis igazi asztrológiát is kéne tudnia, de sajnos, az asztrológiára is rátapadt a misztifikáció képzete, tudománytalan babonának számít a "tudósok" többségének szemében.
Vallás? Minden jó és minden szép egészen addig, míg el nem érkezünk addig a kényes pontig, miszerint az Isten bennünk van, de úgy van bennünk, hogy lényünk lényege és az, akit Istennek nevezünk, tulajdonképpen azonos. (Istenazonosság). Az ilyen beállitódású emberek meg sem hallgatják, mintegy elszáll a fülük mellett, hogy az Istenazonosságban nem arról van szó, hogy az ember a mindennapi, korlátolt énjét az Istennel azonosítja, hanem tud az emberben levő mélyebb és egyben magasabb, vagy egyetemesebb lényről és ez az, aki az Istennel azonos. Inkább az istenkáromlás vádjával hárítják el az ilyesfajta magatartást.
Pszichológia? Még talán a modernebb személyiséglélektan, vagy a kognitív pszichológia mond egy-két meghallgatásra érdemes szót, a többi kavargás a nagy labirintusban.
Tehát, félre van értve az ember, félre van értve a kereszt, félre van értve a keresztelés.
Többszörösen félre van értve. Mert egyes szellemibb, spirituálisabb tanok, foleg azok, amelyek keleti ihletre szárnyra keltek a nyugati világban, a kereszt függőleges tengelye felé túlozzák el ennek értelmét, mintha az egész földi élet mellékes lenne. Persze, még számukra sem mellékes, sőt előfordulhat, hogy a másik, rejtettebb oldalukon még a materialistáknál is materialistábbak lesznek. A tudomány a vízszintes tengely felé túloz, mintha nem is lenne szellem, csak az anyagi világ, amelynek kisugárzásaként megjelenhet valami olyasmi, amit a tudománytalan ember szellemnek nevez, vagy éppen istenít. Szerintük. Azonban nem árt megjegyezni, hogy az egészen modern fizika arra a következtetésre jutott- különösen a kvantumfizika- hogy az egész eddigi valóságkép alapjában sokkal mélyebb gyökerek vannak, mint ahogy eddig gondolták. Kezdtek közeledni egy fajta spiritualitás felé, egy olyan spiritualitás felé, amely a legősibb emberi szellemi hagyományokban is fellelhető. Ez örvendetes dolog, csak az a baj, hogy a még elterjedt nézet, szemlélet, kép még mindig a metafizikátlan, hitetlen, ésszerűen és praktikusan korrupt beállítódásból táplálkozik. Ésszerű és praktikus az érdekek után loholni, státuszért, karrierért törekedni, beilleszkedni, de legalábbis ezt mutatni, berendezkedni, a berendezkedést többszörös biztosítási manőverekkel fenntartani, okosan félni mindentől és mindenkitől, mert "soha sem lehet tudni" és a felsoroltakkal elkomolytalankodni az egész életet. Kérdezem, mindebben hol a kereszt? Hol az egyetemes jel szerinti alapállás? Hol van ennek látása, a látásból származó magatartás és a magatartásnak megfelelő megnyilvánulás? A keresztelés által az egészen fiatal kisbaba kap egy elsődleges beavatást a kereszt lényegébe, természetesen akkor, ha ez a megfelelő módon van megtéve. Azonban az igazi keresztfelvétel akkor valósul meg, amikor felnőttként tudatosan veszi magába a kereszt értelmét, lényegét. Vagyis látja ezt, ezt látva ehhez tartja magát és ez szerint nyilvánul meg.

Folytatása következik.

Dénes Albert

http://asztrologia.ro/

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.