Kereszt és keresztelés II

                                                Saját festményem. Forrás: http://www.denesalbert.ro/

Rendeltetésünk, feladataink nem egyformák, eltérőek és ma már hála Istennek kezdett valamelyest feloldódni az a tévképzet, hogy mindenkinek ugyanazt és ugyanúgy kell tennie. Vannak természetesen más tévképzetek is, azonban itt most nem fontos ezek részletezése. Nos, de akkor mi az én feladatom, rendeltetésem? Erre a kérdésre igen kimerítő választ tud adni a megfelelő módon végzett születési horoszkóp-értelmezés. A születési horoszkópban a közhiedelem és az előítélkezők táborának állítása ellenére semmiféle determináció, végzet nincs megírva. Ellenben megtalálható egy személyre vonatkoztatható egységes szimbólum-rendszer, amely alapján nagyon világosan, és minden féle spekulációtól mentesen fel lehet tárni az ember lehetőségeit, feladatait, rejtett problémáit vagy bizonyos nyilvánvaló problémáinak rejtett okát. Annyira pontosan, mintha csak egy citológiai, sejttani vizsgálat során a korszövettan orvosa a mikroszkópon keresztül figyeli a sejtet, sejteket és nagyon precíz jellemzőket ír le vagy mond erről. Persze, nem egészen helytálló a példa, azért, mert itt nem tudjuk megmondani, hogy egy bizonyos sejtben, vagy szövetben rosszindulatú elfajulás jelenlétének biztos jelei láthatók, de meg tudjuk mondani, hogy milyen hajlamok, tartalmak vannak az illető személy szellemi-lelki struktúrájában és ezeknek milyen következményei lehetségesek az ő életében, sorsában.
A kereszt és a kereszténynek lenni tudás szempontjából tehát azt kell megértenünk, hogy mi, emberek, a földi életben megtestesült lények vagyunk azok, akik ezt az egyetemes jelt megjelenítik, vagyis mi vagyunk azok, akiket e jel szimbolizál. Hogy hol és miként torzul el mindez, arról már írtam. Az eltorzulások nagyon változatos formáiról még lehetne írni nagyon sokat, itt ez most nem célom.
A kereszt jelentésének, igazi értelmének megismerése nem válik el a saját magunk megismerésétől, és nem válik el a saját személyes feladatunk tudomásul vételétől és ennek felvállalásától sem. Aki nincs ezzel tisztában, nem érti sem a keresztet, sem önmagát és a feladatát, vagy feladatait krónikusan kerüli. Ha valaki neki véletlennek tunő módon egy olyan megjegyzést vagy kérdést tesz, amely az állandóan halogatott életfeladatával kapcsolatos, akkor majdnem meggyőződésszerűen tiltakozik, hogy ez márpedig nem az o dolga, vagy lehet, hogy igen, de nem most, amikor annyi más dolga van. Például, a horoszkópból kiolvasható, Rákhoz, négyes házhoz és Holdhoz kötődő problémák esetén fordulhat elő, főleg ha mindez Bak, tízes ház, vagy Oroszlán, ötös ház, Nap komponensekkel társul,- de lehet egyéb is-hogy az illető nő, vagy férfi semmiképp nem akar családot alapítani, gyermeket vállalni, vagy esetleg igen, de mindig valamihez kötik, például az előzetes anyagi megalapozódáshoz, és halogatják a gyermekvállalást. Nagy későre vállalnak aztán egyet, de a másodikat ismét halogatják. Persze, ez egy felszínesebb példa volt. Ugyanis az, hogy valakinek életfeladata a gyermekvállalás és hogy ezt ő krónikusan kerüli, halasztgatja, az horoszkópjának személyes és mély interpretációjából derül ki. Azonban, ilyen esetben ez kiderül és az egészben az a fontos, a lényeges, a "kereszt értelméhez közelebb vivő" érték, hogy világossá válik egy életfeladat, amely egyben lehetőség is az illető ember fejlődésében. Mert a feladat, vagyis a kereszt nem arra való, hogy azt cipelve gyötrődjék alatta az ember, hanem arra, hogy azt felvállalva egy magasabb fejlődési fokra valósítsa át lényét, életét. A példánál maradva, arra senki más nem fogja felhívni a figyelmét, hogy ne halogassa a gyermekvállalást, mivel ez személyes életfeladatai közé tartozik, mert esetleg ez annyira irracionálisan hangzik. Ellenben az asztrológus pontosan ezt mondja, mert itt analogikus megfeleléseken és a szimbólumok helyes értelmezésén át feltárulnak a személyes feladatok, problémák, lehetőségek, a nyilvánvalóak éppen úgy, mint a rejtettek. Ez egy példa volt, még nagyon sokat lehetne megemlíteni, mint az asztrológiának a személyes életfeladatokra való rámutatását.
Visszatérve a kereszt és a keresztelés témájához, mindezt feltétlenül ki kell bővíteni a kereszténynek lenni tudás gondolatával és megvalósításával is.
A kisbabát be kell avatni a kereszt értelmébe, vagyis meg kell keresztelni. Mindez olyan szellemi gyakorlat, amelynek felnőtt hozzátartozói vannak tudatában. Erre szükség van, hogy a hangosan mondott szavak és az ehhez társuló szertartásos mozzanatok által ezt az értelmet, logoszt, ami a kereszt értelme, logosza, kapcsolatba hozzuk a gyermek lényével.
A kereszt logosza azonban itt nem áll meg. Felnőttként tudatosan kell kapcsolatba hozzuk saját magunkat a kereszt logoszával. Ez nem azt jelenti, hogy a földi élettől elrugaszkodott, magas ideálokba zárjuk magunkat, de azt sem jelenti, hogy a mindennapokba beleszürkülve, fásultan éljük le egyik napunkat a másik után. A földi valóság és a szellemi vagy metafizikai valóság találkozik bennünk. Így jelentőséget kapnak életünk legegyszerűbb tettei, megnyilvánulásai, eseményei is, a tudatosan megélt, megtapasztalt mindennapok mögött, de inkább ezzel együtt látjuk a mindennapjainkat magába foglaló és ennek határain túlhaladó egyetemes lényeget. Földi életünk és az egyetemes szellem együtt van. Ez a kereszt. Ez a religió. Meglátni az apró mozzanatokban is az egyetemes vonatkozást.
A kereszt eme logikája magára a metafizikára is magyarázatot ad. Sokan úgy hitték, mivel a szó etimológiája is ez mellett szól, hogy a metafizika csak onnan kezdődik, ahol ez a világ, vagy pontosabban, ez a természet véget ér. Tévedés. A metafizika az egész létezésre kiterjed, magába foglalja a természetet, a világot és ezek határain túlhalad magasabb szellemi valóságok felé. Vízszintes tengely és függőleges tengely együtt, a középponttal, vagyis a létcentrummal. A személlyel együtt, aki magában hordozza az isteni lényeget(személyes centrumot). A kereszt logikája egységlogika, a személy és az igazi közösség(Egyetemes Emberi Közösség) egységes összetartozásának logikája. Akit megkeresztelünk, mint embert kapcsolatba hozzuk ezzel a közösséggel. Aki tudatosan felvállalja a keresztet felnőttként, az az egyetemes emberi közösségbe sorolja(helyezi) magát, vallásos nyelven, Isten Országába, az Egyházba. Ennek így is kell lennie, ez az, amit fenn kell tartani és ebből egy hajszálnyit sem engedni. Mert hiába, hogy ma ilyen egyetemes emberi közösséget sehol sem látunk, hiába, hogy az egységet állandóan politikai, gazdasági meg egyéb módon akarják kierőszakolni, az az ember, aki komolyan veszi a létezést, annak a rendelkezésére álló leginkább letisztított metafizikai tudás és tudatosság szerint és egyben a rendelkezésére álló legjobb lelkiismerete szerint kell a magatartást (keresztet) felvennie és ennek megfelelően kell megnyilvánulnia vagy éppen meg nem nyilvánulnia.
Aki felveszi magába a keresztnek a lényegi jelentését, értelmét, Logoszát, kezd világosabban, tisztábban látni önmagában, életében, kapcsolataiban. Nem valamiféle ultramisztikus látásra kell gondolni. Annál sokkal egyszerűbb, de sokkal világosabb és tisztább látás születik meg az emberben. Ez az éberség. Lehet, hogy bizonyos problémái azon nyomban nem oldódnak meg, de elindul benne egy olyan folyamat, amely képessé teszi arra, hogy problémáit igazi jellegükben látva végül is valahányat fel tudja göngyölíteni és a feloldás felé vinni. Ez a metafizikai realizáció. Éberség és realizáció. Metafizikailag ugyanaz.
Végezetül még egyszer kitérek arra, hogy a keresztelés, igenis, egy fontos szellemi-metafizikai tett, mert a keresztnek egyetemes értelme, logosza, spirituális fényereje van és mint ilyen, minden misztikus homályosítás nélkül, a kisded Védőszellemének tekinthető.

Dénes Albert

http://asztrologia.ro/

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.