Kőszegi Lajos - Homo normalis – Hamvas Béla

Palkovics Tibornak, a Medio könyvkiadó vezetőjének írt levelemben (nagyon vázlatosan) vázoltam, hogy milyennek képzelem a Hamvas-életmű kiadóját. Ebben jeleztem, hogy szerintem az életműkiadást kísérő könyvsorozatnak és a kiadó folyóiratának címéül a Scientia Sacra cím tűnik magától értetődőnek.

És lehet, hogy mégsem az.

*

Kemény Katalin írja (Élet és életmű c. esszéjében): Hamvas Béla "intuíciójával és a hagyományokba merüléssel, s ezáltal az egyetlen hagyomány éberségével maga elérte a másodszor született, a hiteles ember éberségét, mert "a beavatás az a folyamat, amikor az ember leszűkült életének határait áttöri", - a határokat áttörte, de úgy látszik ezt még "részlegesnek és tökéletlennek" érezte. Még hátra volt "a létezés egészének helyreállítása". Csak így érthető a különös jelenet, amelyben fiatal barátai kérdésére, melyeket tartja élete legfontosabb írásainak, a Scientia Sacrát meg sem említette. A csodálkozó figyelmeztetésre kiderült, a mellőzés szándékos volt: "hol van már az…""

*

Dúl Antal írja (Elöljáróban): "Az utolsó évben (1968) lendülete megtörik, életereje kimerül. Korábbi terveit, így főként a Scientia sacra második részének még hiányzó köteteit már nem tudja megvalósítani. A tizenkét kötetre tervezett és a kereszténységet születése pillanatától a legújabb időkig áttekintő tanulmányból csak négy korábban írott könyv készül el (1960-1963). A végső összefoglalás, a Scientia aeterna pedig csupán mű-terv maradt. A feladat, amelyet magának kitűzött, mindig is tudta, egy élettel nem valósítható meg. Nevetve mondta, ha minden tervét beváltaná, napi munkabírását tekintve ötszáz évre lenne szüksége."

*

Kemény Katalin írja (u.o.): "A végső művet, amire készült, a Scientia Aeternát jegyzetekben hagyta hátra, talán mert annyira készen volt benne a "mű, ami az emberi élet anyagából készül, ami mintha végleges alakja lenne annak, ami veszendő", hogy nem volt miért leírni. Aki vele élt [sic!], 1968-ban, halála évében úgy látta, elérte nemcsak a konstelláció felszámolását (a képességek gyakorlását, ahogy nevezte, feladta), hanem a létnek azt a határát, ahol a lényeges dolgok helyükre kerülnek, s ahol az összeütközés, a tragédia megsemmisül, a sorsból való kilépést."

*

Tehát a nagy mű csak terv maradt. Iránytűként valami mégis fennmaradt: a jegyzetek(!) és a címe – Scientia Aeterna. Lehetne ez a kiadói folyóirat és könyvsorozat címe. Vagy mégsem.

*

"Mottóm" jegyében menjünk tovább, és keressük a kulcsszót, ami a mennyek országába vezet. Talán itt van valahol.

*

Hamvas a „szentet” (és a „tehetséget”) ájult tudatállapotnak tartja ("éppoly kevéssé szeretnék együtt élni szentekkel, mint haramiákkal" – Patmosz II), míg a ma elérhető, számára egyetlen éber tudatállapot: a normális.

"...a bölcsesség legelső feltétele nem zseniálisnak, hanem abszolút embernek, vagyis normálisnak lenni."

"A cél nem nagy történeti diadal, hanem egyszerű, közel van és könnyű – normálisnak lenni." (Északi korona)

"A beavatás, mondjuk, a normalitást helyreállító folyamat. És bár a normális állapotot állítja helyre, a beavatás mégis eléggé veszélyes lépés, amit nem mindenki bír el, s az ember minél késeibb civilizációban él, annál kevésbé. Egyre kevesebb az ember, aki a normálisat kibírja, ..." (J. D. vagy a beavatás)

"A szolidat kívántam, azt, amit mindenki elérhet, minden különös képesség nélkül. Ez a normális. Ez a lét hiteles szövegének megvalósítása. Mindenki tud normális lenni. Ez az egyszerű, ez az, amiben nincsen mutatvány és szemfényvesztés, ami áttetsző és valódi."

"...az egyetlen normális ember, hű , tiszta, egyszerű, bibliai, mint a kenyér, abszolút valósága van." (Interwiev)

"Ez az ember, akire gondolok, a többitől egyáltalán semmiben sem különbözik, és nem emelkedik ki. Nincs is külön neve. Ez, ahogy Csuang-ce mondta, a nevezetes névtelenség állapota. Egyszerűnek lenni. Normálisnak lenni."

"A normális ember értelmi tisztasága túl van az időn, mert a kezdetek kezdetének fényéből szerzett meg, amennyit tudott."

"A normális emberről keveset tudunk, azt az egyet azonban biztosan, hogy annak egyéni különbözősége az általánossal nem ütközik, hanem azt kiegészíti. Ma elérhetetlen." (Patmosz II) "Csak a szent maradt meg, sajátságosképpen átalakulva, mint a legtermészetesebb ember, aki magától értetődően ember, vagyis egyszerű, normális ember, aki mindennemű kiemelkedéstől és kiváltságtól tartózkodik." (Levél V. J.-hez)

"Irtózom attól, hogy bölcs, vagy hős, vagy szent leszek. Magasabb igényem van. Normális ember kívánok lenni. – Philosophia normalis.” (Unicornis)

"A mérték a hagyomány, vagyis a szentkönyvek... A dolgok mértéke az emberiségnek a létezésről való tudása, amely mindig megvolt, ma is megvan, de az emberek többsége számára eltemetve, meg nem valósítható, mint Böhme és Guénon mondja, arról csupán néha egy-egy magányos, néha kisebb zárt közösség tudott. Ez a mérték, mint a normális magatartás, minden emberben megvan; ezt hívják alapállásnak." (Kiengesztelődés)

"Az evangéliumot megérteni annyi, mint nem a tanítást, hanem a normális ember élettechnikáját megérteni." (Unicornis)

*

Nem sok maradt. Bárcsak lenne ennyink: homo normalis...

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.