Kozma Szilárd: A hiány és a kiegyenlítődés, vagy a csere egyetemes törvénye 2

Kép forrása: http://briasimpson.com/why-balance-in-business-is-critical/

Azok a személyek pedig, akik a szellemi képességeiket az egyetemes evolúció érdekében, önmaguk és mások spirituális gazdagítására, szellemi erejük és képességük (potencialitásuk) felszabadítására, növelésére - tágítására és művelésére használják, azok számára tehát, még több megvilágosodási és kiteljesedési lehetőség, még több érték-létrehozási képesség és még több kiegyenlítődési képesség és ezzel együtt még több egészség, erő és boldogsági élmény adatik meg és azokat mindössze a fizikai dimenzióból való eltávozásuk előtti napokban hagyja el a testi ereje. A kulcs mindig az egyéni karmaoldásra és a spirituális fejlődésre, tehát realizálásra való törekvés. Az utóbbi viszont nem intellektuális képesség fejlesztést jelent csupán, hanem életfeladat vállalás és beváltás útján elnyert egészség-megvalósítási képességet. A realizáció egyetlen mércéje a betegségekből való teljes kigyógyulás. Vagyis, a jó erőnlét és egészség mellett, a harmonikus családi és párkapcsolati reláció, ami kölcsönösen feltételezi és erősíti egyik a mást.

E törvénynek az egyes emberre vonatkozó hatása és következménye egyszerű a teljesen világos a spirituális ismeretekkel bíró személyek számára. De mivel a mai ember csak az anyagi létezés felszíni jelenségeiből ítél és következtet, és képtelen meglátni a felszín alatt meghúzódó, a felszíni folyamatok logikájának látszólag ellentmondó, de tulajdonképen egymást kiegészítő és kiegyenlítő törvényeket, senki sem hiszi el, hogy ez a törvény csakugyan működik az egyéni sorsa szintjén is. Azért csapjuk be magunkat, mert amennyiben valaki nem veszi figyelembe a törvényt és nem kísérel meg harmonikus kapcsolatba kerülni a törvénnyel, illetve nem próbálja ő maga tudatos - harmonikusan megtestesíteni a törvényt, nem mindig van a törvénynek az egyes ember (egészségére) sorsára nézve azonnali negatív hatása. Főként, ha az illető személy születésétől fogva, jó egészséggel és életerővel rendelkezik. (Főképp a Levegő és a Tűz jegyekben született és az erősebb intellektussal rendelkező személyek, akiknek a személyén és sorsán keresztül majdnem kézzelfogható- tapinthatóan megnyilvánul ez a törvény, nem tudják ezt elhinni, hogy a belső mentalitásukkal tudják befolyásolni a törvénynek az ő életükben való pozitív, vagy negatív befolyását, következményeit.). Ezért a mágikus erejű képzelői képességeik ellenére is, általában mindannyian a Törvény szellemének ellenében élnek és az ellen cselekszenek: majdnem mindenki előbb kapni (zsákmányolni) akar és csak azután adni. Nem hiszik el, hogy minél több szubtilis szeretet-energiát adunk, annál több egészséget és ráadásként pozitív életkörülményt is kapunk.

Holott a hiány és a kiegyenlítődés törvényének a következtében igazából senki nem láthatja és élvezheti hosszú távon és lényegileg valaminek a hasznát, amiért nem hozott előzőleg, vagy akár utólag is, megfelelő, lelki, szellemi, vagy anyagi áldozatot! Lehetetlen az, hogy valaminek, amit a sors elénkbe hozott és amit a sorstól úgymond ingyen megkaptunk, hosszú távon a hasznát láthassuk és élvezhessük, ha annak, azoknak a pozitív kiegyenlítődési és fejlődési (boldogulási) lehetőségeket biztosító javaknak, vagy kedvező sorskörülményeknek az ellenében, nem hoztuk meg a megfelelő áldozatokat, amelyek a karmánkból adódó negatív késztetéseinknek a feloldásához vezetnének! – Sokat látott, gyakorló asztrológusként garantálom, hogy csak felszíni látszat az, hogy a hirtelen meggazdagodott népszerű énekesek, film-sztárok, vagy más artisták, valamint a gátlástalan üzletelések segítségével nagy vagyonokra tett kereskedők, politikusok és más, közpénzeket csapoló spekulánsok ténylegesen élvezni tudják a hirtelen megduzzadt vagyonukat. Számtalan hirtelen meggazdagodott sztár elzüllése, újgazdag kereskedő, politikus, vagy ipari mágnás bukása, egészségi nyomorúsága tanúskodik a külszínen is arról, hogy a kiegyenlítődés törvénye működik. Pedig arról, hogy a magán életükben, családi viszonyrendszereikben és egészségi problémáikban miféle démonokkal és tragédiákkal küzdenek ezek az emberek, hogy milyen kietlen lelki sivárságban töltik az üres palotáikban a magánéletüket, csak az orvosok, a pszichológusok, a rendőrök és az ügyvédek, valamint az asztrológusok tudnak.

Hiába látjuk a két szemünkkel, hogy egy elvetett és gondozott búza szemből egy egész kalászt kapunk, a tudományos gazdaságtani elméleteink ellenére is mind csak egész kalásznyi javakat szeretnénk kapni és annak ellenében lehetőleg egy magot sem adni. A gazdasági jóléti államokban például, a legtöbben már magától érthetően egyetlen gyermekkel, vagy lehetőleg már azzal sem akarnak boldogan élni lehetőleg az öreg korukig és csodálkoznak, hogy erre képtelenek. Vagyis: az ellenkezőjét csináljuk annak, ami értelmes lenne. Mind csak kapni és kapni szeretnénk előbb - És aztán majd meglátjuk... És persze, soha nem láttuk meg. - ahelyett, hogy igyekeznénk előbb a gyakorlati életfeladatainkat maradéktalanul felvállalva és beváltva, minél több iránytalan és osztatlan szeretetet (megértést) áramoltatni és fényt (belátást) sugározni a környezetünknek, legalább az általános emberi életfeladatunkat: a megfelelő számú utódgondozási és nevelési feladatainkat vállalni és beteljesíteni. Ehelyett mindenáron és mindenféle ostoba módon be avatkozunk a természet dolgába és az egymás dolgába, és minden áron keresztül akarjuk vinni az akaratunkat és rá akarjuk kényszeríteni a természetet, hogy lásson el minket mindennel százszor, ezerszer és milliószor nagyobb arányban, mint amennyi áldozatot mi vállalunk, akárcsak a saját hibabelátási képességünk növelése és a spirituális fejlődésünk (közönséges kifejezéssel: a tényleges jobbá válásunk) érdekében is. – Ezért mondja Jézus, ugyancsak a Kiegyenlítődés törvényének a szellemében, hogy: „Az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők." A jó egészséggel és képességekkel született és a siker- és győzelem szerzés modern nevelési szellemiségben részsült személyek ugyanis, valósággal kizsákmányolják mindazt, aminek a megszerzése érdekében semmit nem tettek, hogy a tehetségeseknek az önmaguk kizsákmányolási késztetéséről ne is beszéljek! Sőt, a legtöbben úgy képzelik, hogy ezen előnyös életbe- indíttatásuk miatt ők a sorsnak a kiválasztottjai és protekciósai, és nem csak, hogy kizsákmányolnak és tékozolnak, de valósággal rombolják magukat. Persze, hogy ezek utolsókká vállnak valamikor az életük utolsó szakaszában, és éppen akkora arányban lesznek boldogtalanok és nyomorultak lelkileg, mint amekkora vagyonra szert tettek a közönség-butító szerepléseikkel. A leg kegyetlenebb példa erre az idejekorán elhunyt Elvis Presley, vagy a Michael Jackson nevű amerikai pop énekes, akiknek az utolsó éveik a lelki és a szellemi sivárságnak és a hiába való életnek a mintapéldái. És a legszomorúbb a rendkívülien tehetséges és igencsak intelligens Marlon Brando, aki nem csak a temérdek fölösleges kilóit volt kénytelen hurcolni az élete végén, hanem a gyermekei gyilkossági és öngyilkossági tragédiáit is, példája jelezvén azt is, hogy a rendkívüli tehetségek és a rendkívüli intelligencia, önmagában még arra sem használhatók, hogy a gyermekeinket normális, józan és törvénytisztelő felnőttekké neveljük.

Persze, miután úgy képzeljük, hogy nekünk mindig csak kapnunk kell, adnunk lehetőleg csak nagy-ritkán, még azon is csodálkozunk, hogy mások miért nem szeretnek, hogy miért élünk a természettől és egymástól is elzártan, magányban, feszültségben és stresszben. A válasz pedig egyszerű: mert önzők és hitetlenek vagyunk, vagy ami ugyanaz: tudatlanok és nevetségesen és tragikusan ostobák vagyunk az ezernyi és milliónyi életidegen, nagyokos tudományosan steril és szeretet nélküli filozofikus elmélet- rengetegeinkkel. Annyi eszünk sincs, hogy észrevegyük, hogy a gyermekek nem anyagi szükséget és nem a magunkról való gondoskodásról és a boldogságról való lemondást, hogy nem magunkról való „igazságtalan" figyelem-elvonást, jelentenek, hanem igazából áldást: a szeretet, a bízom, a jókedv, a hit, a derű, a kedély, a nyugalom, a megértés nem anyagi szubsztanciák, azaz nem "fogyó anyagok" és sohasem merülnének ki - sőt szaporodnának és eltöltenének bőségükkel - ha megnyitnánk az igazi áldozat-készségünket, és ha nem fojtanánk, nem temetnénk el a pozitív lelki tulajdonságainkat, nem gyomlálnánk ki lelkünkből a finom szeretetet tudományos hitetlenségeinkkel, spekulatív, egoista gondolkozásunkkal, aminek következtében egyszer kapni szeretnénk és csak azután adni.

Rendkívüli intelligenciájával és mágikus erejű képzelő erejével a természetből messze kiemelkedett ember tehát, ahelyett, hogy egészségesen élne ezekkel a képességeivel és óvná a természetet, inkább vissza-él és mindig csak kapni akar tehát és csak azután adni és emiatt, ebben a természet szipolyozó kényszerében rombolja, nm csak a külső természetet, hanem a saját belső természetét is. Így jutottunk oda, hogy a nyugati fiatal férfiak és kamaszok nagy része már egyre inkább képtelen a gyermeknemzésre, illetve a nők a magzat-foganásra. És csak azért, mert sem az iskolában, sem a televízióban, de még hittanórákon sem tanítják meg  a kiegyenlítődés törvényét és ennek következtében semmibe is veszi azt. Szeretetet, bizalmat, barátságot, szellemi információt, nyugalmat, akar ingyen, illetve kevés munkával megszerzett pénzért, mindent szeretne. És amikor adnak is valamit valakinek, azt egyesek trójai falóként adják, aminek a segítségével magukhoz akarják kötni, vagyis valamiképpen le akarják kötelezni a magunk számára azt akinek a gondját viselték, vagy azt, akit megajándékoztak. Egyébként is "Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni." mondja Hamvas Béla. A mindig kínálgató, "csupa szív" emberek rejtett egoizmusuk következtében képtelenek a finom és diszkrét, belső szeretet-áramoltatásra. Igazából nekik is csak külső elvárásaik vannak a környezetükkel és a világgal szemben, ahelyett, hogy magukkal szemben lennének elvárásaik. És amennyiben mégis vannak magukkal szemben elvárásaik, azok nem szeretet- odaadási elvárások, nem áldozat-hozatali elvárások, nem harmóniába kerülési- elvárások, hanem öncélú, öntetszelgő teljesítmény- elvárások, eredményességi és hasznossági koncepciók szerinti elvárások, siker-elérési elvárások, tehát szellem és szeretet- idegen elvárások, amelyek csak arra jók, hogy önmaguk előtt a mindig nyerő Janik szerepében, illetve a pozitív Jóember szerepében tetszelegjenek. És mindezt ezért, hogy hiúságuk, önérzetük és becsvágyuk és öncélú, uralkodási, vagy élvezethajszolási mániájuk kielégítése érdekében abban tetszelegjenek mások és önmaguk előtt, hogy ők táplálják és különös élvezethez - boldogsághoz juttatják a környezetüket, hogy a környezetük szót fogad nekik és eszik - iszik abból, amit ők azok számára biztosítanak és kijelölnek. És persze azért is, hogy visszautasítás esetén önmagukat gyötörjék, hogy rejtett haragjukkal és csendes nehezteléseikkel szeretetlenségbe, elidegenedettségbe hajszolják magukat és környezetünket.

Mind a valós Világosság mind az igazi Szeretet nagyon diszkréten, az érzékeink számára tulajdonképpen érzékelhetetlen és észlelhetetlen ("észre - vehetetlen"!) megnyilvánulási formákban jelentkező, metafizikai (fizika fölötti) őserők, őshatalmak. Ezért az emberben lakozó valóságos (gyökér-) Szeretetnek igazából nincs szüksége érzelmi kitörésekre, durva, érzéki megnyilvánítási formákra. Hízeleghetünk egy csecsemőnek amennyit csak akarunk, mert abból még egyáltalán nem lesz szeretet. Ezt észlelhetjük is majd nem sokára, mert a baba zavartságában legfentebb követelőző és hisztériás lesz mert csak ő csak annyit ért meg az egész felhajtásból, hogy rendszeresen, vagy rendszertelenül, tehát rendszeres ciklusokban, vagy az ő szeszélyes ötletei alapján jut-e hozzá a finom táplálékához. És hiába, hogy a természetes levegőváltozásoktól is megóvjuk, mert az egyetemes törvények alapján úgy is szüksége lesz olyan durvább, de a természetes életfolyamatokkal együtt járó tapasztalatokra, amihez arányosan és drámai élmények nélkül is hozzá szokhat, ha megelégszünk azzal, hogy lehetőleg csöndes, száraz és aránylag meleg környezetet biztosítunk számára. Azért betegesebbek a kisbabájuk körül hatalmas felhajtást rendező és azokért aggodalmaskodó, a gyermek harmadik szabálytalan lélegzetére is hetet szökő anyák gyermekei, mint a kevésbé aggodalmaskodóké, mert ez utóbbiak sokkal több mentális nyugalmat és szeretetet biztosítanak a gyermek számára mint az előbbiek. – Persze, nem közömbösségről beszéltem. Az ember kívül azt igyekszik bepótolni, amit belül folytonosan elmúlasz.

Az olyan nő anyáskodik feleslegesen még akkor is, amikor annak rég elmúlt az ideje és az egyengeti életútját és babusgatja felnőtté vált fiát és lányát, akinek évekre visszamenőleg (talán már a gyermekek megszületése óta) lelkiismeret furdalása van a gyermekeinek az apjával szemben. Metafizikában ezt a magatartást hamis kompenzációnak nevezzük. A huszadik század végén az emberiség kilencven kilenc százaléka hamis kompenzációt folytat, azaz törvényellenesen él és ennek viseli a tragikus következményeit. És még tragikusabb az, hogy ezt a következményt, az ember tudatos és tudattalan befolyása alatt álló ártatlan állati és növényi világ is viseli és természetesen viselik azok a gyermekek is, akiknek a nevében a felnőttek kompenzálnak és újabb ajándék - termelési mániájukban kiirtják és megnyomorítják a környező biológiai természetet.

Igazából Szeretetet nem is lehet kapni kívülről (legfentebb gyermekként annak a külső formáját: a tápláló és egészséges környezet- biztosító gondoskodást), mert ez a teremtő és javító - gyógyító erő, az ember belsejéből: az Abszolút Szellemből árad az emberen keresztül kifelé, a külső világba: a személy természeti és emberi környezetébe. Az egyéni szeretet-áramoltatási képesség, akárcsak az értelmi világosság: az elemzői és a szintetizálói képesség tudatos erőfeszítések árán érhető el, így szerezhető és növelhető meg. A nehézség ebben mindössze annyi, hogy általában csak a megvilágítói (értelmi) képességeinket serkentik és művelik az iskolában, a tudatos, de diszkrét szeretet- áramoltatási képesség megszerzése, valamint a kiegyenlítődési képesség növelése helyett. A hamis egység-érzetből (szeretetből) létrejövő két dísz harmonikus megnyilvánulási formát: a érzelgős jópofaságot, vagy a természet-legyőző értelmet, illetve a rejtett agresszivitást, végső soron a gyűlöletet ültetik el a diákokban a mai tanárok.

Hiába kapok más személyektől állandóan külső szeretet - megnyilvánulási formákat, amennyiben én nem hozok gyakorlatilag is – tehát fizikailag is - áldozatot és nem vállalom a megfelelő számú utódok gondozását és nevelését, és amennyiben nem teszek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megnyissam és rejtett egoizmusomtól megtisztítva, szabaddá tegyem a belső, Szeretet-erőimet kibocsátó, lényem mélyében lakozó Szeretet- forrásomat. Ezért van az például, hogy az egykék, és az elkényeztetett, maximum két-testvér gyermekek, boldogtalan felnőttekké válnak, mert az aggodalmaskodó és természetellenesen gondoskodó (hamisan kompenzáló) szüleik elsorvasztják a szeretet-adási képességüket. És: akinek nincs, - aki mindig csak másoktól, csak kívülről várja adjanak neki - attól elvétetik". Ők képezik a modern cigarettagyártás, az alkoholipar és a kábítószer kereskedelem biztos fogyasztó közönségét. Ők a virtuális valóságot létrehozó filmiparnak és az erőfeszítés mentesen, a könnyen elérhető boldogságról regélő misztikusok és az un. tisztán látó jövő-jósok áldozatai.

És ahogy nem kaphatok, hanem csak diszkréten áramoltathatok Szeretetet, ugyanúgy Fényt (értelmet) sem kaphatok kívülről. Mert amíg nem tapasztaltam meg, nem dolgoztam valamivel konkrétan, azt elméletileg hiába is próbálom megismerni. De igazából személyi tapasztalatomból szerzett Fényt sem adhatok senkinek mint valami tárgyat (legfeljebb sötétséget: természet kizsákmányolási technikákat ismertető szak-tantárgyat, élet-idegen és szellem-idegen tudományt és ideológiát), hanem átvilágíthatom magamat és megvilágíthatok valamit, (egy részletkérdést) a másik ember számára. Nem ártatlan és ártalmatlan és nem csak szánalmasan nevetséges, hanem egyes esetekben egyenesen veszélyes tevékenység is, például a többnyire átvilágítatlan személyiséggel rendelkező személyeknek a pénzért történő, úgynevezett Fényadása, más, fejletlen kritikai érzékkel és még kevesebb szellemi megkülönböztető képességgel (Diakriszosz phneumaton) rendelkező személyek számára. Ugyan miféle „jótevő" fényt lehet adni az értelmi világosság, az egyetemes törvények természetének az elmagyarázása, megértetése helyett? – Vak vezet világtalant, mondja Jézus.

Magyarországon egészen fiatalon, ötven két, vagy három éves korában halt meg egy magát fényadó természetgyógyásznak nevező misztikus, aki nem volt hajlandó lemondani a hamis kompenzáció legelemibb formájáról, a napi háromról egy csomag cigarettára leszállított homály-adagjáról, miközben párkapcsolati és szexuális terapeutaként párhuzamosan és folyamatosan négy – öt, az ország különböző városaiban lakó szeretővel és két - három komoly élettárssal tartotta fenn szerelmi és persze, fényadó-terapeutai viszonyokat. Az egyetemes törvényeket ismerő metafizikusnak még csak keserűen mosolyogni sem jön kedve, amikor egy ilyen „kiváló személyt" búcsúztatnak a megfelelő misztikus szaklapokban a magukat szintén fényadónak nevező munkatársai és persze, a fényes útmutatásait hűségesen követő barátai - barátnői.

Az Egyetemes Törvények szerint élni akaró személynek tudnia kell, hogy ember által, ember számára fényt nem lehet un. misztikus úton adni (áramoltatni), csak szeretetet. Fényre csak rá lehet vezetni valakit, vagy valakiket, a törvények szerint is helyes, logikus és racionális tanítás útján. De tudni kell azt is, hogy a Kiegyenlítődés törvénye értelmében, nem kell elrejtenünk a spirituális felfedezéseinket senki elől. („Nem azért van a fény, hogy azt a véka alá rejtsék.") Minél több felelősségérzetbe és szellemi nyugalomba (hitbe) ágyazott diszkrét szeretetet, valamint minél több értelmi világosságot, tehát szellemi bölcsességet tartalmazó információt áramoltat valaki a többi ember felé, annál több szeretetet és annál több szellemi információt kap majd a spirituális növekedéséhez és tágulásához, illetve a kiegyenlítődési képessége minél teljesebb eléréséhez az egyetemes kompenzáció törvényének hatásaként és következményeként.

Ezért, akár a „fényadásban" akár a szeretet-áramoltatásban, a Magvető példáját kell követni, aki a magokat a talajba szórja, nem törődvén olyan részletekkel, hogy azok milyen talajban képesek megfoganni. Valamiért valamit cserében igényelni csak abban az esetben szabad, ha annak a  valaminek (terméknek) a létrejöttért, amit árulunk, tehát, amit eladunk (Pl. pénzért cserében), keményen megdolgoztunk. Ezért én például többnyire ingyen, maximum jelképes összegecskéért tartok minden metafizikai előadást és ezt a jelképes összeget is csak azért kérem, mert az ártatlan hallgatóknak nincs meg az öntudata arról, hogy semmit nem érnek azzal az információval, amiért legalább egy csekély áldozatot nem hoznak. És ugyanúgy: a tanulmányaim is ingyen letölthetők a honlapjaimról, a szellemi portálokról. A Fény- információt tehát, akárcsak a szeretet önzetlenül kell szórni és ez az információ-adás automatikusan boldoggá is teszi az embert. Csak a személyi horoszkópokért, amelyeknek a létrehozása érdekében komoly munkát fejtek ki kérek el pénzt, de olyan eset is előfordult, hogy egy horoszkóprendelő cserében krumplit, hagymát, uborkát és paprikát adott. Egy másik meg tejterméket. – A törvény szellemében, fogadni is tudni kell tehát, nem csak adni.

Miután a karmád oldását jelentő gyakorlati életfeladataid nagy részét beváltottad és a sorsod kezd minőségileg pozitívvá változni, minél többet segítesz másokon a szellemi világosság elérésében - anélkül persze, hogy ez a segítség kívülről, a másik és a mások szabad akarata, a józan belátása ellenére történne - annál több lelki és gyakorlati segítséget és szabadságot hozó szellemi információt és energiát fogsz kapni. – Persze, nem mindig ugyanonnan, hanem ez a kompenzáció valamilyen más úton is lehetséges.

Ez utóbbi a tulajdonképpeni értelme több, ide vonatkozó evangéliumi kinyilatkoztatásnak is: "Keressetek és találni fogtok. Kérjetek és adatik nektek. Kopogtassatok és beengednek titeket.", "Keressétek Isten országát és mindazt, amire szükségetek van megkapjátok.", "Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket." - Persze nem öncélú, anyagi boldogulásról, vagy élvezet-szerzési és kényelmi törekvéseink "mennyei" meghallgatásáról és kielégítéséről beszélt itt Jézus, hanem a spirituális éberség, valamint a szeretet-képesség és az értelmi megvilágosodás megszerzésének (tehát a megváltásnak, a szellemi felszabadulásnak) érdekében tett erőfeszítéseinknek az egyetemes törvények által biztosított következményéről: szellemi tágulásról és lelki gyümölcsözésről.

A korábbiakban leírtakat folytatva, mindig fontos emlékezni arra, hogy mind a Mágia törvénye, mind a Karma törvénye alapján, a terrorisztikus "jó akarás" törvény ellenes. Ezért valakivel jót cselekedni, valakin segíteni úgy, hogy az illető arról ne tudjon (távoli gyógyítás, káros szenvedélyről való leszoktatás érdekében történő agykontrollos programozás, stb.), vagy annak ellenére, hogy ő azt elutasítja, ez a legdurvább megsértése az egyetemes törvényeknek. Ez, többek között, a legnagyobb felelőtlenség, amit a szellemi világban elkövetni egyenértékű a militarista, vagy a vallásos-ideológiai terrorizmussal és a gazdasági-politikai manipulációval. Szülői, rokoni, baráti, szeretői, baráti, vagy munkatársi jóakaratunkból eredő erőszakos jóságosodásunk előtt, után és közben, vagy miközben az így megsegített háládatlan gyermekünk, szeretőnk, barátunk, népünk, stb. kővel dobál vissza kenyér helyett, jusson eszükben, hogy a pokolhoz vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve. A kompenzáció törvénye alapján tehát, csak úgy élhetünk harmóniában, ha mindig igyekszünk előbb, de ugyanakkor diszkréten adni, mint kapni. És akkor ha a mindent és mindenkit egységben érzékelő, diszkrét szeretet - érzéseinket és a mindent és mindenkit átvilágítani vágyó szeretet-késztetéseinket, önmagunkon belül és a környezetünkben is kiegyenlítve, minél tudatosabban és intenzívebben megéljük, nem fojtjuk el. De ezt a a szeretet-áramoltatást is, a lehető legfinomabb: legdiszkrétebb formákban, és lehetőleg csak nagyon ritkán konkrét személyekre, állatokra, vagy jelenségekre irányítva kell „folytatni".

Jó, ha szellemileg mindent fénybe vonva és ezt az átvilágítást első sorban önmagunkkal kezdve, a racionális értelmünkkel és egészséges kritikai érzékünkkel mindent felülvizsgálunk, mindent "könyörtelenül" átvilágítunk, miközben a szeretet- érzéseinket csak a mentális és a kauzális dimenziók szintjén (a folytonossá váló, mindennapi pozitív lelki-szellemi állapotunkkal) áramoltatjuk embertársaink és a többi életformák felé. Könnyen megtörténik ugyanis, hogy egy végletes helyzetben, minden "szent törekvésünket" az ellentétére: a rejtett agresszivitás, illetve a csendes, vagy a dühös neheztelés érzésére állítja bennünk a Polaritás törvénye. Így, lassan-lassan, természetessé lesz a kapcsolatunk ezzel az Isteni Igazságot előttünk és számunkra lassan – lassan, gyakorlatilag is érzékelhető törvénnyel, tudván azt is, hogy a tudatosított hiány- információ, vagyis a SZÜKSÉGESSÉG automatikusan maga után vonja a kauzális információ- bőség áradását. És így meggyőződhetünk arról, hogy ezáltal az egyetemes teremtésnek a pozitív tágulási irányával egybekapcsolódva, minden a mi valamikor intenzíven átélt, pozitív, vagy negatív szellem- képzeletünkkel (de nem az ösztönös sóvárgásainkkal) összhangban történik. Persze, csak akkor, ha tudatosan harmóniába kerülünk a többi hat Egyetemes Törvénnyel is.

Nem az anyagi javak és eszközök misztikus felszaporodásának a bekövetkezéséről, vagy a titkolt boldogsági sóvárgások kielégítéséről van szó a szellemi tágulás útjára lépő személy esetében, ahogy azt kicsinyes képzeletével és a vélt érdekei szempontjából szeretné megvalósulva látni az ember. Minden esetre addig is, ameddig a Kompenzáció törvényét teljesen megértenénk és a mindennapi életünkbe integrálnánk, jó ha eszünkbe véssük, hogy Jézus az első három törvénynek a következményeit, illetve negatív kisülési következményeit ismerve, ismételte annyi alkalommal, hogy "Ne aggodalmaskodjatok!" Az aggodalom ugyanis olyan mágikus erejű hiány-információs csomag, amely kiegyenlítődést igényel, vagyis

megvalósítja azt, amiért aggódunk. Ellentétben az irigységgel, amely ahelyett, hogy hozza jutattna a másoktól elirigyelt tárgyhoz, személyhez, vagy élethelyzethez, inkább eltávolít attól. A helyes magatartás tehát a törvény szerint, mindig a szaturálás, vagyis a képzeletünknek az olyan képzetekkel való feltöltése, amelyek ellentétesek – ellentétesen pozitívak - azzal a „valamivel" szemben, ami miatt aggódunk.

Az analogikus megfelelés szerint a Kiegyenlítődés törvényéhez a racionális gondolkozást és a lineáris, valamint az analogikus kapcsolatok felismerését lehetővé tevő készségünket megtestesítő Merkúr és Uránusz bolygók kapcsolódnak, de a Jupiter által megtestesített helyes értéktudat és értékítélet ősereje, illetve az ember pozitív Jupiteri – ítélkezői képessége is fontos szerepet kap a kiegyenlítődés működési mechanizmusában. De Plútó is kiegyenlítődési bolygó, mivel a Neptunusz (Szeretet) és az Uránusz (Fény) egymás közti áthatolásának és kiegyenlítődésének az őserejét testesíti meg az Asztrológiában. Metafizikailag a Plútó ősereje a tizedik teremtési mozzanatot: a Teremtő és a Teremtés (a Teremtett Lét) közötti kiegyenlítődési és újra teremtődési őserőt testesíti meg. Ezért nevezik az egyetemes igazság, illetve az Isteni igazság és az abszolút megváltó erő bolygójának is.

Az alkímiai műveletek közül a separatio (szeparáció) művelete felel meg a kiegyenlítődés és csere törvényének, vagyis a különválasztás és a megkülönböztetés művelete kapcsolódik e törvényéhez, hiszen, amennyiben ezt a törvényt a helyes és folyamatos információ-áramoltatás törvényeként fogjuk fel, természetes, hogy a jól megkülönböztetett és jól meghatározott elemekkel lehet csakis zavarmentes információ -és értékcserét végre hajtani (áramoltatni). Ahogy Jézus fogalmazza meg ennek a törvénynek az alkímiailag ide vágó és a mindennapi életünkre - alapállásunkra - vonatkozó tanácsát: "Minden dolgot megvizsgáljatok és a jót a rossztól elválasszatok." Alkímiai tétel az, hogy egymástól csak jól megkülönböztetett és önmagukban jól meghatározott elemek (személyek) egyesíthetők (képesek az egységesülésre). Az elhatárolódási szinteken (a fizikai, a pszichikai és a mentális síkokon) az egymástól el nem határolt és jól meg nem különböztetett szellemi, asztrális és éteri-fizikai elemek ugyanis hamis egységet (korrupciót) és ezáltal hamis harmóniát, hamis kiegyenlítődést hoznak létre, ami a létképzelet világába vissza hatolva és megerősödve ez egész életünket, sőt a környezetünk létét is veszélyeztetheti. Így veszélyeztette pl. a XX. század végén, az általa kiemelten megtestesített hamis személyiségi létmodellnek a sajtó útján történő szétsugárzása által több millió személy létképzeletét az Angol trónörökös hajdani felesége: Diana hercegnő is, akárcsak John Lennon is, a Beatles vezéregyénisége, aki azt kezdte hangoztatni, hogy ő népszerűbb mint Jézus Krisztus (sicc!), mintha a Názáreti Jézus a bulvár szintű egyéni népszerűség és nem a kiegyenlítődésről szóló, egyetemesen (mindenkor és mindenhol érvényes) tanoknak a nyomatékosítása érdekében vállalta volna a kereszthalált.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.