Kvantumfizika és a világnézetek harca

Mivel a szemlélődő dönt az felől, hogy mi valósul meg a szuperpozícióból (mi lesz a valóság), ezért annyi valóságról beszélhetünk, ahány szemlélődő létezik. Természetesen vannak a valóságok között átfedések, közös megvalósulások, hisz ha egy szuperpozíció jkét értéket vehet fel, akkor ez az emberek valóságában nagyjából fele embernek lesz az egyik, a másik félnek a másik valósága. A Schrödinger macskájával szemléltetve, az emberek fele élő, a másik fele halott macskát lát.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk a befolyásról. Tételezzük fel, hogy valamilyen érdekek miatt, a hatalomnak (bárkinek, akinek kezében hatalom van, és társadalmi befolyás gyakorolásával pénzre tehet szert, vagy a hatalmát növelheti) az lesz a jó, a a Schrödinger macskája halott. Így ezt az információt, mint "abszolút igazság" adja ki, politikusok, tudósok kell ezt gyakorta ismételgessék, meg kell írják a nagyobb médiák, amelyeket majd átvesz minden kisebb, híradókban kell ezt naponta közölni. A média befolyására az emberek tudata lassan átáll a halott macskára, és azt hívja le a szuperpozícióból, így az egészséges fele-fele arány már is a halott macska valóságának javára növekszik. Persze így is maradnak emberek, akik az élő macskát látják, de ezeket a média összeesküvés elmélet gyártásával, vagy hamis hír terjesztéssel fogja vádolni. Ezzel érhető el a többségi, körülbelül nyolcvan százalékos halott-macska-valóság, amelyet a legtöbb ember igazságnak érzékel.

A befolyás azokra alkalmazható, akiknek gyengébb az öntudatuk, nem elég kiforrott a személyiségük, és a valóságuk alakításában a külső forrásokra (média, tudomány, politika) támaszkodnak. Ha a tévében azt mondják, hogy Schrödinger macskája halott, akkor az úgy kell legyen – átlag embernek lehetetlenség ezt az információt leellenőrizni, így tényként fogadja el. Ha nem csak a tévé, hanem kedvenc politikusuk, vagy sztárjuk mondja, akkor ez a valóság még jobban megerősödik.

Azzal, hogy a befolyás miatt az emberek nagy része a döglött macskára esküszik, nem is lenne különösebb baj (hadd gazdagodjon aki ezt kitalálta), ha az ember nem ragaszkodna foggal-körömmel a világnézetéhez. De annyira ragaszkodik, hogy képes energiát fektetni abba, hogy haragudjon azon embertársaira, akik az élő macskában hisznek. És nem csak haragszik, hanem csodálkozik azon, hogy hogyan lehet valaki annyira sötét, és lemaradott, hogy a macskát élőnek látja.

Amióta világ a világ, a valóságok mindig összeütköznek. Mindenki a saját valóságát tartja igazságnak, hisz azt látja, és nem érti, hogy a másik ember miért nem látja. Erre alapoznak azok, aki az emberek között széthúzást és konfliktust akarnak kialakítani, mert elég az, ha az egyik valóságot (lehetőséget) igazságnak kiáltják ki. Ekkor ugyanis nem világnézetbeli különbség többé a halott macska – élő macska kérdése, hanem igazságlátásbeli kérdés.

Bármilyen viták és konfliktusok legyenek is gerjesztve az emberiségben, a bölcs tudja, hogy a Schrödinger macskája élő is meg halott is, bármelyik lehet, ezért sem a halott-pártiakra, sem az élő-pártiakra nem fog haragudni.

Aki úgy gondolja, hogy az igazság mindezért relatív, tudnia kell, hogy nem az igazság relatív, hanem a valóság. Az igazság mindig abszolút (mert szuperpozíció), és ebben a kis példában az az igazság, hogy van egy macska. Élő vagy halott - ez a relatív. Más kérdés persze, hogy az emberi élet szempontjából az élő vagy a halott macska a jobb választás, de erről talán egy következő eszmefuttatásban írok.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.