Munkásosztály hősei

Kép forrása: www.liganet.hu

Mindenesetre az állami cégeknél vannak a legnagyobb hősök, s a legnagyobb visszaélések. Mivelhogy ott egyfajta védettséget élveznek az emberek. Bizonyos szempontokból. Például egyesek, akik valamilyen funkciót bitorolnak amolyan kiskirályoknak hiszik magukat, akik a többekkel bármit megtehetnek. Pedig ők inkább a király bolondjai, hiszen valójában ugyanolyan alkalmazottak mint a többiek. Ami több, az a feladatuk és a kötelességeik volnának, ez jár a funkcióval. Ezért nagyobb a fizetésük, mert nagyobb a felelősségük is. A valóság viszont teljesen más. És a király bolondjai bármit megtehetnek szinte zéró felelősség nélkül. Mert nem szól senki semmit. Mert mindenki fél. A legnagyobb félelme a mai embernek az, hogy elveszti az állását. Ez a félelem jogos, hiszen anélkül nincs pénz, pénz nélkül viszont a mai világban nemigen lehet boldogulni...
A magáncégeknél is ugyanebben a cipőben járnak- kelnek az alkalmazottak. Esetleg ott kevesebb az ingyenélő, mert ott csak annyi embert vesznek fel, amennyire szükség van, esetenként inkább kevesebbet.
A lényeg az, hogy ha alkalmazott vagy, szinte mindegy, hogy állami- vagy magáncégnél teszed ezt. Mert ezzel együtt jár egy bizonyos mentalitás, amit én most a munkásosztály hőse kifejezéssel illetek. Ez nem gúnyolódás, inkább kesernyés vicc, hiszen én is benne vagyok e hajóban.
Ezzel a mentalitással az a baj, hogy mindig kívülről vár segítséget. Soha még eszébe sem jut, hogy ez a mártír magatartás egy kényelmes, lagymatag megoldás, jó lehetőség a panaszkodásra, az önsajnálatra, az ezzel járó "kiváltságokra". Hibás a rendszer, hibás az államelnök, a polgármester, a főnök, a szomszéd... Amúgy van hiba a rendszerben, az államelnök is egy ember, aki akár korrupt is lehet vagy fajgyűlölő, a polgármester , a főnök és a szomszéd sem tökéletes.
Két alapvető kategória van. Az egyik, aki függetlenül, hogy milyen az időjárás, mi van otthon és mennyi a fizetés, hivatásból megy dolgozni. Munkáját jó szívvel, jókedvvel és szeretettel végzi. Ezekből az emberekből van kevesebb.
A másik csoport egy része a pénzért megy dolgozni. Vannak akik azért mennek, mert nincs más választásuk, de valójában nem szeretik amit csinálnak. Nekik a legrosszabb, mert mindig csak panaszkodnak, a munkahelyük sem tetszik, a munkájukat sem szeretik, a pénz sem boldogítja őket. Ennek ellenére ebből a csoportból kerül ki a legtöbb olyan ember, aki sosem fog munkahelyet változtatni. Mert a legnehezebb az életünkön változtatni , hiszen ahhoz mi magunk kell előbb megváltozzunk.
A munkaközösségekből amúgy is nehéz kitörni, mert mindjárt rengeteg ellenállással találjuk szemben magunkat. Akikkel addig "egy hajóban eveztünk", hirtelen "elengedik az evezőt" ha nem a megszokott módon reagálunk valamire. Érdekes, ha olyan dologgal kapcsolatban panaszkodunk, ami valójában tőlünk függ, tehát általunk megoldható lenne, akkor együttérzést tapasztalunk. Ha valami olyan miatt szólunk, ami köztudott, hogy igazságtalanság, vagy sok esetben csak nemtörődömség, de emiatt a vezetőséggel, esetleg egy teljes rendszerrel kell szembeszállni, akkor mindenki teszi a tudatlant, a közömböset. Hiszen örvendjünk,hogy van ahová menni dolgozni...
Pillanatnyilag az egyetlen probléma amiért otthagynám a munkahelyemet, az a rossz és korrupt közösség. Pedig a pénz sem sok, állami munkahely és sorolhatnám a hibákat. De az, ami zavar: egyesek (sokszor nem is tudni mi okból) arra törekednek, hogy ezt az eleve nem ideális környezetet, a benne levők kapcsolatát tönkretegyék. Jelszavuk az: "Oszd meg és uralkodj!"
Mert egyik legnehezebb és nagyon fontos dolog a munkahelyeken is a jó közösség kialakítása. Hiszen könnyű otthon a számítógép előtt ülve "közösséget" vállalni emberekkel, könnyű az "észt osztani". De tapasztalat nélkül nem ér semmit az egész. A barát, a közösség gombnyomásra eltűnik, a nagy gondolatok tettek nélkül csak üres szavak, betűk halmaza.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.