Párnakönyv utánérzés, avagy mitől ver hevesebben a szív?...közös párnakönyv-projekt

Szei Sónagon listája a bűbájos dolgokról:

„A kisgyerek arca, amikor éppen dinnyébe mélyeszti fogacskáit.

 A hároméves forma gyerek, amikor totyogva megindul, majd hirtelen megpillant a földön valami apróságot: aranyos ujjacskáival felcsippenti, és már viszi is, hogy megmutassa valamelyik felnőttnek.

 Ami az embert boldoggá teszi:

Felszedünk egy levelet, amelyet valaki összetépett és eldobott, és látjuk: elég jól össze tudjuk illeszteni a darabkákat, hogy ki is betűzhessük.”

 Fiam születésekor én is összeírtam a világ legcsodálatosabb dolgait:

• szopizás után elégedett sóhajtásodat hallgatni, és látni, hogy elégedett arccal elalszol
• hallani éjszaka a szuszogásodat
• szopizás után, amikor álomba szenderülsz látni, hogy úgy csinálsz még mintha szopiznál és utána szélesen elmosolyodsz
• látni téged apával (amikor fürdésnél apa meztelen felsőtestével átöleli a kis csupasz testedet)
• belenézni a szemedbe és látni a világot
• beleszagolni a nyakadba hátul……

Ez mind- mind olyan csodálatos, hogy erőt ad egy álmatlan éjszaka után a folytatáshoz…

 Ezt a cikket elsősorban azoknak írom, akik valami miatt ezekben a napokban nem látják a csodát az életükben, a hétköznapokban, elkeseredettek és nem veszik észre valami miatt, hogy az élet milyen szép. Szeretném, ha egy kicsit mindenki visszaemlékezne és előhozna hasonló csodálatos dolgokat az emlékezetéből, ami vele történt, átélt és feltöltötte annyira, hogy látta, hogy van értelme tovább folytatni, nem feladni…

 Peter Greenaway 1996-ban azonos címmel alkotott egy csodálatos filmet, amelyben a párnakönyv felsorolásait művészi képekkel illusztrálta. A főhősnő saját párnakönyvet írt:

 „Összeírom neked ami szép és jó:

Először: kacsatojás

Másodszor: jégdarabkák, sziruppal leöntve, ezüsttálban

Harmadszor: lilaakác bimbója

Negyedszer: hófödte szilvavirág

Ötödször: egy szép gyermek, amint epret eszik.

Amitől hevesebben ver a szív:

Elmenni egy játszó gyermek mellett

Olyan szobában aludni, ahol finom tömjén füstöl

Észrevenni, hogy a kecses kis tükör elhomályosult

Egy szerető az első éjszakai látogatásán

Egy szerető a második éjszakai látogatásán.”

 Legyünk kicsit gyerekek, akik meglátják mindenben a csodát… Figyeltél már gyereket játék közben? Ahogy rácsodálkozik valamire? Látni rajzolás közben, ahogy elmélyül és egy saját belső világot teremt maga köré? Vagy nézni ahogy foglalatoskodik valamivel? Mintha nem is itt járna…- ha meglestél már ilyeneket, akkor biztos vagyok benne, hogy tudod miről beszélek.

Szakrális dolgok vesznek minket körül és vannak bennünk is, teremtők vagyunk mi is.. csak észre kell venni ezeket a dolgokat.

Karácsony készűl, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek ujra gyermekek

hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese

már nem is egészen mese.

Belőle az Isten szeme

tekint a földre lefele.

Vigyázzatok hát emberek,

Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megferedni

s mesék tavában mélyen, mélyen

ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.

Vak gyűlölettől fekete.

Vak, mint az emberek szeme:

az égig sem látnak vele.

Pedig az égből lefele

porzik már Isten szekere!

Wass Albert: Karácsonyi mese I.

Arra bíztatok mindenkit, hogy emlékezzen vissza saját életére , gondoljatok vissza olyan pillanatokra, amitől hevesebben vert a szívetek, és csináljunk egy közös párnakönyvet ezen a felületen.

Szerző: Bacskovszky Nóra                                                                                                         2012. 12. 24.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.