Ráhangolódás, sors, önismeret

Kép forrása: http://nowoczesnakobieta.nu/wszystkie/magia/

Azt már mindenki tudja, vagy sejti, hogy a gondolkodása, világnézete kihatásra van az életére, sorsára. Egyesek ezt ráhangolódásnak, mások rezonanciának nevezik, azonban nem árt ezt a jelenséget alaposabban tisztázni.

Ahhoz, hogy alaposan megértsük a rezonancia törvényszerűségét, először az alapokról kell beszélnünk, mégpedig arról, hogy a világ, amit ismerünk, hogyan is jött létre, illúzió - e (ahogy sokan hiszik) vagy sem, és hogy nekünk mi közünk az egészhez. Az általános képünk a világról az, hogy a világ az adott, amibe mi beleszületünk, és ha tetszik, ha nem, elfogadjuk, majd megpróbáljuk a legtöbbet kihozni belőle. Adott a Föld, a tengerek, a növények, az állatok, és a többi ember, akik nekünk megpróbálnak keresztbe tenni. Aztán adottak a csillagok, melyeket éjszaka bámulhatunk, a sápadt Hold, meg a Nap. Ha minden adott, és oly lassan változik, hogy évmilliókban beszélhetünk, ostobaság lenne azt feltételezni, hogy erre az egész világegyetemre valami hatása lenne a gondolkodásunknak. Inkább úgy értelmezzük a ráhangolódás, vagy a rezonancia jelenségét, mint egyfajta pozitív gondolkodást, ami inkább azt jelenti, hogy a rosszat is vidáman fogadjuk, mintsem azt, hogy a pozitív gondolkodás segítségével megúszhatnánk a rossz dolgokat, vagy netán valamit alakíthatunk a világon. Ahogy hisszük, a világ tőlünk független, mi csak porszemek vagyunk.

Viszont alaposabban megvizsgálva a világot, rá kell jönnünk, hogy a világunk inkább egy lehetőség, mintsem egy adott dolog. De nem egy üres tér, amibe valamit beleteszünk, és azt éljük, hanem egy olyan valami, amibe minden benne van, s mi azt éljük belőle, amit akarunk. Amikor erre igazán ráébredünk, akkor döbbenünk rá arra is, hogy nem porszemek vagyunk, hanem óriások - de erről később.

"A létezés egésze mindenki számára állandóan és tökéletesen nyílt, és mindenki annyit él belőle, amennyit akar." - Hamvas Béla

Azt pedig, hogy ebből a mindenségből mit élünk meg, a ráhangolódás, vagyis a rezonancia szabja meg.

Felkapott példa erre a rádiós hasonlat. A körülöttünk levő tér tele és tele van rádióhullámokkal, a rádiónkban még sem szól egyszerre az összes rádióközvetítés. Csak az, amire a rádiót ráhangoltuk. A rádió csak ezt ismeri, és lehet körülötte bármilyen más rádióhullám, az számára nem létezik. Vannak gyengébb és erősebb rádiók, van ami csak a rövidhullámra hangolható be, van ami szélesebb skálát befog. Mindez nem attól függ, hogy épp milyen hullámok vannak a rádió körül, hanem a rádió felépítésétől.

De inkább úgy kell gondolkodni a dolgon, hogy a világegyetem, a teremtés, egy egységes egész. Minden benne van, és semmi nincs rajta kívül. Benne van a szeretet, a félelem, a gyűlölet, a tudás, a fény és a sötétség. Benne van a Föld, a Nap, a csillagok, benne van az utolsó földigiliszta vagy szúnyog is. De benne van a tudomány, a pszichológia, az érzelmek, az álmok, az élet és a halál. Benne van a szabadság, de az elrendeltetés is, benne van a morál, de a bűn is. Ezt az egészet nevezhetjük létezésnek. Vagy létnek. Ez az egész az, amit a vallás Istennek nevez. Isten nem egy külső, valahol létező értelem, hanem az EGÉSZ - nek az értelme.

Az, amit Istennek nevezünk, maga az örök létezés, amibe minden benne van. És ez a minden nem egy rögzült világ, hanem egy változó, élő, fejlődő mindenség. Nem egy valamikor teremtett valami, hanem egy folyamatos teremtés.

Mi, emberek, ennek részei vagyunk. A létezésben részt veszünk, ha akarjuk, ha nem. Minden kis porszem alakítja, formálja az egészet, és mi emberek, akiknek - jelen ismereteink szerint - a legfejlettebb a gondolkodásunk, mi alakítjuk a legintenzívebben ezt az egészet. Csak egyszerűbben fogalmazok, ha azt mondom, hogy a világ teremtésében mindannyian részt veszünk.

"Egyáltalán nem tudnék beleegyezni abba, hogy valaki ezt tőlünk független világ kényszerének tulajdonítsa. Tőlünk függetlennek lehet tartani a szabadesést, bár e megfogalmazás ellen is van kifogásom. De határozottan tiltakoznék, ha valaki azt állítaná, hogy a világ létrehozásában ártatlanok vagyunk. A magam részéről az olyan embernek nemcsak ép értelmében, hanem tisztességében is kételkednék, aki kétségbe vonná, hogy ezt a világot mi csináltuk és folyamatosan mi csináljuk. Arra vonatkozólag, hogy a világ olyan, amilyen, senki részéről semmiféle panaszt nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem kellett volna olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így legyen, és nem kell olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így is maradjon." - Hamvas Béla

Az, ahogyan gondolkodunk, ahogy látjuk a világot, ahogy megéljük, a világra hatással van. Mi is teremtői vagyunk az egésznek.

Ha még mélyebbre megyünk, láthatjuk, hogy a ráhangolódás nem csak az egész bizonyos részének megélése, hanem az egész alakítása is. Azt mondják, akkora a gondolat ereje, hogy egy barlangba vonult tibeti bölcs legkisebb gondolata is ráhatással van az egész világra.

Elsőre azt hihetnénk, mindezek tudatában, hogy a pozitív gondolkodás szükségszerűen pozitív és minőségi életet jelent. De mindez nem elég, hisz képtelenek vagyunk pozitívan gondolkodni, akárki akármit hisz is. Gondoljunk arra, hogy a gondolkodásunkat a megélt életünk minden eseménye befolyásolja. Befolyásolja az, amit szüleinktől tanultunk, amit láttunk, az ismerőseink, a munkánk, a politika, a megélhetésünk, a kényelmünk. Azt mondhatnánk, hogy be vagyunk állítva egy bizonyos frekvenciára. Fogjunk neki, és írjuk le minden nap, mit hiszünk a világról. Idővel látni fogjuk, hogy a világnézetünkben mennyi téveszme, átvett sablon, szokás és berögződés van.

Ahhoz tehát, hogy ténylegesen megváltoztassuk az életünket, a gondolkodásunkat és világlátásunkat (imaginációnkat) is ténylegesen meg kell változtassuk. A tényleges váltás azonban csak az egész minél szélesebb megélésében lehetséges.

"Tudjuk azt is, hogy a valóságot teljes egészében el kell ismerni. Hogyan történik ez az elismerés? Úgy, hogy értelmemmel átgondolom és elismerem? Semmiképpen. Elsősorban úgy, hogy cselekvésemben abból indulok ki. Vagyis az összes lehetőséget birtokba veszem. " - Hamvas Béla

A mai életünk arra van kiélezve, hogy az adott képességeimet fejlesszem és kihasználjam. Ezzel azonban nem lehet a gondolkodást megváltoztatni. Ehhez olyan dolgokat is közel kell engednem magamhoz, amelyekről még nem is hallottam. Mert a megismerés szélesíti a rezonanciánkat, és a világ, az egész egyre nagyobb területére hangolódok rá.

Nincs annál rosszabb, mint a kész világnézet. A befejezett látásmód. A kiforrott világlátás. A világnézet egy cső, amin keresztül az egésznek csak igen kis részét látjuk és tapasztaljuk. Ahhoz, hogy a világnézetünkön változtassunk, egyre és egyre nyíltabbak kell legyünk. Be kell engednünk mindent, és mindent átvilágítsunk az értelmünkkel.

A pozitív gondolkodáshoz tehát - ahhoz a gondolkodáshoz, ami a minőségibb életet jelentené számunkra - tudás kell. Egyre mélyebb és magasabb ismeret. Az elménket ki kell tágítanunk. Az ősi beavatási módszerek ebben segítenek. Az asztrológia, az alkímia, a Tarot, mind arra valók, hogy távolabb lássunk. Elsősorban az önismeret, és az önismereten keresztül a világismeret szükséges. Az önismeret növelése során tudjuk lerázni a téveszméket, a berögződött, örökölt gondolati mintákat. Önismeret hiányában nem tudunk megszabadulni attól az imaginációtól, ami nem engedi az Egészet megnyilvánulni.

És ahogy megismerjük magunkat, úgy ismerjük meg a világot, a létezést, az egészet, az Istent. Mert az egészben benne vagyunk, és az egész bennünk van.

És minél inkább ismerjük rejtett zugainkat, annál inkább képesek vagyunk a ráhangolódásunkat megváltoztatni, szélesíteni. A ráhangolódásunk a sorsunk, és a sorsunk formázása saját felelősségünk. Emlékezzünk arra, hogy a világot mi teremtjük, és teremtésünkért senki mást nem vonhatunk felelősségre. A pozitív gondolkodás nem fitnesz, hanem tudás. És nem csak tudás, hanem felvállalt felelősség.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.