A szülés szorosan összefügg azzal, hogy hogyan viseli a nő a foganást és az áldott állapotot. Azzal is összefügg, hogyan szülték őt, hogyan nevelték ezzel kapcsolatban.Valamikor a nők otthon szültek a családi fészekben. Esetenként a férjükkel, anyjukkal, anyósukkal, dúlával, bábával. akkoriban nem "kerítettek akkora feneket a dolognak", teljesen természetesen kezelték a születést. Aztán jött a "felvilágosodás" és szülőotthonokat alakítottak ki. Itt már a nő kiadta a felelősséget a kezéből, ha nem is teljesen, de nagyrészt. Aztán ez sem volt elég, a születést "áthelyezték" a kórházakba, ahol nem is kérdezték már a nőtől, hogy a felelősséget, a döntést rájuk ruházza-e. Magától értetődik, hogy nem ő dönti el mi történjen vele és gyermekével. Még a szülési pozíciót is megszabják. És láss csodát, a leglehetetlenebbet választották ki, a háton fekvést.
Nehogy már a gravitáció is "segíteni" tudjon. Pedig a természetes pozíciókban, mint a guggolás, térdelés (mindenképpen függőleges) könnyebb a gyereket megszülni és nincs szükség gátmetszésre sem. Néhol használatban voltak (vannak) különböző szülőszékek is, ahol szintén a kényelmes és függőleges pozíció volt a szempont.
Mostanában igaz, hogy sok helyen kezd változni ez az áldatlan helyzet, de még mindig több a negatív példa és tapasztalat. Az intézményesített szülés a szélesebb körben az elfogadott.
Az idők folyamán az emberiség fejét teletömték egy csomó ijesztő, dogmatikus dologgal a szüléssel, születéssel kapcsolatban. Még gyermekkoromból emlékszem, hogy a filmek zömében mindig meghalt egy nő vagy a gyermeke a szüléskor, esetleg mindkettő. Ezek a szülések persze otthon történtek. Azt sugallták, hogy azért történhetett ilyen szörnyű szerencsétlenség, mert abban az időben nem volt szakképzett személyzet és intézmény. Sajnos azt is el kell itt mondanom, hogy manapság is elég sok anya és/vagy gyermek hal meg vagy sérül meg szüléskor, születéskor, csak az emberek nem tudnak róla, esetleg nem is hiszik ezt el. Mert mindenkivel csak az történik meg, aminek történnie kell, akár a legmodernebb kórházban is.
Visszatérve a kórházakban népszerű, háton fekvésű szülési pozícióra, az nem csak az anyának kellemetlen, hanem a gyereknek is. Ezen pozícióban a feje nekiütközik a gátnak, így nehezebben tud kibújni, s nagy az esélye, hogy szakítja a gátat. Ezt úgy oldották meg "okosan", hogy már előre elvégzik a gátszakítást, tudományos nevén a gátmetszést. A függőleges pozícióban ez sokkal ritkábban fordul elő, olyan esetekben inkább, mikor rossz a baba fejtartása (homloktartás) vagy túl nagy gyerek esetében. Ha a gyermek valahogyan kipréselődött, akkor egyből nekiszöknek, hogy elvágják a köldökzsinórt. Ha ettől még nem sírna eléggé, akkor addig paskolják, míg úgy nem visít, mint egy malac, hiszen az erősíti a tüdőt. Ezután mindenféle vizsgálatnak vetik alá a kis jövevényt: cseppeket kap a szemébe, mérik, forgatják, pontozzák a teljesítményét és kinézetét. Aztán "becsomagolják" és viszik is el. Miért is adnák oda az anyjának, hiszen az el van fáradva és különben is náluk szakembereknél jó kezekben van. Aztán úgyis nézegetheti, nevelheti sok éven át.
Ahhoz, hogy a szüléssel, születéssel kapcsolatos nézetek változzanak, kellene változzon az intézményesített szülészeteken dolgozó személyzet hozzáállása, felfogása is. Kissé nagyobb teret kellene engedni a nőnek, a gyermeknek és a leendő apának, kevesebbet a személyzetnek. Az orvosok, asszisztensek válláról is levennék a felelősséget ezzel (ami tulajdonképpen csak egy állfelelősség). Egy normális szülésnél a főszereplőkön kívül elegendő egy bába vagy dúla részvétele. Minél kevesebb a zavaró körülmény, annál jobban oda tud figyelni az anya a gyermekére és magára.
Különböző klinikákon van lehetőség az úgynevezett "gyöngéd szülésre". Ezen esetekben a szülést egy természetes folyamatnak tekintik, ahol nincs szükség orvosra, különösebb külső beavatkozásokra, úgynevezett "segítségre". Nem fordul itt elő, hogy türelmetlenség miatt adagolnak egy kis oxitocin hormont, hogy összehúzódásokat váltsanak ki idő nap előtt, vagy fokozzák az erősségüket. Az sem fordul elő, hogy fájdalommentes szülésért epidurális fájdalomcsillapítást végezzenek, aztán majd ők nyomják ki a gyermeket az anyából.
Ahhoz, hogy a szülés lefolyása könnyebb és fájdalommentesebb legyen, ki kell várni a természetes folyamatokat. Időt kell adni a lazulásra, a tágulásra a kitolás előtt. Ezek nélkül a szülés erőltetett, erősen fájdalmas lehet és komoly sérülésekkel járhat.
Gyöngéd szülés esetében a köldökzsinórt sem vágják el egyből, először az anya hasára teszik a kisdedet. (Itt meg kell jegyeznem, hogy ez velem is előfordult itt Csíkszeredában, a harmadik gyermekem születésénél.) A köldökzsinórt a pulzálásának a megszűnése után kell átvágni, addig ellátja a csecsemőt táplálékkal és oxigénnel. Így harmonikusabb az átállás a tüdőlégzésre, nem kell csapkodni a gyermeket, hogy lélegezzen.
Valamikor szülés után az anya és gyermeke el volt választva egymástól (pl. amikor én születtem még akkor is ez volt a divat), és csak a szoptatás ideje alatt "találkozhattak". Mára ez már nemigen fordul elő, a gyermekek anyjukkal egy szobában tartózkodnak.
Mindamellett, hogy a nő eldöntheti hol és milyen körülmények között szeretné világra hozni gyermekét, kell számolni különböző szülési nehézségekkel is. A szülés során hatalmas erők mozgatódnak meg, erős marsi energiákkal kell szembenéznie az anyának és születendő gyermekének. Ezen erők, energiák nem megfelelő ismerete, tisztelete, figyelmen kívül hagyása bizony komoly szülési problémákhoz, nehézségekhez vezethetnek.
Felhasznált irodalom: Rüdiger Dahlke: Sorsfordulók