Támadás a Mars ellen....

Az én szakmám, hivatásom az asztrológiai analógiák keresése és felhasználása a gyógyulás érdekében. Ebből a szemszögből vizsgálva elég siralmas a képlet.

Antacid-ok olyan szerek, amik közömbösítik a gyomorsavat. A reklámok egy része étkezés előtt ajánlja bevenni, hogy ne alakulhasson ki gyomorégés. Hát ez érdekes, mivel emésztésünk ugye úgy működik, hogy a megrágott és a nyállal előemésztett táplálékot pepszinek bontják fölhasználható részekre, mely pepszinek csak savas közegben képesek működni. Az emésztés Mars által jelzett folyamat, a savképzést is ide sorolhatjuk, tehát az antacidumok vegyi fegyverek az emberben működő marsi energia ellen. A keleti tanítások szerint ha a gyomor „tüze” gyönge, akkor az életerő csökken, és teret nyernek a különböző fertőzések. Kicsit utána kellene gondolni, hogy a „túl sok” gyomorsav termelésére miért érez késztetést a szervezet. Mai világunk egyre nagyobb kihívás elé állítja az egyes embereket, amit nagyon nehezen emésztünk meg. Szép a magyar nyelv, pontosan leírja a túltermelés okát. Sajnos régen leszoktunk arról, hogy világunkat három szinten értelmezzük és problémáinkat is azon a szinten oldjuk meg, ahol keletkeznek, vagyis hogy a fizikai problémákat tevőlegesen, az érzelmi problémákat érzelmi, a mentális problémákat értelemmel oldjuk meg.

Antipyreticum-ok és analgeticum-ok, azaz lázcsillapítók és fájdalomcsillapítók azok a szerek, amelyek eredetileg a veszélyesen megemelkedett hőmérsékletet vagy az elviselhetetlen fájdalmat voltak hivatva csökkenteni az élet védelmében és ebben a funkciójukban természetesen szerintem is van létjogosultságuk, ha már a hagyományos módszerek nem segítenek (priznic, hűtőfürdő, mozgásterápia). Sajnos, manapság már minden kis hőemelkedésre, a legapróbb jelzés értékű fájdalomra adják, hogy a beteg „visszatérhessen mindennapi teendőihez”, ahelyett, hogy kipihenné magát. Mi a baj ezzel? A fájdalom jelzés értékű, ami megmutatja, hogy hol a baj, a láz pedig egy újabb marsi energia, amivel a szervezet az őt ért támadás ellen védekezik, és egyben pihenésre kényszerít, hogy minden energiáját a gyógyulásra fordíthassa. A láz-, és fájdalomcsillapítás mai gyakorlata tehát megfosztja a szervezetet attól, hogy öngyógyító képességét használhassa. Egy jó példával élve olyan ez, mintha a betörés tényét úgy próbálnánk meg nem történtté tenni, hogy kikapcsoljuk a riasztót, és távol tartjuk a rendőröket, miközben a betörő nyugodtan tevékenykedik a lakásunkban.

Sedativumok, azaz nyugtatók, hypnoticum-ok vagyis altatók és legújabban az antidepresszánsok a legjobb képviselői ennek a csoportnak, mivel a marsi energia kifelé ható, tettre késztető, harcos energia, míg a nyugtatók ezen energia megnyilvánulását vannak hivatva féken tartani. Természetesen itt is lehetnek átmenetileg indokolt esetek a használatra, de sokkal ritkábban, mint amennyire manapság élnek - vagy visszaélnek - vele. Indokolt lehet pl. az altató használata egy súlyos műtét utáni lábadozás időszakában, vagy átmeneti időre a gyászmunka alatt, hogy pihenni tudjon a fáradt ember, de mindig csak meghatározott időre és nagyon kis dózisban, hogy magát a munkát el tudja végezni, a problémát okozó szituációt föl tudja dolgozni. Félrevezető, hogy sok nyugtató hatású gyógyszert már nem is nyugtatónak, hanem antidepresszánsnak hívnak, amik eleinte felszabadult érzést váltanak ki, majd ugyanúgy, ahogy a hivatalosan is kábítószernek nevezett drogok, egyre nagyobb adagokra van szükség és már az sem hozza meg az elvárt eredményt, sőt sokszor azt a hatást generálják, ami ellen beveszik azokat. Nézzük meg, hogy miért is: a szervezet a túlterhelés ellen védekezik akkor, amikor szomorú, kétségbeesett, dühös, stb. Ezeket a reakciókat nem szeretjük megélni, tehát jobb esetben a kiváltó ok ellen teszünk, hogy elmúljon a számunkra kellemetlen érzés. A szomorúság kimutatásával jelezzük a külvilágnak, hogy időre van szükségünk, amíg életünk visszatér a normális kerékvágásba egy veszteség után, ez idő alatt több figyelemre, megértésre van szükségünk, és kisebb a terhelhetőségünk. A kétségbeesés kimutatása segítségadásra való felhívás a környezet felé. A dühünk kimutatása jelzi a környezetnek, hogy valami túl sok, valamit már nem viselünk el. A cselekvés mindig marsi indíttatású, vagyis energiát fektetünk be, hogy a számunkra kellemetlen helyzetet megszüntessük, és mindezt a környezetünknek is tudomására hozzuk. A nyugtatók, altató, antidepresszánsok ezt a cselekvési és jelzési mechanizmust kémiai úton elnyomva konzerválják a problémát, esélyt sem adva a valódi megoldások megkeresésére és megoldására.

Lúgosítás. Egy nagyon érdekes és nagyon fölkapott téma már pár éve, vissza visszatérve, aminek egyes, már már komikus magyarázatáról szeretnék írni, mivel a marsi energiák elleni hadjárat részeként szórakoztatnak minket. A lúgosítás feltétlen hívei minden savat ősellenségnek tüntetnek föl, beleértve a bőr savas védőköpenyét is. Az interneten olvastam olyan útmutatót, miszerint, ha bőrünkön a lakmuszpapírral savas hatást mutatunk ki és nem lúgosat, akkor szervezetünk elsavasodott, és komoly betegségeknek tesszük ki magunkat. Hát ez egy érdekes felvetés, mivel egyetlen ember bőre sem lúgos, erre csak halálunk után van reális esély. Természetesen a józan többség pontosan tudja, hogy sav-bázis egyensúlyunk fönntartása a cél, és akár a savas, akár a bázisos irányba való eltolódás veszélyeket rejt magában. Mivel a savasodás hátrányaira szinte naponta hívják föl a figyelmünket, én most inkább az ellenoldalra való eltolódás problematikájára szeretnék rávilágítani. Bár a savasodás veszélyei gyakoribbak és ismertebbek, az alkalózis, vagyis a lúgosodás is lehet veszélyes, mert fulladásos tüneteket okozhat.

Összefoglalva: akár egy összeesküvés elmélet talpköveként is tekinthetném azt az összehangolt kémiai támadást, amit a gyógyszergyártók mérnek a marsi energiák kiiktatására mikro szinten, az egyes ember szintjén. Különösen igaz ez akkor, ha végignézem, hogy hogyan kell megküzdeniük a minden nemzeti érdeket elsöprő globalizáció képviselőivel a kisebb nagyobb országok  vezetőinek, ha országuk érdekeit tartják szem előtt. Mivel ezen érdekek érvényesítése mindig érdekütköztetéssel jár, s ez is marsi energiákat feltételez makro szinten, ezt a legkönnyebb mikro szinten kiirtani az egyes ember szintjén, egészen addig, amíg nem lesz ember, aki képes egyáltalán ezeket az energiákat érezni, érteni.

A marsi energiák megértéséhez fontos tudni, hogy Mars, az általánosan ismert hadisten nem csak a háborúért volt felelős, hanem a vetésért is, és ezt már kevesebben tudják. Tehát a harc nem csupán a csatamezőn való helytállást jelentette hajdan, hanem a mindennapok harcát is az életért, az életet jelentő gabonáért. Tehát a marsi energiák megszüntetése nem csupán az erőszakot irtja ki a világból, hanem magát az életet, az élet teremtéséhez szükséges férfi kreativitást, más néven potenciát is.....

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.