Van egy kert

Az emberek általában elégedetlenek: szárazság van, esős idő van, kánikula van, nem termett elég hol ebből, hol abból…..a hitetlenek.

Nem egyedül művelem, de a továbbiakban csak az én munkámról beszélek.

Mit művelek ott? Hát mit is – magamat! Addig amíg az egészet kigyomlálom, eszembe jut sok ezer gondolat, hogy aztán a jóleső fáradtság Egységbe mossa a képet. Tiszta levegőn mozogva az embernek kitisztulnak a gondolatai szerintem. Bár gyomokat húzok ki a földből, nem annyira gondjaimmal foglalkozom. De a gondolatok jönnek a csendben, a levegőn, összeáll egy-egy téma a fejemben. Cikkek teremnek sokszor. Hiszem, hogy jövőt ültetek, jövőt gyomlálok. A jelen gyomlálása terem majd nekem azt, amit  szenvedéllyel kimunkáltam. Ha kertem gyommentes(haha, ilyen nincs is), akkor Egység teremhetne, bőség a jutalma, de ehhez kell az Isten segítsége is, a gazda jutalma is, aki meglocsolja, napfényével megérleli. A napfény érlel - ez a szellem ereje. Víz nélkül azonban csak szárazság terem, kell valami ami a nap simogató, érlelő műveletét kiegyenlíti: az élet-szeretete.

Ecseteljem annak az előnyét, hogy bió-t termelünk, vagy hogy munkálkodni tanítom a gyerekeimet? Hogy együtt a család és értelmes célon együtt dolgozunk? Nyilván ez is a kertünkben terem.

Azok a gondolatok, amelyek ilyenkor egységbe jutnak bennem,  - EZ a kert lényege. A kert egy lehetőség, egy terep, mint az élet. Hogy mit csinálok benne, mit termelek, az már rajtam múlik. Nézhetjük a földi termést magát is, de nem vagyok már ennyire kishitű és ennyire igénytelen, hogy ennyivel beérjem. Amit magamban, a saját természetemmel megismerkedve művelek, nekem az számít. Idealista vagyok? Lehet. A termést bárki elviheti, elveheti, ellophatja tőlem, nincs bekerítve a kertem. A szomszédok kerítéseit mind átvágják mostanában, betörnek a házaikba, rettegnek a szomszédok. Én nem, nincs mit féltenem. Amit termeltem, ott van bennem. És oda is adom a világnak. Tessék. Az én kertem gyümölcse Én vagyok. Lehet, hogy nem látszik még, de aranyat próbálok termelni. És mivel ez így van, ezért gondolom ez nem kell a rabló-uraknak, nincs mit kezdjenek vele. Más minőségben utaznak. Én már az apró arany-szemcséknek is örülök és szétosztom köztetek. Amit magamban gyomláltam, az az Egység kertjének a gyümölcse, és ezért hálás vagyok Nekik(a földnek és a gazda-Istennek).

Sokan figyelmeztetnek, hogy elvihetik a termést. Igen elvihetik a krumplit, a hagymát, a paradicsomot. De én nem adom magamat ennyiért, mondtam ennél igényesebb vagyok. Mit ér az a pár zsák termés ahhoz képest, amit én magamban munka közben megvalósítok! Az embernek fogalma sincs, hogy mire vagyunk képesek, milyen bőséget és áldásos életet tudunk magunknak „kikapálni” az Egység kertjében. Kellő hatékonysággal, precizitással és kitartással MINDEN elképzelhető vágyam megvalósul. Értik a hitetlenek?? Hol mérhető össze a MINDEN MEGVALÓSÍTHATÓSÁGA egy pár zsák terméssel? Hol? Azt látom, a föld mostanában nem sokaknak kell. Sokkal kevesebbel beérik és aztán jönnek kérdezni, hogy MIKOR lesz ez meg az? Mikor?

Tudjátok, félek is, ez motivál. Ha elveszítem a természettel - a saját természetemmel !!- a kapcsolatot, mi ment meg, ki húz ki? Ha hagyom elveszni a Teremtőt és az Egység szolgálóját magamban, ki ment meg? Én tudom, hogy magamban kell mindent megteremteni és ezért dolgozni kell, gyomlálni, locsolni, napfényt ragyogtatni.

Arra is megtanított, hogy a Földön az Egység nem elérhető, ez csak a szellemvilág kizárólagos sajátsága, amíg testben vagyunk, addig csak törekedni lehet rá, gyakorolni az odavezető úton. Gaz mindig van, ugyanúgy a termés is kibontakozik, ha az Isten is úgy akarja és kapálunk szorgalmasan.

Van egy kert… az Isten kertje …és én Hálás vagyok.

http://www.asztroporta.hu/

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.