4.
A maszk kötelezése természetellenes, teremtésellenes, ahogy a távolságtartás és a fertőtlenítés is az. A munkahely elvesztése a maszk miatt megkülönböztetés azokkal szembe, akik a testükről és lelkiismeretükről szabadon döntenek, más szóval szabad jogukat gyakorolják, ezen szabad és öröktől fogva adott jogokat kormányhatalmi törvények nem korlátozhatják. Továbbá a zsarolás és fenyegetés a munkahely elvesztéssel kapcsolatban, a büntetésekkel, a személyi haladás, mely lehet: tanulmányi, önös, hivatali és az ebből fakadó jogtalan előny elvesztése azon személyeknek, akik nem tesznek maszkot vagy nem tartsák be a távolságot szintén helytelen és szellemi szempontból törvénytelen is, ekképpen, akik felelősségről és törvényről prédikálnak vizsgálják meg magukat, hogy milyen felelősséget vállalnak és milyen törvényeket követnek. A helytelen erkölcsi és jogi rend kifejezetten és szemmel láthatólag nem azt támogatja, hogy az ember fejlődjön, karmát oldjon és boldog legyen, egyszóval nem a felsőbb törvények szerint való, tetejébe rendeltetésellenes, öncélú és nevetséges. Ebből kifolyólag a felelőtlenség és törvényszegés éppen azokat érinti, akik efféle szellemtelen, helytelen, ostoba, felelőtlen törvényeket hoznak és azokat, akik ezeket be is tartják.
A munkahely féltés és a pénzbírságtól való félelem nevetséges, hiszen, akinek tudomása van a vonzás törvényéről, akkor jól tudja, miképpen a félelemmel kiváltképpen jól belehet vonzani azt a tényezőt, azt a dolgot, amitől félünk. Ha a pénzünket féltjük, akkor előbb-utóbb, de a sors megfoszt attól, ha nem a hatóságok teszik meg azt, egyszóval teljesen lényegtelen, hogy a maszk nem hordása miatti bírságtól félünk-e, a veszteség valahol visszafog térni eltérő úton-módon. A belsőnk rezgései visszahatnak ránk. A félelem miatt, a túlságosan is az anyagi javak, birtokok féltése folytán a félteni valót elveszítjük, ugyanis a fejlődés szempontjából a birtoklás, illetve az efféle erős ragaszkodás nem megengedett, mi több oly alacsony rezgésű energia, hogy ha nem mi magunkat, akkor a sors szabadít meg, mint jelzésképpen a tehertől és ráébresztésképpen(segítségképpen) az anyaghoz való helytelen idomulásra rávilágítva megmutatja a helyes, Tao szerinti értékítéletet.
Gondoljuk, hogy a maszkkal kivédhetjük ezt, vagyis van valami módszerünk, van valami ál-törvényes eszközünk, hogy megvédjük magunkat az anyagi veszteségtől? Most már egyenesen nem tűrhető ezen szemlélet. Az emberek szándékosan szembemennek az isteni igazsággal, Jézus nem hiába mondta, hogy „Sok a meghívott, de kevés a kiválasztott", az látszik most már, hogy az emberek nem az Igazságot akarják megismerni, hanem az anyagot, a birtokukat félteni, a pénzüket, a kényelmüket óvni, de aki „Megakarja nyerni életét elveszíti azt...", itt mindenki megakarja nyerni az anyaggal a jólétét, de közben elfogják veszíteni azt, hiszen a megalázkodás, a behódolás egy olyan szellemtelen és alattomos rendszernek, amelyről sokan tudják, hogy nem helyénvalóan működik, az anyaghoz való ragaszkodás eredményeképpen az isteni öntudat teljes pusztulása következik be, az ember saját létét gyilkolja meg, ezzel a meghunyászkodó viszonyulással saját öntudatához.
Aki maszkot tesz félelemből, a munkahely elvesztése végett vagy azért, mert utcára kerül, pontosan az nem érti és tartja be a Törvényeket. Ő nem ismeri és tiszteli a Törvényeket. Elég ellentmondásos kijelentés, nem? Ahogy Hamvas Béla mondja „a szellem logikája, nyelve paradox", ami az anyagban törvényesnek tűnik az a szellemben nem az. Tehát maszkot tenni az az igazi törvénytelenség és bűn. Minek kell ennyire az anyagot félteni, amikor az ember úgyis itt hagyja? Az anyag tükröz, ezenfelül alapvető szükségleteinket biztosítja, a karma oldás helye van itt, ugyanakkor más jelentősége nincs, nem a kényelmet szolgálja, az élvezkedést, nem az anyagi, hamis-jólétet, hanem a szellemben lejátszódó folyamatoknak a színtere és tükör mivolta. Az anyag erre van, semmi egyébre, az emberek helytelenül gondolkodnak és rendeltetésellenesen cselekednek az anyagban, evégett kuporgatnak és toporzékolnak és aggódnak és feszengenek, és amikor azt mondják nekik, milyen módon elveszik a munkahelyüket, a pénzüket, a meleg vizüket, a kocsijukat, a kényelmüket, a jólétüket, ahogyan ők mondják, akkor következik ebből kifolyólag, miképp felteszik a maszkot tüstént, méghozzá kapkodva, gondolkodás nélkül, rettegve és megalázkodva, legalábbis legtöbben ily módon járnak el, mindemellett gondolják magukban a szűk látókörű, anyagi felfogással, hogy a maszkkal megelőzhetem, kijátszhatom a sorsomat és védekezhetek a karmám ellen, hogy megóvhatom az pénzemet, a birtokomat. Tévképzetek, mikor az ember ilyennel nyugtatja magát, a züllöttség ezen fokán a(z) (ön)hazugságba egyre mélyebbre süllyed a szellem és a zavarodottságban azt sem tudja hová lett az öntudata és az ébersége.
A sorsot nem lehet átverni, az egyetemes törvényeket nem lehet kijátszani, amiért az ember azt gondolja, hogy hazugsággal(maszkkal, oltással) majd megtéveszti és elbújik a sors elől. Eközben a saját hazugságai révén elhomályosítja tisztánlátását, majd egy befolyásolható lénnyé fajul, ahol a csordában, megtört gerinccel mekeghet a többi kecskével együtt.
5.
A jogtalanul szerzett előnnyel és az érdekből való megalkuvással, igazságtalanul támogatom a kiközösítését azoknak, akik nem hajlandóak a helytelen törvényeket betartani. Igazán méltó emberi viselkedés egymással szemben, nemes embertársi viszony. Ez a tömegember, a megfélemlített és ténylegesen lekorlátozott, szűk látókörű, érzelem-, értelemmentes tömegszellem, amely oly mértékben van a félelem hatása alatt, hogy gyilkolni képes és eltüntetni másokat, csakhogy ő túlélje, érvényesüljön, legyen elfogadott és elismert állampolgár. Hazudik, megalkuszik, bólogat és meghunyászkodik, hogy tisztességesnek, gerincesnek és megbecsültnek tűnjön, miközben a legtisztábban látszik, amikor távlatból tekintünk az egész eseményre, hogy éppen ez a tisztességtelenség, a becstelenség, a korrupció, a félelem, a gerinctelenség és az igazi törvényeket nem tisztelő viselkedés.
Minden a félelemkeltéssel, a hamis lelkiismeret ébresztéssel indult. A megfélemlítéstől, hogy ettől a vírustól meghalhat bárki. Mindenki félti életét és az összes fentebb felsorolt dolognak egyetlen oka van: a hitetlenség, ezért a vallásosok és a tudomány hívői is megbuktak most. Egyébiránt a Szaturnusz az az őserő, amely leleplezi, ha valami téves és rosszul működik. A vallásosok is félnek és maszkot hordanak, mert hitük nagyon messze van az igazságtól. Nem működik sem a vallás sem a tudomány, meghasonlottak. Hogyan lehet így továbbra is tükörbe nézni? Magától értetődően úgy, hogy meggyőzik magukat és kifogást keresnek. A Szaturnusz a tanító, de mit tanultunk ebből? Hogy hogyan kell csalni, hazudni és jogtalan előnyt kovácsolni, mint a kommunizmusban. Csalni és hazudni tanulunk, ahelyett, hogy vállalnánk a válságot, a jelen helyzet korlátait és fejlődnénk, a legpontosabban, magunkba néznénk és vállalnánk a felelősséget. A tanulságot kizárólag az éberséggel és a teljes őszinteséggel lehet leszűrni és magunkévá tenni, ez most és mindörökké így van. A félelemkeltéssel lehet a legjobban uralni az embereket, ez nem egy új módszer, ezt mindig is tudtuk, s mivel az ember hitetlen és az anyagba van belebújva, ahonnan nem igazán tekint ki, így könnyű irányítani őt. Ez vall a gyengeségre, nincs összetartás, ezért van félelem. Elhitetik, hogy, aki másképpen gondolkozik, vagyis helyesen gondolkozik az egyedül van.
Tegyük fel, hogyha az ország hetven százaléka kiállna és azt mondaná, hogy nem teszik fel a maszkot, akkor mindenkit megbüntetnének és kirúgnának? Mert akkor megbénulna minden, ekkor mindegy lenne, hogy milyen törvényeket hoznak vagy mit szónokolnának fennhéjázóan és a látszat- felelősségteljes beszédükben miket hordanának összevissza, az lenne, amit a hetven százalék akarna. Ami ebből a cáfolhatatlan tanulság, hogy az emberek nem bíznak magukban, hogy az életüket ők alakítsák, mások kezébe helyezik a döntést és bólogatnak rá, közben lázadoznak és forrongnak, viszont nem mozdulnak eleget, így hát lehet panaszkodni, sajnálkozni, szidni másokat meg háborogni. Amennyiben tennének ellene, hiszen megvan rá a joguk, a hatalmuk, a szabad akaratuk, akkor megszűnne az önsajnálat és a hibáztatás kifele. De könnyebb sóhajtozni, szitkozódni és csoportosan panaszkodni, valamint maszlag beszélgetésekben részt venni. Ennélfogva könnyebb megalkudni és szemellenzővel, szájellenzővel járni, mert a rendeletetést követni munka, döntéseket hozni, harcolni kemény feladat, ám másokat megbízni, hogy irányítsanak és helyettünk vállalják a felelősséget könnyebb és kényelmesebb.
Számomra a szomorúbb valóság, miként a szellemben tájékozott embereknek sincs annyi hitük és ősbizalmuk, hogy nemet mondjanak és kiálljanak az igazságért, különösen azok, akik fennen hirdetik, miszerint az igazságért harcolni kell, az elnyomás és a megalkuvás ellen fel kell venni a harcot. Ők is megalkusznak meg hitelüket vesztik, az elveiket eldobják, méghozzá a szellemiségükkel összeférhetetlen dolgokat tesznek, ilyen módon megerőszakolják magukat. Biztosan van lelkiismeret furdalásuk vagy lenne, jóllehet ezt kimagyarázzák, elnyomják vagy eltitkolják maguk előtt is, hogy ne nyomja őket. Ez azért lehangoló, mivel pont ezeknek az embereknek a jellemük és életvitelük kéne emelje az emberiség rezgés szintjét, elől kéne járjanak példájukkal és tanításukkal, erre az történik, hogy a megpróbáltatás időszakában, valamint, amikor meg kéne alapozni, tudatosítani kéne az szellemi igazságokat, az egyetemes törvények irányába kellene alakítani az életet, ők, a szellemiséget értő emberek elfordulnak és szemet hunynak. Ez azt igazolja, hogy csak elmélet gyártások és szószátyárok vannak és oly kevesen élik meg a hitüket, az elveiket. Békeidőben könnyű szónokolni a békéről és a hitről, de a megpróbáltatások idején a szónokok hallgatnak vagy önigazoló és megmagyarázó megalázkodásukról beszélnek. A hallgatás talán helyesebb lenne, ha már helyes önértékelésről és önismeretről beszélünk. A tisztán látó emberek is behódoltak, feladták az igazságokon alapuló elveiket és beolvadtak jószerivel a tömegbe, a csordába, ahol hallgatni kell, másképpen bajba kerülsz. Ahol úgy kell mekegni, mint a többi és a bólogatás szentség és üdvözülés. A tisztán látó emberek kettétörték gerincüket és maszkot tettek, hogy ekképpen tisztelegjenek és hagyják jóvá a korrupciót, a gyávaságot, a jellemtelenséget. A tömeg ünnepélyesen fogadja őket is, sikerült megtörni, beolvasztani a tisztán látókat, ezt akarták, ezt elérték és nem tudom, hogy akik a szellemet értik, hogyan képesek ilyesmiben *részt vállalni, ez a teljes meghasonlottság, az emberi válság legmélyebb pontja kezd kifejeződni.
6.
A megalkuvás korrupció? Igen. A szellem megalázása a megalkuvás? Igen. Aki a szellemiséget érti és az egyetemes törvények szerint él annak félelme a kicsinyes dolgoktól alaptalanok kéne legyenek. Aki a végső igazság útjára lép, annak az anyagi félelmei nevetséges semmiségek. Aki félti munkahelyét, állását, életét, fél, hogy az utcára kerül vagy bebörtönözik és kudarcot vall az nem az egyetemes törvények szerint él. Nevetséges viselkedés és elszomorító, hogy a szellemi emberek megadták magukat a rendszernek.
Ugyancsak nevetséges az a tény, hogy akik szellemi embernek vallják magukat hogyan miért alkusznak meg, miként adják fel öntudatukat. Leginkább a munkahely féltését látom vagy egyszerűen nem akarnak büntetést fizetni. Ezek egytől egyig anyagi félelmek, az anyagba való be rekedtséget mutatják. Vagy nem számít az, hogy a maszkot felrakja s közben ezzel a nem szellemi viselkedést támogatja, esetleg túl laza vagy inkább jobban mondva közömbös, ahelyett, hogy kiállna az igazságért és felelősségteljesen állna a létezéshez. A lazaság szellemi kell legyen, másképpen korrupt, a lazaság(bolondkodás) csakis akkor helyes, midőn félelem nélküli és felelősségteljes. Amíg nem eszerint van, közömbösséget, önzőséget, megalkuvást és felelőtlenséget jelent. Pontosan az egyetemes törvényeknek, igazságoknak ellentmondó magatartás ez, pontosan a törvény be nem tartása ez, és a lazaság(=közömbösség) itt nem a merevség ellentéte, hanem a nem következetes, törvénytelen gondolkodás következménye. Ez a negatív Szaturnusz-i szellem, tudni a Törvényeket és azokat nem betartani, avagy csupán részlegesen betartani, saját lelkiismeretünk megnyugtatásképpen. A negatív Szaturnusz-i szellem a felelősség helytelen értelmezése, illetve az ebből fakadó hamis felelősségképzet áramoltatása. Az anyagi törvényhozásban is szakadatlanul ezt láthatjuk. A következetesség, mint Szaturnusz-i elv, mint a nevelés és példamutatás elve, egyúttal a tartást, az öntudat magasabb fokát, a szellemi törvényekkel való azonosulást, a törvényes életrendezést testesíti meg. Egyik leginkább szembetűnőbb hiányosság, hogy az ember nem következetes önmagához - jelen esetben - a szellemiséget értő és valló emberek, illetve, akik anyagi szinten is elvetik a maszkot és az oltást, azok sehol sincsenek, mikor a gyakorlati megmérettetésben részt kéne vállalni. Felelősséget hárítanak és a kifogások, tévképzetek töménytelen áradatával érvelnek az éberséget követni akaró felettes-énünk ellen. A következetesség valójában az elmélet gyakorlatbeli megerősítése, az ősbizalom gyakorlása, valamint elmélyítése. A következetlenség pedig a szántszándékkal elkövetett erőszak a szellemmel-, továbbá a saját öntudattal szemben is.
7.
Az ember neki áll és megmagyarázza, kibúvót keres erőszakos bűneire s ezzel egyetemlegesen elzárja magát legtöbbször attól, hogy a tettei mocskából kilásson, hogy meghallja, meglássa az igazságot. Ez visszatérő jelenség, miképpen valaki megmagyaráz magának valamit, akkor egyidejűleg elzár más lehetőségeket, ezzel együtt az igazságot sem akarja látni. A magának bemagyarázott elmélethez ragaszkodik, amennyiben valami mást hall elutasítja, kiforgatja, esetleg egyszerűen elveti vagy fellázad ellene, hogy az igazság nehogy kiderüljön, ugyanis az fájdalmas, ennélfogva az ember a megerőltető és a kemény munkát nem szereti, a kényelme inkább a lelkiismerete elnyomására vezeti rá. Ha az igazsággal szembesülne, pontosabban, hogyha hagyná magát szembesülni, akkor kötelezve lenne arra, miszerint semmi zokszó, kimagyarázás, hazugság nélkül a karma oldásnak éljen, kötelezve lenne a fejlődésre, a munkára, a megváltásra. Azonban pillanatnyilag a valóság állása módfelett egyértelmű, inkább a megalkuvást, a kényelemet, az élvezkedést válasszák és nem engedik bele magukat a be(meg)ismerésbe, a tisztánlátásba, a változásba és nem engedik meg maguknak a következetességet, hanem a túlontúl és szellemtelen lazaságnak(közömbösségnek) élnek, a gyávaságnak, a korrupciónak, az öntudatvesztés útjának adják oda magukat. A személyi és öncélú, értelmetlen haladásnak mondott kifogás miatt felteszik a maszkot, mert azt hiszik nekik meg van engedve az egyéni, anyagba burkolózott és anyagba látó, értéktelen előrejutásuk miatt a megalkuvás és a megvesztegetettség, az igazság figyelmen kívül hagyása. A züllöttség erre a fokra jutott, amikor azt hiszi az ember, hogy van kivételezés, amikor az igazságtalanságot, a gerinctelenséget ellehet nézni.
A hitetlenség legsötétebb pontja: nincs vallás, nincs tudomány, nincs semmi, minden álca, senki sem tudja hol van pontosan, zűrzavar uralkodik. „Ismerjétek meg az Igazságot és az fel fog szabadítani benneteket." De úgy látom senki nem kíváncsi erre az igazságra, nem hisznek benne, kételkednek, az élvezkedés és a kizsákmányolás, az erőszak, a vagyon, az egész anyagi világ fontosabb lett, mint az Igazság, ennek okán tűnt el a hit. Ha elhinné az emberiség, hogy az igazság megismerése, annak követése és az melletti kiállás valóban felszabadít és a kinyilatkoztatott hagyományoknak (Tao, asztrológia) az a szerepe, hogy az embert vezesse a létben, akkor nem tartana itt a társadalom, akkor a felszabadulás útján lenne. Egyelőre ezzel ellentétes úton halad.
Nem nélkülözhető azon része ennek a nagy méretű természetrombolás és természetszennyezést előidéző folyamatnak a megemlítése, amellyel a koronavírus által a természetben mérhetetlen károkat okoznak. Az embert ez nem érdekli, ő jobban félti a pénzét, a kicsi és semmirekellő életét, az anyagban felhalmozott vagyonát. A rengeteg fertőtlenítés az élőlényekre, a rovarokra óriási pusztítást tesz. Az emberre is értelemszerűen. A rengeteg maszk nemsokára minden tengerben, erdőben megtalálható lesz. A koronavírus elsődleges és legsúlyosabb következménye nem az elenyésző számban a helytelen életet élő és a karmájuk következtében meghalt ember vagy a gazdaság, a vendéglátóipar és turizmus hátrányai, hanem a súlyos környezet rombolás, ez megmutatja az ember önző és félelemmel teli, érdektelen és felelőtlen magatartását a természettel szemben. Hűen jelképezi az ember tiszteletét önmaga irányába. Pedig mi egyek vagyunk az összes élőlénnyel, nem önös célért élünk itten, nem az emberért él a természet és nem csak az emberért vannak az egyetemes törvények, minden az egész részeként egy hatalmas rendnek és körforgásnak van alárendelve, ahol az ember nem egy magasabb rendű lény, holott azt képzeli, mert az értelmével felemeli magát, de itten hadd mondjam el, senki sem értékesebb egy darab kőnél, egy patkánynál vagy szúnyognál, minden egyért van, minden a körforgás és a létezés miatt él, hogy beteljesítse a rendeltetését, hogy az élet fennmaradjon és működhessen, evégett a hatalmas csodálat miatt vagyunk itt. Össze kéne dolgozzunk az egész létünkért, ám nem csupán az emberi létért, hanem az Egy -, Teljes létért.
8.
Álláspontom szerint ez egy meglehetősen pozitív idő. Felszínre jöttek a dolgok és az igazság világosabban látszik, mint valaha. Látszik, hogy a tudomány megbukott, hiszen most sem volt képes megérteni, hogy nem csak az anyag van és sem a maszk, sem az oltás nem véd meg semmi olyantól, ami a szellemben végbe kell menjen. A tudomány azt képzeli, hogy tudása biztos és megingathatatlan tételeken és elméleteken nyugszik, tetejébe, amit kijelent az valós, közben kifejezhetetlenül nagyobb erők mozgatják a világunkat, melyet le sem tudnának képletileg írni sem számrendszerekben. A vallás megbukott, mivel feltették a maszkot, ezzel a hitetlenségükről és gyengeségükről adtak tanúbizonyságot. És megannyi szellemi tanító is megbukott, amikor beálltak félelemből és meghunyászkodásból a tömegbe bólogatni és fülüket-farkukat behúzva, legjobb esetekben hallgatni. A természetgyógyászok, a közgazdászok, a politikusok, a filozófusok és mindenki megbukott, a barátokkal, az ismerősökkel egy tömeget alkotnak immáron és kevesen vannak, akik bátorságukkal és példamutatásukkal még a szellemiséget fenntartják és az összemberiségnek a rezgés szintjét tartják, hogy ne hulljon szét az egész. Egyetlen emberi hozzáállás létezik, ami ez az egész zavarodottságot végignevetve, játékon kívül szemléli és nem áll be a széthullás és kárhozásba menők sorába, ő a Bolond. De a Bolond nem lázadozik, alázatos, nem vesz részt ebben a hatalmas perpatvarban, inkább csak csendesen el van a tömegen kívül. Jól látja, hogy ezen eseményeknek oka van, jóllehet ő is benne van a világ eseményeiben, viszont nem vesz részt a tömegnek a félelmeiben, sem a megalkuvásokban sem a nagyravágyásaiban. Egyedül ő van a jelenben, nem toporzékol és nem fél a hatalomtól, így csakis egyedül ő érti és látja valójában az okozatát a történéseknek, ő engedi meg magának a tudatosságot, mert nem fél semmitől, ő tudja kizárólag, hogy ekképpen tud hatalmasabb lenni a karmájánál.
A Jupiter és a Szaturnusz kisvártatva átlépnek a Vízöntőbe. Eme két sorsbolygó, amelyek a lét rendjét és egyensúlyát tartják fenn, egy más fajta hatással lesznek az világ alakulására. A Vízöntő-i minőség csakis azoknak hoz megújulást és szellemi beteljesülést, akik a a Bak-i időszakban képesek voltak felismerni a határaikat és korlátaikat, a nehézségeiket, akik befele néztek és igyekeztek alázatosak lenni a történésekhez, illetve megértették ennek az időminőségnek az értelmét és elvégezték a szükséges megállapításokat.
A változás egyéni szinten kell elinduljon, a világ összeomlásban van és a szemünk előtt dől össze. A felébredés ideje a küszöbön áll, most el kell szakadni attól a hittől, hogy csak az anyag van. A félelemből, a hamis biztonságból, amit a maszkkal és az oltással akarnak elhitetni velünk, ki kell törni és tudatossággal elhatározni mit is akarunk őszintén. Ha az egyéni változás elindul, akkor az közösségi szinten is megvalósul, többen vagyunk, de elakarják hitetni, hogy mindenki, aki másképpen gondolkozik egyedül van. Ez nem igaz! Ez hazugság! Sokan vannak, akikben a változás elindult, de nincs elég bátorságuk, hiszen az álnok hatalom mindent megtesz, miképp elbizonytalanítsa és meggyengítse a félelem keltéssel, a hamis felelősséggel, illetve az ál-lelkiismeret-furdalás ébresztésével, valamint az egymástól való elszigeteléssel, ezért össze kell fognunk, hogy egy olyan világban éljünk, ahol az isteni rend uralkodik, ahol szabadok lehetünk, amilyennek eleve teremtődtünk. Tudom, aki másként gondolkozik azt elakarják hallgattatni, az ember nem lát ki abból a több ezer éve kialakított szemléletből, alagútból, melyet születésétől kezdve az oktatás, a politika, a meghamisított történelem belé nevelt. A rendszer rabszolgákat nevel, alattvalókat, most annak jött el az ideje, hogy válasszunk, maszkos-beoltott rabszolgák akarunk-e lenni, avagy a boldogságot, az isteni rend szerinti életet válasszuk.
Zárómondatként: „Ne féljetek az üldözéstől", ugyanis, amennyiben összefogunk, akkor nem maradnak üldözőink. Azt kívánom, hogy mindenki tudatosítsa mit szeretne az életével és a világgal. Felelősek vagyunk a létezésért, ám elbutítva és irányítottan nem tudjuk beteljesíteni az Életművünket, ennek okán a legderűsebben azt remélem, miképpen az ébredők közös láncot fognak létrehozni, amely körbefogja majd az egész világot és amelyben emberek lehetünk, az Anyatermészettől kapott Földön, szabadon élve és nem egy nyájba terelve beoltottan a Nagy Renddel szembemenő kormány-hatalmakat vakon szolgálva.
2020. november-december