Szepo

Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (1.rész)

Feltöltötte: Váncsa Zalán   ·   4 hónapja   ·   550   ·   Ez meg az

1.A szellemtelen tömegtársadalomban születtünk és élünk most is, sőt ez a felfogás vesz/vett körül, ahol sokan téves képet kaptunk a szépségről, a jóságról, az igaz értékekről, a boldogságról, ezzel együtt a szellem világról is. Ebben és más írásaimban is pusztán azt a kinyilatkoztatást továbbítom, és van szándékomban közvetíteni, amelyet a régi korok beavatás rendszerei is tettek (asztrológia, kabbala, alkímia), az emberiség nagy hagyományaiban is benne foglaltattak még akkoron.

Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (1.rész)

Úgy vélem, hogy amiket papírra vetek, azok nem egy önkényes gondolatvezetés szüleményei, hanem tények, amelyek véleménytől, nézőponttól, kultúrától, elképzeléstől függetlenül mindenhol ugyanúgy működnek.
A szellem törvényei mindenütt ugyanazok, mindenkire egyformán hatnak, illetve ezek alól senki sem kivétel. Tények ezen dolgok, ámbár nem kötelező követni a szellemi utakat, ennélfogva bárki megkísérelheti, miképpen ezen törvények elől elbújik, (látszólag) kimagyarázza szokásait, cselekedeteit, hazudhat bármily módon önmagának, hogy miért iszik, dohányzik, kávézik, sminkeli magát, miért festi a haját, a körmét, és így tovább.
Vagyis a kifogások és az öncélú magyarázkodásnak a mércéje határtalan. Ugyanakkor véleményt is formálhat, miszerint ő csak a mérték elvét, a középutat követi és ez belefér az életbe, valamint szélsőségesnek tartja azokat az embereket, akik Törvényesen élnek. Az én álláspontom az, hogy lehet a kifogás gyárban dolgozni, mindent megmagyarázni, önigazolást keresni tetteinkre, elbújni a valóság elől, a mérték elvét követni, miközben önvállveregetve és megtévesztve ezzel folyton-folyvást magamat; hogy én nem vagyok szélsőséges, és ezt hirdetni önfeledten, csakhogy a szellem törvényei: valóságok, tények, amelyek nem szűnnek meg attól, hogy én kiszeretném kerülni őket, avagy nem veszek róluk tudomást. Nem az én akaratom, tetszésem alapján működnek.Természetesen bárhogyan lehet élni, de amikor egy másik létsíkra kéne lépni, akkor majd a következmények egyetemes törvénye nevében eldől, hogy ki az, aki elkárhozik és ki az, aki visszatérhet a Nagy Egységbe.
2.
A sminkelés egyértelműen egy olyasfajta önámítás és olyan jellegű hazugság, amely a kívülről érkező tömegszellem által belénk nevelt és a média által is sugallott késztetés és tévképzet, mely kétséget ébreszt szántszándékkal bennünk, hogy talán nem is vagyunk szépek, értékesek, elfogadhatóak. Vagy hogyan tehetnéd (hamisan) magadat szebbé, boldogabbá. Valamint szeretném itt hangsúlyozni, hogy a velünk született, illetve a hozott karmikus meghatározódásaink mellett a tömeg, a külvilág, vagyis az elfajzott társadalmi elvárások alapján kapunk egy sokszor helytelen önértékelési, illetve ebből aztán eredeztetően, egy rendeltetés ellenes karmikus jelleget. Esetleg, akiben elenyészőbb is a hajlam az efféle önámításra, az a minden irányból érkező és sulykoló üzenetek ráhatására, amit elültetnek a reklámokkal is a tudat alattinkba, azon személyekben is elindítanak egy fajta zavart az önképükkel kapcsolatban. Ez is ékes bizonyítéka, hogy a szellemre nem igényt tartó társadalomnak, milyen módú szándéka van visszatartani és készakarva lehúzni a rendeltetésüket követni kívánó embereket.

Az emberek már úgy nőnek fel, milyen módon ezt a hamis képet látják, amely a televízióból, a média minden irányából, a környezetünkben élő társainktól érkezik. Amennyiben nem is jelentik ki, sugallják kimondottan a szemedbe, de mindössze utalással megjegyzik, hogy „szép vagy", DE ezzel a szempillaspirállal, rúzzsal, alapozóval, és így tovább, jobban néznél ki. Ezen korcs nemzedékű társadalmakban, még akinek nem karmikusan van meg igazán az önértékelési problémára való hajlam, még az is beleesik ezen csapdába, ahogy fentebb írtam.

Az igényességet hangoztatják: „adj magadra", „ne légy igénytelen", és azt akarják sugallni, hogy aki nem keni magát, az nem törődik magával. Holott netán ért és lát valamit a szellemiségből, amit a többi nem, s amikor a színen megjelenik ott jönnek a vérebek és megugatják őt. Az igényesség kérdéskörét nézve a ferde nézőpont az, amilyen módon ebből megközelítvén; hogyha púderezed magad, alapozót használsz, megfested a hajad, mert szürkül, kifested a körmöd, mert az jobban talál a ruhádhoz, avagy szempillaspirált használsz, mert történetesen tegyük fel a szempilláid rövidek és alig láthatóak és ekképpen kiemeli a szemeidet. Nos, akkor ezt nevezik igényesnek, hogy is mondják - ad magára, ez az igényesség?! Nem, felettébb nagy tévedés! Szerfelett nevetséges, ugyanakkor szánalmas ezen, a társadalom által elfogadott szemlélet: hogy ez az igényesség. Hogy valaki ad magára, az a mai világban úgy hangzik, mintha valami nagy erényről lenne szó, a jómódúság, kifinomultság rangjához közel állóval azonosítsuk, mint akire fel kéne nézni. Nevetséges! Egyszerűen, ami nem a Teljes Létbe(Tao) vezet vissza, ami nem ennek az Útja szerint levő, egyszóval nem rendeltetésszerű az nem is igényesség, hanem önbecsapás és kábítás, mindemellett a természet által megalkotott ős-képpel, vagyis az egyetemes törvényekkel ellentétes.

Az igazi igényesség az a belsőm művelése, valamint egy felsőbb látásmód szerinti hozzáállás, idomulás, amikor igényt formálok a szellemre, amikor igényem van a sorsfeladataim szerint fejlődni, amikor igényem van arra, hogy a nagy egységgel egyesüljek, keresztény szempontból igényt tartok a Megváltásomra. Ez az igazi igényesség, de amikor ennek az ellenkezője fele tartok és elvakítom magam az öncélú káprázatokkal az nem igényesség, és ne mondja senki, hogy az olyan ember ad magára! A valódi igényesség felelősségteljes, mert felelős vagyok önmagam meghaladásáért. Ez a felelősség magammal szemben, hogy az életemet a rendeltetés irányába alakítom, és a karmáim feloldása útján haladok. Nem engedek a vágyaknak! Az igénytelenség, ami a vágyak szerinti élet, magyarán a felelőtlen életvezetés, mivel felelőtlenül és meggondolatlanul kábítom magam és többet akarok magamról, magamból mutatni, túlakarom szárnyalni a természet által meghatározott képességeimet és tulajdonságaimat, a külsőmet is beleértve. Következtetésképpen szeretném elmondani, hogy mielőtt egy fellengős mondást, ami igencsak hangzatos tovább mondunk, kijelentünk, legyen annyi igényünk magunkkal szemben, milyen módon megvizsgáljuk azt és nem terjesztünk hazug és nem rendeltetésszerű divat-szövegeket, szokásokat, amelyek nem szolgálnak sem engem sem az embertársaimat. A helytelen látást szorgalmazzák mindinkább. Amit a tömegember nagyra tart, vagyis: „ad magára", „igényes", az aztán a valódi és hatalmas igénytelenség! A tömegszellem szakadatlan az ellenkezőjét állítja, ami a szellemben helyes és igaz!

3.
A divat az a fogalom, szokásrendszer, amelyet az emberek követnek, hogy megfeleljenek valamilyen mesterkélt, hamis társadalmi egységnek, eszmének, társaságnak, és így tovább. Egyéni is lehet értelemszerűen. A divatot is a tömeg alkotja és vezeti, hiszen ezzel egybe tudja tartani az embereket. Ami kimegy divatból nehezebben található meg az üzletekben már. Ami kimegy divatból azt rossz értelemben ósdinak, elmaradottnak nevezik. A smink az divat, a hajfestés az divat, a körömlakk az divat, az ékszer az divat, az emberek nem is tulajdonítsák rendellenességnek ezeket. Ami divat azt elfogadják, mintha az természetes lenne. A hajfestés és sminkelés szokássá váltak, beleivódtak a társadalmi rendszerbe, mintha hétköznapi, természetes dolgok lennének és nem is foglalkozunk annyira velük. Része lett már nem pusztán az ünnepi rendezvényeknek, a jómódúságnak, a kiváltságosoknak, hanem a hétköznapoknak, bárkinek elérhető, megengedett „kábítószer". Megint az történik, hogy nem gondolkozunk és úgy fogadunk el dolgokat, miszerint felruházzuk őket a szokás, divat, hagyomány fogalmával, evégett aztán azt hisszük, miképp nincs baj velük, rendben vannak, de mélyebb elmélyülést nem végzünk egy olyan dologgal kapcsolatban, amely merőben szembetűnő és mindennapos. A smink és hajfestés egy önértékelési válságot eredményez a társadalomban, egy újabb olyan dolog, ami távolabb terel a szellemtől. Egy újabb dolog, amivel nem kívánunk foglalkozni, egy olyan dolog, amit elfogadunk.

A férfiakat a Mars, illetve a Szaturnusz őserők határozzák meg a leginkább, míg a nőket a Vénusz és a Hold. A férfi a Yang princípiumhoz tartozik ezúton, a nő pedig a Yinhez. A nőnek, amely minden korban a szépség örökkön örökké fennálló megtestesítője volt, most megfordítottá lett ős-mintája. A természetesség, a szépség, (túlfokozás nélkül) a finomság, a gondoskodás mostan egy természetellenes irányt vettek fel. Az önértékelési válság egy negatív Jupiter-i folyamatnak az eredménye. Ehhez köthető, melyet a feminizmus, mint egy elnyomó-uszító eszme felerősít, amelynek álarca mögött egy olyasfajta világeszme húzódik meg, ami a teljes férfiasságot, a férfi elvűséget (Szaturnusz és Mars) elkívánja törölni, és a világot úgy akarja berendezni, ahol a nők töltik be mind a két szerepet. Valójában nem egy béke törekvésről van szó, hanem egy Mars jellegű mozgalomról, amelyben az elnyomás játssza a kulcsszerepet. A nők ehhez kénytelen-kelletlen a férfi elvű energiákat kell, hogy felhasználják, hiszen az elnyomás és ezen hadjárat igenis Marsi erő. Ilyen módon távolodnak el a nők az otthontól, az anyaságtól, a család összetartói szereptől, a gondoskodástól, magától a nőiességtől, (Vénusz és Hold) hiszen ahelyett, hogy a teremtésük szerinti rendeltetésüket végeznék, éppen a női mivoltuk ellen lázonganak, tiltakoznak, vagyis a harcmezőkön vannak szó szerint, a férfiasság ellen. Nem a Szeretetet (Yin) áramoltatják, hanem a Fény és az Igazság (Yang) ellen küzdenek nagy állhatatossággal. Egyeduralmi törekvéseik pedig megbontsák az egyensúlyt.

Nem szeretném, ha félreértés merülne fel a teljes megértésben, ugyanis ahogyan a Yin tartalmaz Yangot, ugyanolyan szinten a Yangban is megtalálható a Yin, és minden egyes ember ezen két teremtő őselvnek tartalmazza az egyvelegét. A férfiakban is van, aki sminkeli magát, festi a haját, túlontúl kiöltözik, már-már kirívóan, tetejében az illatszerek töménytelen tárával is elhalmozza magát. Ez nyilvánvalóan nem egy új irányzat, az indiánoknál is megtalálható volt, de a keleti hagyományokban a mai napig a férfiak is rendszeresen festik a hajukat.

4.
Nem hiába van, hogy több választék áll rendelkezésünkre női ruhákból, női ékszerekből, női illatszerekből, színesebbek, mintásabbak, megszámlálhatatlan lehetőség van számukra, amivel az önkáprázat csapdájába kerüljenek és ott tengődjenek, ráadásul újabbnál újabb termékek kerülnek minduntalan a piacra, mert a fogyasztói társadalomban az a lényeg, hogy hamar megunj valamit, aztán dobd el és vegyél újat. A pazarlás. Az érték addig érték ma, amíg új és egyedi, ezt követően, mikor már unalmasnak kiáltják ki, akkor jön valami más, amire lecserélhetem az előzőt, a divat változik és a divat határozza meg az értékeket, a divatot pedig a tömeg, ennek okán az értékek is a tömeg értékeit képviselik, amelyeknek a Nagy Törvények szerinti értékekhez semmi köze. Az érték fogalma átalakul, eltorzult, önkényes értékek léptek elő, amelyek egyre arra buzdítanak, hogy az árnyék-éned szerint élj. Az érték és az erkölcs hanyatlásnak indult, a tömeg embere háborút indított az erkölcs és a szellemi értékek ellen, ez lett a Divat! A divat pedig meghatározza a tömeg mintájára a szépséget, emberi értékeket, viselkedést, törvényeket. Ez kifejezetten szomorú és eme körmönfont háború a szellemi ember ellen indult és a mai napig tart.

Miért ekkora csapda és karmikus bolyongás a sminkelés, hajfestés és a társaik? A tévképzetekben élő társadalomban fel sem tűnik, miképp ez baj lenne. Pedig hallatlan nagy önámítás, s az ember önhazugsága foglyává teszi. Az ember egy olyan képet alkot, olyanná teszi magát, mely nem valódi, ebben kezd hinni és oly mértékben azonosul ezzel az álarcával, milyenként ebben kezdi jól érezni magát. És miért is érzi ebben jól magát? Mert nem kell szembenézni saját önvalójával. Nem kell felvállalja magát önmaga és mások előtt. Gyakorlatilag a valódi arcát! Jobb álcában járni a világot, nem?! Kényelmesebb! S ezt tartják nőiesnek, ezt tartják igényességnek? A hazugságot?

Igen, ez a tömegtársadalma, azon embereké, akik rendületlenül állítják, hogy ők elégedettek és boldogok. Hogy így, ahogy vannak jól érzik magukat. Elfogadnak mindent, és mekkora felelőtlenség ez, az elfogadás mára már erény lett, mintha ez valami nemes tett lenne és valami szellemi magasság lenne, holott a meggondolatlanság és felületesség mintapéldája ez. A mindent elfogadok eszme, más néven nevezvén, nem foglalkozok vele. Elfogadom, ha valaki ilyen, elfogadom, ha valaki kábítsa magát, elfogadom, ha ilyen emberek vesznek körül, de nem fogadom el, ha valaki lop, de akkor miért fogadom el, amikor valaki a szellemi értékeket gyilkolja?! Az elfogadás az azzal egyenértékű, miszerint én semmi tudomást sem akarok venni arról, hogy mi zajlik körülöttem vagy bennem. Elfogadom magamat amilyen vagyok, mert így neveltek, ezt hallottam, ezt tapasztaltam, ezt látom? Sajnálatos módon ez kifogás és szándékos tudatlanság. Buddha szerint a tudatlanság az egyik legveszélyesebb dolog. Mivel valójában ez az, hogy nem akarom, tiltakozom az ellen, hogy megismerjek valamit, hogy szembenézzek a valósággal. Ha elfogadok valamit, anélkül, miképp megvizsgálnám, merthogy elfogadni lehet, csak nem akármit, (Jupiter nélkül megalkuvás, hamis szeretet és korrupció is lehet) akkor megnyugtatom a lelkiismeretemet, pontosabban eltompítom, nehogy netán zavarjon, piszkáljon és rákényszerítsen, hogy vállaljam a karmikus feladataimat. Mert, ami zavar az nyugtalanít, arra rá vagyok kötelezve, hogy foglalkozzak vele, ennek ellenére, amennyiben helyeslem a sminkelést, az önámítást ezen módját (is), a korcs és hazug, énközpontú, megalkuvó gondolkodást és életvezetést, abban az esetben elfogadom, hogy én így szép vagyok - miképpen festem a hajamat, körmömet, szememet. Ha elfogadom, hogy az emberek a szellem törvényei, az egyetemes törvények ellen hozzanak létre erőszakos mozgalmakat, politikai rendszereket, akkor én is közéjük való vagyok, bűnrészes vagyok a szellem lealjasításában és lebecsmérlésében, és nem vagyok különb náluk, ilyen esetben a tömeg szerint gondolkozom, hogyha nem állok ki az igazságért olyan esetekben, amikor annak létszükséglete lenne, akkor nem is vagyok különb a csőcseléknél. Ez a felelőtlenség és a gyávaság, ha meghátrálok és meghunyászkodom. Az elfogadás eszméje a legveszélyesebb a szellemre, ugyanis megismerés ellenes, tapasztalás ellenes, fejlődés ellenes, így a mindent megengedni világszemlélet helyet ad az igazságtalan mozgalmaknak, valamint a hamis, a megalkuvó, a megvesztegethető politikai rendszereknek is.

Ez a tömegtársadalma, ez amiben a mai világunk tengődik és végül elpusztul, mert ilyen szellemtelen, elanyagiasodott, igazságtalan, felelőtlen, öncélú, hazugsággal átitatott, erőszakos, elnyomó elvek szerint működik. Ez a tömeg mindenekelőtt!!! Az emberiség nem a háborúkban, a nagy természeti csapásokban vagy járványokban fog elpusztulni, hanem a hazugságban, amikor már nem tudja a tömérdek maszlag közepette, hogy mi is voltaképpen a valóság. S ezen ponton öncélú önpusztításba fog kezdeni, mert szelleme az örökkön kavargó, sötét zűrzavarba fog beleragadni.

Második rész itt: https://www.szepo.com/cikk/vancsa-zalan-a-sminkelesrol-es-hajfestesrol-az-onertekelesi-zavar-ismerveirol-2resz/

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed?
Kérd a meghívást a Csapatba: csapat.szepo.com

Váncsa Zalán: Ősbizalomhiány és önátverés 2
Váncsa Zalán: Ősbizalomhiány és önátverés 2
A tömegember betartja az állami-, anyagi törvényeket. És nem is gondolkodik miért ne kéne ellentmondjon. Nem tud elmélyülni a tartalmukon és a helyességükön, hiszen ő hozza valójában ezeket a törvényeket, ...

Búcsú a politikától
Búcsú a politikától
Érdekes dolog történt időközben. Valamikor huszonéves koromban nem érdekelt a politika, nem érdekelt a jobb vagy bal oldal, úgy gondoltam, hogy a politika egy olyan játszma, amihez nincs közöm, és igazából ...

Meghívó a karneválba
Meghívó a karneválba
Kedves barátom, ülök otthon a tévé előtt, váltogatom a csatornákat, nézem a híradókat, tájékozódási megfontolásból, és közben eszembe jut, hogy mennyire tájékozott vagyok. Büszkén mondom magamban, ...

HAMVAS BÉLA KARNEVÁLJÁNAK HELYE A VILÁGIRODALOMBAN
HAMVAS BÉLA KARNEVÁLJÁNAK HELYE A VILÁGIRODALOMBAN
ElőadásomI címét máris kérdéssé alakítom át: A Karnevál helye a világirodalomban?Már hogy lehetne helye a világirodalomban egy olyan műnek, amelyet magyarul írtak, egyetlen világnyelvre sem fordítottak ...

„Minden az Egy varázslata” - Az egyetemes hagyomány Hamvas Béla Karneváljában
„Minden az Egy varázslata” - Az egyetemes hagyomány Hamvas Béla Karneváljában
Természetes módon vetődik fel az egyetemes hagyomány jelenléte a Karneválban. Elég arra gondolnunk, hogy Hamvas a regény írásának megkezdése (1948) előtt négy évvel fejezte be az őskori emberiség ...