Szepo

Váncsa Zalán: Boldog merengés

Feltöltötte: Váncsa Zalán   ·   3 hónapja   ·   262   ·   Ez meg az

Nagy gyakorisággal barangolom a vadregényes erdők rengetegét, mélységes tisztelettel fordítom minden felé orcámat, leborulván a természet megfoghatatlan ereje előtt, mely minden egyes élőt és holtat át hat. Körülölel az egyszerűség varázsa, s elmém titkos tekervényeiben szakadatlan egy hang zsibong: itthon vagyok. Az anyatermészet mindenki hazája, de immáron minő maréknyi ember ragaszkodik ennyire ősanyjához.

Váncsa Zalán: Boldog merengés

Fotó: Váncsa Zalán

Megigéz a hajnalpír, mily páratlan érzetet kölcsönöz a megtekintőjének, ujjongó lélekkel figyelem, különböző, nem tudom részenként szemrevételezni, ám éppen ez benne a különleges. Meghitt szemekkel pásztázom, ahogyan a napsugarak át-átküzdik magukat a vastag köd-tejföl szinte áthatolhatatlannak tűnő rétegén, végül ezüstös csillogással érkezik a talajra, amottan egy medvegomba várva-várja életet lehelő melegét, máshol lekornyadt virágok örök hálát adva nyújtózódnak a mindent tápláló erő felé.

Hová lett az emberekből a derű? A csodálkozás készsége, a szemlélődés? Amikor valaki csak leül és egyé válik a tájjal. Az emberek durva viszonnyal érkeznek a természet rejtett tisztásaira: gyűjtögetni, rombolni, kocsikázni, motorozni. De ki jön ámulni, ki jön a teremtésbe egyesülni?

Roppant magányos vagyok, ámbár mikor ide jövök, a tiszta hegyi zúgók közé, a múltat derengő fákhoz, megszűnik szenvedésem s újra eljutok magamhoz. Leülök egy odvas, moha lepte fenyőfa csutakjára, melyet kellőképpen telelyuggatott egy fakopács. Tán a szabadság rejtelmei emitt keresendők, az a módfelett egyszerűség teszi lelkem mennyei üdvé. Vajon miért nem hiszik az emberek, hogy él még az egyszerűség e leheletfinom formája?

Színpompás levelek hullanak alá az alkonyi szellővel, és a hegyekre zord felhők telepednek rá, a nap elszürkül, mi még egyszer, mindnyájan meghajolunk a teremtő előtt, ahogyan még utoljára átszüremlenek a sugarak a vad felhők mögül, aztán pedig örökre elalszik a fény. Az este borong az ágak között, én feltápászkodom a helyemről, kicsit szomorúan, merthogy oly jó módjával ideszoktam már ehhez a korhadt, foszlott csutakhoz. A kabócák, tücskök, a szarvasbőgés az élet jeleit mutatják, hogy legyen tudvalevő, az erdő éjjel-nappal él, nincs megállás, a körforgás örök, és ennek senki nem szabhat gátat.


Nocebo, avagy a modern kor fekete mágiája
Nocebo, avagy a modern kor fekete mágiája
Ebben a cikkben kényelmet megzavaró gondolatok vannak. Olyan gondolatok, amelyek feltételeznek valamit, amit tovább lehet gondolni, elemezni. Aki továbbra is a hatalmon lévők jóhiszeműségében és ártatlanságában ...

Kvantumfizika és a világnézetek harca
Kvantumfizika és a világnézetek harca
Az eddigiekben tisztáztuk, hogy az emberek által észlelt és megélt valóság egy szuperpozíció materializálódása, és ez a megjelenő valóság minden esetben a szemlélő tudatának függvénye. Az, hogy ...

Kvantumfizika és a felelősség
Kvantumfizika és a felelősség
A kvantumfizika tudománya megértést ad a felelősség megélésére is, hisz amikor a Schrödinger dobozát kinyitjuk, hogy megnézzük a macskát, akkor a mi felelősségünk az, hogy a macska él vagy halott. ...

Kvantumfizika és Isten szuperpozíciója
Kvantumfizika és Isten szuperpozíciója
A kvantummechanika a tudománynak egy olyan ága, melyben találkozni látszik a tudományos felfedezés és a hagyomány dimenziója. Az, amit a hagyomány, és több, a hagyomány témájában jártas, és azt ...

A járvány metafizikai megközelítése
A járvány metafizikai megközelítése
Eddig a járvánnyal kapcsolatban inkább társadalmi szempontok alapján írtam, ezekben az írásokban a párbeszéd hiányára és az egyoldalúságra koncentrálva. Ez a társadalmi, politikai és tudományos ...