Szepo

Váncsa Zalán: Hazatértem

Feltöltötte: Váncsa Zalán   ·   1 hónapja   ·   211   ·   Ez meg az

Valami életet lehelő, barátságos sugallat keringett a levegőben, mintha tavaszi lenne már, noha a hó enyhe illata belemosolygott a táj ébredező játékába s óvatosságra intette a kertben ugrándozó Királykákat. Tiszta, enyhe széllel simogatott az idő, néhány szépséges pehelyfelhő szivárványt bontott volna. Nevetni való hangulat uralkodott, csupa mosoly és vidámságot festő madár röppent az erdei „utcán". Jó volt szemlélődni, csakhogy indulni akartam, pezsgett bennem a mozgás öröme.

Váncsa Zalán: Hazatértem

Fotó: Váncsa Zalán

Éreztem, hogy a csendre vágyom és ott akartam hagyni az emberek zaját. A házakat, a várost, a szüntelen morajlást és dübörgést. Elindultam az erdő felé. Még fagyos volt a föld, nesztelenül engedte be a melegedő sugarakat, néhol még hófoltos volt a rét, ámbár a tavasz íze, langy-fuvalma, sarjadó hangja valahol ott mesélt a fák között. És én is ott voltam, csodálkozó szemeimmel az életet várni, elfeledni az emberiség búját, sötétjét, élettagadását, kimenni a rónára, a berekbe, az erdő mélyén rejtegetett tisztásokra, patakot hallgatni, a csillagok titkait kutatni, egyszóval ébren lenni. Nem akarni, nem vágyni, nem cselekedni, élni és részt venni a teremtésben.

Távolodtam az emberektől, halkulni kezdett a magam mögött hagyott település rontó, szakadatlanul bömbölő, durva zaja. Ahogy közeledett a természet otthonos érzése szívemhez, oly módon észleltem, hogy megszűnnek a bennem örökkön-örökké futkározó gondolatok. Felmásztam egy két évszázados fára, körbe néztem és éreztem határozottan: hazatértem. Ültem és csak szemléltem a vidéket, egy cinege szomszédságát élveztem a fán, éneke a lét teljességéről dalolt, egységbe voltam, s hogy ezen érzésem, illetve állításomat biztosra tudtam, arról a megszűnő vágyaim tanúskodtak. Üresség volt bennem, tudtam, a hazatérés az egység maga, az Út teljessége.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed?
Kérd a meghívást a Csapatba: csapat.szepo.com

„Minden az Egy varázslata” - Az egyetemes hagyomány Hamvas Béla Karneváljában
„Minden az Egy varázslata” - Az egyetemes hagyomány Hamvas Béla Karneváljában
Természetes módon vetődik fel az egyetemes hagyomány jelenléte a Karneválban. Elég arra gondolnunk, hogy Hamvas a regény írásának megkezdése (1948) előtt négy évvel fejezte be az őskori emberiség ...

Váncsa Zalán: Ősbizlomhiány és önátverés
Váncsa Zalán: Ősbizlomhiány és önátverés
Az állandó bebiztosítás az ősbizalom hiányát mutatja. Magamból kiindulván és több embert megfigyelve azt vettem észre, miképpen az emberek legnagyobb része észre sem veszi, avagy tudatosan is eltitkol ...

Váncsa Zalán: Honvágy
Váncsa Zalán:  Honvágy
- a tört lét érzése –

Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (2.rész)
Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (2.rész)
5.Ami félreértést okozhat az az, hogy a sminkelés bármily formája nem a kábítás egy eszköze, ez tévedés, dehogynem, mivel ha valaki pusztán ritkán enged neki, ha valaki esetleg csak egyszer-egyszer ...

Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (1.rész)
Váncsa Zalán: A sminkelésről és hajfestésről – az önértékelési zavar ismérveiről (1.rész)
1.A szellemtelen tömegtársadalomban születtünk és élünk most is, sőt ez a felfogás vesz/vett körül, ahol sokan téves képet kaptunk a szépségről, a jóságról, az igaz értékekről, a boldogságról, ...