Szepo

Váncsa Zalán: Hazatértem

Feltöltötte: Váncsa Zalán   ·   4 hónapja   ·   420   ·   Ez meg az

Valami életet lehelő, barátságos sugallat keringett a levegőben, mintha tavaszi lenne már, noha a hó enyhe illata belemosolygott a táj ébredező játékába s óvatosságra intette a kertben ugrándozó Királykákat. Tiszta, enyhe széllel simogatott az idő, néhány szépséges pehelyfelhő szivárványt bontott volna. Nevetni való hangulat uralkodott, csupa mosoly és vidámságot festő madár röppent az erdei „utcán". Jó volt szemlélődni, csakhogy indulni akartam, pezsgett bennem a mozgás öröme.

Váncsa Zalán: Hazatértem

Fotó: Váncsa Zalán

Éreztem, hogy a csendre vágyom és ott akartam hagyni az emberek zaját. A házakat, a várost, a szüntelen morajlást és dübörgést. Elindultam az erdő felé. Még fagyos volt a föld, nesztelenül engedte be a melegedő sugarakat, néhol még hófoltos volt a rét, ámbár a tavasz íze, langy-fuvalma, sarjadó hangja valahol ott mesélt a fák között. És én is ott voltam, csodálkozó szemeimmel az életet várni, elfeledni az emberiség búját, sötétjét, élettagadását, kimenni a rónára, a berekbe, az erdő mélyén rejtegetett tisztásokra, patakot hallgatni, a csillagok titkait kutatni, egyszóval ébren lenni. Nem akarni, nem vágyni, nem cselekedni, élni és részt venni a teremtésben.

Távolodtam az emberektől, halkulni kezdett a magam mögött hagyott település rontó, szakadatlanul bömbölő, durva zaja. Ahogy közeledett a természet otthonos érzése szívemhez, oly módon észleltem, hogy megszűnnek a bennem örökkön-örökké futkározó gondolatok. Felmásztam egy két évszázados fára, körbe néztem és éreztem határozottan: hazatértem. Ültem és csak szemléltem a vidéket, egy cinege szomszédságát élveztem a fán, éneke a lét teljességéről dalolt, egységbe voltam, s hogy ezen érzésem, illetve állításomat biztosra tudtam, arról a megszűnő vágyaim tanúskodtak. Üresség volt bennem, tudtam, a hazatérés az egység maga, az Út teljessége.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed?
Kérd a meghívást a Csapatba: csapat.szepo.com

Váncsa Zalán: Ősbizalomhiány és önátverés 2
Váncsa Zalán: Ősbizalomhiány és önátverés 2
A tömegember betartja az állami-, anyagi törvényeket. És nem is gondolkodik miért ne kéne ellentmondjon. Nem tud elmélyülni a tartalmukon és a helyességükön, hiszen ő hozza valójában ezeket a törvényeket, ...

Búcsú a politikától
Búcsú a politikától
Érdekes dolog történt időközben. Valamikor huszonéves koromban nem érdekelt a politika, nem érdekelt a jobb vagy bal oldal, úgy gondoltam, hogy a politika egy olyan játszma, amihez nincs közöm, és igazából ...

Meghívó a karneválba
Meghívó a karneválba
Kedves barátom, ülök otthon a tévé előtt, váltogatom a csatornákat, nézem a híradókat, tájékozódási megfontolásból, és közben eszembe jut, hogy mennyire tájékozott vagyok. Büszkén mondom magamban, ...

HAMVAS BÉLA KARNEVÁLJÁNAK HELYE A VILÁGIRODALOMBAN
HAMVAS BÉLA KARNEVÁLJÁNAK HELYE A VILÁGIRODALOMBAN
ElőadásomI címét máris kérdéssé alakítom át: A Karnevál helye a világirodalomban?Már hogy lehetne helye a világirodalomban egy olyan műnek, amelyet magyarul írtak, egyetlen világnyelvre sem fordítottak ...

„Minden az Egy varázslata” - Az egyetemes hagyomány Hamvas Béla Karneváljában
„Minden az Egy varázslata” - Az egyetemes hagyomány Hamvas Béla Karneváljában
Természetes módon vetődik fel az egyetemes hagyomány jelenléte a Karneválban. Elég arra gondolnunk, hogy Hamvas a regény írásának megkezdése (1948) előtt négy évvel fejezte be az őskori emberiség ...