Szepo

Váncsa Zalán: Időtlenség

Feltöltötte: Váncsa Zalán   ·   10 hónapja   ·   996   ·   Ez meg az

A Napnak aranypompája cirógatta a dombok, hegybércek vonulatait nap szentület idején, valamely este volt ez az ünnepélyes alkalom, ismeretlen időszámítás szerint. Nem is lényeges eme dolog a természetben, a teremtés ős-valóságában az emberi idő megcsúfolja azon fenséges körforgást, amely az idő mértékét nem holmi eszközökkel és számításokkal méri, hanem a legroppantabbul leegyszerűsítve, valamint a leg kézzelfogható módon, a nappalok és éjszakák tengernyi múlása által, amelyek évszakokká dagadnak végül s ily formán pereg az idő a teljességben.

Váncsa Zalán: Időtlenség

Fotó: Váncsa Zalán

Mily megfoghatatlan és bámulatos e káprázatnak látszó ékes tájék, hol az emberi szellem egy magasabb létsíkban tapasztalhatja meg létének helyénvalóságát a Nagy Rendszerben. A Törvények ereje tisztelet parancsolóan hat e láthatárban s azon fénycsóvákat eregető messzeségbe nyúló magasztos hegyvonulatok ormain, napbarnító fényözönben a fenyők dalban törnek elő s tündérpor hullik alá a felhők vöröslő égbekiáltó tengernyi tornyából.
Nos, valahol ezen hegytetőn, ahol az ég ráhajlik a földre, ottan üldögéltem egymagamban, a kimeríthetetlen végtelen ég és föld határán, az ősiség valamely visszarévedő meséje köszönt át a múltból, sejtelmes, alig-alig kineszelhető foszlányaiban. Különös érzés költözött belém, a látkép előttem hatalmasságot szórt, oly türelem és békesség uralkodott a tátongó végtelenben, miképpen az idő lelassulását éreztem, s jóllehet hiába jártam ezen részen megszámlálhatatlan alkalommal, azonban a táj, a fák nem változtak. Minden maradt úgy, ahogy volt számos esztendőkkel ezelőtt. Az átalakulás, más szóval az idő múlása a természetben észrevehetetlenebb, csekély változások mennek végbe évek alatt, ugyanazt látjuk, a táj formája több ezer év alatt sem fordul más milyenre, hanem a bennünk végbemenő változás teszi majd az élményt, az egységet valódibbá, erőteljesebbé. A leglényegesebb, miként viszonyulunk a környezetünkhöz, amikor a legközelebb vagyunk ezen ős-egységhez, az lesz a sorsdöntő majdan, hogyan vagyunk képesek magunkba fogadni azt a hatalmas erőt és törvényt, amely alkotásunkat megvalósította.
Ezen merengések közepette az utolsó fénysugarak elhagyták a tájat, az elúszó pompában Sármány csapatok siklottak játékkal tarkítva az est előtti szürkületet. A fák meséje is véget ért lassanként, a szemem előtt egy pillangó rebbent tovább s szín-kevert porában csodálat altatott magával, az éjjeli nyugodtság kezdődött. Az idő ilyen megragadhatatlanul surran be mindenhova, létrehozva e gyönyörű körforgást, amiben élünk.


Nocebo, avagy a modern kor fekete mágiája
Nocebo, avagy a modern kor fekete mágiája
Ebben a cikkben kényelmet megzavaró gondolatok vannak. Olyan gondolatok, amelyek feltételeznek valamit, amit tovább lehet gondolni, elemezni. Aki továbbra is a hatalmon lévők jóhiszeműségében és ártatlanságában ...

Kvantumfizika és a világnézetek harca
Kvantumfizika és a világnézetek harca
Az eddigiekben tisztáztuk, hogy az emberek által észlelt és megélt valóság egy szuperpozíció materializálódása, és ez a megjelenő valóság minden esetben a szemlélő tudatának függvénye. Az, hogy ...

Kvantumfizika és a felelősség
Kvantumfizika és a felelősség
A kvantumfizika tudománya megértést ad a felelősség megélésére is, hisz amikor a Schrödinger dobozát kinyitjuk, hogy megnézzük a macskát, akkor a mi felelősségünk az, hogy a macska él vagy halott. ...

Kvantumfizika és Isten szuperpozíciója
Kvantumfizika és Isten szuperpozíciója
A kvantummechanika a tudománynak egy olyan ága, melyben találkozni látszik a tudományos felfedezés és a hagyomány dimenziója. Az, amit a hagyomány, és több, a hagyomány témájában jártas, és azt ...

A járvány metafizikai megközelítése
A járvány metafizikai megközelítése
Eddig a járvánnyal kapcsolatban inkább társadalmi szempontok alapján írtam, ezekben az írásokban a párbeszéd hiányára és az egyoldalúságra koncentrálva. Ez a társadalmi, politikai és tudományos ...