Váncsa Zalán: Kapcsolatnélküliség

Fotó: Váncsa Zalán

Érdemesnek találom azt, miszerint járjunk többet a természetben, ahol mezítlábasan sétálhatunk, tapasztaljuk meg azt a csodálatos energiát, ami a földből jön. Én gyógyító erőket érzek, jó érzés fog el. Amikor az ember lehúzza a cipőjét, akkor máris otthonosan érzi magát. Leül a földre és cipő nélkül azt érzi valóban, hogy otthon van.
Ha végiggondoljuk, hogy mikor kapcsolódunk az élő földdel, akkor azt mondhatnánk, hogy soha. A házainkban nincs élő föld, persze ezzel nincs baj, rendeltetésszerű, hogy ez így legyen, ámbár, amikor kilépünk az utcákra, akkor sem járunk mezítláb. Akik kertes házban laknak is leginkább kinti lábbelit használnak. Akkor mikor is kapcsolódunk az anyai-női lételvvel?

A légzéssel is hasonló a helyzet, a szennyezett levegő, az illatszerek használata elnyomja a tiszta levegő üdeségét, el is vonja a figyelmünket, hogy a légzésre figyeljünk, jelen világunkban pedig a maszk használata egyre jobban elterjedtebbé válik, ezáltal a szabad légzést is megvonjuk magunktól. Az atyai-férfias lételvet ismételten eltaszítjuk magunktól.

Ezeknek köszönhetően nem csoda, ha az emberiség hemzseg a betegségektől, hiszen megtagadta az őt létrehozó és tápláló, fenntartó erőket. A föld az táplál, megóv, gyógyít. Az ég(levegő) éltet, összekapcsolja az egész élőt a légzés által. A helyes táplálkozás és légzés az ember energiaszintjét rendben tartja, ha megvonjuk a kapcsolatot ezen őserőkkel, akkor érthetetlenné tesszük magunk számára a történéseket. Beszűkülünk, megragadunk és már is ott tartunk, ami igazán jellemző a mai kor emberiségére, az anyagban él, beteges, szenved, ugyanakkor csupán annyit kéne tennie, hogy értelmesebb, illetve világosabb legyen a földi feladata, hogy újra felvegye a kapcsolatot a teremtő őselvekkel.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.