Váncsa Zalán: Ősbizalomhiány és önátverés 2

Fotó: Váncsa Zalán

Ugyanarról a rezgés szintről beszélünk. A tömeg vezetői a tömeg rezgés szintjén vannak. Miért is lennének máson? A tömeg akarja ezeket a törvényeket, megbízik másokat - de az ő akarata van benne, így másra tudja alkalomadtán hárítani a felelősséget. Ekképpen, mivel magában sem mélyed el, nem vizsgálja meg gondolatait, késztetéseit, érzéseit, tetteit, ily módon hogyan is várnánk el, miként egy olyan törvényt, amely kötelezővé teszi a maszk viseletet, a távolságtartást egyáltalán megkérdőjelezzen, netán ellenálljon az ilyesfajta szellemtelen rendelkezéseknek. Mivel a tömeg válassza a vezetőit és a vezetők is a tömeg részesei, onnan valók, vakon megbízik bennük, mivel az ember saját tudattartalmát éberség híján igencsak ritkán képes kétségbe vonni, hiszen iszonyatos feszültséget eredményezne, ha a két tartalom ellentétes lenne(kognitív disszonancia). Ez a feszültség, más szóval a lelkiismeret, az isteni-én, amely jelezni akarna, hogy valami nincs rendben. Az ember, hogy ne érezze a kellemetlenséget, a feszültséget, evégett inkább elnyomja a belső hangot. Kimagyaráz, kifogást keres, csekély számba netalántán elismeri, hogy nem az az igazság, de ő továbbra is megmarad kényelmi övezetén belül, hiszen a változás nem divat, sőt jelen esetben vírustagadó, rendszerellenes lesz az, aki nem az anyagi törvények szerint létezik.
Eleve a törvényeket követni hibás tudás. A törvény a megtört lét miatt hozott temérdek szabály, amelyet az ember a ősbizalomhiányából, az őstudás elvesztése után talált ki. Abból a megmagyarázhatatlan vágyból, hogy visszaakar kerülni az egységbe, ám közben szellemi tudás és éberség nélkül, a lehúzó erők, a karma befolyásának köszönhetően, legtöbbször hatalomvágyból hozta meg a törvényeit. Nem az embert szolgálják a világi törvények, nem szellemiek, nincs bennük következetesség, felelősség, nem a Nagy Rend szerint valók, hanem anyagiak, a karmát szolgálják, az ördögöt, egyszóval a pusztulást. Olyan szabályrendszereket állított fel, amelyek az egyetemes renddel nem azonos rezgés szinten működnek. A törvény, a törtséget mutatja, nem az eredeti rendet. A Tao számtalanszor beszél erről. Amikor az emberek elszakadtak a Taotól, akkor kezdték megalkotni az erkölcsöt, a törvényeket, hogyan kell élni, gondolkodni, miket kell követni, kik a vezetők, mi az ami jó és nem, a társadalmi rangokat, és így tovább. Azonban az az ember, aki a Tao szerint él az nem ismer törvényeket, nem tudja mi az erkölcs, de még a szeretetről vagy a becsületességről, sőt az igazságról sem tud, egyszerűen azért, mert aki a Tao szerint él az az ősforrásból táplálkozik, számára minden adott és nem kell megneveznie. A Taoban ezek nem erények, hanem az őstudás elvesztésének, valamint a lét-rontott állapotnak a következményei. A Tao nem rendszerez, nem törvényesít, nem mondja meg mi a jó vagy rossz, hanem ez az Isteni Rend önmagában. Mihelyt szabályokkal és törvényekkel akarjuk megformázni a világot elveszik isteni mivolta. Értelemszerűen nem azt mondom, hogy zűrzavarban, rendszertelen eszméket vallva éljünk. Az asztrológiában a Szaturnusz-i elvek, szabályok ismertek, (szándékosan nem törvényt írok) ezek azonban nem egy önkényes, hatalomélvezkedést elősegítő útmutatások, hanem a mindent rendező elveknek a megnyilvánulásai, melyet tapasztalhatunk a világunkban. A Szaturnusz a törvény és a küszöb őre, ezen őserő az, amely nem enged tovább utunkon, amennyiben nem vagyunk rá megérve, avagy, ha törvénytelenül cselekszünk utunkat állja a fejlődésben, és minduntalan visszatérít, meggátol, hogyha tovább akarnánk menni. Valójában ezek az igazi törvények, de jobb szó a szabályok, melyek voltaképpen helyes korlátok között tartanak, megvédenek, hogy fejlődni tudjunk. Tudom, a politikusok is ezt mondják az őáltaluk hozott törvényről, azonban ezek már réges-régen nem az embert védik, hanem a hatalmat szolgálják többségében. A Szaturnusz nélkül nincs szabadság sem, a megfelelő, szellemi korlátok nélkül anarchia van, az nem szabadság, hanem zűrzavar, bizonytalanság. Amikor az ember bizonytalanságban van nem képes érezni magát szabadnak, és amikor Szaturnusz nélkül akar szabad lenni, azaz úgy, hogy az anyagot nem veszi figyelembe, azt, hogy az anyagban korlátok között élünk, akkor elszabadulva, fék nélkül csinál minden, neki tetsző dolgot, mondván azt, hogy neki bármit lehet, eközben pedig óriási felelőtlenséget követ el. A Szaturnusz, ha tudatosak vagyunk segít minket, nem azért van, hogy folytonosan gátoljon, hanem, hogy jó irányba tereljen. Ilyen módon az élet törvényeit, az egyetemes törvényeket be kell tartani, ehhez kétség sem fér, ám midőn egy törvény nem az életet, a fejlődést, az előremenetelt támogatja, akkor azzal gondok vannak. A tárgyhoz visszatérvén pedig, mikor az emberi törvényeket betartjuk, anélkül hogy megvizsgálnánk, miszerint ez a nagy Rend szerint való-e, úgy követünk el igazán törvénytelenséget, találóbb szóval rendellenességet. Hogyan legyen ősbizalmunk, amikor nem magunkban bízunk, hanem olyan emberekben, akik az országházban üldögélve, karmájuktól hajtva, a hatalomvágytól fűtve szakadatlan megtörik az összhangot a teremtésben, vagyis megtörik a Rendet. Azon emberek, akik a honatyákkal együtt részt vesznek ebben a rendellenes(vizsgáljuk meg ezen szavunkat!) viselkedésben és a törvényeket betartják, amelyek nem a megváltást szolgálják, akkor vajon nem felelőtlenség-e ez?
Az anyagi ember többsége csak addig jut el, hogy azért rak maszkot, mivel nem szeretne büntetést fizetni. A szellemi ember viszont addig is eljut, hogy miért fél a büntetéstől, de ez nem elég. Ugyanis, ahogy birtokába jutottam a félelmem gyökér okának attól a pillanattól kezdve kötelességem meghaladnom azt. Ez lenne a fejlődés. Az igaz, hogy azt írtam az előző írásomban, hogy(1.rész) jobb feltenni a maszkot, aki fél és nem szájhősködve végigmenni az utcán, miközben ott a zsebében, miközben azt mondja ő nem hord. Ellenben az őszinteség csupán az első lépés, ez még mindössze a felismerés lépése, illetve a tisztulás lehetőségének utat engedek, ámbár, hogyha ezt megtettem, akkor kötelező a karma oldás, a félelmektől való megszabadulás, ezért vagyunk itt az anyagi létben. Nem mondhatom, hogy majd ráérek, most ezt nem tudom megtenni és később vagy következőbe megoldom. Ez egy nehézség, ez most adott, a halogatás nem szellemi tett. Roppant fontos az őszinteség, az a legelső lépés, de még nem karma oldás az, kizárólag azt érem el vele, hogy nem hazudok tovább, ilyen módon pedig felismerhetem a nehézségeimet, viszont a gyakorlati rész ezután következik, és csakis az vezet majd el a karma oldáshoz. A maszk letétele a lényeg. A világunk jelenlegi állapotban kiválóan tükrözi az emberi jellemet. A mostani időszak igazi próbatétel és az igazság felszínen való megmutatkozása. Majdnem mindenki maszkot hord? Persze, csak most az anyagban is jól látszik. Ezt követően, ebben a bekezdésben álarcnak fogom hívni, régen álcának mondták, véleményem szerint ezen magyar szavunk a legeslegjobban tükrözi a valódi jelentést. Elmondom miért nem jó az álarc, benne van a nevében: ál. Hamis, hazug, végeredményben egy felettébb lényegi dolgot mutat a mostani helyzet, majdnem mindenki, egytől egyig hazudik magának és mást mutat a külvilág felé is, azaz megint csak hazudik. Legtöbben legbelül nem értik miért kell ezt viselniük, lefordítom, nem értik, nem értenek egyet, de felteszik, tehát azt mutatják, hogy egyetértenek. Ez egy hatalmas megtévesztés, az emberek önmagukat verik át, hiszen, ha mindenki levenné, akkor a még a tömeg által választott vezetők is látnák, milyen módon mit gondolnak az emberek. Ez az önátverés úgy történik, miként felteszik, ezáltal azt üzenve, hogy rábólintottak a törvényre, miközben belül lázongnak, de nem értik, hogy ők akarják ezt, mivelhogy felrakják, ezzel írják alá a beleegyezésüket. Ámde az történik, hogy a tömeg hazudik, aki álarcot tesz az nem a valódi arcát mutatja, ilyen formán a csoportos karmaoldás bukik, az egyéni is, hiszen mindaddig, amíg álcázom magam nem látom mi az igazság. Nem látok be magamban, amíg valami más van előttem. Ha folyton mást mutatok, mint ami belül van, soha nem fogok tiszta tükröt kapni. Ezért mindenekelőtt fontos az őszinteség, továbbá végül ez sem elég, mert a tettlegesség az egyetlen megoldás. Ha mindenki felteszi az álarcot, akkor hogyan lehet vége ennek? Nem lesz vége. Az életet a folyamatos változás tartja fent. Ezen változás megtörténik a világegyetemben és az emberek is érzik, hogy nem maradnak a dolgok ugyanazok, mint eddig. Az ember azonban nem, vagy csak egészen lassan változik, nehezen bírja rá magát a változásra, most egy asztrológiailag is jól érezhető időminőségben és válságban vagyunk, amelyben nagy lehetőségek vannak a fejlődésközpontú emberek számára. Változni szükségszerű, máskülönben a létünket kockáztassuk, úgy társadalmi szinten, mint egyéni szinten. A betegségek is, melyekbe az emberiség nagy része belehal mind-mind a nem változás következménye. Nem a vírus öli meg az embereket, hanem az alkalmazkodni képtelen és változásellenes hozzáállás.
Miért is nem teszik meg a változást sokan? Mert akkor le kéne mondania az izgalomkeltő, kábító, élvezkedési vágyairól, fel kéne adja kényelmét, meg kéne mozdulni. Ezen tettek pedig fájdalommal és szenvedéssel járnak, a felismerések, az igazság kemény valósága nem ízlik a tömegnek. A mozgás, a változás mindig és örökké az életet szolgálja, a mozdulatlanság, az elfásultság a halált, ezzel együtt az energiáink is hasonló szinten mozognak majd, életellenes életet élve az ördögöt szolgáljuk, teremtőerőnk elsorvad vagy egészen csak a rosszat, a negatívat vonzzuk be. A változást eltaszítjuk magunktól. Az embereknek nem szabadulnak meg a Tv-től, a vásárlási élvezettől, mert kell a pláza és nem kell a család és a természet, az evés-ivás nélkül ürességet éreznek, a finomságok és kábulás nélkül fájdalmas az életük, ha nem utazhatnak, nem nyaralhatnak tombolni kezdenek. De azt hiszik ezt bármeddig művelhetik? Azt hiszik, hogy minden vissza áll majd a régibe, ha továbbra is maszkot tesznek és oltatnak? Nem fog, ez is egy törvény. Semmi sem lesz a régi, vissza nem kell tekinteni és múltidézésbe kezdeni, az olyan alacsony rezgés, amellyel az ember halálközeli állapotba viszi magát. A megalkuvással sem fog semmi megváltozni, a Szaturnusz nem enged tovább, amiért a könnyebbik utat választottam, vagyis a korrupciót, a meghunyászkodást és azt érzem megoldottam kihívásaimat ezzel. Sem a maszk felrakással, sem az oltással nem fogok előre jutni, mindössze elódázom az időmet. Ha élni szeretnénk, akkor előre kell tekinteni, az élet mindig felfele és előre megy, ez a fejlődés, illetve a növekedés, azonban ehhez hozzájárul a változás is. Állandó meghalásban-megújulásban kell legyünk. Szükséges készenlétben legyünk bármikor meghalni és újjászületni (Skorpió).
Szerintem egyértelmű a képlet. Változni úgy lehet, ha a régit elhagyom, ha a szellemtelen elvárásokat meghaladom, amelyek nem a Nagy Rendet, illetve nem a karma oldást szolgálják. A maszk használata félelemből történik, mindegy milyen félelemből. Addig nem lesz vége, amíg legalább fel nem ismerjük a félelmeinket és nem kezdünk el dolgozni rajtuk. Ám ezt kizárólag ősbizalommal lehet.

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.