Szepo

Az abszolútum törvénye

Kozma Botond Szilárd   ·   8 éve   ·   Tanulmány

 

X. AZ ABSZOLÚTUM TÖRVÉNYE, avagy AZ ISTENI IGAZSÁG törvénye.

 

Más nevén a MEGVÁLTÁS és a Boldogság, avagy a végső kiegyenlítődés törvénye.

 

   A tízedik törvény biztosítja az egyetemes lét és a földi élet eredeti rendeltetésének és céljának: a megváltásnak a megvalósulását, vagyis a teljesen Lilith-mentes és ezért abszolút kiegyenlitett létállapotnak a létrejövését és az Abszolút létállapot folyamatos újjá-valósulását. Az egész teremtett létezés ugyanis (és ez által a földi létezés is), az egyetemes kiegyenlítődés és ez által, az egyetemes megváltás megvalósulási szükségének és beteljesedésének van alárendelve és azt szolgálja. Ennek az egyetemes megváltódási rendeltetésnek (szükségnek) szükségképpen alá van rendelve és abba bele tartozik a fizikai lét és ezen belül a biológiai élet is, tehát az ember élete is. Sőt: a létezés legalacsonyabb rezgésű (frekvenciájú) állapota: a fizikai világ, vagyis az egyetemes anyagi világ, beleértve az anyagi létállapotokon belül keletkező biológiai létformákat is, kimondottan és egyértelműen, és csak, és ez (Vagyis az életünk is) mind és csakis a Lilith hatásaitól való megszabadulást és ez által az abszolút megváltást szolgálja.

     És egyben, a fizikai létállapot és léthelyzet létezése, vagyis ezen belül a mi életünk és az élet során elérhető szellemi átváltozásunk, megtisztulásunk is, nem más mint az egyetemes megváltás megvalósulásának az első feltétele is, azáltal, hogy az anyagi struktúrák az őket létrehozó szellemi minőségek (géniuszok) jellege szerint alakulnak, és ugyanakkor továbbra is képesek magukba fogadni és megtartani – rögzíteni (memorizálni) a különféle spirituális és szellemi információkat. E rögzítődés által az anyagot létrehozó, az anyagot folyamatosan módosító, illetve az anyagban elraktározódott szellemi információk ellenőrizhetőkké vállnak és így értelmezhetőkké vállnak, és ez által az ellenőrízhetőség által biztosított gyök-értelmezések segítségével a spirituális-idearendszerek megszabadíthatókká (Megtisztíthatókká - megválthatókká) válnak a Lilith befolyásától.

    Az anyag tehát feltétele a megváltásnak az által, hogy a biológiai életformák segítségével, de különösen az emberi individuumok öntudatának a formájában, maga az abszolút lét-tudat, a fizikai létbe határozottan „beinkarnálódhat”. Az abszolút léttudat tehát képes általunk, a mi individuális tudatunk által, a teremtésnek ebbe, a tükrözésre képes határállapotába kerülni és onnan a Lilith hatásait kiszűrni, úgy, hogy az anyagban felismerhetővé rögzíti a szellemi folyamatokról szóló információkat (az anyagi jeleket) közvetlenül, és így, ennek segítségével értelmezheti és egyénenként befolyásolhatja a teremtési és a megváltódási – kiegyenlítődési folyamatokat. És a mi individuális tudat-tevékenységeink és harmoniába kerülési törekvéseink által, közvetlenül kiszűrheti és feoldhatja az őskáosszból a Lilith hatásait, befolyásait.  

    Az abszolútum (A Megváltás) Törvénye tehát, szükségessé teszi a Lilith-jellegű, hosszú távú következmények szintjén romboló öncélúságok kiszürését és meghaladását. Abból indulva ki, és oda térve vissza, hogy a Teremtés nem öncélú, hanem a Teremtés maga a Megváltást lehetővé tevő törvényeknek és ősideáknak megfelelő határtalan anyagi létformák létesülésének és változásának a biztosítása, a Megváltás törvénye arra felügyel és azt biztosítja, hogy a többi kilenc törvény ereje és lényege összességben érvényesülhessen, hogy azok egymás által meg nem zavarva, és hatás-érvényesítési késztetéseikben öncélúvá nem válva, harmonikus egységben (egységes összhatásban) érvényesülhessen. (Pl., az Ok és az okozat, illetve a hatás és visszahatás törvénye, egyetemes létezés szintjén legalább is, ne kerülhessen ellentétbe a spirituális fejlődés törvényével.)  

    A Megváltás törvénye tehát úgy vigyáz és úgy felvigyáz a többi kilenc törvény együttes és harmonikus érvényesülésének a lehetőségére, hogy az egész lét folyamatrendszerét, illetve a teremtés – megismerés – fejlődés – kiegyenlítődés (megváltó egységesülés) és újrateremtés létciklusok érvényesülési lehetőségeit biztosítja az öncélúságok meggátlásával, megszüntetésével és ez által a többi kilenc törvény hatás-érvényesülési lehetősége biztosításával, de úgy, hogy eközben egyetlen törvény lényegi hatását sem gátolja meg, vagy módosítja. Sőt: ezek mindenkori érvényesülését biztosítja és garantálja, az által, hogy nem ferdíti el és nem írjafelül azok lényegi hatásait, hanem éppen, hogy az öncélú összhatásokat gátolja meg. Mi tagadás: ez a törvény számunkra, az anyagi határ-formákban magunkat különállónak egyedként érzékelő, és a Lilith által befolyásolt öntudatokban élő, individuális tudatformával is rendelkező emberek számára, egyfajta kívülről és felülről és objektíven ránk erőltetett determinációként jelenik meg. De ez csak addig tűnik külső és erőszakos determinációnak, amíg meg nem értjük a különváltságunk szükség- és lehetőség- okait. De emellé azt is tudomásul kell vennünk az életünk folyamán, hogy logikus az is, hogy a Ritmus és a Ciklus törvénye hatására ennek, az egyedül az anyagban és az anyag által átélhető különváltságnak is vége kell, hogy szakadjon egyszer, és, hogy ez a múlandóan határozott különváltság egyáltalán nem azt szolgálja, hogy mi így különváltan, öncélú fizikai gyönyör-érzetekhez és élvezetekhez jussunk az anyagban és az anyag által, hanem éppen azért vagyunk itt, hogy a teremtési – megváltási ciklusokban részt véve, a kiegyenlítődési és zavarmentes egységesülési képességeinket megszerezzük és azokat minél nagyobb mértékben gyakorolva fejlesszük, illetve, fejlesztve gyakoroljuk.    

    Hiszen az abszolút létnek, amely minket is létrehozott magából, és amely – Ha elsőre nagyon felismerhetetlenül is, de - bennünk van, illetve mi benne vagyunk (Jézus szerint), és általunk is megnyilvánul és amely azért teremti a mindenséget, hogy benne megváltsa magát, mivel a Lilith hatására benne eviselhetetlenné duzzadó káosz miatt, meg kell mentenie önmagát az „abszolút Lilith” befolyásától és következményeitől. - Értve ez alatt, azt a szükségszerű megmentési törekvését amely által megakadályozza magát abban, hogy abszolút káosszá változzon. –  Logikus, hogy ezen kívül, az egyetemes, de számunkra egyéni önmegmentési – megváltódási törekvésben és munkálkodásban való tudatos részvételen kívül, nem lehet nekünk sem más dolgunk, illetve másfajta (öncélú) élet- megvalósítására való választási lehetőségünk. Sőt: mivel, a megváltásra való folyamatos törekvéssel egyetemben a teremtési folyamatokon keresztül, mind összetettebb létstruktúrák teremtési, megismerési és kiegyenlítési folyamatain menve keresztül, az abszolút lét is, mind összetettebb teremtési és kiegyenlítődési (megváltási- megváltási) képességekhez jut, nekünk is az egyéni spirituális fejlődésen keresztül vezet a szabadság és a szeretet (Egység-érzet) útja az öröklétbe. 

     Paradox módon, éppenséggel és pontosan a megváltódási törekevésekben való részvételi „kényszerünk” és kötelezettségünk jelenti a szabadságunkat is, olyan értelemben, hogy minél inkább az éberség és a hosszú távúan is felelős döntési képességek elsajátítási lehetőségének az útját választjuk, az önkényes és kaotikus (ötletszerűen kapkodó és ellentmondásos) tévelygések és támolygások helyett, annál szenvedés-mentesebb és szükség-mentesebb sors-állapotba kerülhetünk. Ezért az Abszolútum törvénye, amennyiben képessé válunk keresztül látni a felszíni látszatokon és le tudunk szokni a nyűzsgésről, a nagyra-vágyásról és a valóság-hamisítási reflexekről, vagyis, amennyiben meg tudunk elégedni a szenvedés- és szükségemnetességi állapottal, a mértéken felüli és fölösleges konfliktus-mentes állapottal, akkor a Boldogság törvényének (is) nevezhető. Hiszen a Boldogság, a VILÁGOSSÁG (Jang – Megtermékenyítő, és értelmező megtisztító - irányító Maszkulin őselv) és a SZERETET (Jin – Megtermékenyülő és teremtő, tehát oldásával egységbontó és egységbekapcsoló – az egységet tudó! – őselv.) minél nagyobb mértékű kiegyenlített egységállapotában jelenik meg, az emberi érzékelési és észlelési képességek szintjén. Spirituális tudatosság szintjén viszont, a Boldogság, a Teremtő és a Teremtmény (egyén) határtalan és folytonos kiegyenlítődési-állapotának az érzékelésben jelenik meg.

    De, természetesen, ez a tényleges boldogság- állapot csak, és csakis akkor valósulhat meg, mind az emberben, mind az egyetemes létezésben, amennyiben a többi törvény alapfeltételei, de különösképpen a Világosságot szolgáló Fény törvénye, vagyis az Evolúció törvénye, valamint a Szeretet és a szabadinformáció áramlás törvénye (A titok nélküliség törvénye) is, sérülésmentesen és akadályozás mentesen érvényesülhet. Kizárt dolog tehát az, hogy egy stagnáló létstruktúra (Pl. az alkotómunkából és a létteremtésből magát kizárt, és a nyugdíj által „biztosított” szedentáris életet folytató, „fénytelen” ember.), boldog lehessen. Vagy az, hogy az egységes egészben való részvételi lehetőségtől valamit is elzáró személy (Pl. a saját vágyaira és cselekvéseire vonatkozó, vagy a létezés különböző állapotaira a vonatkozó információkat elrejtő és elzáró egyén, vagyis a titokban cselekvő, titkolózó, vagy titok-őrző ember.) boldog lehessen. Mind az elzárkózás és a stagnálás és a stagnálás- biztosítása (A Fejlődés törvényével való szembeszegülés), mind az Egység és a Szabadság megvalósulását gátló titkolózás (Szeretet törvényével való  szembeszegülés) tehát, akárcsak a valóság-hamisítás (hazudozás, áltatás) kizárja a Boldogsági érzet-állapot megvalósulását, mert a Fejlődés és a Szabadság törvénye sértése mellett, kiváltja az Abszolútum törvénye negatív megnyilvánulását is, vagyis annak az un. isteni igazság-érvényesítés érdekében történő, azt szolgáló, büntető jellegét.

 

 

  ... Lehet tehát valaki bármennyire is értelmes, és értheti meg racionálisan a többi kilenc egyetemes törvény hatásmechanizmusát, mert, amennyiben mégis titkolózik és információt ferdít, vagy tárgyi valóságot hamisít például, azzal a szeretet és a fejlődés törvényét sérti, ami miatt képtelen lesz az igazi boldogság elérésére. És ugyanúgy: telhet meg valakinek a szíve csordultig szeretettel, mert, hogyha magát be akarja biztosítani a sors erőivel szemben és ez által, stagnálva a fejlődésben, nem tesz hathatós lépéseket a saját és a környezete tetteinek és magatartásának a sorstörvények logikája szempontjából történő átvilágítása és megtermékenyítése (fejlődése) érdekében, soha nem lehet boldog, mivel a sorstörvényei szükségképpen, előbb, vagy utóbb, de mind szétbontják és felrúgják a biztosításait, amitől támadottnak és szerencsétlennek érzi majd magát, és végül a fene nagy szeretete is gyülöletté válik bánatában, vagy mindössze egy partikuláris érzelem marad. De a jelenség, még az erős és kiemelt egyéni karmával rendelkező ember esetében sem, szűkül le egyetlen személyre! Hiszen az Ok és az okozat és a hatás-visszahatás törvénye (Karma) miatt nem lehet boldog egyetlen utód sem, amíg a szülei és a nagyszülei élnek és ennek ellenére is eltitkolnak előle valamit, ami reá, illetve az ő személyére és sorsára személyesen és közvetlenül is vonatkozik, illetve amíg ő maga nem leplezi le és nem szünteti meg a titok sorsrontó mivoltát az által, hogy az érintettek előtt felfedi. Még a kauzális asztrológus sem képes teljes és ténylegesen hasznos sors-feltárást és sorsértelmezést, vagy helyzetértelmezést adni azok számára, akik nem közölnek vele minden róluk, illetve az adott élethelyzetre, vagy relációra jellemző lényegi információt.

 

    És ugyanúgy: a Nemek törvénye és a Polaritás törvénye alapján, nem lehet ténylegesen boldog egyetlen házaspár sem, amelynek a tagjai közül valamelyik, valamilyen titkot, vagy titkokat rejt el a másik elől, vagy, hogyha a szerelmes pár, vagy házaspár egyik tagja, a spirituális információ elöli elzárkózásával ellenáll a spirituális fejlődés szükségének (A megtermékenyítő átvilágítás és termékenyítő kölcsönhatás, valamint a személyi megvilágosodás és a spirituális tágulás törvényének.). És ugyanúgy képtelenek lesznek igazából boldogok lenni azok is pl., akik a Ciklus és a Ritmus törvényét és a Mágia-törvényét, valamint a Fejlődés-törvényét sértik meg az által, hogy pénz-hiteleket vesznek fel annak érdekében, hogy hirtelen olyan komfort-körülmények közé kerüljenek időnap előtt, amiért dolgozva - tapasztalva, a megfelelő időben, öntudatilag és szellemileg – morálisan nem fejlődhettek és persze, spirituálisan sem! Akik tehát az időben hamarabb és előbb akarják élvezni a jövendő munkájuk eredményét, mielőtt az annak megfelelő élettapasztalatokat és életismereteket megszerezték volna. Vagyis valami olyasmit idéznek be az életkörülményeikbe, aminek az értékért még csak később fognak dolgozni, vagyis tapasztalni és fejlődni. Ezek az emberek (Vagyis, majdnem az egész nyugati civilizáció, de különösképpen a Magyarországi lakosok tehát), előbb élvezik a következményt, mielőtt még az okot, vagy az okozatot létrehozták volna! És ezért, az életük valamelyik fontos szegmentumában mindig össze fog zavarodni valami, de legalább is, hiányozni fog valami lényeges lételem (Leghamarabb a nyugalom, mivel az adósság törlesztési szükségének tudata fogja őket nyomasztani öntudatlanul. Vagyis olyan szellemi állapotban fognak élni a hitel visszafizetéséig, minthogyha azt, amihez általa hozzá jutottak, lopták volna. Hogy a bankok által ráügyeskedett töblet-kamatok miatti, elkerülhetetlen mentális agressziója következményeiről ns is beszéljünk.

         

   Léteznek olyan személyek, akik ezt a mély és finom összefüggésrendszert nem képesek érzékelni. Olyanok, akik nem képesek megérteni, hogy a Mágia törvénye alapján, a többi kilenc törvény igen is, hatni képes közvetlenül nem csak a külső sorskörülményeinkre, de az egészségi és az elme-állapotunkra is, vagyis, akik nem képesek a sorstörténeteiket és az egészségi (betegségi) állapotaikat a valóság mágikus természetével összekapcsolni. Ezek úgy képzelik, hogy létezik egy mechanikus („kozmikus”) objektivitás – vagyis, egy vak sors-determináció szerinti biológiai erőmechanizmus -, aközött, hogy milyen genetikai felépítettséggel (genetikai zavarokkal) rendelkezik valaki, és, hogy ennek magfelelően, milyen a durvább, vagy finomabb egészségi „hibázásra” hajlamos konstitúcióval (gyengébb, vagy erősebb immun rendszerrel, ellenálló képességgel) rendelkezik, valamint aközött, hogy milyen spirituális - asztrológiai konjunktúrában: konstellációban születik. Ezek a személyek erősen leszűkítik az ok-okozati összefüggéseket az illető egyed születését megelőző konstelláció és a génjei által meghatározott egészségi tulajdonságok között. És, amennyiben figyelmen kívül hagynánk a megváltás törvényét, ez a mechanikus kozmikus determinizmus, hitelesnek is tűne! Hiszen a nőstény emlős állatok nem képzelegnek a férjeik szexuális megcsalásáról, azokkal, vagy az anyósukkal való szenvedélyes veszekedésekről, más pszicho-misztikus szamárságokról, mint a várandós nők, és mégis megtörténik az ők esetében is, hogy akár egészséges természeti létkörülmények között is -, a világra hoznak genetikai kódrendszeri zavarok miatt, malformációval (szervi, vagy testi hibával) született utódokat. (Feltétlenül szükségesnek tartom felemlíteni ezen a helyen viszont azt a tényt is, hogy az egészséges ember által meg nem zavart és be nem szennyezett természeti környezetükben élő nőstény vadállatok, a náluk sokkal zavarosabban, és az orvostudomány által bevezetett „családszabályozási”  technikák használata óta egyre több un. nőgyógyászati korban szenvedő, avgyis egyre negatívabban és ellenségesebben: teremtés-ellenesen képzelgő, a teremtő képzeletüket egyre felelőtlenebbül használó civilizált nőknél sokkal mérsékeltebb arányban szülnek hibásan felépített testalkatú, vagy hibás szervekkel rendelkező utódokat.) Ez viszont, azt jelenti, hogy létezik egy olyan hatalom (törvény), amely alapján, bizonyos, „jól sikerült” (Egy bizonyos uralkodó szellemiséget pontosan kifejező) létformáknak és funkcionális létfolyamatoknak és jelenségeknek huzamosan, többszörösen és folyamatosan meg kell ismétlődniük. Hogy ezeknek a létfunkcióknak és azoknak megfelelő anyagi formáknak, mindig újból és újból és sokszorozódva el kell kezdödniük és az ugynevezett utódokban, újból meg kell jelenniük. Hogy tehát, ezeknek az un. „jól sikerült” és ezért szükségesen ismétlődő létfunkcióknak és létformáknak az anyagban öröklődniük kell, és ezért ennek a funkcionális és forma- öröklődésnek huzamosan véghez kell mennie, tehát, hogy bizonyos teremtési motívumoknak ismételten meg kell jelennie egy bizonyos „égi” rend alapján, és ettől nem lehetséges az eltérés, a feloldás. A rezonancia és a karma törvénye az, amely alapján bizonyos lények utódaiban kiemelten megjelennek bizonyos új, vagy régi teremtési szükségszerűségek, és más egyedek utódaiban nem, és amely szükségszerűségeket (új, vagy régi tulajdonságokat) evolúciós funkció-végzési és kiegyenlítődési (alkalmazkodási) szükségszerűségeknek is nevezhetünk. 

      Ez viszont még nem magyarázat arra, hogy szellemi okok (Lilith befolyás) miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek malformációs gyermekeket a rejtetten agresszív és az ördögöt a falra festeni hajlamos, illetve a mélységesen és huzamosan gyűlölködő, de a gyűlöletüket a tudattalan képzeletviláguk mélyrétegeibe süllyesztő nők. Az anyag ugyanis teljesen Lilith- mntes. A hiányzó, vagy csökevényes szervvel rendelkező gyermek születését tehát nem lehet az anyag véletlenszerű meghibásodásából, önkényesen szeszélyes strukturálódásából eredeztetni! Az egyetemes törvények, de főként az Egyetemes Kiegyenlítődés megvalósulása Törvényének az ismerete és az asztrológia gyakorlása nélkül, nem érthető tehát, hogy a nem életstratégiákban gondolkozó és nem képzelgő, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgő (nem élet-tervező) és egészséges - természetes - körülmények között élő (Az ember által meg nem zavart és az ember képzelete – Vagyis a gazda, vagy a gondozó, gondozók képzelete! - által nem befolyásolt természeti élettérben.) állatok, miért nemzenek és szülnek néha torz, vagy beteg utódokat?

 

    Az abszolút teremtő szellemnek - aki maga is folyamatosan változik és fejlődik a folytonos teremtés, tapasztalás, önmegismerés és a megváltás által - az új kifejeződési formákat kereső imaginációja (Misztikus tervezése) által „termelt” megnyilvánulási formák jelentkeznek a növényi és az állati világnak az un. félresikerült újszülött lényeiben: a rosszul sikerült - „elnagyolt”, vagy hiányos testrészű – utódokban. Ezzel szemben, az eber esetében nem lehet szó abszolút imagináció szintjén végbe menő kisérleti eredményekről, mivel egyrészt az örök ember ősideája már az első ősteremtési imaginációban megjelent, másrészt, éppen az embernek az un. isten-hasonlósága és abszolút azonosság-tudati lehetősége zárja ki ezt a feltételezést (Nem kisérletezik velünk semmi és senki a mi szabadakaratunk és felelősségtudatunk ellenére!). Következésképpen, az emberi utódok esetében, a malformációk megjelenése, az egyéni és a csoportos karma következménye és a rezonancia törvénye alapján szemelődnek ki úgymond azok az anya-lények, akik ezeknek a kauzális képzeleti kísérletezéseknek a következményeit: utódait hozzák a világra. De abban az esetben is, amikor az általánostól (a megszokottól, az automatikustól) eltérő új létállapotok, a még nem véglegesedett idea-kombinációk következményei jelentkeznek anyagi formákban a növényi és az állati világon belül, nem feltétlenül a faji karma szokványos logikáját, illetve a környezethez való alkalmazkdás és hasonulás – azonosulás teremtési logikáját kell mindig keresni, hanem az új kifejeződési lehetőség-kereséséi és természetesen, a nem mindig számunkra egyértelmű, racionális – pragmatikus fejlődési lehetőségek-keresési logikát.

     Ha nem így lenne, akkor helye lene a véletlennek és a hazárdnak: az ördögnek a teremtésben. De  tudjuk, hogy a Lilith ereje, vagyis az abszolútumnak a folyamatos új-éhsége és szomjósága, mindig az újra, a másra és a többre, az erősebb állapotra sóvárgó alap-késztetése az, ami a teremtésben is, sőt, mivel abszolút-erősről van szó: még a megváltódási folyamatokban is zavarokat és téves irányba való haladási késztetéseket, katasztrofális tévedéseket indukálja. Elég a sok vallásos szekta létezésére és őrült eszmevilágára gondolni ahhoz, hogy az utóbbit be tudjuk látni. És, mivel a mágikus teremtő képzelőerőnk következményei által, emberként személyesen is érdekelve - implikálva vagyunk ebben a kockázatokkal teli teremtési - megváltódási játszmában mindannyian, feltevődik a teremtőképzelet rendjének és a többi törvény összhatása részleges érvényesülési (és csakis részleges és nem teljes, vagy abszolút) vagy részleges tévedési lehetőségnek is a kérdése. És ez által, a részleges teremtés, valamint a részleges megváltás kockázati lehetőségének a kérdése is! Erről viszont azt tudjuk, amit Hamvas Béla úgy fogalmazott meg, hogy: ember által létrehozott rendszer sok van, miközben a létezésben egyetlen rendnek van alárendelve minden al-rendszer, és ez a rend preegzisztens és önmagát önmagából szabályozza. Ez az egyetemes rend-szükség pedig, nem más mint az egyetemes törvények rendje és folyamatosan a teremtés és a megváltás rendeltetéséből: szükségéből jön létre újra és újra. Az abszolútum törvénye tehát ennek a rendeltetési rendnek az időtlen és folyamatos fennmaradását és érvényesülését biztosítja.

 

 

II.

 

 

    Ameddig az ember nem rendelkezik reális (személyes) spirituális ismeretekkel, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith által befolyásolt és ezáltal néha hibásra sikeredő isteni – teremtői (képzeleti) kísérletek eredményével szemben: az első az a botor természettudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és a hazárd és ezért bárkivel, bármi és bármikor (szerencse és szerencsétlenség) megtörténhet. Az un. természet-tudomány szerint például, bárkinek az utóda, még a tudomány által teljesen jónak - optimálisnak! - ítélt életkörülmények között is, „csak úgy”, a véletlen szeszélyéből „félresikerülhet” genetikailag, és ezt a mechanikus tudomány (Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy a valóság mágikus természetét belátó, azzal számoló kvantumfizikának ettől eltérő az álláspontja!), minden fenntartás nélkül, e véletlen (hazárd) számlájára írja ezt a néhány ezrelékes „hibás” utód-létrehozási lehetőséget. Sőt: a materiális tudomány a véletlenszerűen beállt katasztrófa szerű kozmikus - fizikai események által kiprovokált genetikai mutációkban látja az élet és az ember kifejlődési okát is!

     Holott tudjuk, hogy az egyetemes megváltás szüksége (Lásd a Szükség és a bőség törvényét) az, ami a megváltást szolgákó egyetemes törvények alapján ezeket a szükségszerű genetikai mutációkat kiprovokáló, katasztrofa-szerű kozmikus-fizikai eseményeket a földi geológiai és atmoszferikus változási folyamatok megváltoztatása érdekében létrehozta. Az abszolút ősszelllem ugyanis áthatja, körülveszi és a mágia töörvénye alapján: irányítja az anyagot(!), vagyis a fizikai történéseket is, amit ő a megválytás megvalósítása érdekében hozott és hoz létre folyamatosan! Ezért tehát, a mágikus erejű teremtői képzelettel rendelkező ember esetében, a fogyatékosság, vagyis a született testi és lelki hiány, vagy többlet, a malformáció tehát, a magzatot kihordó anyának a foganás előtt, huzamosan és intenzíven átélt, de a tudat alá préselt félelmének, vagy rejtett gyűlölködésének, tehát a spirituális – képzeleti agresszivitásának a következménye. Az úgymond, csendes neheztelésének következménye: a férjre, a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, az ismeretlentől, a sorstól (A sors szeszélyétől!) való irracionális és intenzív félelmeinek, szorongásainak és az innen táplálkozó negatív képzelgéseinek a következménye.

    A veszélyesebb viszonyulás a kellemetlen sorseseményekhez az, az objektív Istenképzetre alapozott vallásos elképzelés, amely szerint az „objektív” Isten tökéletes és mindenható. És ezért – ebben a jellegezetesen vallásos koncepcióban - mindent, amit csak akar az Isten, amennyiben úgy akarja, akkor tökéletesen teremti meg és kedélyétől függően hoz létre ép, vagy hibás embert és harmonikus, vagy zavaros és tragikus sorsot egyaránt. Illetve: direkt és készakarva hibásan és tökéletlenül, de maximum figyelmetlenségében és felelőtlenségében hozza létre a „selejtet” is, ha valamiért ő éppenséggel úgy akarja ("Nem bottal ver az Isten, hanem nyomorúsággal."). Ezt követően már csak optimista, vagy pesszimista alapállás, illetve a misztikus öncsalás vagy szkepticizmus beállítódás kérdése marad az, hogy büntetésként, vagy „ajándékként” fogadja el, nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is egy vallásos személy (szülő) az objektív Teremtőtől (a tőle független és rajta kívüli Isten akaratától) a malformációkkal született utódát, gyermekét, vagy annak a korai és ezért „igazságtalan”-nak látott maradandó testi, vagy mentális – idegi károsodását, vagy éppenséggel a halálát?   

    Az eddigi asztrológusi megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a minimális metafizikai tudatossággal (figyelem: nem misztikus fantazmagóriákkal!) és nyíltan felvállalt tűzes természettel rendelkező (tehát nem rejtetten agresszív), valamint ezért legalább nagyjából egészségesen élő nőknek, tehát a pozitívan, de nem öncsaló módon érző, gondolkozó és képzelgő anyáknak, mind, de mind egészséges utódaik születnek és nem is szenvednek maradandó károsulással járó balesetet és életben is maradnak! Hiszen az általános emberi ősideának megfelelő fizikai és lelki formák, valamint az érzelmi és a mentális struktúrák ismétlődő lelki és testi mintái is, az időben már nagyon rég óta (néhány milliárd éve) véglegesedtek és csak kauzális (a abszolút rendelési, rendelődési) szinten folynak, és csakis a növényi és az állati világban materializálódnak, az új fejlődési és kiegyenlítődési formák kialakítása érdekében történő ősidea-kísérletek. Az egyes ember esetében tehát, ahol az egészséges emberi ősminta több millió éve ki van alakulva és az anyák mély tudattalan teremtői szervében: a központi mimaginációban le van rögzítve, nem jelenhetnek meg un. égi kisérletezés következmémnyei. Az utódok genetikai hibásódása tehát mindenképp csak az anya, illetve az ősanyák által huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt agresszív, vagy önámító, öncsaló szellemi magatartásának és téves képzelgéseinek a következménye, vagyis a mélyen átélt haragos, gyűlölködő és (főként a Sorssal, esetleg a férjeikkel, vagy az anyósaikkal szemben táplált) bosszú-szomjas érzelmeinek, csendes sors- és személy ellenes nehezteléseinek és huzamosan fenntartott agresszív gondolatainak a következménye.

    Ahhoz, a képzelet-tisztításhoz, amley ezt a hibás és veszélyesen káros, de önkéntelen szellemi mentalitást feloldja és meghaladja, valamint attól az ugyancsak önkéntelen sors- személy- és tárgy ellenes neheztelési késztetésektől (a finom, spirituális - szellemi irritációtól) való megszabaduláshoz elvezetheti az embert, hozzájárul nagymértékben a személyi horoszkópoknak a kauzális értelmezése, és természetesen, atízedik egyetemes törvénynek, az Abszolút törvénynek a megértése is. Ahogy a bolygók által megtestesített őserők között is létezik az abszolútum törvényének megfelelő tízedik őserő: a Plútó által megtestesített isteni igazság ősereje, úgy létezik a tizedik alkímiai művelet is, amely az Isteni Igazságnak a szellemével való azonosulásnak, az abszolút kiegyenlítődési képesség elérésének a megvilágosodástól az ember élete végéig tartó alkímiai művelete.

   Az abszolútum törvénye, a többi kilenc törvénynek az összegeződése is, de ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felülmúló (Figyelem: azokat semmiképpen nem felülíró, nem érvénytelenítő, vagy semlegesítő!), azok erejét és hatását meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását – persze, csak kauzális szinten és nem a földi – emberi sorsváltozások szintjén! - „emelve-finomítva” javító, azokat fejlesztve - átalakító, abszolút önálló törvény (Tehát amely nem a  többi törvény lényegét megmásító, vagy azt érvénytelenítő törvény!). Ennek az alapján, történnek azok a lét-teremtési események, amelyek értelmét számunkra, néha a többi kilenc törvény ismeretében is igen nehéz, vagy néha még ezek ismeretében is lehetetlen a földi logikánkkal megérteni. Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkező élet-jelenségeket, illetve azok megsértése következtében létrejövő jelenségeket is nehéz megértenünk. (Ebből származik az a hibás agnosztikus közmondás, hogy Istennek az útjai kifürkészhetetlenek.)

   Például azt, hogy milyen logika alapján fejlődhet ki és születhet nem HIV fertőzött és kábítószer-elvonási tünetektől mentes gyermek a világra, egy HIV vírussal fertőzött, kábítószer fogyasztó anyától? Vagy azt, hogy milyen logika alapján halhat meg gyermekkorban az egészséges szülők és nagyszülők egészséges gyermeke? Holott, az első esetben az anya részéről jelentkező őszinte hibabelátás és megbánás, vagyis a szemléyi felelősség-érzet beindulása és erősödése az, aminek a következményeként, a mágia, a polaritás és a fejlődés törvénye alapján, lehetséges az, hogy az utód ne legyen fertőzött. És persze, ezeknek a szeretet (mágia) törvényével (a magzat, vagy a magzat apja iránt igen intenzíven átélt szeretet és pozitív imagináció) valamint a polaritás törvényének az együtthatásáról is szó van! A második esetben esetleg az abszolútum törvényének és a szeretet törvényének az anya részéről történő huzamos megsértésének a következményéről van szó, vagyis arról, hogy az anya már a várrandóság alatt el kezdett, valamiért a sorsra, vagy direkt az ő képzetrendszerében őt nehéz sorssal sújtó Istenre erősen haragudni, és a gyermek megszületlse után ez teljes Isten és Sorsellenes gyülöletté változván, az így felgyüélemlett negatív energiák át csapódtak a gyermek aurájába, energia-testébe.  

    A tízedik törvény tehát humanista, vagyis pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet, tradiciónális köznapi logikával, és a személyre nézve, pozitívnak látszó (kedvező) eredmény, vagy következmény esetében a kegyelem, vagyis az un. isteni csoda törvényének nevezhetnénk. De amelyet, a negatívnak tetsző jelentkezési formájában (az egyénre, vagy a népre - népcsoportra nézve negatív) - az emberi bűnbe esett értelem és vallásos erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! – az őrült bosszú, vagyis az isteni harag és kegyetlenség törvényének is nevezhetnénk.  Spirituális szintű – őncsaló, önámító - korrupcióról és végeztes következményekkel járó kauzális tévedésről, akkor beszélünk, amikor az egyén, vagy egy nép abban kezd reménykedni, hogy az ő „kivételes” esetében, ő reá, a törvénynek csak az un. pozitív, vagyis a protekciózó változata hat és tud hatni és a törvény második, un. negatív formája, valamilyen személyes, vagy csoportos kivételezettség: előjog, protekció, stb. következtében, őt (az egyént, vagy a csoportot, a népet) el fogja kerülni. Ilyen öncsaló tévképzet áldozata lett pl. a német nép a XX. század első felében, és ilyen kauzális tévedés áldozata volt és maradt a zsidó nép végig a történelemben.

   A tízedik törvénynek a fent leírt két megjelenési formája közül természeti testben élő szellem, vagyis az ember, egyiket sem oszthatja ki magának és semminképpen nem gyakorolhatja büntetlenül, vagyis nem játszhatja sem a kegyelmező Isten szerepét, sem a bosszúálló Isteni szellem szerepét, és ezt nem is idézheti meg káros visszahatások, negatív következmények nélkül. Megtenni, ugyan megteheti ideig – óráig egy egy diktátor azt, hogy mindenhatót játszik egy nemzet, vagy a világi hatalom gyakorlása útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel -és kihasználása által (fekete, vagy akár az un. fehér mágia gyakorlása által). De ha tudatlanságában, illetve önhittségében megteszi, előbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) veszélyeztető, igen erős „büntetésnek” érzékelt csapásokat kell majd az élete során, vagy azt követően, elszenvednie.

    Inkább egészséges humorérzékkel kell bízni az egyetemes teremtés eleve pozitív rendeltetésben (a minket is magában foglaló teremtés pozitív rendeltetésében), mint akár fizikai, akár pszichikai, vagy mentális (mágikus) erőszakot gyakorolni. És miután minden tőlünk telhetőt megtettünk a felelősségteljes szabad fejlődésünk (és mások szabad fejlődése!) és a figyelmesen fegyelmezett szabad kiegyenlítődésünk érdekében (és a mások szabad kiegyenlítődése - megváltódása érdekében!), a legfőbb igazság - az egyetemes kiegyenlítődés és az egyéni megváltás, a megváltódás - megvalósulása érdekében, nyugodtan rá hagyatkozhatunk e legfőbb törvényre az Evangélium által sugallt magatartással: „Ha lehet múljon el e keserű pohár, de úgyis a Te akaratod (A te törvényeid összhatása) érvényesüljön.” – Az utóbbi évek során, az életem több olyan nehéz momentumában, amit ugyan nem én idéztem be közvetllenül, hanem azoknak a tetteimnek és hibás – A fejlődés, a szeretet és az abszolútum egyetemes törvényeknek felfedezése és leírása előtti – szellem-erölcsi alapállásomnak a következtében álltak elé mások döntései által, tehát az általam leírt, addig hiányzó 8, 9, és 1O egyetemes törvény ismerete előtti, csonka szellemi mentalitásom visszahatása következményeiként, mások hoztak létre az életemben és a gyermekeim sorsában, ezt az utolsó Jézusi tanítást alkalmaztam, és bámnennyire kilátástalannnak látszott is egy –egy ilyen, főként a gyermekeim sorsát és jövőjét vezélyeztető sorshelyzet, utólag mindig pozitívan végződött.    

 

    Persze, itt nem föltétlenül - és a legtöbb esetben egyáltalán nem! - a Jézus által átélt tragikus vég, a végkövetkezmény elfogadásának a szükségéről van szó, hanem épp ellenkezőleg: annak a „jónak” az elfogadásáról, amit a pragmatikus - humánus földi logikánkkal és a földi képzeletünkkel, nem vagyunk képesek azonnal felfogni és elfogadni. Egyikünk sem a Názáreti Jézus, aki, miután maga is vissza élt a mágia törvényével és többszörösen megszegte azt, amikor, borrá változtatta a vizet, amikor lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a halott kislányt, majd a négy napja halott Lázárt, vagyis, miután megsértette a természet törvényeit és e tettei által az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit, éppen a Hatás és visszahatás törvénye alapján. („Atyám, atyám, miért hagytál el engem?”)

    A misztikus és vallásos elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye éppen arról is szól, hogy nem létezik isteni önkényeskedés és protekciózás (Még Jézus számára sem volt!), mivel a Lilith - (Az abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belső negatív őserő.) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását - fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló törvényeket, még az Égi Teremtőnek sem lehet áthágni, megsérteni! Az abszolútum törvénye épp arról szól, hogy maga az abszolútum sem önkényeskedik, hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának - visszahatásának a számon tartásával és figyelembevételével fejti végső, abszolút hatását. Hamvas Béla ezt úgy írja le, hogy Isten megteremtette a világtrónt az Arabotban, de ő soha nem ül belé. Nem létezik tehát egy szeszélyesen kegyelmező, protekciózó, vagy büntető, személyes, vagy nemzeti, vagy (fehér) faji Úristen, aki valakinek a személyét, vagy a felebarátok és ellenségek személyét ért sértéseit, bántalmait megtorolja, vagy az öncélú önkényeskedést végeérhetetlenül elnézi a maga kénye - kedve és szimpátiája szerint! Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, nagyokos égi rendező sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz élethelyzeteik közepette, "a kegyetlen sorsuk miatt" neheztelni, vagy haragudni.

    Létezik viszont ez, az általunk vizsgált, a múltban történt és a jelenben történő, valamint az időtlenségben létező minden fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat a többi, kilenc egyetemes törvény szerint minősítő és összegező, és az összegezés eredménye alapján, mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút törvény, aminek a hatásait nem tudjuk sem kiszámítani, sem „előre látni” és ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelőzni, sem személyesen, vagy csoportosan manipulálni!

   Sőt: a legveszélyesebb magatartások egyike, e legfőbb törvény összhatásainak az elfogadása helyett, annak a földi gondolkozás és a természeti képzetek logikája szerinti megítélése, avgy annak befolyásolására, hatásának a megváltoztatására való ambíciós emberi törekvés, de emi még ennél is veszélyesebb: ennek a legfőbb „hatalomnak” a megszerzésére vonatkozó fanatikus törekvés. Vagy a demagógia: az erkölcstelen tetteink indoklásaként a legfőbb hatalomra való hivatkozás (papok, főpapok, királyok és császárok, más "felkent" vezérek), és annak a nevében és „szellemében való eljárás”.

    Az abszolútum törvényét, ami nem csak a teremtés fennmaradását, hanem az egyetemes megváltást: az abszolútumnak a teremtésen keresztül, a teremtés (Egészen pontosan: az anyag) által történő folytonos újjászületésén, megújhodásán, átváltozásán, átvalósulásán, kicserélődésen, megújulásán keresztüli fennmaradását is biztosítja, maga a Teremtővé (Istenné) vált Abszolútum sem írhatja felül! Nem hozhat létre olyan ideát, vagy jelenséget a létrejött teremtésben, nem gyakorolhat olyan befolyást a megvalósult teremtés jelenségeire, amely ellentmond a kilenc törvény összegeződésének, az abszolút összegeződés következményének (Vihar lecsendesítése, halottak feltámasztása, életadó víznek a kábulat okozó borrá változtatása, stb.). Ezért mondja tehát Hamvas Béla a Harleqin című esszéjében, hogy Isten létre hozta a legfőbb hatalom trónusát, de maga soha nem ül bele!

   Amennyiben igazak lennének az ide vonatkozó kinyilatkoztatások, amelyeket (figyelem, kizárólag csak!) a kanonizált Evangéliumok adnak a Názáreti Jézus szájába, ti., hogy ő az atyának az akaratát képviseli és azt hajtja végre amikor csodákat művel, sőt: amennyiben igazak lehetnének még inkább Jézusnak azok a tettei és szavai amelyekkel helyeket ígérget és osztogat egyeseknek maga mellett az Atya trónusánál a túlvilági mennyek országában és nem lennénk biztosak abban, hogy ezeket nagy fokú félrebvezetési szándékkal eszelték ki a tanításaiból birodalmi alattvalóknak való vallást fabrikáló Nagy Constantinus-ék, azt mondhatnánk, hogy Jézus nem csak a Mágia (a víz borrá változtatása), a Ciklus és a ritmus (A vihar lecsendesítése, elállítása), a Hatás - visszahatás törvényét (erőltetett gyógyítások, a halott Lázár feltámasztása), hanem az abszolút törvényt is megsértette. Ez viszont már csak azért sem lehet igaz, mivel a történelmi dokumentumok alapján, nagyon jól tudjuk, hogy mi történt háromszáz évvel a Jézus halála után. Hogy a politikai-hatalmi célokat szolgáló Niceai zsinaton és a Konstantinápolyi kongregáción miként ferdítették el Nagy Constantinus parancsára, a Császár tisztjei által összeterelt keresztény püspökök és teológusok az általuk politikailag is hitelesnek ítélt négy Evangélium eredeti értelmét, annak érdekében, hogy a birodalom alattvalóinak az alárendeltségi tudatát „helyre állítva” vallásos szinten is, egységesen használható vallást (ideológiát) alkossanak a kelet-római birodalom számára.

   Ezek tudatában tehát, az egészséges (keresztény) magatartás az, ha hitében és spiritualitásában (univerzálissá táguló személyi felelősségében és pozitív teremtői képzeletében) az ember szüntelenül erősíti és gyakorolja az abszolútummal való kauzális azonosság-érzetét, de olyan földi képességeiben és tulajdonságában, mint például a művészi tehetsége, vagy a tudományos intelligenciája és racionális megértési, élet-alkotási és sors-rendezési képessége. De az élete és sorsa döntő kérdéseiben, feltétel nélkül rá hagyatkozik az abszolút törvényre és nem akar ő intézni és rendezni „abszolút” módon - mindent az életében, de kiváltképp nem a mások (pl. családtagjai) életében!

    Az abszolút törvényt tanulmányozva jön rá az ember arra, hogy a hetedik törvényt: a Hatás-visszahatás törvényét tévesen nevezik a Karma törvényének, mivel valójában az csak a Karma menthetetlenül bekövetkező következményeinak a törvénye, és igazából ez, a tízedik törvény a Karma szellemi feldolgozása utáni feoldásának és feloszlatásának a törvénye. Annak érdekében, hogy ezt, az Egyetemes Karma-oldás törvényét, vagyis az Abszolútum törvényét minél jobban megérthessük, nagy segítségünkre lehet az egyéni karma egyik feloldódási lehetőségének: a vezeklés hatásának az értelmezése, pontosabban: a vezeklés értelmének és szükségességének a tisztázása. A vezeklés és a bűnbánat spirituális értelmének a felfedése, és annak az ellentétének: a vezeklés nélküli megismerési tevékenység és a bűn-kendőző szeretet értelmetlenségének, illetve a bűn-tolerálás és a bűn-pártolás hibás alapállásának: a szellemi céltalanság és a törvénytelenség veszélyességének és abszurditásának a megértése. Annak a megértése, hogy miért is nem ajánlatos, sőt: egyenesen nem szabad(!) az életünkben, illetve a tudatunkben és a képzeletünkben, de nem még a környezetünkben sem, tudatosan megtürnünk és tolerálnunk semmiféle értelmi zavarosságot, tárgyi valóság letagadást, ámítást, szemfényvesztést, csalást és bűnpártolást.  

   A spirituális (és kauzális!) eredetétől meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti kereszténységnek (az el nem világiasított és meg nem reformált kereszténységnek!) és minden nagy világvallásnak a lényeges motívuma - a hivő ember megváltásának a feltétele! - a vétek gyakorlati jóváátételének a szüksége mellett, az egyéni, benső vezeklés szüksége. A gyakorlati jóvátételt követő, belső, szellemi és lelki vezeklés nélkül, vagyis a tévedés felismerésen és az őszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális – megváltói - információknak („a tudásnak”) a személyi öntudat és a központi imagináció legmélyebb (tudattalan) rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése és bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik - lehetetlen - az újjászületés, a megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás. Bárki is állítaná az ellenkezőjét, gyakorló asztrolóógusként, számtalan sors-eset számontartása és megfigyelése által, teljesen meggyőződtem arról, hogy gyakorlati jóvátétel és vezeklés nélkül, lehetetlen nem csak annak a teremtői tudat-azonosságnak az elérése, amit a Véda is tanít és ami minden metafizikának az alapja és célja, hanem az egyszerű sorsrendezés is!

     Ezért hatáástalan és eleve kudarcra ítélt minden, a hibabeismerést és belső változási elszántságot mellőző, un. pozitív gondolkozás, és ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a magunk, vagy velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb. kauzális megértése nélküli megbocsátáson) alapuló érzelmes szeretet (Az un. lelki elengedésen alapuló szeretet. - Csak azt engedhetem el, amit jól meg fogtam, felfogtam: annak a spirituális és kauzális okát jól megértettem), vagy az un. fehér mágia, aminek a hosszú távú eredményei épp olyan károsak, mint a fekete mágiáé. 

  

     A spirituális tudatossággal végzett - átélt! - bűnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem melankóliáról, nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó, pótolhatatlan szerepe van az egyéni és az egyetemes megváltásban - a kiegyenlítődésben. Az személyi megváltódás ugyanis csak része az egyetemes megváltásnak, csak rész szerepet tölt be az egész létezés szintjén történő egyetemes megváltódási folyamatban (processzusban). Ez, a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés (a bűnbánat és a vezeklés) teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket. Ez a kiegyenlítődési képesség elérése teszi lehetővé azt, hogy a korábbi tévedéseket ne kövessük el. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely az egyéni lélek és szellem nemesítését célozza meg, vagyis annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet az anyai ági ősszüleinktől örököltünk, annak érdekében, hogy a teljes egyéni kiegyenlítődési képesség elérése által (az egyéni megváltás által) feloldjuk mindazt a metafizikai téveszme-rendszert (káprázatot) amelyet az anyai ági őszsülők felhalmoztak és amely miatt folytonosan szenvedtek.

 

    Amennyiben a hibabelátáson (Belátás: a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történő felismerésén) alapuló bűnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bűnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) meg nem nevezett és nem rögzített tévedést, újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg (cserélődik fel) a szülők elhagyása szükségességének a motívuma, az Evangéliumban - Éppen az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselő Jánosnál olvashatunk errőől. - és ezért rokonítódik ez az elhatárolódás akár a gyűlölettel is: „Csak az, aki meggyűlöli önmagát és aki meggyűlöli az anyját és az apját, az lehet az Én tanítványom.” ( - Csak az a személy képes magában kialakítani a megtisztult személyi tudatra alapozott az univerzális felelősségtudatot és az válik szellemben erőssé - megváltottá, aki soha többé nem akarja elkövetni - megismételni a saját bűneiként felismert ősi vétkeket, a karmán keresztül rá származó, közvetlen anyai ági őseinek a vétkeit, sors - tévedéseit.).

    A természetellenes alapállású újkori tudományokkal (a természet kifosztásának és kizsákmányolásának a humanizmus nevében való vérehajtását és fenntartását szolgáló és e kizsákmányolás által létrehozott anyagi javakra támaszkodó, annak a segítségével fejlődő tudományokkal), az un. természet- és a társadalom-tudománnyal, és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság és egészség elérési lehetőségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyező modern kereszténységnek a személyi jóvátétel a vezeklés teljes elhagyása lett a veszte. És a magát kereszténynek nevező, természet-szennyező és természet-pusztító keresztény kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bűne az értelmes jóvátételi kötelesség-tudat és a szabadon vállalt személyi vezeklés és a személyi bűnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. A modern világi erkölcsi felfogásnak csaknem végzetes tévedése a személyes jóvétételnek és a vezeklésnek a hetedleges fontosságúvá züllesztése, illetve annak biztosító társaságok szolgáltatásai által és más, a gazdasági-politikai konjunktúráknak megfelelő, azok elvárása szerint változó, enyhe erkölcsű társadalmi - világi büntetésekkel (az intézményes elkülönítéssel és társadalmi bosszúval) való helyettesítése. Ma már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi, és Európában törvényesítésért küzd a magzat-gyilkolás, miközben a materialista koncepciók szerint élő keresztény civilizációnak a tagjai között dühöng a teremtés - a lét- és életteremtő Isteni erőknek – Annak a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formájának - a tudományos semlegesítése. Vagyis, a magzatfoganás elleni un. „védekezés”. És persze, dühöng e tudományos eljárások következménye is: a méh- és mellrák, a korai meddőség és a magtalanság, a fűpor-allergia, valamint más különböző civilizációs betegségek, vagyis az önkéntelen és ostoba és céltalan vezeklés: az értelmetlen, de „civilizált” szenvedés.   

    Az asztrológiában, nem csak a a Főld elemekhez kapcsolódik a személyes jóvátétel szüksége, és nem csak a víz elemhez kapcsolódó, átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a bűnbánat, vagyis azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az életterületeihez. Hanem kiváltképp és sajátosképpen az Ikrek és a Szűz konstellációk által megtestesített spirituális erőterekhez, illetve a III és a VI házak által megjelenített emberi életkörökhöz is. Hogy a IV. ház által megtestesített szülőföld, otthon és család életköre (annak a pozitív és a negatív minőségtől függetlenül) miképpen transzformál, gondolom, nem sok kommentár szükséges. De ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és anyagi veszteségek (szeretett személyek halála, eltűnése, anyagi csőd) és más jellegű megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai, miképpen változtatják pozitívvá, vagy negatívvá a személyi tudatot. És ahhoz sem, hogy a XII. háznak megfelelő, külső, vagy belső ingermentes állapotok: az elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt - az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt elvonulások, elcsendesülések, vagy az öncélú - remetéskedések miképpen alakítják át a belső mentalitást.

    És - mivel a napjegyek szülöttei pontosan annak az ellenkezőjét hajlamosak végezni, mint ami a konstelláció sajátja: a Rák aggodalmaskodik és érzelgősködik, vagy éppen hárít és elzárkózik az igazi felelősség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat - a környezetét – akarja, akár erőszak árán is átalakítani, megváltoztatni a saját megátalkodott természete megváltoztatása helyett, a Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, az áldozatot, ahelyett, hogy magát tenné képessé a belső, önzetlen szeretetáramoltatásra -, azt sem kell kommentálni, hogy a vízjegyek miképpen függnek össze a fent leírt „értelmes” vezeklésekkel, illetve az értelmetlen szenvedéssel.

    Az viszont, hogy a vezeklés miképpen kapcsolódik a Merkúr által uralt két "emberi - mentális" konstellációhoz: a látszólag soha semmiért nem neheztelő, levegősen spekuláló Ikrekhez és a föld jellegű pragmatikus észjárású Szűzhöz, illetve a velük analógiában álló civilizációs életkörökhöz, a vezeklés, nagyon fontos számunkra értelmezni. Az igazi ok pedig a Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a mentrális összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség őserejének a tompa, vagy intenzív, de mindenképpen a negatív (diszharmonikus) működése, amennyiben pl. a személyi horoszkópban a támadott Merkúr arra utal, hogy ez a lehetőség fenn áll (amennyiben az értelemnek ez az üdvösség ellen való „munkálkodása” személyi tulajdonságként jelentkezik).

    Az Ikrek karmával (és a III. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal.) és negatív a III. Házban álló nappal, vagy az Ikrek-nappal rendelkező személyek, az idea világ és a gyakorlati, tárgyi valóság közvetlen összefüggéseit, kölcsönhatásait kellene megértse és számon tartsa. Vagyis: az egyéni ideavilág mágikus hatásainak és az általa befolyásolt gondolkozásnak a fizikai - pszichikai megvalósulásai (anyagi formái) közötti összefüggéseket kellene meglátnia és az ide vonatkozó konkrét kapcsolatokat kellene megkelesnie, kimutatnia. Az elmélet és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia, amennyiben az agya nem sérült, illetve az érteleme nem tompa. Az Ikrek karmával, vagy negatív Ikrek természettel rendelkező személyek viszont általában, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történő helyes értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti lehetőségekhez való igazítása és a megvalósulások, a megvalósíthatás tükrében történő felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó, folyamatos elmélet-gyártást végeznek. Önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoznak létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, de amit ugy-e, az „ellenséges” környezet, vagy az „objektív körülmények” miatt nem lehet a gyakorlatban beváltani. És ezért, a csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása soha nem áll le, és a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül azért, mert az Ikrek típusú személy inkább az öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtető tevékenységét vállalja, mintsem, hogy erőfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy a gyakorlatot az elmélettel egyeztesse. Utóbbi esetében ugyanis, hozzá kellene fognia a további hibák (vétkek és bűnök) elkövetésének a felszámolásához (a vezekléshez) és ehhez nincs türelme, mivel ez személyes elköteleződést igényelne részéről. Ezt viszont, nem lehet véghez vinni személytelen és seteril elmélet-gyártással, az érték-indifferens intellektus által produkált elméleti konstukciók öncélú pörgetése által.

     Persze, létezik mindennek a szöges ellentéte, az Ikrek másik változata is, ami inkább a III házban álló Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzője. Tudni illik, hogy az ostoba és korlátolt logikájú személy, illetve a magát folytonosan csaló - ámító személy, soha nem képes a tapasztalataiból - szenvedéseiből tanulni, mivel nem hajlandó a vele történteket (baleseteit és betegségeit pl.) egy követhető és ellenőrizhető személyes idea-rendszerrel összefüggésbe hozni. Nem meri, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy logikus és értelmes idea-rendszerben megalapozni és abba beágyazni, illetve hagyja, hogy az idea-rendszere: a vallása, vagy elmélete, tudománya és a gyakorlati élete között, a vallásos, vagy tudományos képzetei és annak a következményei között, ne legyen racionális és közvetlen összefüggés. Ez az ostoba és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés, semmiképp nem nevezhető tudatosan végrehajtott vezeklésnek. 

     

    A pragmatikusan gondolkozó Szűz jegyű szülött viszont - és a VI. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, de főként a Szűz Lilithel rendelkező személy - nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a munka kultikus jellegének a megértése és gyakorlása helyett (az egymástól elválasztott, az egyiknek- a másikkal való egybekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka harmonikus egyesítése, egységesítése helyett), alkalmazott tudományt: hibajavító és életnyerő technikát és technológiát hoz létre. Védőberendezéseket, biztonsági rendszereket és gyógyszereket gyárt a kultusz elvetése, illetve az öncélú kultuszok gyakorlása (a bűnbeesés folytonos elkövetése) következtében beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyülő krízisekből való „kimenekülés” érdekében. Ezért állandó meghasonlásban és folyamatos krízisekben kénytelen élni, mivel a krízis nem külső módszerekkel és berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a vezeklés segítségével történő belső hibák és téveszmék (személyi és az anyai ági ősszülők tévképzetei) felszámolása és feloldása által. Hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekből való „pragmatikus” gyógyulások, illetve a Szűzre és a VI. házra jellemző folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhető értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), az már magától adódik.

    Aki nem akart vezekelni, de mégis megúszta az életet különösebb betegségek és tragédiák nélkül, annak az utódait vezekelteti - vagyis szenvedésbe sodorja a Karma törvénye, az utódnak a családtól öröklött egyéni spirituális fejlődési programja. A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az erővesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszer (Lásd a fájdalom metafizikai értelme című tanulmányomat, az Utódok szülők és szeretők c. könyvemben), ami az analógiák segítségével nagyon egyszerűen értelmezhető, a Fejlődés törvényének a fő mozgatórugója és feltétele. Ezért hamis állítás spirituális fejlődésről beszélni az élet általános fő feladatai (élettársi viszony, családalapítás, gyermekgondozás és nevelés, közösségi élet.) és a szükséges vezeklések elvégzések nélkül, illetve ezeknek az elutasításával, elhárításával.

    A baj nem is az lenne - amennyiben ebben a kérdésben semlegesek (érzéketlenek) tudnánk lenni - hogy egyes hibabelátás nélküli és a jóvátételt, a vezeklést – és a bűnbánatot elutasító (sőt: a modern ember esetében, ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végülis, ha nem testileg, akkor lelkileg, de utólag, a hosszú távú következmények szintjén, többet kell szenvedjenek a vétkeik következményétől (pl. a lelkiismeret-furdalástól, vagy a gülölettől, a magánytól és egyedülléttől, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtől, az üldözési mániától), hanem az, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendő anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelő családanya, annál többet kell szenvednie a jövőben megszülető, illetve a már létező gyermekeiknek is. És nem csak gyermekkorukban, hanem felnőttként is, mindaddig, amíg azok felnővén, meg nem értik a jóvátétel metafizikai szükségét és a vezeklés értelmét és  (már, ha megértik…), és el nem fogadják azt. Ezért tanítja Jézus, hogy az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők, mert, aki nehéz körülmények között és nehéz sorsfeladatokkal (karmával) születik, ha elfogadja a törvényeket, megválthatja magát és a hozzá hasonlóknak is megmutathatja a megváltás útját, de születhet valaki bármilyen előnyös anyagi és családi helyzettel és bármilyen jó képességekkel (tehetségekkel) a világra, ha csak a maga és a környezete örömére és szórakoztatására, esetleg a kényelem és az anyagi jólét öncélú fokozására használja helyzetét és képességeit, akkor az utolsók közé kerül, akinek a földi életükben, vagy a túlvilágon, de szenvednie - vezekelnie kell.

     A vezeklés ugyanis, egy jól meghatározott belső (egyéni) megértési és fejlődési, és végül kiegyenlítődési képesség-megszerzési szükségszerűség, ami viszont, az egyetemes kiegyenlítődést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja. És ezért nem csak a magunk fejlődése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító-tűz nevű állapotban szenvedő őseinknek a mi karmikus szabadulásunktól (kiegyenlítődési lépesség létrehozástól) is függő, lelkeinek, a tisztító tűz állapotából való szabadulása érdekében. És nem utolsó sorban, a gyermekeink helyes nevelése, vagyis azoknak az önmegváltói képessége kifejlődése és felnőtti egészsége és boldogsága érdekében is.

    Ennek a szükségszerűségnek a megértését és elfogadását szolgálhatja és a reflex-szerű sors- és Isten neheztelést megszüntetheti az a tudat, hogy az emberrel együtt és általa, maga az Abszolút Szellem - vallásos kifejezéssel: az Úristen - is vezekel. Hiszen az abszolút lét szintjén, az Ős-Lilith folyamatosan megbontja az abszolút egységet, és ezzel felborítja és veszélyezteti az abszolút állapotot, és emiett ebből a szűntelen hibabelátást követő, vezeklés útján történő kiegyenltődési szükségből az abszolút lény nem mentheti fel önmagát, ahogy nem mentheti fel az ő, megváltását szolgáló, saját földi tudatát hordozó egyes embert sem! - Pontosan az abszolút törvény értelmében.

     Ezért nagy fokú spirituális infantilizmusra vall azt képzelni, hogy akárha Jézusról, vagy Máriáról, vagy a szentekről is lenne szó, a törvények feltétlen érvényesülése és a vezeklési szükség fenállása szempontjából, lehetséges akár a személyi kivételeződés (égi protekció), és bárkit is felmenthet valamiféle égi fórum a személyes kiegyenlítődési képességhez vezető személyi életfeladatai vállalása alól, illetve azok huzamos elmulasztásának a következménye - visszahatása alól. Nincs felmentés senki számára az egyetemes és a személyes kiegyenlítődés (megváltódás) elérésének a szüksége (egyetemes és szeméélyes követelménye!) alól. És, aki nem tesz belső erőfeszítéseket a kiegyenlítődési képesség elnyeréséhez szükséges spirituális éberség megszerzése érdekében, annak az ámító kábulatban való cselekvése, gondolkozása és képzelődése következményei alól, és az így átélt, negatív belső élményei miatt, valamikor szenvednie kell és, akár tudatos - értelmesen, akár tudatosság nélkül, a sors-erők által kényszerítve, de vezekelnie kell. Ha nem a földi élete folyamán, akkor a halála után. És a vezeklés elkerülési lehetőségének a tévképzete mellett, még nagyobb ostobaság azt hinni, hogy a tudatos, vagy akár az önkéntelen mulasztásokat hatástalanírani és érvényteleníteni lehet akár buzgó vallásossággal (öncélú kultusz-gyakorlással), akár más misztikus, vagy mágikus praktikák űzésével. (Gazdagodást, személyi sikereket, párkapcsolati vagy családi boldogságot, egészséget könnyen beidézni hivatott un. agykontrollal, mágikus mantrázással, vagy másféle, a tudattalan képzelet-világ mágikus teremtőerejét mesterségesen serkenteni és aktiválni hivatott, vizualizációs technikák, vagy akusztikus gyakorlatok folytatásával, azok ismételgetésével.) De ugyanolyan nagy hiba az, a többek által hangoztatott filozófikus kijelentés és magatartás is, aminek azzal a kijelentéssel adnak hangot egyesek, hogy: „Nem bántam meg semmit abbból, amit az életben tettem!”

    Az abszolútum törvényét, illetve annak minden részletes vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus, vagyis földhöz ragadt) logikával megérteni, de igen fontos tudni róla, és a szellemi hibabelátási képességet kifejleszteni, mert különben az ember képzelete az irracionális vallásos képzetek hálójába kerülve, könnyen sors-és Isten-neheztelővé változik, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) lehetnek. Ismétlem tehát: nagyon fontos, és jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akár az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez a megváltáshoz vezető, annak az érdekében munkálkodó, pozitív rendező-elv szerint ható, legfőbb törvény („Az Úr”!) és miután bizonyos, kiemelten fontos sorseseményeink mély elemzése által megértettük, bíznunk kell a teremtésnek a pozitív rendeltetése beteljesülését biztosító törvény, felszabaduláshoz vezető erejében.  Jézus is, miután azáltal, hogy borrá változtatta a vizet, lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a négy napos halottat, megsértette a természet törvényeit és e mágusi tettei által megsértette az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-szegő (természetellenes) cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit. („Atyám, ha lehet, múljon el tőlem e keserű pohár, de úgy is a te akaratod érvényesüljön.”)

 

   A Jézus esete azt példázza, hogy létezik egy olyan határhelyzet, amelyen túl a törvények hatásai és visszahatásai senki és semmi számára nem beláthatóak, és legfőképpen nem megállíthatóak és nem visszafordíthatóak, senki és semmi által. És éppen ezt a sérthetetlenséget biztosítja az abszolútum törvénye. Ezért az maga az abszolútum által sem sérthető meg és lényegi hatásában nem érvényteleníthető egyetlen törvény sem, hiszen ez magát az abszolút létnek a fennmaradását, az új és új kiegyenlítődések folyamatos megvalósulását veszélyeztetné. A misztikus és a vallásos elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye tehát, kizárja az Isteni önkényeskedés és protekciózás lehetőségét, hiszen éppenséggel arról is szól, hogy a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belső negatív jelenség) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását biztosító, a saját tükröződését és a tükröződés általi karma-oldását, valamint a megosmerés általi fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló törvényeket, még az Abszolút Teremtőnek sem szabad megsérteni.

    Az abszolútum törvénye tehát épp arról szól, hogy maga az abszolút ősszellem sem önkényeskedik a teremtésben és a megváltásban (Ennek a nem tudásán, illetve ennek az ellentétes álláspontján buknak meg a csoda - valló vallások!), hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának és visszahatásának az abszolút számon tartásával és figyelembevételével (azok érvényessége megtartásával!) fejti ki a mindenek feletti, végső, abszolút hatásait.

     Hamvas Béla írja a Harleqin című esszéjében, hogy az igazi beavatott, a Bolond azon mulat és vihorászik magában, illetve a más beavatott társainak: a Bolondok társaságában, ahogy a "pragmatikus" emberek a különböző földi hatalom gyakorlási lehetőségek megszerzésére törnek, vagy a legfőbb szellemi hatalom megszerzése érdekében tülekednek, csalnak, hazudnak, intrikálnak, sőt: ha kábulatukban úgy vélik, hogy ez által a hatalmat elérhetik, akár gyilkolnak is.

   Az abszolút törvény hatásával magyarázható például az is, hogy bizonyos vágy-imák és általában az egyéni, a családi - szülői -, vagy pl. a nemzeti prosperitást szolgálni hivatott egyéni, vagy csoportos imák „nem hallgattatnak meg a mennyben”, hogy ezeknek az imáknak nincs semmiféle hatása. De sok esetben nincs hatása még az önzetlen szeretetből eredő spirituális törekvéseknek sem. Hiszen a mágia törvényének - az ember teremtői képzeletének - az öncélú és erőltetett gyakorlásával senki és semmi által nem (még az abszolútum által sem) lehet semlegesíteni és megváltoztatni („felülírni”) a többi nyolc egyetemes törvény igényét, összhatását és következményét (főként a fejlődés törvényét), és semmiképp nem az abszolútum (az egyetemes kiegyenlítődési programok megvalósulási szükségének a) törvényét.

     Az egyetlen helyes magatartás tehát e végső felismerést elérő és abba belenyugvó Jézusé, aki a rettenetes szenvedései közben, talán éppen azok hatására, még azután is reménykedni kezdett valami csodálatos szabadulásban, hogy a Getszemáni kertben képzeletben előzőleg elfogadta az abszolút törvény rá nézve "rettenetes” hatását, a sorsa kikerülhetetlenségét és bátran szembe ment vele. „Atyám, a kezedbe teszem le a lelkemet.” Értsd: minden ellenállást és hiú reményt feladok, az általam elért tudás és spirituális képesség, úgy ahogy van, egyetemes erővé, kiegyenlítődési potencialitássá válhat úgy, ahogy van, többet már nem változtathatok, nem javíthatok rajta. Ennyit sikerült elérni, átadom a személyi tudatomat és Én-ideámat úgy, ahogy van az abszolút léttudatnak. E belátás szerint, ezen a „katolikus”(egyetemes) alapon lehet mindig arányosan és egészségesen fejlődve élni és akkor az élet fejlődési - kiegyenlítődési drámája nem változik a mi esetünkben olyan tragédiává, mint amilyet Jézus lett kénytelen a mágusi önkényeskedései következtében a korai és rettenetes halálában elszenvedni.

 

II.  Az abszolútum törvényét sértő, azzal ellentétes magatartások következményének: az utódokban jelentkező Megváltás-ellenes  karmikus programok természetének és hatásmechanizmusának a leírása.

 

 

     Amennyiben egy személyi horoszkópban a Lilith, vagy a Sárkányfarok a Skorpióban, vagy a VIII horoszkópházban áll, vagy amennyiben a Nap és a Plútó, vagy a Szaturnusz és a Plútó, határozottan negatívan fényszögelik egymást és e negatív fényszögek valamelyikéhez hozzá társul az, e két bolygó valamelyikének a bármely, a Jang típusú (Mars, Jupiter, Uránusz) bolygóval alkotott negatív fényszöge, de akkor ha a Nap, vagy a Szaturnusz, az Uránusz, vagy a Neptunusz, teljesen negatívan fényszögelve a Skorpióban található, azt jelenti, hogy határozottan a megváltás-ellenes karmikus programmal, vagyis a megváltás irányába való elinduláshoz szükséges fegyelem és erőfeszítések elleni mély és elemi haragvás és gyűlölködés karmikus programjának valamelyik változatától szenved az illető személy. Azt, hogy az anyai ági őseitől öröklött karmikus megváltódási sors-programja miatti, vagy az illető személy által különlegesen nehéznek érzékelt sors-helyzete miatti, önkéntelen és öntudatlan neheztelési - haragvási és gyűlölködési hajlamokkal és a megváltódáshoz szükséges öncélú élvezetekről való lemondásokkal szembeni elemi elhárítási, elutasítási, illetve megváltás-kijátszási késztetésekkel született a világra.

     És még akkor is így van (Sőt: akkor még inkább!), ha az illető személy esetleg buzgó vallásos. Az utóbbi esetben ugyanis, mindössze az Istentől való misztikus és öntudatlan félelem a hajtó-oka a vallásosságnak, vagyis az attól való félelem, hogy amennyiben mégiscsak létezne egy kívülálló és őt (minket) figyelő, ellenőrző, illetve az ő életét és boldogságát - boldogulását irányító és befolyásoló objektív Isten, az igen rossz néven venné, és negatívan reagálná le az ő hitetlenségét, illetve a nehéz sorsa miatti haragját.

   És tényleg: úgy is jönnek létre ezek a Sors- és Istenellenes programok, hogy valamelyik anyai ági ősszülő, azt megelőzően, hogy megfoganna a méhében az az utód, akitől a vizsgált személy (a horoszkóp tulajdonosa) származik, erősen neheztelni kezd az Istenre, vagy a saját sorsára, amiért az olyan nehéz életkörülményeket és un. kegyetlen sorsot, illetve szegénységet, vagy gonosz és kegyetlen férjet (a horoszkóprendelő ősapját), esetleg anyóst és apóst is, vagy más külső ellenséget "rendelt" a programot létrehozó és tovább adó - elindító anyai ősanya számára.

    E megváltás-ellenes programnak a személyi karakterben a jelentkezési formája lehet a harcos istentagadás és a beteges szkepticizmus, illetve ennek a szöges ellentéte: a misztikus látomásképződésekkel járó fanatikus vallásosság és az erőszakos misszionáriusi tudat, ami általában inkább annak a jele szokott lenni, hogy az illető személy viaskodik a benne levő, többnyire hamis (Faragott képű) Istenképzettel, illetve bizonytalan benne, vagy rejtetten – a tudattalan világában jól legyömöszölten – valamiért neheztel erre, a számára másoknál nehezebb sorsot kiszabó Istenre, sőt: egyenesen haragszik rá. Szelídebb formája, az olyan spirituális – metafizikai Isten-viszonyulás, amelyben a személy ugyan még azt képzeli, hogy hibás a rajta kívüli és tőle függetlenül, valahol fölötte és rajta kívül létező, objektív Isten-képzet és képes azt felfogni és képes azt „belsőleg látni” (úgymond metafizikailag Istent érzékelni), sőt: esetleg még az egyetemes egység-élményt is képes elérni meditációiban, de ennek ellenére, élete válságos helyzeteiben, az un. hátráltatott állapotaiban, mégis neheztel a sorsára, illetve a sorsát adó Istenre. Sőt: szélsőségesebb helyzetekben önkéntelenül haragszik rá, és méltatlankodik amiért őt, a spirituálisan jóra törekvőt, hátráltatja és, - saját megítélése szerint legalábbis -, hozzá méltatlan sors-helyzetekbe sodorja, illetve a kelletnél tovább benne tartja. Ezeknek az önkéntelenül, de huzamosan átélt belső, csendes sors nehezteléseknek és finom haragvásoknak a következménye a szervezet önmérgezése, az un. auto-immun betegségek és az allergiák bizonyos fajtái, de ennek az önkéntelen hibás belső magatartásnak, finoman neheztelő lelki alapállásnak a következménye az is pl. ha a személy meghűl, illetve ha a hűléssel általában együtt jelentkező vírusok támadják meg a szervezetét, annak ellenére, hogy fizikailag nincs, illetve nem volt, ahol és ahogy meghűljön.

   Nők esetében és a második (a magzat- és gyermekellenes, vagy család-ellenes) karmikus programmal társultan, hozzá tartozik a szülői - családi, illetve a természeti boldogságra való képtelenség mellett, a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési képtelenség, a vetélés, a magzat-kihordás és/vagy a szülés közbeni életveszélyes szövődmények (az anya újjászületési, megújhodási képtelensége miatt) és szélsőséges esetekben a születendő magzatok minden nemű testi (szervi, testrészi) zavara, fogyatékossága is. Ezeket az asztrológiai alakzatokat lehet tehát megtalálni azoknak a személyeknek a képletében is, akik értelmi fogyatékossággal, illetve valamilyen testi fogyatékossággal, vagy rendellenességgel (málformációval), születtek, születnek a világra (ilyen a hat lábujj, vagy a hat kézujj is, illetve az összenőtt újjak, amit az alacsony színvonalú spirituális kultúrával rendelkező közösségekben sámán jelként szoktak elkönyvelni!). Ha számba vesszük például azt, hogy Szent István királyunknak a korabeli feljegyzések és rajzok szerint hat ujja volt mindkét kezén és azt, hogy az egyetlen fia (figyelem: akkoriban nem voltak fogamzásgátlók és a királyi család bizonyára nem spórolt a gyermekáldással gazdasági megfontolásokból, vagyis nagyon is gyanús, hogy az életerős királynak miért született mindössze egy csenevész fia), Imre herceg a misztikus vallásosság labirintusába szédült, majd idejekorán meghalt, egyértelmű, hogy milyen spirituális programtól hajtva nyomta el a kard erejével az ősi magyar hitrendszert és fojtotta vérbe István urunk a Koppány féle lázadást, amellett, hogy egy teljesen átírt, az eredeti Jézusi tanításokkal merőben ellenkező, a feudális - zsarnoki hatalmi törekvéseket szolgáló kereszténységet honosított meg az új magyar államában.

    A megváltás-ellenes karmikus (örökletes) program viszont akkor a legveszélyesebb, amikor a Plútó mellett, a Szaturnusz is részt vesz valamilyen formában a negatív fényszög-alakzatokban, főként ha a közvetlenül a Nappal, vagy a Plútóval alkot a Szaturnusz negatív fényszöget. Ez utóbbi fényszög által jelzett személyi (karmikus) meghatározódás, valósággal fékezhetetlenné, vagyis ellenőrizhetetlenné és irányíthatatlanná, és ezért csaknem feloldhatatlanná és ezért meghaladhatatlanná teszi a megváltás-ellenes spontán késztetést, illetve a belső boldogságra (a lelki békére) való képtelenségi hajlamokat. Mivel a horoszkópokban a motívum-ismétlődések, vagyis az azonos és a hasonló asztrológiai motívumok egymást erősítik és árnyalják, a fényszög-alakzatokból kiolvasható Isten-ellenes programok általában a Skorpió, vagy a Halak motívumainak valamilyen megjelenésével együtt jelentkeznek (Karmikus pontok: Lilith vagy/és Sárkányfarok a Skorpióban, a Halalakban, illetve a VIII. és/vagy a XII. házban). És abban az esetben viszont, amikor a Szaturnusz is részt vesz az Isten-ellenes alakzatban, és ráadásul igen erős bolygókkal terhelt (megpakolt) a Skorpiónak megfelelő VIII. ház, vagy a Skorpió napjegye, akkor csaknem kivédhetetlen és feloldhatatlan, erős öngyilkossági - önrombolási, illetve rombolási hajlamokra lehet számítani.

    Az egyetlen meghaladási lehetőség a Tarot 22-ős ikonja által, a Bolond által megtestesített neheztelés- és haragmentességi állapot: a teljes spirituális beavatottság belső derűjének az elérése, a kauzális belső megbocsátási és elengedési képesség, a teljes kiegyenlítődési - megváltódási képesség kifejlesztése, vagyis a teljes megszabadulás minden negatív tudattalan (finom: szellemi) érzelemtől és önkéntelen haragvási, gyűlölködési, vagy neheztelési késztetéstől - büntetési reflextől. Egy ilyen súlyos Sors- és Istenellenes program jelenléte a horoszkópban, illetve az aurában, egyúttal azt is jelenti, hogy az illető személlyel szemben a lehető legmagasabbak (legigényesebbek) az úgynevezett égi elvárások, tehát világossá kel tenni azt, hogy ő semmiképp nem üdülni és szórakozni született a világra.

    És annál rosszabb neki, ha e tény miatt haragszik, vagy neheztel bármire, vagy bárkire is, és még rosszabb, ha a Teremtőre, vagy az egyetemes törvényekre, a teremtés logikájára, esetleg az anyai ági őseire haragszik. Ha ezt a haragot, vagy csendes neheztelést észreveszi magán, meg kel tanulnia kacagni saját magán, negatív spirituális és mentális - lelki reflexein, hiszen neki el kell jutnia addig a spirituális fejlettségi állapotig, amelyben képessé válik a Teremtővel való lényegi azonosságának a felismerésére és teljes átélésére. (Én vagyok: vagyis a felettes énem, a lényem lényege és alapja és magva, maga az Abszolút teremtő szellem) A teremtő viszont nem haragudhat saját magára, illetve a saját abszolút állapotára. Arra a primordiális abszolút lét-állapotra tehát, amely magában hordja a Lilith teremtést provokáló, negatív őserejét is.

    És itt, e rendkívülien nehéz meghaladási lehetőségnél érjük utol a megváltás ellenes program igazi, kauzális gyökerét is. Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, fogalmazza misztikus formulába az ókor mitikus nagy bölcse, Hermész Triszmegisztosz az analógia törvényét. És csakugyan: a többi programra mind találunk megfelelő spirituális folyamatot az idea-világban, vagyis bibliai magyarázatot a Luciferi, vagy az édenkerti bűnbeesések metaforikus történeteiben. A hetedik programra viszont nem. Hogy miért? - Azért mert e program (az ötödik pecsét) égi - mennyei megfelelője és magyarázata Teremtés előtti állapotokban lakozik. Hamvas Béla írja a Titkos Jegyzőkönyv c. esszéjében, hogy a patrisztikus keresztény misztika tud az Isten szörnyű haragjáról, illetve az isteni harag állapotáról és említést tesz erről, a teremtés előtti negatív lét-állapotról a Patmosz harmadik könyvében is. A védához írt tanulmányaiban is külön kitér erre a teremtés előtti jeges önzésből eredő hideg tűzre és az abból táplálkozó, romboló bőszültségi állapotra. Nos, erre a teremtés előtti, iszonyú - infernális - haragra akkor gerjed az abszolútum saját maga ellen ( - az Isten teremtői állapotát megelőző kaotikus lét-állpot ellen), amikor azt észleli, hogy a Lilith őserő szétbontja és kiforgatja magából, vagyis az abszolút állapotából és káosszá, kaotikus állapottá kezdi változtatni. Vagyis akkor, amikor azt kénytelen észlelni - érzékelni, hogy nem tudja megállítani és megfékezni az általunk Lilithnek nevezett őssóvárgása által kábulatba ejtett és elszédült önmagát, aminek a veszélyes hatása (következménye) az abszolút állapot teljes elvesztésével, a teljes Káosz-állapottá változással fenyegeti.

    Ebben az infernális "jeges tűzben", ebben az önző félelemben (Hamvas), ahova az erősebb boldogsági állapotra való sóvárgás és az éberség-vesztés juttatja az Abszolútumot, születik meg a megoldás: az abszolút megváltás és az egyéni önmegváltás spirituális eszméje. Nem visszafogni, nem elfojtani, hanem a legnagyobb áldozatot meghozva, tudatosan és éberen kiengedni, kiáramoltatni az egészet, vagyis a Lilithet, a Világosság (Az Isteni értelem) által átvilágítva, Szeretetté: odaadássá, megadássá és megtermékenyüléssé - tágulássá, gazdagodássá - fejlődéssé változtatni. De abban az állapotban ezt a változtatást nem lehet megtenni másképp csak a legmagasabb humorral: az önmagán való nevetéssel. Az örömteli isteni nevetéssel azért, hogy megkapta a megoldást és egyben a saját ostobasága fölötti nevetéssel, amely nem hagyta, hogy megkapja a "kézenfekvő" és egyszerű megoldást: a Fénnyel (Isteni értelemmel) átitatott Lilith-sóvárgásnak a megtermékenyítését és kiáramoltatott Szeretetté változtatási lehetőségét.

   - Ez az egyetemes teremtés és a megváltás nagy misztériuma. Ez a Teremtővé válásnak a megváltói célja és rendeltetése (funkciója). Ha ezt az Isteni örömöt megértetted és a nagy kacagást megtanulod alkalmazni, előled minden sötétség kitér, mondhatnánk Hermész Triszmegisztoszt aposztrofálva.

    Az én horoszkópomban is jelen van ez a veszélyes alakzatoknak egy eléggé agresszív formája: a Nap - Plútó, valamint a Lilithel együtt álló Mars-Nap és a Mars-Plútó közötti negatív fényszög-kapcsolódások egy úgynevezett negatív pajzsot alkotnak. A Lilithem tehát, együtt áll a többi bolygó által egyértelműen negatívan fényszögelt Marssal. Ez a bolygóalakzat azt jelzi, hogy a finom-vegyes nyers Skorpió természetem alatt, az Isten Haragja nevű mély és rejtett (spirituális) agresszivitás legrejtettebb formái lakoznak a tudattalan ösztöni- és képzeletvilágomban, amit sorozatos sors-provokációk esetén, igen nehezen tudok egyensúlyban tartani még a kultikus karatézás és a folytonosan fenntartott (állandóan gyakorolt) önleleplezési törekvéseim segítségével is. Ilyenkor, a fegyelmező Szaturnuszi erősítés ritkán segít, mivel a pozitív Szaturnusz nem fényszögeli közvetlenül ezt a Lilithel megerősített önveszélyes védekezési eszközt: a negatív pajzsot, hanem a Jupitertől vékony-pozitívan fényszögelten, a Skorpióban, éppen csak, hogy nem semlegesen várja, hogy észhez térjek. Mondhatni, hogy csak a kitartásban segít, miután „mégis” életben maradok. Ezért testi, vagy szervi hibával nem születtem ugyan, csak mindössze eleresztési - székelési - nehézségekre (elbocsátási, megbocsátási nehézségekre) való hajlammal és, mivel a Lilith-Mars páros a III. Házban áll, rendkívüli élmény-szerzésekre való, éppen hogy nem teljes önveszejtő hajlammal, aminek hatására a fiatal kori kétségbeeséseim folyamán, keményen igyekeztem rombolni önmagam, miközben ugyanakkor tele és telve voltam olyan idealista elképzelésekkel, amelyek ilyenkor köddé váltak. Ennek következményei miatt, gondból bőven jutott az életembe és a velem együtt élők életébe. Sőt: a mai spirituális öntudatom mellett is, az életem legváratlanabb periódusában rám törő, alattomosan finom (szellemi?) sorsnehezteléseim miatt, a ritka, de két alkalommal életveszélyes fejsérüléseim mellett, gyakran és néha igencsak súlyosan meghűlök, bármennyire is igyekszem derűsen szemlélni az idejében meg nem ismert karmikus meghatározódásaim (az egyes részletekben sokáig feloldatlanul maradt negatív szellemi tulajdonságaim) által beidézett házastársi sorsnehézségeimet, kudarcaimat és a folytonos (például az írói és asztrológusi tevékenységemben elszenvedett) hátráltatottságomat. És ahhoz képest, hogy egy-egy ilyen program másoknak a végzetes betegség formájában jelentkező, korai halálát (esetleg balesetszerű halálát) is okozza, én még mindig szerencsésnek mondhatom magam, amiért a spirituális ismereteimnek köszönhetően, még aránylag jó fizikai - egészségi kondícióban élek és egyre kevesebb fölösleges szenvedést kell lenyelnem. Azt a teljes (kauzális és ideális) kiegyenlítettségi állapotot viszont, amit a Tarot 22-ös ikonja: a Bolond jelképez, még nem sikerült teljesen megvalósítani, mivel a családi karmámból adódó szülői feladataimat is be kell váltanom, és családos személyként remete nem lehetek.

    A megváltás-ellenes program, illetve ez az öröklött, nehéz sors miatti, neheztelési mentalitás, amennyiben egy személyben párosul pl. az önkéntelen magzat- és gyermekellenes, vagy a fény-ellenes program által okozott mentalitással, igen nagy rombolásokat vihet végbe a szervezetben (rákot, vagy leukémiát okozhat) és amennyiben a személy nő, nem csak magzatfoganási, kihordási és gyermekszülési gondokat okozhat, hanem testi hibával születő utódokat is eredményezhet.  

    Életünk egészséges és boldog megélésének: az egyéni - személyi tudatunknak az abszolút léttudatba való integrálódásának: a megváltásnak tehát egyetlen feltétele van végső soron és ez nem más mint a külső és felső, objektív Isten-képzetnek (a saját alkatunktól és akaratunktól független, sors-diktáló külső hatalomnak) a felszámolása az életképzeletünkben, illetve mindenféle neheztelésről - a harag, a méltatlankodás, a gyűlölet és a neheztelés minden formájáról - való teljes és egyértelmű lemondás. Ez viszont egyáltalán nem jelenti az élet minőségéről - az élet boldog, egészséges és kreatív megéléséről való lemondást. Sőt: a spirituális megváltódás után, lassan, lassan a szellemi, a lelki, majd a testi  - egészségi, erőnléti - megváltódási is beáll az életünkbe, amennyiben a korábbi negatív átéléseinknek, nyílt, vagy fojtott gyűlölködéseinknek, szorongásainknak és haragvásainknak köszönhetően, illetve az anyáink - anyai nagyanyáink negatív átélései és képzelgései következtében, nem szenvedtünk helyrehozhatatlan testi károsodásokat, vagy nem születtünk hiányzó, vagy eltorzult testrészekkel, nem születtünk életre szóló betegségekkel.

    Addig viszont, amíg meg nem tanulunk harcosi bátorsággal az Isteni igazság és nyitottság szellemében eljárni és annak az érvényesülését minden, a személyünkkel kapcsolatos kérdésben igényelni és azért harcolni, és e jogos harci szellemnek a személyi tulajdonságunkká finomítása  által mindennemű sors-félelmünket és neheztelésünket feloldani, hiába teszünk bármit is a leghelyesebben. Hiába sportolunk, mágiázunk és táplálkozunk helyesen, hiába képzelgünk pozitívan agykontrollal, vagy agykontroll nélkül, hiába élünk keresztény, vagy jó polgári életet, hiába élünk békés élettársi viszonyban a tantra joga, vagy a szexológia legjobb útmutatásai szerint és hiába szedjük a vitaminokat, mert sem megfelelő életkörülményekkel, sem természeti egészséggel nem fogunk rendelkezni. És amíg az Isteni igazság, vagyis a teljes kiegyenlítődés bátor harcosaivá nem válunk, arról, hogy teljesen és véglegesen meggyógyuljunk és ténylegesen elégedettek lehessünk az élet-megvalósításainkkal, le kell mondhanunk.

 

     Kozma Szilárd:  http://www.kozmaszilard.hu

 

 

Kozma Botond Szilárd  ·   8 éve   ·   1183   ·   0

Közköltség, Csíkszereda, huszonegyedik század.
Van pár probléma ezzel a közköltséggel. Meg a meleg vízzel és a fűtéssel.Meg a számlával – de azzal aztán nagy!Az ANL tömbházakban (is), persze.Minden lépcsőháznak saját hőközpontja van, amely már eredetileg kicsi volt a 8 lakrésznek, és amely már régen elromlott, így mára már egyszerre nem lehet fűtésünk és meleg vizünk is. Vagy ez, vagy az. A munkások mosolyogva vonogatták a vállukat, ez van kérem szépen, örvendjenek hogy ez is van. Ők nem tehetnek...


János-Széll István  ·   3 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Hobbiból pénz
A legtöbb embernek van hobbija. De az a szerencsés, aki a hobbijából keresi a pénzt, mert azt csinálja, amit a legjobban szeret. Úgy is mondhatnánk, hogy az ideális munka az, amit az ember amúgy hobbiból is megcsinálna. Ahhoz, hogy a hobbiból pénzt tudjunk keresni, három küszöbön kell átlépnünk.A hobbi az, amit az ember munkaidőn kívül szívesen csinál, nap mint nap. Anélkül, hogy erre valaki kötelezné. S anélkül, hogy ezért valamit kapna, azon kívül, hogy...


János-Széll István  ·   4 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Jegyzet: Autó vezetésnél is kell a logika
Sajnos nem mindenkinek adatott meg a logikus gondolkodás képessége, s ezt azonnal észlelhetjük, ahogy elindulunk autóval a városban. Az egyik gyakori, és zavaró hiba, amit sokan elkövetnek, a rossz irányjelzés. Csíkszeredában több körforgalom is van, de még több autóvezető, aki teljesen logikátlanul jelez benne. Sőt, iskolás autót és rendőrt is láttam már összevissza jelezni. Mint az a tanuló, aki nem tanulta meg az órára a leckét, aztán elkezd mindenfélét...


János-Széll István  ·   4 éve   ·   1  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Angyali iromány.
Szia Kedves Olvasó !Valahogy mindig azokat a dolgokat igyekszem megmagyarázni, amelyek megmagyarázhatatlanok.Ilyenek például az angyalok.Már az gondolatmenet indulásakor felvetődik a kérdés, hogy vannak-e angyalok, vagy nincsenek? Ha vannak, milyenek és hol élnek? Látható vagy láthatatlan lények ? Kifélék ,mifélék? Honnan tudhatom, hogy vannak, hogy segítenek ,hogy vigyáznak rám?Ezekre a kérdésekre sajnos nem tudom a választ. Azt viszont hiszem, hogy angyalok...


  ·   4 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Hajnal
Álmosan kél a nap.Kávéillatú füstös hajnal.A város réveteg.Nyújtózkodó fűszállerázza harmatát,tétován remeg...Még ráér az idő,még lusta-lassúnelmereng.Kacsint rám harmatcsepp az ágon,fázom..Szembejön velemdülöngélve a csend..


  ·   4 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Miért hoz egészséget a hüvelyi orgazmus?
Mi köze a szexualitásnak és azon belül a nők hüvelyi orgazmusának a Fényhez, a Tűzhöz? Miért rendeltetése a nőnek a hüvelyi orgazmus?Annak a nőnek nincs vaginális orgazmusa, aki nem bírja elviselni a fényt. A Tűz különböző vonásaitól fél. Vaginális orgazmust elérni félelemmel, félelemben nem lehet. Aki szándéktalanul, tehát utolsó vérig hazudik, csakhogy ne derüljön ki, hogy hazudik ( Skorpió 8as ház) az nagyon régen fél a tűztől.. Generációkon...


Csüdöm Melinda  ·   5 éve   ·   4  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Jó vagy igazi legyen az asztrológus?
A világból nem tűnhet el a Rend, mert egyetlen elem hiánya az egész összeomlását jelentené. Ami van az rendetlenség lehet csupán. Ha helyre tesszük, nyugalom van.A rendes értelmezés annyi, mint helytállóság megállapítás. Helytállóan megállapítani valamit úgy lehet, ha az elemeket, amiket felhasználunk az értelmezés során, a helyükön vannak. Minden a neki megfelelő funkciót látja el. Értelmezés –eltérés olyankor jön létre, amikor az egyes...


Csüdöm Melinda  ·   5 éve   ·   2  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Nem kell a Facebook
Nap mint nap ellátogatok a Facebook nevű közösségi portálra, és ahányszor rámegyek, minden alkalommal ott ékeskedik a kérdés: Mi jár a fejedben?Most az jár a fejemben, hogy minek nekem a Facebook.Legalábbis minek a Facebook - osoldal, a megosztott információk.Először is:Ennek az információnak, amelyet én hiszek, tudok és tanulmányozok, nem kell reklám. Az igazi metafizika nem közösségi érdekesség, amelyen csámcsogni lehet. Akit érdekel ez az...


János-Széll István  ·   5 éve   ·   17  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Előnyős vagy hátrányos a válás?
  Egészen közeli ismerősőm fogalmazott úgy minap, hogy " inkább az hátrányos, nekem és bárkinek, ha az "élet"- vagy "házastársak" hazugságban élnek le egymás mellett több évet vagy talán egy életet. Jobb így és jobb lesz, mégha a kezdet nehéznek is tűnik. És akármilyen furcsa, a gyermekeknek is jobb lesz, mert nem nevelődnek bele a hazugságba".Elsősorban nem lehet általános mércének tenni azt, hogy a válás mindenki és minden helyzet esetében...


Csüdöm Melinda  ·   5 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

A "felszabadító" válás
Elválok- mitől, Kitől?Olvasom a helyi hírdetések között, hogy nemsokára tartanak egy előadást ezzal a címmel : „ Hogyan lehet életben maradni (vagy tovább élni) válás után?” Vagyis, van-e élet a válás után?Hm, gondoltam magamban valami erősen zörög ebben a megfogalmazásban. Miért kell a hangsúlyt arra tenni, hogy van-e élet a válás után? Szinte elijesztik ezzel az embert a házasságtól. Szinte azt mondják ezzel, hogy a házasség nem jó, mert...


Csüdöm Melinda  ·   5 éve   ·   2  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!
  • Bejelentkezés




    Automatikus bejelentkezés


    Regisztráció  |  Elfelejtettem a jelszót
  • Jelszó kérése
    Egy új jelszó lesz generálva és elküldve a beírt e-mail címre,
    amelyet belépés után a saját fiókom menüben bármikor megváltoztathatsz.



    Belépés  |  Regisztráció