Szepo

Bevezető az Egyetemes Törvényekhez

Kozma Botond Szilárd   ·   8 éve   ·   Tanulmány

Kozma Szilárd:

 

Tíz év után, teljesen újraírt (tisztázott) és kibővített bevezető az Egyetemes Törvényekhez.

 

 

I.            A hermetikusok által megfigyelt és leírt hét Egyetemes Törvény (KYBALION), ismertetetése, értelmezése és illusztrálása az asztrológiában, az aritmológiában és az alkímiában, valamint az evangéliumi szövegekben is jelentkező axiómákkal, értelmezésekkel.

 

II.           Kiegészítve a többi három (a 8, 9. és a 1O.) Egyetemes törvénnyel.

 

 

Mottó:

1) "A misztikus és a vallásos személyek általában (és valójában!) semmivel nem egészségesebbek (- pontosan annyira betegesek) és nem is boldogabbak a materiális koncepciók szerint élőknél, mivel ők sem ismerik, de legalábbis nem élik meg belülről az Egyetemes Törvényeket."

2) "Végső soron csak az logikus, ami analogikus."

 

 I. Általános bevezető

 

(A Jin, a Jang és a Jen: a Fény, a Szeretet és az Áthatolás ősprincípiumoknak a kapcsolata az Egyetemes Törvényekkel.)

 

    Az élet célja, rendeltetése és funkciója azonos az egyetemes teremtés céljával, rendeltetésével és funkciójával. Ez a cél, rendeltetés és funkció az abszolút őslétet megbontó Lilith által okozott káosz növekedésének a megállítása és a Lilith által megbontott abszolút létállapot helyreállítása. Vagyis: az egyetemes megváltás segítségével történő teljes egységállapot elérése, tehát az egyetemes kiegyenlítődés mindenkori, folytonos megvalósulása által történő abszolút-létállapot helyreállítása. Ezt a célt Egyetemes Megváltásnak nevezzük. A Megváltás, a Lilith erő által megzavart, felbontott és ez által külső aktivitásba kezdő (Teremtővé lett) abszolút létállapotnak a teremtés általi, a teremtés határállapotában keletkezett anyagi világ tulajdonságainak a segítségével történő kiegyenlítése, az újbóli nyugalom és egyetemes boldogság (igazság) –állapot elérése, megvalósítása a létezés legfinomabb (legmagasrendűbb) szféráiban.

    A megváltás (Jen) tehát, nem más, mint a lehető legteljesebb kiegyenlített egység-állapot, ami a Fény (Maszkulin, vagy Jang ősprincípium) és a Szeretet (Feminin, vagy Jin princípium), között, másrészt a Teremtő és a Teremtés között, illetve, az ember esetében: a teremtő és a teremtmény között jön létre a létezés spirituális és kauzális síkjain, miután az ellentétek a fizikai dimenzióban és a természetben (fizikai és pszichikai szférák), majd ezt követően a spirituális dimenziókban is, kiegyenlítődnek. Vagy, amennyiben a kiegyenlítődés megvalósulása (A Jen) akadályozott (Például, annak egy személy huzamosan és intenzíven ellenáll.), az ellentéteket megtestesítő lételemek (Az ellenállást kifejtő lelki tulajdonságokat vezérlő, helyrehozhatatlanul megrongálódott agy-központok, vagy éppen maga az ember.) megsemmisülnek.

     A Világosság (teremtő akarat és teremtés- tudat, teremtői eszencia, maszkulin princípium, gyakorlati tapasztalattal erősödő értelem, értelmi világosság, átvilágítási, értelmezési és irányítói képesség, stb.) és a Szeretet (kiáradó egységérzet, teremtési ősszubsztancia, feminin princípium, az egységhez való kötődés és az egységbe való visszatérési szükség és lehetőség őstudata, központi bölcsesség, önkéntelen odaadás és áldozat hozási képesség, odaadás, stb.) ős princípiumai által megnyilvánuló Egységes - Egyetemes Teremtő és Megváltó Abszolút Szellem (Jen), számunkra is felismerhető és a mi mindennapi szavainkkal, fogalmainkkal is felfogható és leírható tíz teremtő- és megváltó erő által és tíz egyetemes törvény szerint jelenik meg, mind az ősideák síkján, mind a természetben. Mindaz tehát, ami a létben és a természetben létrejön és megnyilvánul, magában hordozza az abszolút-magot és a Lilith-bomlási késztetést, valamint a Fény, vagy a Szeretet jellegét (lényeg-stigmáját). Ugyanakkor a valóság különböző szintjén létrejött ellentétes nemű elemek, abszolút lényeg szerint, vonzzák egymást, vagy eltaszítják, esetleg igyekszenek kizárni, vagy megsemmisíteni egymást, át akarnak hatolni egymáson és így egységbe akarnak kerülni egymással, vagy el akarják kerülni egymást.

     Az ellentétes nemű elemek közötti áthatolási és egységbe kerülési szükség-erő (a másikban való elvegyülési, feloldódási) tendencia (elemi őserő) az egyetemes magváltás ereje és eszköze. Maga a Szent Szellem, az Ős Logosz a teremtés egyetemes értelme (A Jen). Az elemek közötti kölcsönös serkentési, áthatolási, egymásba oldódási és egységesülési folyamatok, illetve a kizárási, elhárítási, vagy megsemmisítési – kiégetési folyamatok, akárcsak a teremtési és megváltási - megváltódási folyamatok, a tíz egyetemes törvény alapján mennek végbe, vagyis a megváltás a tíz egyetemes törvény együtthatása alapján és az szerint valósul meg. Mindaz, ami a teremtésben is ható, ott is jelen levő Lilith- erők hatására ellenszegül ezeknek a törvényeknek és a megváltás megvalósulásának, megpróbálván azt megakadályozni, ellehetetleníteni, vagy hamis megváltottság-állapotokat létrehozni, fenn állhat és éreztetheti hatását ugyan ideig – óráig és éreztetheti romboló, bénító, vagy félrevezető hatását egy bizonyos mértékben, de előbb-utóbb elgyengül, lehanyatlik, felbomlik és megsemmisül az egyetemes törvények felülírhatatlan, megmásíthatatlan és kérlelhetetlen hatásaképpen, azok lényege és szellemisége szerint.    

    Ezek az egyetemes teremtést és megváltást szolgáló – végrehajtó törvények, olyan, bennünk és általunk is megnyilvánuló, a személyünket és a sorsunkat –, az életünket, mentális, pszichikai és biológiai impulzusainkat, folyamatainkat befolyásoló - írányító, általunk és bennünk is élő és ható, lényegi és elven léterők (információs-energetikai struktúrák, egyetemes irányultságok), amelyek hatásukat és erejüket és befolyásukat kisugározzák a megnyilvánult lét és az élet („A Természet, a Személy és a Világ”!) minden síkján (minden dimenziójában). Ezért minden létezési- és életforma, minden létfolyamat és minden természeti jelenség, amit érzékelünk az érzékszerveinkkel és észlelünk a gondolkozási képességeink által, mindaz tehát amit mi fizikai vagy lelki törvényszerűségnek vélünk, ezeknek az egyetemes törvényeknek (hatalmaknak) a megnyilvánulása.

   Bár minden archaikus korból származó kozmogónia utal erre, az ember elfelejtette, hogy ő is, mint isteni-szellemi struktúra (spirituális és biológiai lény), mint szellemi és természeti megnyilvánulás, ezeknek a finoman ható, az érzékszerveink által csak homályosan érzékelhető törvényeknek a megtestesítőjeként és képviselőjeként él: érez, gondol és cselekszik. Ezek a törvények, nem azonnal és nem közvetlenül ható – nem egyszerre és azonnal ható – és ezért az ember által nem „direktben” követhető módon ható tőrvények ugyanis, hanem összességükben és mindig az egyetemes kiegyenlítődés logikája által igényelt – a megváltás szüksége szerinti - fontossági sorrendben és egyedi intenzitással. Nem csak a fizikai - természeti világ összes eseményében és folyamatában éreztetik a hatásukat tehát, és nem is az ember belső természetében, hanem e kettő összegeként, a politikai, a társadalom-szerveződési, a gazdasági, a kulturális, vallási és tudományos, vagy más emberi tevékenységi területeken. Nem úgy hatnak tehát, hogy a megszegésük például azonnal észlelhető és érzékelhető hatással lenne, vagy azonnali és látható következménnyel járna az ember számára. Hanem úgy, hogy az ember által érzékelt és észlelt fizikai és pszichikai folyamatok és különféle megismerési rendszerekbe - képletekbe foglalt törvényszerűségek, nem mások mit ezeknek az egyetemes törvényeknek, az egyetemes lét-folyamatokat működtető lételveknek: A Spirituális Hatalmaknak a kivetülései, a különböző megnyilvánulási formái, mind a természeti, mind a szellemi létszférákban,  tehát mind a mentális, mind a pszichikai és a fizikai létdimenziókban.

     Ezeket a törvényeket az ember ideig – óráig akár semmibe is veheti és megszegheti ugyan - mint ahogy állandóan meg is szegi! - anélkül, hogy az ET.-ek azonnal és határozottan meggátolnák őt például a fizikailag romboló és szellemileg zavaró ténykedésében. Az is igaz viszont, hogy az ember, a rövidtávon hasznot hozó, de hosszú távon negatív (destruktív) és zavaró (diszharmonikus) emberi tevékenységek és lelki –szellemi állapotok eredményeit, vagyis az Isten- és természetellenes cselekvések és gondolatok, következményeit, tehát a törvényellenes cselekvéseknek és állapotainak az eredményeit és összegeződő következményeit, lépten-nyomon tapasztalja, csakhogy ezeket ő mikor véletlennek, mikor ellenséges sorshelyzetnek nevezi! A mindennapi élet kényszerhelyzeteiben és a nyüzsgés izgalmában viszont, az ember már nem képes e következményeket: az okozatokat az eredeti okokhoz, vagyis az ő valamikori tetteihez és rombolási vággyal telített, ellenséges gondolataihoz, hisztériás viselkedéséhez, szomorú, vagy depressziós lelki állapotaihoz visszavezetni.

 Nem képes tehát, az általa elindított következmény- eseményeket és eredményeket az ő általa létrehívott igazi okok szerint (és nem a külső, tőle független okozatok tűkében) értelmezni. Ezért az átlag ember abban az általános tévedésben él, hogy ő személy szerint mindent jól csinál, helyesen gondol, csak a külső anyagi természet és a külső társadalom, a többi ember viselkedik vele szemben ellenségesen. Úgy képzeli, hogy problémáinak (betegségeinek, konfliktusainak, tragédiáinak) nem ő az okozója, mivel az ő pozitív törekvései és helyes magatartása ellenére, a vele szembeszegülő környezet: a természet és a többi ember viselkedik szeszélyesen, vagy ostobán, és irracionálisan, az cselekszik, érez és gondolkozik helytelenül, aminek következtében neki ugy-e, ártatlanul károsulnia, vagy fizikailag is szenvednie kell.

Az egyetemes törvények nem emberek, vagy más (szellemi...) lények, vagy a vallások külső Istenei által kieszelt, vagy más módon alkotott (kreált) világi, vagy természeti törvények, amelyek az embertől független, külső eszközökkel szabályoznák például egy politikai-gazdasági közösségben élő embercsoport együttélési formáit, hanem mindig az egyének akarata és fejlődési színvonala (tudatossága) szerint is hatnak. Ezért az ET.-nek, nincs a negatív tetteinket közvetlenül lereagáló és azonnal ható, pl. a kísértéseinket meg akadályozó, vagy a kísértések elfogadását és kielégítését megtorló, önkényeskedő és fenyegető jellege, de mint minden történést és szellemi-lelki állapotot és benyomást, ezeket is feldolgozzák és az egyetemes megváltás szüksége szerint „figyelembe” veszik és más lelki és szellemi folyamatokkal és természeti jelenségekkel összegezik, és így összegezve, időben és a megváltási logika fontossága szerint, lereagálják és létrehozzák a következményeket, amelyek majd újabb akaratokkal, vágyakkal és képzetekkel összegeződve és együtthatolva, folytatják a valóságalakítást és lehetővé teszik az egyéni kiemelkedést és megváltódást. Például, az anyagi gyarapodás is, pusztán az ember gyakorlati törekvéseinek és öntudatlan, vagy tudatos képzeleti tevékenységének (munkájának, érzéseinek és gondolatainak: képzeletének) az egyetemes törvények szerinti összegeződés következménye. 

     Ugyanakkor az ET. nem is pusztán természeti (fizikai) törvényszerűségek: természeti folyamatok és jelenségek "objektív" rendszere, hiszen a természeti jelenségek és folyamatok sem mások, mint ezeknek az emberi tevékenység és imagináció által is befolyásolt metafizikai őselveknek a természetben (az anyagi világban és a pszichikai folyamatokban) jelentkező megnyilvánulásai, kisülései, forma -és alaköltései.

     Annak, aki törvényesen, és ennek következtében egészségesen akar élni, negyon erősen az eszébe kell vésni, hogy a teremtői folyamatokat irányító és a megváltás megvalósulását szolgáló egyetemes törvények természetét nem önkényeskedő, politikai és gazdasági, vagy különböző kulturális-vallásos csoport-érdekeket követő, un. „törvényhozó királyok, vagy bölcsek” fektették le. De még csak nem is a felszíni okozatok világának számító fizikai és pszichikai (természeti) létdimenzióknak a jelenségeit objektíven megfigyelni igyekvő - és ez által az okozati világ felszíni jelenségei által megtévesztett - semleges szellemű tudósok figyelték meg és írtak le az ET.-ket. Az ET.-ket legelőszőr az egyetemes létezés ős okaira vonatkozó spirituális ős-kinyilatkoztatásokat ismerő és azok hatásait nem csak a természetben, hanem a személyes életükben is ellenőrző hermetikus beavatottak írták le időszámításunk előtt ötezer évvel. Annak következtében, hogy a mai ember ezeket az Egyetemes Törvényeket nem ismerő, de különféle nyerészkedési és hatalomgyakorlási érdekektől hajtott politikusok (úgynevezett tömeg-képviselő emberek) által összeállított, alapcéljaikban nagyon sok esetben a természeti törvényekkel szemben is, anyagi nyerés-orientált, megszorító és fenyegető jellegű társadalmi - politikai törvények alapján él, egyre inkább eltávolodik és elidegenedik az egyetemes törvényektől.

   Azáltal tehát, hogy az ember, többnyire gazdasági rész érdekeket érvényesíteni törekvő politikai képviselők által létrehozott, egymásnak ellentmondó és követhetetlen polgári és állami törvények szerint él, azáltal, hogy a többnyire közgazdasági szempontok szerint kreált, a természeti folyamatok harmonikus egységével (az ökoszisztémák egyensúlyával) szemben álló - és ez által az egyetemes teremtői szellemmel szembe szegülő - mesterséges törvényekhez igazodva akar élni, nem érzékeli a sors-problémáinak az igazi okait, és nem érti már az ő valóságos élet-problémáinak a lényegét. És mivel ezeket az egymásnak is ellentmondó és részleteikben egymással ellentétes és sorsellenes jellegű civil, vagy állami tőrvényeket képtelen folyamatosan betartani, az egyes embernek valójában állandóan át kell hágnia ezeket, a társadalmi és erkölcsi életét szabályozó törvényeket, amiért is, tudatában és tetteiben lépten-nyomon meg kell hasonlania a szellemében, és ennek (is!) a következtében, állandóan törvénytelenül él. Ez meg is látszik az életünk minden területén és a közösségi lét minden mozzanatában: mind a magánélet szférájában, mind a társadalmi-közösségi élet (kultúra, gazdaság, politika) területein, már csak abban is, ahogy a különböző érdekcsoportok, vagy akárcsak a házastársak is, egymást vádolják és egymás fölött ítélkeznek a szenvedéseikért és a boldogtalanságukért.

    Mivel mind a fizikai-természeti törvények, mind a közösségi életnek a különböző társadalmakban lefektetett és le nem fektetett (meghatározatlan) szabályai, igazából ezeknek az Egyetemes Törvényeknek a kivetülései és következményei, az a személy, aki ezeket a szellemi (kauzális) törvényeket megismeri, és e törvényekkel összhangba hozza életét, nem kerülhet igazából életveszélyes, vagy számára és a családja számára ártalmas helyzetbe és konfliktusba sem az un. gonosz személyekkel vagy érdekcsoportokkal, de még a természeti törvényekkel sem. De főképp nem kerülhet, rá vagy a családjára károsan ható, ártalmas konfliktusba a mindenkori politikusok által összetákolt, hamar elavuló társadalmi - gazdasági törvényekkel sem. Attól kezdve, hogy az ET-et mélyen megismeri és az ET.-hez igazítja életét (vágyait, gondolkozását és tetteit), az ő élete sokkal inkább törvényessé válik, mint azoknak a különböző érdekeket hajhászó embertársaié, akik az anyagi és biológiai - növényi világ teremtési mechanizmusainak az öncélú hasznosítására, mesterséges (technologizált) szaporítására, növesztésére és, végső soron, a természetnek az öncélú kiszipolyozására (elfogyasztására) és kirablására irányuló társadalmi-politikai törvények és szabályok szerint: a termelői - fogyasztói morál szerint élnek. Az Egyetemes Tőrvények szerint élő személy élete, bizonyos össze-hangolódási idő elteltével, szemmel láthatóan harmonikusabb, egészségesebb és kreatívabb, mint azoké, akik még mindig "a létért való küzdelem" naiv ideológiáján alapuló erkölcsi normák szerint élnek, mivel az ő élete ténylegesen is – nem csak látszatok szerint! - tőrvényes.

    Az a személy, aki megismeri ezeket a törvényeket, elsősorban önmagát ismeri meg, mint isteni entitást és spirituális céllal létrejött egyedi struktúrát, mint olyan spirituális lényt, akinek törvényes rendeltetése van és akin keresztül az Egyetemes és Örökérvényű Törvények szerint Ható teremtői és megváltói Lételvek, közvetlenül és felismerhetően megnyilvánulhatnak. És, amennyiben igyekszik is betartani ezeket a törvényeket, a természetes egészségén és zavarmentes (harmonikus) életfolyamatain, életerején és élettörténetén keresztül folyamatosan észlelheti majd, ahogy az ő személyén, az ő személyén és az Ő személyes Én-tudatán keresztül (is) megnyilvánuló egyetemes törvények, egybekapcsolják a fizikai (természeti) létmegnyilvánulásokat a Teremtő Abszolútummal. Így az olyan személy, aki megismeri és igyekszik be is tartani e törvényeket, és önmagán megfigyelve azok hatásait, felismeri és használni képes azoknak az életteremtő és körülmény-teremtő erejét, az ő személyes, mindennapi életében, az a személy tehát, aki harmóniába tud kerülni e spirituális lételvek (az archaikus ember ezeket az Élő Szellemi Hatalmakat nevezte és tisztelte isteneinek) hatóerejével, olyan kreatív képességekre tesz szert, amelyek az Ő identitástudatán keresztül, közvetlenül a Létezés eredetéhez és az egyetemes lét alapmintáihoz, vagyis az Abszolútúmhoz kötik a fizikai személyét.

    Ezért az ilyen személy, képessé válik az élete (sorsa) minden talányát és rejtélyét megérteni, és ez által a sorsából következő problémáit (még a mások által abszurdnak és kegyetlennek képzelt, és a mások számára elviselhetetlennek érzett élethelyzeteket, betegségeket és tragédiákat is!) feloldani és meghaladni, ezekből pozitív sorsrendezői képességeket és tulajdonságokat nyerni, valamint a személyi sorsa és a személyi vágyai, a képességei és az esetleges tehetsége közötti ellentmondásokat kiegyenlíteni anélkül, hogy ezeket a sors-rejtélyeket a maguk részletes árnyalatában állandóan és precízen számon kellene tartania.

II.  A Világosság és a Szeretet őskezdetek, és azok dialektikája. 

    Az egyetemes tőrvények és a metafizika legkényesebb kérdése a Szeretet és a Világosság megkülönböztetése és meghatározása. (Az elemek, csak egymástól jól megkülönböztetve és elhatárolva, és mindegyik a maga lényegi egyediségében szabadon meghatározva és megnevezve, egyesíthetők. Minden olyan egység, ami nem ebben a szellemben történik, hamis egység, vagy erőletett egység és előbb-utóbb fel kell bomlania az egymással erőszakosan egyesített elemek lázadása következtében. Lásd később: a Szeretet és a szabad információáramlás tőrvénye.) Pontosabban: a Szeretet megnevezése, érzékelése és gyakorlása - áramoltatása. Szinte meghatározást írtam és ezzel máris a Szeretet lényegének mondtam volna ellent. A Szeretet ugyanis a megváltás és a megváltódás ősi kényszere és lehetősége. Számunkra, emberek számára, a Szeretet nem más mint a mágikus hatóerővel bíró megváltódás reményének az öntudatlan és spontán erő-kifejeződése. Az egyetemes lét számára a Szeretet egy abszolút szükség szerinti, elsődleges és egyszerre minden irányba ható egyetemes erő-megnyilvánulás, tehát olyan, az abszolút ősegységgel folyamatos kapcsolatot tartó, az egységbe való rendeződés szükségét fenntartó és erre az abszolút- szükségre az abszolútumból a Lilith miatt kiáramló elemeket „emlékeztető” határtalan erő-kiáramlás, aminek nincs időbeni is térbeli meghatározódása, de még iránya sem. Ami tehát létezik attól függetlenül is, hogy mi képesek vagyunk-e, vagy akarjuk-e azt befogadni és a jótékony hatásaiban részesülni, vagy mások felé tovább áramoltatni, tehát a szeretet-állapotban élni és tevékenykedni. 

    Ezért, paradox módon, aki meg akarja határozni a Szeretetet, az majdhogynem Szeretet - ellenesen cselekszik, ha akarja ezt, ha nem, hiszen valamilyen mentális – képzeti skatulyába be akarja szűkíteni a mentális dimenzióknál, sőt: a spirituális dimenzióknál is sokkal finomabb létállapotból induló Szeretet, annak a határtalanul finom, de annál hatásosabb – erősebb - kiáramlását, kiterjedését és hatását. A meghatározás és megnevezés ugyanis, éppen az előzően elmondottak szerint, nem a Szeretet tulajdonsága. A Szeretetet ugyanis felette áll minden meghatározásnak, akárcsak mentális, vagy spirituális dimenzió szintjén is történő korlátozásnak. Eközben a meghatározás, csakúgy mint a cél- és irányadás (A termékenyítő behatolás, a pontos célzás és a célhoz irányítás valamint a határozott átvilágítás és a formaadás.) a Világosság funkciója és tulajdonsága. A Világosság tehát a Fényadás: a feltárás és a megmutatás – rámutatás. Az értelmezés, amely állandóan egy meghatározott irányba - célirányosan – hat és terjed és ez által termékenyít. A Világosság mindig egy, vagy több meghatározott teremtési formát és állapotot irányít, vagy termékenyít meg és világít át. (A legtöbb esetben a kettő ugyanaz.)

   A Szeretet az általa Teremtővé váló Abszolútum első áldozata és megnyilvánulása és ugyanakkor az első képzelői – „tervezői” - tulajdonsága is (Az Adam Kadmon), amely által az Abszolútumból Teremtő lesz, ami által keletkezik a Teremtés és létrejön minden a teremtésben. Ezért nem lehet a Szeretetet mentális képességek és műveletek szintjén meghatározni és elgondolni, hanem csak átérezni lehet és ennek a legnagyobb veszélye az, hogy az ember  a Szeretetet, egészen könnyen összetéveszti azokkal a, néha magát a Szeretet ellenétét: a gyűlöletet is létrehívó, rész - szeretet érzésekkel: az érzelmekkel, amelyek által, és amelyeken keresztül, a biológiai és pszichikai individuális elhatároltságában valamihez ragaszkodik, és e prímér ragaszkodásán keresztül éli át a Szeretet részleges (földi) megnyilvánulását. Ilyen leszűkült ragaszkodó szeretet-formák például: az anyaszeretet, a gyermekszeretet, a családszeretet, a rokon-szeretet, a barát-szeretet, a csapat- és csoport szeretet, a nemzetszeretet, a hazaszeretet, a vallásos isten-koncepció (faragott képek) szeretete és így tovább. Ebben a helyzetben tehát, a mindennapokban, a Szeretetet összetévesztjük annak a rész megnyilvánulási formáival, vagyis a szeretet - pszeudologiákkal és az érzelgősséggel, mint például a Szeretetnek a gyakorlati felelősségvállalás-nélküli hangoztatásával, vagy a rész-szeretet hosszú távú következmények belátása nélküli „gyakorlásával” (Gyermekeink kényeztetésével, fölösleges kiszolgálásával.). Ez által végül is, elszakítjuk magunkat a valódi Egységélménytől és a legkegyetlenebb dolgokat is képesek vagyunk elkövetni bizonyos szeretet- pszeudologiák nevében (Lásd, a felnőtt családok közötti nyílt, vagy rejtett gyűlölködéseket, vagy a valamikor egymásért, „akár meghalni is kész” házastársak, vagy szerelmesek és élettársak közötti gyűlölködést és bosszú vágyat a váláskor, az egyazon nemzeten belüli polgárháborúk szélsőséges megnyilvánulási formáit, a nemzet- és vallásháborúkat).

     A Szeretet ugyanis, a Fénnyel együtt és egyszerre, az abszolút lét első „intézkedése”: a Lilith által szükségessé tett, tudatos létmegnyilvánulás (kiáramlás) első mozzanata és ugyanakkor az első paradoxona is. Az egység-tudat és egység-érzés szűkség-erejét fenntartani hivatott Szeretet ugyanis, ami annak a Világosság Fénye előtt való teljes megnyílásával és ez által, a Fénynek az Abszolútumba való visszakapcsolásával, éppen a kinyíló - kiáramlásával megbontja és megosztja az Abszolútum primordiális állapotát és ezáltal az Abszolútumot Teremtővé és Megváltóvá, Szeretetté és Fénnyé változtatja, és ez által létrehozza a kettőt: a Világosságot és a Szeretetet. Az Abszolútum tehát, maga válik Szeretetté, amikor Világosság gyúlva benne, megérti, hogy nem szüntetheti meg a Lilithet, mivel az is az ő abszolút-tulajdonsága, és (A Szeretet) létrehozván benne a Megváltás képzetét (eszméjét) kiengedi magából a felgyúlt Fényt, amely a Megváltás szükségének a megértése által felgyulladt és őt megtermékenyítette. Az abszolút Ősszeretet tehát, amely kiárasztja a Világosságot (Fényt) - Amely a Lilith által keltett kauzális Káosz állapot meghaladásának a kényszer-hatására, annak megértése által felgyulladt benne és megtermékenyítette. - a megnyilvánult létben tartja fenn az eredeti egységélményt, vagyis az egységállapot emlékét (érzetét) és az egységhez, az egységbe való kapcsolódás szükség-kényszerét fenntartja. Ezáltal állandóan biztosítja az egység helyreállítását nem csak a feminin és a maszkulin jellegű lételemek között, hanem a Teremtő és a Teremtés között is, az Atya és a Fiú között is (Az ideavilág és a természeti megnyilvánulások világa között is) a teremtés és a megváltás különböző folyamataiban.

    A Szeretet tehát, a természeti létezésben, egységbontás és az egység helyreállítására való törekvés is egyszerre és egyben. Az egység helyreállítása, a visszakapcsolódási (Megváltódási, boldogulási) törekvés viszont korrupcióvá, kábulattá és káprázattá válik a Világosság fia által: a Fény által biztosított teljes átvilágítás nélkül, az elemző, értelmező és értékelő kritikai magatartás által biztosított szellemi Világosság nélkül. Ezért az igazi Szeretet nem tud megvalósulni Fény nélkül, mint ahogy a Fény is sötétséggé válik a Szeretet nélkül. (A szellemi – spirituális sötétség tehát nem a Fény ellentéte, hanem a Szeretet nélküli Fény állapota!) A Szeretetet a Fény segítségével, a Fény által fejezzük ki, de a kifejezés mindig csak részleges, tehát csak a valóságnak valamely részére - irányított lehet, és ezért a Szeretet kifejezése a teljességet nem éri el az egyetemes egység maradéktalan átérzése - átélése nélkül. És viszont: ahhoz, hogy az egyetemes egység minél nagyobb mértékű átélésére képes legyek, át kell világítanom annak minden részét a kutató, tisztító értelmemmel, különben leragadok a saját szűk érzéseimnek az átélésénél, egyéni rész – szereteteimnek a Szeretet-szakító átélésénél! Vagyis, le ragadok és kaotikusan bolyongok, a naivan általánosító és irreálisan szélesítő, ködösen sötét egység-elképzeléseim megvalósításának az erőszakos törekvéseinél.

    Pál apostolnak a Szeretet himnusza a legnépszerűbb és talán a legsikerültebb megfogalmazása a Szeretetnek, de ezen a helyen, az egyébként Fény-művelő Szent Pál, csak a Szeretet lényegére koncentrált és annak ellenére, hogy máshol sokat foglalkozik a kutató értelem Isten örvényeit is átvilágító szerepéről, elmulasztotta a Himnuszhoz mindjárt hozzá fűzni, hogy ember számára Világosság nélkül, vagyis a megtermékenyítő értelmi tisztázást és a kiegyenlítődési lehetőségeket kutató Fény nélkül, tehát az igazság-kutató értelmi tevékenység által biztosított szellemi Fény nélkül, igazából lehetetlen megvalósítani a Szertetetet. Sőt: a Világosság tisztító, megtermékenyítő és ez által, frissítő ereje és tevékenysége nélkül, a Lilith által állandóan kísértett és befolyásolt Szeretet kényelmes passzivitássá, majd a fejlődéssel szembeni irritációvá és haragos ellenállássá és végül gyűlöletté változik. Ennek következtében, a dogmarendszerből és hívei gondolkozásából a világosságot: a gnózist kiírtai igyekvő keresztény egyház által irányított újkori és modernkori Európai ember a legnagyobb gyűlölet-formákat élte át a történelem során (vallási intolerancia, vallásháborúk, nacionalizmus, világháborúk, deportálások, gázkamra lágerek, stb.) és a számára vakítóvá vált Szeretet-Fénytől való félelmében létrehozott egy Szeretet és Világosság nélküli, mindent az észszerűségre alapozó, materialista alapú technikai tudományos civilizációt. A Világosság, a világító szellemi értelem ugyanis, nem puszta ésszerűség. Nem az agytevékenység által lehetővé tett intellektuális műveletek következménye, hanem fordítva: az agy intellektuális képessége (az intelligencia) a Fénynek egy földi és végül: emberi megnyilvánulási formája!

    De a Fénynek az öncélú, Világosság nélküli működtetése is, szellemi elsötétedéshez vezet. A Világosság magában, tehát a Szeretet – szubsztanciája életadó és életfenntartó melege nélkül, steril értelemmé, vagyis sötétséggé és káprázattá válik. A Szeretet tehát értelmező - tisztító Tűz és termékenyítő Levegő nélkül, vagyis Fény nélkül bomlássá, rothadássá és kábulattá válik. Ha a Fény öncélú (részleges) és nem az egész létezés (esetenként: egy egész spirituális-energetikai struktúra által hordozott problémakör) átvilágítására irányul, hanem csak az elemi megélhetéshez, vagy más elemi életfunkciók  betöltéséhez, vagy kielégítéséhez szükséges gyakorlati értelmezésekre – világításra - korlátozódik, ezt a részleges világosságot (Hamis fényt!) magába fogadó és ezért inkább csak kívülről hozzá csatolódó Szeretet is, hamis lesz és ezáltal hamis egységet hoznak létre. Ennek a hamis egységnek, amint a Szeretet törvénye is kimondja ezt, előbb - utóbb meg kell bomolnia, akár tragikus események árán is, mivel akadályozza a valódi egység megvalósulását.

    A Szeretet, tehát az ember számára egy kívülről érzékelhetetlen és láthatatlan, diszkrét de állandó pozitív érzésnek a befogadási és kiáramoltatási állapota. A Szeretet egy személyes, inkább belső mint külső, oldódási és oldási, valamint adási - odaadási kényszer formájában ölt testet amely, az egységbe való visszatérési kényszer miatt, mondhatni: paradox módon, egy misztikus ragaszkodási kényszerrel szövődik össze. Ez a ragaszkodás viszont, a legtöbb esetben konkrétumokhoz: anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődik és ezért részleges. A ragaszkodás tehát, önkéntelenül, olyan érzéseket hoz létre bennünk, amely a különböző részleges teremtési formák világához, megnyilvánulási formáihoz, valamint különböző lényekhez (és persze különböző személyekhez) kapcsolja az embert és nem az egész teremtéshez. Ez számunkra természetes, hiszen a természetben élünk és a bennünk és általunk is megnyilvánuló Szeretet által a velünk közvetlen kapcsolatban álló anyagi struktúrákat, a hozzánk közel álló (szimpatikus) lényeket akarjuk önkéntelenül is egybekapcsolni (összekapcsolni, visszakapcsolni) a bennünk levő Teremtő - Megváltó erőkkel, illetve az Abszolút léttel. Vallásos kifejezéssel: az Istennel.

    Ez, amit most leírtam talán unalmas közhely, de mivel nem ismerjük, jobban mondva, nem figyeljük meg kellőképpen a közhely következményeit, vagyis a Fény által átvilágítatlan Szeretet szükségszerűen részleges (egyéni és csoportos) megnyilvánulási formáinak az intenzív átélése következményeit (Pl. ha szeretem A-t, akkor szükségképpen gyűlölnöm kell Bé-t), rengeteget szenvedünk – rongálódunk - fölöslegesen. A szenvedés ugyanis azért jön létre és azért válik állandóvá, mert a Fény részleges alkalmazása és használata miatt, nem értelmezzük kellőképpen, vagy teljesen, a fájdalomnak a jelzéseit arra vonatkozóan, hogy szeretetet nélkül élünk, vagy szélsőségesen részleges (Kevés!) szeretetet fogadunk magunkba, illetve ilyen, un. megromlott (részleges) Szeretetet gyakorlunk-áramoltatunk. A szenvedés tehát a részlegességnek, vagy a zavarnak és a gyűlöletnek: az részleges szeretet-érzések (a folyamatos egység-kizáró élményeknek) erős átélésének a következménye.

    A szenvedés tehát az Egész- ségtelenség: a folyamatos részlegesség és a Fél-elem, vagyis a fél-tudati élményeknek: a Szeretet által biztosított Egészségi érzés hiányának a következménye. És amikor ezt írom, e magyarázat által, ezen értelmezések által, újra csak a Fény műveleteit végzem. És miközben ezt teszem, de nem figyelek az egységre, egyre távolabb kerülök a Szeretettől, vagyis a Szeretet – élmény életerejétől, mert a szeretet folyamatos egység-érzés, és nem a Szeretet rész-megnyilvánulásainak a rész- értelmezési művelete. És viszont: a Szeretet nem valósulhat meg bennem a részek és az álegységek átvilágítása nélkül. Ez a Szeretet paradoxona. A Szeretet paradoxona az, hogy miközben a Szeretet mindenkor és mindenképp az egyetemes Egység-élményhez, az Egység- érzéshez és átéléshez kötött, az egyéni pszichológiai meghatározottságainkban szüntelenül a részekhez való kapcsolatainkban és a rész-érzéseinkben: egy irányú, tehát korlátozott viszonyulásainkban éljük meg. Ezért a legnehezebb, de ugyanakkor a legjobb dolog is, amit megvalósíthatunk az életünk folyamán az ami a legkönnyebbnek tűnik: a Teljes és valódi Szeretet folyamatos átélésének a képessége elérésére és állandósítására való törekvéseknek a rutinossá válásig történő begyakorlása! És nem csak azért mert a biológiai létbe ágyazottságunk következtében, hús-vér testben élő lényekként, a mindennapjainkban határolt részként kell megélnünk az egészet, hanem azért is, mert amennyiben nem éljük meg és nem éljük át a konkrét anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődő (határozott, tehát elhatároló) érzésekként (kapcsolatként) a Szeretetet. Hanem azért, mert, ha nem szokjuk meg azt, hogy egyszerre – szimultán! - gyakoroljuk a szeretet- és fénybefogadást, illetve ezek tiszta áramoltatását, akár egyéni harcok árán is, beszédülünk és lesüllyedünk a fantazmagórikus gondolatrendszerek és az öncélú, élettelen intellektuális absztrakciók gyártásának a steril, ördögi körébe, ami nem csak a céltalan szellemi körbeforgást idézi be az életünkbe, hanem a valóságos egységbe kerülés szükségére figyelmeztető, drámai, vagy tragikus események ciklikus, tehát sorsszerű ismétlődését is.

   A gyűlölet is, a Szeretet paradoxon következtében, illetve a Világosság hiánya, vagyis a Fény (a gondolkozás) zavara miatt jön létre. A gyűlölet nem a Szeretet ellentéte, hanem Szeretetnek a Fény nélkül maradása következtében létrejövő állapota. A gyűlölet a Szeretetnek a zavart, vagy hamis Fény általi téves átvilágítása következtében jön létre. Így lesz a Szeretetből a rossz (hamis) megvilágítás által, vagy a Fény nélküli megvalósulása következtében, előbb csak haragvás, majd minden érzést be borító és az értelmes gondolkozást is lebénító (elvakító), azt irracionálissá és vakká tevő, negatív érzelem. Ezt, a Szeretetnek a gyűlöletté való „misztikus” átalakulási jelenségét, leginkább az egymástól elváló szerelmeseken, vagy a gyermeküket "agyon szerető" családanyákon, vagy családapákon figyelhetjük meg, akik, a válás után, lassan - lassan gyűlölni kezdik egymást, illetve a szülők gyűlölni kezdik azokat a gyermekeiket, amelyek elhárítják az ők drágának képzelt, részleges szeretet - kinyilvánításait. Ez azért történik így, mert az ember személyében lakozó, az egyes ember személyét létrehozó, a személye kauzális magjában létező és a személyen keresztül a legerősebben megnyilvánuló Abszolútumot a vallás különválasztotta az egyes ember személyétől és egy külső Isten-képzetet: egy fiktív valóságot hozott létre az ember képzeletében, ami természetesen, ellentmond a gyakorlati valóságtapasztalatának. Ezért, a gyakorlati valóság tényeit és ok- okozati összefüggéseit megfigyelő ember „természetesen” elveti ezt a vallás által létrehozott, fiktív valóságot és a gyakorlati valóságra összpontosítva, az anyagi tudományt teszi meg vallásnak. (Pozitivizmus)

      De ugyanakkor, az egyetemes Szeretet befogadási és tovább áramoltatási képessége nélkül, a száraz (Materialista, pozitivista) tudományos világlátása és a technikai eszközei által létrehozott civilizációs (Védekező!) életkörülményeiben és a felszíni (fizikai) jelenségeket vizsgáló tudományos babona-rendszerében vakon bízó, ma már az élő természettől is elszakított modern ember, csak pszeudo-szeretetben él. Csak rész - szeretetet, csak szeretet- darabkákat képes átélni, aminek a következtében ugyanúgy szenved, de képtelen a szenvedése okát látni, megérteni. Ezért, magát szerfölött okosnak (Felvilágosultnak) képzelvén, szellemi vakondokként, amíg csak bírja és teheti, gyógyszerekkel elfojtja a fájdalom jelzéseit, és a különböző rész-egységekhez, tehát az egyénekhez, csoportokhoz és tárgyakhoz - helyekhez, vagy képzetekhez való egoista ragaszkodását össze kapcsolva az öncélú élvezet- és kényelmi vágya által mozgatott primitív versengési késztetéseivel, biztonság-vágyából eredő rejtett befolyásolási - ellenőrzési reflexeivel, tovább szenved. Sajnos, teljesen feleslegesen. Holott, ha jól megnézzük, metafizikai szempontból még az emberszeretet is (ami az egész emberiség szeretetést, nem csak minden fajával és nemével, hanem minden egyedének is a szeretetét feltételezi a gátlástalan és kegyetlen gyilkosokkal, a nép nyomorító és nép-írtó diktátorokkal, valamint a homoszexuálisokkal és a pedofilokkal stb., együtt), vagy az Isten-szeretet is, különválasztva pl. az Isten által (Egészen pontosan: az Egyetemes Felelősségtudatot megtestesítő ős- Szaturnuszi szellem által) létrehozott öncélú élvezetgyakorlást korlátozó, akár halált is okozni képes és ezért legyőzendő ellenségként kezelt AIDS vagy más vírus-fajták szeretetétől, például az Influenza, vagy a kerge-marha kór okozó vírusok szeretetétől, csak rész-szeretet, illetve pszeudo szeretet lehet!

     Annyira földhöz ragadt a hamis, felszíni értelmeket figyelgető és ezt a látszat-fényt árasztó pozitivista tudománya miatt magát felvilágosultnak képzelő embernek a Szeretet (Az egységléti szellemi erő!) nélküli gondolkozása és a látásmódja, hogy még azt sem veszi észre, hogy hiába találja meg egy kórokozó legyőzési lehetőségét (vakcináját), mert az a valami, amit a keresztény vallások Úristennek neveznek, mindig újabb és erőseb halálos kórokozó vírust, vagy baktériumot hoz létre, illetve teszi a régit még ellenállóbbá, az ember tudományos védekezési törekvéseivel szemben még furfangosabbá. Minél több vakcinát, vírusölő és baktériumölő ellenszert fedeznek fel és eszelnek ki a gyógyszergyártól, az Úristen annál több és annál „furfangosabb” olyan vírust gyárt, amelyek előbb - utóbb, minden tudományos védekezési törekvés ellenére, orvul megtámadják a magukat ártatlannak képzelő, Lilithjeik által vezérelt és a materiális tudomány mindenhatásában, vagy a külső Isten protekciózó tulajdonságában (Lásd a Megváltás törvényét) bízó embereket és ezek életét veszélyeztetik.    

      Láthatjuk tehát, hogy a szeretetnek a rész- formáiban történő intenzív átélése ugyanolyan kétségbe - eséshez: ugyanolyan gyűlölködésekhez vezethet, és ugyanolyan létkorrupció lehet, mint bármely hamis információ- áramoltatásra (valóság-hamisításra, finom információ-ferdítésre, vagy vastag hazudozásra) alapozódó felelőtlenkedés és ellenségeskedés. Talán logikus, hogy az igazi, egyetemes Szeretet-állapot és a szabad szeretet-élmény nem tűr meg semmiféle ellenségképzetet, illetve meghaladja azokat. Hogy az egyetemes egységállapot - egységtudat, a szeretet - élmény csak az anyagi létezés korlátai és az ember által a természet, a psziché, a gondolat és a lét-képzelet síkjain létrehozott zavaroknak a feloldásával és azok mentalitás béli szellemi meghaladásával jöhet létre. De itt újból a szeretet paradoxonával, vagyis a hamis egység-létrehozásának az elkerülési szükségével állunk szembe. A hamis egységek létezése ugyanis, még lehetetlenebbé teszik az igazi egység megvalósulását, aminek a helyét és lehetőségét elfoglalják. Ezért egy-egy hamis egységnek a huzamos fennállása esetén, annak a lerombolása érdekében, a Világosságnak az összes tartalékait meg kell mozgatnia és minden lehetőségét fel kell használnia. Ezek a forradalmak, vagy forradalmi sorsfordulatok, amelyek a hamis egység-állapotokat, amelyek ellen a hamis egységben-levésre rákényszerített elemek fellázadnak.

       Mi viszont, nem várhatjuk meg a forradalmakat és nem is egészséges mindig csak szüntelen forradalomban élni (Lásd a leszegényedett Kubát és Észak Koreát), tehát ahhoz, hogy a Lilith hatására állandóan újraszerveződő hamis-egységek ellenére is, az egyetemes egység állapotát átélhessük lelkünkben és szellemünkben. De hát akkor mit tehetünk? - Bátran fel kell vállalnunk és el kell fogadnunk a fizikai állapotunk miatti, egyéni és csoportos színeződések szerinti, elhatárolódott állapotokat, az úgynevezett természetes határ-osztottságot, de úgy, hogy az egység képzetét és a szeretetet a szívünkben folyamatosan fenntartsuk. Ugyanis, újfent paradox módon, éppen a Szeretet - állapot elérése igényel a részünkről nagyon is gyakran, kábulat-ellenes és hamisság-ellenes és valóság-ferdítés ellenes szembenállást és mindenféle kábulattól és ámulattól való elhatárolódást! Vagyis, egymáshoz nem illő részek zavaros, vagy  erőszakosan létrehozott hamis-egységével szembeni ellenállást, a hamisság által létrehívott lét-zavar elleni, akár nyílt harc által is megvalósuló, folyamatos és határozott szembenállást. Tehát éppen az egységbe kerülés szüksége: a szeretet ébersége igényli tőlünk a rész-érdekekkel, vagy a szellemi tévelygéssel és lelki támolygással szembeni, nyílt és határozott ellenállási formákat, és éppen, hogy a Szeretet az, amely határozottan nem... igényli a hamis egységtudatból eredő korrupt állapotoknak és csaló eljárásoknak a sorsunkban és az életünkben való megtűrését, ne adj Isten, azok tudatos felvállalását!

     Együtt érezhetek valakivel, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele! Sőt: egyes esetekben ez egyáltalán nem kell, hogy az egyetértést jelentse, és attól, hogy együtt érzek vele, még nem csak, hogy kifejezhetem az egyet-nem értésemet, de nyíltan és akár harcolva is felléphetek az ellen, amivel nem értek egyet és ennek csak egyetlen feltétele van. Éspedig az, hogy mielőtt tiltakozni, vagy harcolni kezdenék ellene, vessem alapos vizsgálat alá azt, hogy az, amivel nem értek egyet, ténylegesen sérti-e az egyetemes törvények valamelyikét. Ezt könnyű megállapítani, amikor tárgyi bizonyítékok ellenére történő valóság-ferdítésről, vagy valósághamisításról (csúsztatásról, ferdítésről, hamis-beállításról, hazudozásról) van szó (A Fejlődés és a Szerettet törvényének a megsértése.), vagy amikor személyi-tudat, személyi önérzet sértésről (A Teremtés és a Személyi Tudat zavartalansága törvényének a megsértése.) van szó, mivel ilyenkor csak egy – egy törvény szellemisége elleni törekvés folyik. Nehezebb döntést hozni, amikor a káros jelenség úgy jut kifejezésre, illetve a hamis egység álcázottan valósul meg és az álca alatt több törvény is sérül. Ezért szükséges az alapos vizsgálódás, a mély átvilágítás mind a tíz egyetemes törvény alapszellemisége (logikája) szerint. 

     Amennyiben tehát az Egyetemes Törvények szerint akarunk élni, semmiképpen nem kell azt jelentse az együttérzés, hogy együtt is kell működjünk a más-csaló, vagy az öncsaló személyekkel! Főképp azoknak a nem a veszélyesnek feltüntetett propagandájukkal, vagy mindössze önveszélyesnek nevezett tévelygéseikkel és támolygásaikkal, a ravasz módon másokat ámító, vagy naiv módön, saját magát ámító ideológiájával, másokat ártatlanul támadó káros magatartásával, tetteivel, vagy gondolataival. Együtt érezhetek minden szenvedő emberrel, például akár az AIDS vírussal fertőzött homoszexuálissal is, vagy más, zavaros szexuális vágyak által gyötört személyekkel is (pl. a pedofil vágyak által kísértett személyekkel is), miközben nem és nem kell egyáltalán, azokkal egy követ fújva, együtt értenem és együtt működnöm még csak a hallgatásommal sem. És legfőképpen, NEM KELL ezeknek a Világosság nélkül tévelygő személyeknek például a GYERMEKRONTÓ és kamasz-rontó, DEVIÁNS MAGATARTÁSÁVAL, a számukra „ÖSZTÖNÖSNEK ÉS TERMÉSZETESNEK” tűnő TÖRVÉNYTELEN KÉSZTETÉSEIKKEL, EGYET – ÉRTENEM, azoknak a törvénytelenségéről hallgatva! (Felsőbb rendű létstruktúrák szintjén, a Nemek törvénye miatt, Jin elem nem termékenyíthet meg és ezért nem is egyenlítődhet ki Jin - elemmel és a Jang elem nem termékenyítheti meg a Jang elemet és nem egyenlítődhet ki vele!) Amiként nem kell egyet értenem semmiféle más jelegű hamis, zavaros és természetellenes, agresszív, vagy korrupt magatartással sem. Sőt: határozottan felléphetek és amennyiben engem, vagy a családomat, rokonaimat, vagy barátaimat érintő jelenségről van szó, akár az általam leghatásosabbnak vélt eszközökkel is harcolhatok a másokra ható, erkölcsi tévelygést mint egyéni jogot és szabadságot propagáló és a létrontást fokozó, másoknak (pl. gyermekeinknek) az ők természetellenes ösztöneik kiélését biztosító propagandájával való megtévesztésére irányuló törekvéseivel szemben. Vagy bárkinek is, az erkölcstelen politikai, vagy gazdasági eljárása helyességét velem, vagy a családom tagjaival elfogadtatni igyekvő propagandájával, más féle tevékenységével szemben.

    Az összes Egység- átélési törekvésünket megbuktathatja a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk feloldani, amennyiben nem tudunk róla és nem vesszük azt figyelembe! A ragaszkodó érzés és a minden áron jót akaró az érzések, a pozitívnak képzelt rész-érdekek szerinti érzelmes viszonyulások, egyáltalán nem egyenértékűek a Szeretet gyakorlásával. Csak a tapasztalat nélküli gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. És ugyanaz mondhatja azt is, hogy komoly és gazdag élettapasztalatokon alapuló, magas szintű spirituális tájékozódást és komoly önismereten alapuló mély belátást igénylő metafizikai jelenségeket, érthetően el lehet magyarázni 12, vagy 14 éves gyermekeknek. Hogy az a gondolat, amit nem lehet olyan egyszerűen elmondani, hogy ezek a gyermekek megértsék, nem is lehet helyes és igaz. A helyes viszonyulás, a károsnak, zavarónak, vagy az ellenségesnek tudott, vagy érzett dolgokkal és jelenségekkel szemben, az, hogy nem kérek belőle, tudatosan nem akarom az életszférámba engedni, elutasítom, azt akarom, hogy ne legyen dolgom vele, hogy ne szenvedjek tőle, stb., de soha nem az, hogy nem szeretem, vagy nem akarom megérteni. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (Egész-séges), teljes és határtalan. A Fény viszont bátor, határozott és célirányos magatartás mind a leleplező átvilágító - értelmező, mind a megtermékenyítő tevékenységében. Mindig figyelembe kell vennünk azt, hogy a családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejeződési formái, de azt is, hogy az Igazi szeretet elérése érdekében, szükségünk van ezeknek a határozott átélésére, gyakorlására.

   Erről Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem Világosság, nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel a fájdalmában, vagy a szenvedésében, esetleg a tehetetlensége miatt, együtt érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg és erkölcsileg is fenntartások nélkül elköteleződtem mellette! Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy azzal mindenben egyet is kell értenem. Mint ahogy fordítva is igaz: nem mindig szoktunk és nem is kell együtt érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy miközben ez utóbbit természetesnek vesszük, az előbbit viszont nem. És érzelmi alapon, a szolidaritás jeleként számon kérjük egymástól az értelmi és erkölcsi elköteleződést, vagyis a mással, a másokkal szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az érzelmi alapon történő ostoba ellenségeskedést. A legnehezebb megtanulni a korrupció és a zavar (az álszeretet - álegység) formáitól határozottan elhatárolódni a határhelyzetek között zajló mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben, és ha kell akár a leg hathatósabb eszközökkel is harcolni ellenük, és eközben diszkréten és feltételek nélkül, a bensőnkben szeretni, még azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értünk egyet.

     Miért szükséges minden, az egyetemes törvények szerint élni akaró, tehát az egészségét és boldogságát megtartani, vagy megszerezni akaró személynek megvalósítani ezt a látszólag ellentmondásos szellemi alapállást a Szeretet gyakorlásában és átélésében? - Azért is például, mert az Abszolút Szeretet személyi magvalósítása alapján, az által és azon keresztül működik a bennünk első sorban a Teremtés Törvénye, vagyis a Mágia erejének a Tőrvénye! Szeretet és a megfelelő őszinteség nélkül tehát, semmi pozitív dolgot nem hozhatunk maradandóan létre.

Mindaddig tehát, amíg meg nem kíséreljük a tiszta (személyi ambíció és mindenféle önámítástól, vagy mélytudati zavartól- mentes) Szeretet - állapotot elérni és ebben a megnyugodott szeretet-állapotban gondolkozni, szeretve-gondolkozva élni, és így a belső, intim-Szeretetet magunkból, ha diszkréten is, de közvetlenül is azt kiáramoltatni, mindössze fölösleges elméleti ismeretszerzési tevékenység marad az egyetemes törvények megismerése és nem hozhat semmiféle javulást a sorsunkban, az egészségünkben és általában az életünkben.

Ugyanakkor fontos tudnunk azt is, hogy amennyiben hozzá fogunk az egyetemes törvényekről szóló ismereteinknek az alkalmazásához (A Fény műveléséhez), soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy egy - egy jelenség, vagy esemény helyes megítélésénél és értékelésénél - értelmezésénél, mind a tíz törvény befolyása jelen van és ezeket mind meg kell keresnünk, fel kell fedeznünk és fel kell tárnunk az illető esemény (jelenség, folyamat, stb.) okainak és valós természetének a megállapítása érdekében.

     Nem elég tehát megállapítani azt, hogy egy bizonyos esemény, kapcsolat, vagy együttműködési ajánlat (beteljesülés), segítség, elválás, kudarc, betegség, baleset, stb., azért következett be az életünkben, mert valamikor sokat gondoltunk rá, vagy mert vágyakoztunk utána és másokkal is sokat beszéltünk róla. Hanem jó megvizsgálni például a személyi horoszkópunk segítségével, és a tárgyak szimbolikus jelentésének a vizsgálatával, azt is, hogy miért is találkoztunk az önkéntelenül (A karmikus meghatározódásunk alapján) vágyott, vagy elkerülni kívánt eseménnyel, vagy személlyel, éppen úgy és azon körülmények között, ahogyan és amely sajátos körülmények között találkoztunk? Vagy azt, hogy az illető pozitív, bevonzani akart, vagy negatívnak képzelt és ezért elhárítani kívánt, jelenségre, eseményre, mi volt az első reakciónk? Vagy azt, hogy a rezonancia tőrvénye alapján, miért azon az úton és azon a személyen (azokon a személyeken) keresztül érkezett el hozzánk a várva - várt, vagy félve – félt, esetleg tudatosan beidézett esemény, sorshelyzet által a régi vágyainkra, félelmeinkre a gyakorlati válasz? Hogy miért az adott körülmények között és az adott időben (Ciklus és Ritmus törvénye) jött létre, milyen új karmikus hatás-mechanizmusok játszotta közre és milyen hatások semlegesítődtek ki, és milyen következmények esedékesek ezután (Karma törvénye)? Hogy milyen energiák egyenlítődtek ki és milyen új energiák születtek meg (Kiegyenlítődés törvénye)? És, hogy milyen befolyása van máris, vagy csak lehetséges ez a befolyása az adott eseménynek a mi jövőnkre, párkapcsolati életünkre? Esetleg, hogy milyen az illető eseménynek a Jin vagy Jang princípiumok szerinti jellege? És, hogy ebben a fényben mit akar számunkra jelenteni ez a találkozás? És mindez még nem elég, mert azt is meg kell vizsgálnunk, hogy az adott eseménynek (jelenségnek) mi lehet, az őt kiegészítő és kiegyenlítő, de számunkra, vagy legalábbis a racionális felismerési képességeink számára még meg nem nyilvánult poláris ellentéte? És, hogy nem-e kell számítani ennek az ellentétnek az esetleges, számunkra, kellemetlen, kényelmetlen, sőt: esetleg anyagilag káros következményének a feldolgozásához, a tőlünk plusz energiákat és figyelmet igénylő bekövetkezésére?

     Sőt: a legtöbb nehézséget és félreértést az egyetemes törvények megismerésénél, azok hatásainak, hatásmechanizmusának a nyomon követésénél és alkalmazásánál éppen a Polaritás törvényeinek a hatásai és következményei okozzák, mivel a személyi karmánkhoz tartozó és többek között a kiegyenlítődési (harmonizálódási) képességünk elnyerését (is) szolgáló nehéz helyzeteket, kényelmetlen, esetleg fájdalommal is járó, vagy egyenesen káros, és a kiigazításhoz különösebb erőfeszítést és figyelmet igénylő eseményeket, hajlamosak vagyunk mint ellenségeseket megítélni, akként kezelni és ha lehet, vizsgálat és értelmezés nélkül, azonnal elhárítani, kikerülni és kiküszöbölni az életükből. És a leg több esetben nem is vesszük észre, hogy ez a mi életszféránkban tartósan és nyomósan megjelent, vagy azt érintő, de ellenségesnek látszó jelenség, esemény, körülmény, stb., a rejtett gondolatainkat, vagy érzéseinket (rejtett ambícióinkat, félelmeinket, ellenséges érzelmeinket) egy az egyben, vagy ha csak részlegesen is, de tükrözi. Illetve, hogy tökéletesen leképezi - megjeleníti az addig még felszínre nem került, belső (lelki és szellemi) karmikus sugallatainkat és ösztönös késztetéseinket: a rejtett félelmeinket, szorongásainkat, ambíciónkat, agresszivitásunkat, haragunkat és rejtett, vagy rosszul feloldott, önkéntelen gyűlöletünket.

      Jó tehát a vizsgálódásainkat úgy folytatni, hogy a Rezonancia törvénye alapján, kauzálisan (karmikusan) akkor is valamilyen közünk lehet egy eseményhez és az akkor is a mi karmikus meghatározódásainkat (belső, még fel nem tárult, bennünk igen mélyen rejtett világunkat) tükrözheti, ha az illető jelenség, látszólag mindannak amit mi képviselünk és amilyen természetűnek ismerjük önmagunkat (sorsunk jellegét), a tökéletes ellentéteként jelentkezik. És persze, a jelenség fordítva is igaz és ezért igen figyelmesen megvizsgálandó a jelzésének az igazi értelme. Mert igaz ugyan az, hogy a rezonancia törvénye alapján egy durva és kegyetlen támadás, vagy egy más személyben hirtelen szerelmessé vált élettársnak a hűtlensége és az életünkből való, hirtelen kilépése (családunk felbontása) tükröz ugyan valamit az elhagyott személy karmikus feladataiból is, de arra is kell gondolnunk azonnal, hogy amikor ilyen visszavonhatatlan elválás válik szükségessé, akkor a két embernek egymással szemben teljesen ellentétes (időközben megváltozott) már rég óta az érték-tudata, vagy az érték-idea rendszere, de az egyik (az elhagyó) ezt mindaddig eltitkolta, huzamosan sértve ezzel a titkolózással magát a Szeretet törvényét is! És éppen ezért, az, aki a törvényt huzamos ideig sértve, olyan negatív szellemi állapotba hozta magát, hogy távoznia kell, soha nem azt a boldogság-megvalósítási lehetőséget fogja megtalálni az elhagyottnál „jobbnak” képzelt új párjában, amiben a sötét titkolózásai közben reménykedett, miközben annak, akit úgymond vétek nélkül hagytak el, tehát úgy, hogy ő semmivel, de legalább is igen kevéssel járult hozza a párja elhidegüléséhez, majdhogynem ölébe hull, a korábbinál sokkal tisztább és szebb, az elsőnél sokkal több elégtételt és kiegyenlítődési (boldogulási) lehetőséget adni képes párkapcsolat, sőt: az igazi, spirituális tudatossággal minden szinten meg- és átélhető szerelem!

    „– Gyümölcséről ismeritek meg a fát!” - Hosszú távú következményéből ítélhetitek meg azt, hogy a mélyben mi is történt valójában, hogy milyen a hétköznapi rációnk és a lineáris logikánk elől elrejtett okok állnak bizonyos, okozatok és következmények kiindulási pontjánál. És így azt is, hogy igazából ki is ezeknek a következményeknek az elindítója, hogy ki volt például egy párkapcsolati – házastársi válásnak, vagy egy tragédiának az igazi, de korábban és sok ideig esetleg rejtett okozója. Így, mind a tíz egyetemes törvény összhatásának a figyelembe vételével és  vizsgálatával kell tehát lereagálnunk és értelmeznünk a sorsunk fontos eseményeit, a körülöttünk élő személyekkel történt fontos eseményeket, illetve a világban és általában az emberiséggel történő eseményeket. (Például egy - egy olyan média - hír értelmezésénél, amely egy, szerencsétlenségről vagy katasztrófáról tudósít bennünket.)

    Rá kell szoktatnunk magunkat arra, hogy bármennyire is közeli kapcsolatban álljon a személyünkkel, vagy a családunk valamely tagjával egy - egy általunk jónak, vagy rossznak ítélt esemény, még akkor is, az első természetes (érzelmi) reakciónk az azonnali öröm, vagy elfogadás, illetve az elutasítás és a harag, vagy a bánat, annak a tudomásul vételét követő első pozitív, vagy negatív irányú elragadtatott pillanatokat követő alapállásunk, mindig az egyetemes törvények szerinti higgadt esemény- és sorselemzés kell legyen.  Arra, hogy az első benyomásokat követő magatartásunk a lehiggadás és az összpontosítás, vagyis az éberség tudatos fokozása, tehát mindig az egyetemes törvények szerint értelmező és oknyomozói belső magatartásunk kell előtérbe állítása kell legyen és csak azt követően jöhet a megfelelő gyakorlati reagálás - A tőrvényes! - a történtekre. És ez akkor is így kell történjen, ha a reagálás, a legjobb belátásunk szerint a védekező, vagy az elhárító harci cselekvés, ha nem térhetünk ki a konfliktus vállalása, a nyílt, ellenségesnek látszó konfrontáció elől. Így, ez által, nem csak hogy sokkal könnyebben igazodunk majd el az életünk és a sorsunk, azelőtt véletlenszerűnek képzelt eseményei és látszólagos ellentmondásai között, hanem olyan spirituális tisztánlátói képességekre is szert teszünk, amelyek mind közelebb visznek a Világosság gyakorlásának és a Szeretet átélésének a tiszta eredeti állapotához és ez által a szellemi szabadságunkhoz, illetve ahhoz az állandósuló testi és lelki egészségi állapothoz és derűs tudatállapothoz (boldogsági, illetve megváltott állapothoz), amelyet Jézus mikor a Királyságnak, mikor a Boldogságnak, mikor a Mennyek Országának nevezett. És amit a Kínai ősmetafizika Tao-nak. A Japán őshit Sinto-nak, a Buddhizmus Nirvánának nevez.   

Kozma Botond Szilárd  ·   8 éve   ·   1027   ·   1

Közköltség, Csíkszereda, huszonegyedik század.
Van pár probléma ezzel a közköltséggel. Meg a meleg vízzel és a fűtéssel.Meg a számlával – de azzal aztán nagy!Az ANL tömbházakban (is), persze.Minden lépcsőháznak saját hőközpontja van, amely már eredetileg kicsi volt a 8 lakrésznek, és amely már régen elromlott, így mára már egyszerre nem lehet fűtésünk és meleg vizünk is. Vagy ez, vagy az. A munkások mosolyogva vonogatták a vállukat, ez van kérem szépen, örvendjenek hogy ez is van. Ők nem tehetnek...


János-Széll István  ·   3 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Hobbiból pénz
A legtöbb embernek van hobbija. De az a szerencsés, aki a hobbijából keresi a pénzt, mert azt csinálja, amit a legjobban szeret. Úgy is mondhatnánk, hogy az ideális munka az, amit az ember amúgy hobbiból is megcsinálna. Ahhoz, hogy a hobbiból pénzt tudjunk keresni, három küszöbön kell átlépnünk.A hobbi az, amit az ember munkaidőn kívül szívesen csinál, nap mint nap. Anélkül, hogy erre valaki kötelezné. S anélkül, hogy ezért valamit kapna, azon kívül, hogy...


János-Széll István  ·   4 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Jegyzet: Autó vezetésnél is kell a logika
Sajnos nem mindenkinek adatott meg a logikus gondolkodás képessége, s ezt azonnal észlelhetjük, ahogy elindulunk autóval a városban. Az egyik gyakori, és zavaró hiba, amit sokan elkövetnek, a rossz irányjelzés. Csíkszeredában több körforgalom is van, de még több autóvezető, aki teljesen logikátlanul jelez benne. Sőt, iskolás autót és rendőrt is láttam már összevissza jelezni. Mint az a tanuló, aki nem tanulta meg az órára a leckét, aztán elkezd mindenfélét...


János-Széll István  ·   4 éve   ·   1  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Angyali iromány.
Szia Kedves Olvasó !Valahogy mindig azokat a dolgokat igyekszem megmagyarázni, amelyek megmagyarázhatatlanok.Ilyenek például az angyalok.Már az gondolatmenet indulásakor felvetődik a kérdés, hogy vannak-e angyalok, vagy nincsenek? Ha vannak, milyenek és hol élnek? Látható vagy láthatatlan lények ? Kifélék ,mifélék? Honnan tudhatom, hogy vannak, hogy segítenek ,hogy vigyáznak rám?Ezekre a kérdésekre sajnos nem tudom a választ. Azt viszont hiszem, hogy angyalok...


  ·   4 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Hajnal
Álmosan kél a nap.Kávéillatú füstös hajnal.A város réveteg.Nyújtózkodó fűszállerázza harmatát,tétován remeg...Még ráér az idő,még lusta-lassúnelmereng.Kacsint rám harmatcsepp az ágon,fázom..Szembejön velemdülöngélve a csend..


  ·   4 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Miért hoz egészséget a hüvelyi orgazmus?
Mi köze a szexualitásnak és azon belül a nők hüvelyi orgazmusának a Fényhez, a Tűzhöz? Miért rendeltetése a nőnek a hüvelyi orgazmus?Annak a nőnek nincs vaginális orgazmusa, aki nem bírja elviselni a fényt. A Tűz különböző vonásaitól fél. Vaginális orgazmust elérni félelemmel, félelemben nem lehet. Aki szándéktalanul, tehát utolsó vérig hazudik, csakhogy ne derüljön ki, hogy hazudik ( Skorpió 8as ház) az nagyon régen fél a tűztől.. Generációkon...


Csüdöm Melinda  ·   4 éve   ·   4  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Jó vagy igazi legyen az asztrológus?
A világból nem tűnhet el a Rend, mert egyetlen elem hiánya az egész összeomlását jelentené. Ami van az rendetlenség lehet csupán. Ha helyre tesszük, nyugalom van.A rendes értelmezés annyi, mint helytállóság megállapítás. Helytállóan megállapítani valamit úgy lehet, ha az elemeket, amiket felhasználunk az értelmezés során, a helyükön vannak. Minden a neki megfelelő funkciót látja el. Értelmezés –eltérés olyankor jön létre, amikor az egyes...


Csüdöm Melinda  ·   5 éve   ·   2  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Nem kell a Facebook
Nap mint nap ellátogatok a Facebook nevű közösségi portálra, és ahányszor rámegyek, minden alkalommal ott ékeskedik a kérdés: Mi jár a fejedben?Most az jár a fejemben, hogy minek nekem a Facebook.Legalábbis minek a Facebook - osoldal, a megosztott információk.Először is:Ennek az információnak, amelyet én hiszek, tudok és tanulmányozok, nem kell reklám. Az igazi metafizika nem közösségi érdekesség, amelyen csámcsogni lehet. Akit érdekel ez az...


János-Széll István  ·   5 éve   ·   17  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

Előnyős vagy hátrányos a válás?
  Egészen közeli ismerősőm fogalmazott úgy minap, hogy " inkább az hátrányos, nekem és bárkinek, ha az "élet"- vagy "házastársak" hazugságban élnek le egymás mellett több évet vagy talán egy életet. Jobb így és jobb lesz, mégha a kezdet nehéznek is tűnik. És akármilyen furcsa, a gyermekeknek is jobb lesz, mert nem nevelődnek bele a hazugságba".Elsősorban nem lehet általános mércének tenni azt, hogy a válás mindenki és minden helyzet esetében...


Csüdöm Melinda  ·   5 éve   ·   0  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!

A "felszabadító" válás
Elválok- mitől, Kitől?Olvasom a helyi hírdetések között, hogy nemsokára tartanak egy előadást ezzal a címmel : „ Hogyan lehet életben maradni (vagy tovább élni) válás után?” Vagyis, van-e élet a válás után?Hm, gondoltam magamban valami erősen zörög ebben a megfogalmazásban. Miért kell a hangsúlyt arra tenni, hogy van-e élet a válás után? Szinte elijesztik ezzel az embert a házasságtól. Szinte azt mondják ezzel, hogy a házasség nem jó, mert...


Csüdöm Melinda  ·   5 éve   ·   2  ·   Jelentkezz be, és szólj hozzá!
  • Bejelentkezés




    Automatikus bejelentkezés


    Regisztráció  |  Elfelejtettem a jelszót
  • Jelszó kérése
    Egy új jelszó lesz generálva és elküldve a beírt e-mail címre,
    amelyet belépés után a saját fiókom menüben bármikor megváltoztathatsz.



    Belépés  |  Regisztráció