Előnyős vagy hátrányos a válás?
" alt="Link" /> Egészen közeli ismerősőm fogalmazott úgy minap, hogy " inkább az hátrányos, nekem és bárkinek, ha az "élet"- vagy "házastársak" hazugságban élnek le egymás mellett több évet vagy talán egy életet. Jobb így és jobb lesz, mégha a kezdet nehéznek is tűnik. És akármilyen furcsa, a gyermekeknek is jobb lesz, mert nem nevelődnek bele a hazugságba".
Elsősorban nem lehet általános mércének tenni azt, hogy a válás mindenki és minden helyzet esetében az egyetlen megfelelő lépés. Mindent egyénileg kell megvizsgálni , főleg az illető személy karmikus hajlamai alapján. Azt sem szabad összemosni, hogy egy kapcsolat élettársi vagy házastársi. Külömbség van itt, mégpedig nem is kicsi.
Nem kell leélni egy életet hazugságban, nem kényszerít senki és semmi erre. Leélni egy életet nem félve a felmerülő problémáktól és elköteleződni az igazság mellett viszont kötelessége az embernek. Ennek a feltétele viszont "csak" annyi, hogy le kell mondani az önámításról, a hamisságokról, a tudatlanságról, a nyakasságról és megannyi diszharmóniáról, amit a születési horoszkópunk segítségével feltáródik. Egy élet munkája van ebben. Mindenkinek feladatában áll a szükséges lemondásokat és változtatásokat elvégezni a boldogsága és egészsége érdekében. Fel kell vállalni az életet szőrőstől -bőrőstől, nehézséggel, kűzdelmekkel együtt.
Való igaz az, hogy a kezdetben benne van a vég is. A jó hír abban leledzik, hogy újrakezdeni minden percben lehet. Itt nem mindig más , újabb személlyel való házasságra lépést értek, mint ahogy szegény ismerősőm is úgy képzeli, hogy ez a megoldás.
Mit kell újrakezdeni? Az elképzelést az adott valamiről. Ha azt képzelem, amit ez a szegény fiatalember állít, hogy a hazugság ellenszere a kapcsolat felbontása, akkor neki ez tűnik a megoldásnak és ezt is fogja tenni. Nem a kapcsolatot kell bontani, hanem a hazugságot leleplezni, a csalásokat kitisztázni és belefogni a bocsánatba. Esélyt adni az újrakezdésre. Hol és miben? A Személyben. Saját magunkban. Milyen nő/férfi ideát hordozok magamban ? AZ fog megjelenni.
Házasságban pedig , ahol a felek elköteleződnek egymás mellett igazából, ott támogatják egymást saját öntisztító munkájukban. Aki úgy áll hozzá a problémához, hogy csakis szétválni kell, az meg is teszi, mert pont azért kerül ilyen helyzetbe, mert imaginációjában ez a kép él. "Amit az ember imaginációjába helyez, azzá alakul"-mondja Hamvas Béla. És ez így van mindennel. Nem azért csalok és hazudok, mert házasságba vagy párkapcsolatra léptem valakivel, hanem azért, mert ezzel a hajlammal születtem, ezzel rendelkezem és előbb-utóbb előjőn. Házasságba kiderül. Akkor derül ki, hogy csalásra és hazugságra vagyok hajlamos, amikor megteremtettem a helyzetet hozzá. Ha elköteleződési problémáim vannak, akkor házasságba előjőn. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szakítással és meneküléssel szabadulok meg ettől a képtelenségemtől, megszabadulok a hazugságtól. Annak hazugságától, hogy ezen nem lehet változtatni, erről nem lehet lemondani, nem lehetne meghaladni. Legközelebb újra és újra elkövetem ugyanazt , amíg észre nem veszem, hogy csak az lesz mindig "lent", ami "fent" van.
Megbocsátani is meg kell tanulni, ehhez helyzetben kell maradni. Az egyetlen kiút a beút. Befele kell menjek magamban, hogy szembenézzek saját hajlamaimmal, mert ott teszem tönkre az életem, a társam. A társam, akit bevonzok magamnak, tükörként jeleníti meg legrejtettebb és legtudattalanabb vágyaim. Kívűl hiába szerepelek az ártatlan áldozat szerepében, mert ami egyszer a tárgyi valóságban tettként megjelent, arra nem lehet ráhúzni a véletlen címkét. Véletlenek nem léteznek.
A házasságba pont azért kell kitartani, mert ez az egyedüli hely, ahol esélyem van meglátni önmagamat. Ahol esélyem van családot alapítani és felelősséget vállalni. Ahol megmérettetek. Ha ebben nem tartok ki, nincs még egy hely, ahol ezt megtehetném. Sehol, semmilyen közösségbe nem lehet ezt a fokozatú elköteleződést és felelősséget megélni, mint a házasságban és a családban. Aki megfutamodik, aki a válást látja megoldásnak, az mindezzel nincs tisztában. És nincs tisztában azzal, hogy a hazugságokkal születik az ember. Zavarokkal, diszharmóniákkal születik mindenki, kivétel nélkül.
Milyen jó lenne úgy indulni az életbe, hogy az ember tisztába legyen karmikus hajlamaival, amik személyiségének tudattalan rétegeibe húzódnak! Mennyire más eligazodni az életben a személyi horoszkópunk segítségével, ami a legpontosabb térkép önmagunkhoz!
Ismerősőm elfelejtette vagy nem akarta alaposan megvizsgálni, hogy esetében - ami párkapcsolat volt mindössze és az is 3 évig-, azért volt szükség válásra, mert másik fele megtagadta a karmája meghaladását és ismerősőm ezáltal áldozattá vált. Vasárnapi apukává "tette" az élettársa és ez pontosan megfelel ismerősőm karmájának: befizetett a Halak karmájának, magyarán: sajnálhatja önmagát, hogy mekkora áldozat lett.
Ne ámítsuk magunkat. Ha csalunk, megcsalnak, ha kitartunk a hazugságba, hazudnak nekünk, ha nem hozunk áldozatot, áldozattá válunk, ha spekulálunk, átvernek, ha nyakasak vagyunk , vesztünk és így tovább. Nem véletlenül van az, ami éppen van . Nem tanulni jöttünk a földre, azt viszont meg kell ismerjük, hogy mit kell tudjunk ahhoz, hogy velünk született diszharmóniáinkat (karmánkat) hogyan haladhatjuk meg?
Ha úgy történik meg a válás, hogy közben ámítjuk magunkat és nem látjuk az igazi okot, nem ér semmit a válás.Újra jön ugyanaz a műsor az életünkbe.
Ismerősőm még azzal is alaposan átveri magát, hogy a gyerekek akkor nem nevelődnek hazugságba, ha a szülők elválnak. Ez még viccnek is rossz. Az a szülő, aki nincs tisztában az élet céljával és rendeltetésével, az nem tudja, hogy a hazugság vele van házasságon belül is, kívűl is és a gyereknek ezt mutatja. A problémáink velünk jönnek mindaddig, amíg szembenézünk velük. Hogy mutathatja meg a szülő a gyereknek hogyan kell élni, ha maga se tudja? Hogy mutatja meg gyerekének, mire kell majd vigyázzon a saját életében, ha saját karmáját se tudja? Hogyan mutatja meg a példát a megbocsátásról, ha önmaga nem gyakorolja? Hogyan mutat rá, mi a hazugság és hogy lehet tetten éni az önámítást és mások ámítását, ha önmaga se veszi észre, vagy nem áll hozzá megfelelően?
Vigyázzunk az ideológiákra , az állításokra és a következtetésekre ebben a liberális, "mindent szabad" világban.
A legnagyobb hátrány az, amikor az ember visszaél saját magával. Amikor a javulás, javítás, újjászületés lehetőségéről mond le. Ez a hátrány, nem a tudatosan felvállalt házasságban és családban élés. Nem abból származik hátrány, ha a felek elköteleződnek a megváltás érdekében.
Forrás: http://www.igazsag.cslinda.net
