Miért hoz egészséget a hüvelyi orgazmus?
Mi köze a szexualitásnak és azon belül a nők hüvelyi orgazmusának a Fényhez, a Tűzhöz? Miért rendeltetése a nőnek a hüvelyi orgazmus?
Annak a nőnek nincs vaginális orgazmusa, aki nem bírja elviselni a fényt. A Tűz különböző vonásaitól fél. Vaginális orgazmust elérni félelemmel, félelemben nem lehet. Aki szándéktalanul, tehát utolsó vérig hazudik, csakhogy ne derüljön ki, hogy hazudik ( Skorpió 8as ház) az nagyon régen fél a tűztől.. Generációkon keresztül az ősanyák ebben sportoltak: ne lássa más, mit művelnek. A tűzet önmaguk ellen használták, vagyis a törekvésükkel azt érték el sikeresen, hogy el is hitték, hogy tűz nem kell. Férfi nem kell. Erre törekedtek (Mars), mert azt képzelték az is normális , ha nem önmagukat adják oda a férfinek, hanem valami más képet magukról, akkor is együtt lehet élni ( Plútó). Normális, hogy ez saját magukra (és utódaikra ) hat vissza. A Skorpió szelleme nem viccel: valamikor kiderül, kirobban az igazság , az Őristent nem érdekli, hogy szándékos vagy nem. Itt is csak a Fél-elem akar ki-egész-ülni. Itt is csak a ki-egy-enlítődés rendeződik újra. A Felek egybe vágynak. Maszkulin és feminin áthatolása , EGY ségbe állításának a mozzanata jut érvényre. Bármennyi hazugság lehet, akkor is a kiegyenlítődés lesz az Élet „elvárása”.
Az élet alapmozzanata az áthatolás és ezt még szeretni is lehet. Hát nem őrület? Hihi!
Évekig nem bírtam felfogni, miért köti ki Szilárd a Logoszon, hogy aki nekifog véleményezni, tehát egyből ellentmondani mindannak, amit olvas a Logoszon, vagyis anélkül ítélkezik afölött, hogy valami igaz vagy nem, hogy azt ő per pillanat (hangulatából kifolyólag) hogy látja, az ki lesz zárva a fórumról. (Gondoltam akkor: „Ez nem valami egoista hozzáállás vajon”? „Vajon lehet ilyet és ha igen, miért lehet ilyet tenni? Nekem nincs rettentő tűzkarmám, ilyen jellegű karmikus salakom, tehát nem érzem, hogy rögtön véres szájjal kellene támadni. Nem félek annyira a Fénytől, Tűztől.)
Néztem, hogy azt mondja a szabályzatban, hogy oda csak kérdezni vagy elmondani, megosztani valamit lehet eljárni, és csak akkor lehet az ott levő meglátásokat cáfolni, amikor valaki arra a szintre helyezkedett, amikor ismeri saját karmáját és saját magáról meg tudja ítélni , hogy karmából beszél vagy nem. Miután belefogtam önállóan a magam salakjait oldogatni a horoszkópom segítségével, kezdtem mindjobban megérteni, mit akart mondani Szilárd. Hogy mindennek rendje van. Tehát tüzet –kiégetésre- itt arra kell használni, hogy az olyan salakokat, mint rend-ellenesség, vagy rendetlen módra művelt élet, kiégetni a tudattalanból. És amikor magamban ezt letisztáztam, amikor nem kíméltem magam és átvilágítottam hülye törekvéseimet és az én feladatkörömben kihegyeztem a figyelmem az isten felé, hogy megláttassa velem, hogy hol rendetlenkedem, onnantól fogva vétek lett volna akárkivel szemben a rendetlenkedést , mint rendeset elfogadni és ezzel a másikat ezzel tovább aludni hagyni. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy megyek az utcán és mindenkit , akinél rendetlenséget sejtek, azt fejbe kólintom, mert micsa rendes lettem én, nézzenek oda! Ez azt jelenti, hogy szigorúan kitartok mindig amellett, hogy megkülönböztessem mi a rend és a rendetlenség az isten szemével és az adott szituációban képviselem is. Nekem ezt meg kell váltanom, az Őristen szorított rá, mert életfeladatként az univerzum rendetlenségét is ezzel együtt , a magam kis rendetlenségét rendességé téve hozzájárulok az egyetemes rendességhez.
A Közös tudatba ezentúl nem szabad nekem azt küldeni fel, ami rendetlenül van, hanem ami rendesen van. Ebben kell munkálkodjam, ezt kell képviselnem az Őristen sok arca (képe) közül. Ez számomra a VAGYOK, aki VAGYOK. A Vanság eme képe vagyok. Nem képzelhetek, nem mondhatok és cselekedhetek olyasmit ami rendellenes. Ami nincs rendben és azt látom, arról nem hazudhatom, hogy rendben van. Hát kérem ide bátorság kell, ugye. Vagyis kell tűz, hogy bátorság legyen a megváltási munkához és kell bátorság ezt aztán képviselni is. Az nem úgy van, hogy egyszer eszembe jut, mi a rend és akkor az beáll majd mereven , mint útjelző tábla, mint egy recept és onnantól fogva „csak élünk” a recept szerint. Nem. Nagyon sokszor jön a kísértés és súgja, hogy ez így van rendesen…, nem, mert úgy van rendjén… a, most hazudsz a rendről, most meg nem beszélsz félre a rendről. Mert ugye a salak vagy más néven karma, az egy összetett zavaros információ. Nekem is van Ikrek, ahol lebeszélem saját magam arról, amiről nem kéne vagy amit kéne, van Rák, ahol nem tudok elköteleződni és győzködőm magam a kötelesség mikor rendjén való és mikor nem.rendjén való voltáról….. Szóval nehéz mindenkinek….
Akkor mit tehet az ember? Elköteleződik amellett, hogy márpedig mindig alkalmazza magán a kegyetlen önátvilágítás tüzét, akkor is, megsebesül ? Tehát kiröhögik, nekimennek, lebeszélnék, hazugságra vennék, stb. Kik? Hát akivel élete során találkozik.
Tehát megerősíti az ember magát saját tűzével, amiből jut mindenkinek , -mert az életet a másik elől nem lehet elélni-, és akárkiből elkezd beszélni a salak és azt ő felismeri, azonnal rendbe teszi. Pfájjj, na ez aztán a nagyképűség! – mondhatná a gyávaság. Lehet, de más az előjele. Ez az egészséges egoistaság, amikor az ember a tűzet arra használja, hogy salakot és ne értéket égessen el.
Ennyiben áll nagyban az , aminek a fényében szigorúság van itt a Logoszon, az én fórumomon is és nem azért, mert „haj Szilárd micsoda magas lovon ülne”, micsoda nagyképűség”, „micsoda lenézése másoknak” és „más mind hülye”, alapokon alkotta volna meg ezt a szabályt . ( Nem otrombaság azt képzelni, hogy az isteni életterv azért van, mert az emberek eleve hülyéknek születnek? Ugye ekkora Őristennel szemben való pisilést nem engedhet meg magának az Ember? Hogy meggyanúsítsa a Fennvalót, hogy csak Hülye lehet, ha képei itt lent hülyék).) Nem erről van szó.
Nem a hülye vagy nem hülye az alapja annak, amiért ilyen alkotmány van a Logoszon, hanem pontosan az az értelme, hogy az élet nem azért lesz, hogy hülye módra kelljen azt végigélni, azzal a benyomással, hogy csak hülyén lehet és mindenki hülye, hanem azért lett a Logosz is és azért van asztrológia is, hogy kiderüljön: a leszületés során ránk rakódott hülyeségekből meg lehet váltódni. Nem hülye tehát aki oda írna és valamiért kivágják. Hiszen rá is ugyanaz vonatkozik: kimásszon abból a hülyeségéből, ami rárakódott a cseppet se hülye ARANYMAG-jára a spirituális memória révén , az ősanyáin keresztül.
De addig össze-vissza beszél, amíg nem ezen a metafizikai alapon él. Szó se róla, vannak olyan személyek, akiknek a struktúrájuk vagy a neveltetésük során kevésbé bonyolult a salakjuk a mag körül és világosabban élnek. Azoknak a beszédükön is látszik ez, olyanok egész biztos , hogy nem kerülnek elsőre (csípőből) kivágásra a fórumról, mert eleve mérsékeltek. Tüzükkel tudnak bánni.
Karmájuk viszont nekik is van, és mihelyt abba csúsznak, a beszéd is mellékvágányra fut. Ilyenkor megint fennáll a kizárás lehetősége, de akkor soha se lesz kivágva, ha a belátást nekifog gyakorolni. Ezáltal sem a fórum adminja, sem pedig a hozzászóló nem tölti potyára az idejét , mert a kollaborációból mindenkinek csakis éberség származik.
Egészen jó önfegyelmet csak az képes gyakorolni , akinek van már horija, hiszen megértette az Élet értelmét. Amikor van horoszkóp, az ember egészen más látásmódhoz jut önmaga felől. Jobban eljut a belátáshoz, hogy az életet nem pillanatnyi kedélyállapotunk határozza meg, nem a lexikálisan felépített intelligens fontoskodásunk, hanem annál sokkal mélyebben ülő mozgatórugók vannak, így aztán az életidő , amit a fórumon tölt el, mindenki részére gyümölcsöző.
A jó alapokon értelmezett horoszkóp az embert eljuttatja ahhoz az alázathoz, hogy úgy maradjon csendben, hogy attól ne kelljen magát hülyének érezze. Úgy hallgasson, hogy közben figyeljen, úgy beszéljen, hogy a csendet közvetítse. Ezt nem lehet mindig csendesen, halkan, hiszen az elemek közt a tűz is ott van, a jelenségek között a mennydörgés és a harsona is ott van. A lényeg az lenne, ha úgy gyakorolná az ember az életet, hogy abban minden a helyén a maga rendeltetését be tudja tölteni. A csendben maradás arra kell, hogy lehallgassuk mi nincs bennünk a helyén , a kommunikáció arra kell, hogy más személyekkel együtt helyesen kollaborálva , kiderüljön hol a zavar és mit , mennyiben és hogyan lehet helyretenni. Hogy lehet, miként lehet a rendeltetést betölteni.
Erre használjuk az asztrológiát. Aki ezt nem bírja még meglátni valamilyen, az ARANYMAGJÁRA ragadt salakok miatt, azt kirúghatják arról a helyről (fórumról), ahol olyan törekvés folyik, hogy az ember megtalálhassa saját ARANYMAGJÁT és aki már kezdi látni, az a személy, az újabb keresőkkel együtt, tovább kutathasson. Az adminja egy ilyen fórumnak ráállt a kutatásra és a rendbeállásba- ami egy élet folyamatos és nagyon nehéz munkájából áll-, tehát nem érne semmit és nem is szabad megengednie a tudatlanságból eredő időtöltés vétkét , hogy saját addigi nehéz munkája, saját aranymagjának letisztítása végett végzet erőfeszítéses törekvései , egy Kőműves Kelemen-szerű építs és rombolj szerű lilithes pörgéssé váljon. Mert dőreség olyat képzelni, mint ahogy előbb is utaltam rá, hogy beáll a rend és meredten úgy is marad, nem kellene azt újra rendbe-szedni. Ez az élet alapja: önmagát önmagából rendezi. Ezért lehetséges kimászni a salakból. Lesz még salak és újra kell tisztítani. Van tűz elég. Van élet egyfolytában.
Az asztrológus tehát nyugodtan elvárhatja, hogy amikor az élet értelmét mutatja be az asztrológia segítségével, akkor tisztelettel hallgassák és ne kommenteljenek és ítéljenek előre azok, akik a saját véleményüket félnek vagy nem tudják átlépni és magasabbról szemlélni. Az asztrológus , saját magán végezve az alkímiai műveleteket és magán keresztül már ráébredten arra, hogy mi a különbség aközött, hogy valaki a salakjai suttogását hallgatja és nem az élet arra vonatkozó üzeneteit, jeleit, amik a salakból kiszednék , tisztelettel fordul a salakkal bíró felé, de térdelni az élet előtt fog. ( Persze ez dehonásztálásnak van beállítva a tűztől félő részéről, pedig a mennybe nem az ember jut fel , hanem az istenember). Másként értelmét veszti a élet tisztába tételének hatalmas és nehéz munkája és másokat is félrevezet ennek a munkának a mibenléte felől.
Az isten előtt térdelünk, hajlunk meg, ülünk csendben és az embert műveljük az istenről való tudásunkkal, mely tudást nekünk is az isten és nem a salak súgja. Az ember istenemberré, isten képének a méltó viselésére úgy válik, ha először is megkülönbözteti a kísértés hangját az istenétől . De Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy kezünkben van a térkép arról, hogy hol ülünk csendben és térdepelünk a salakjaink előtt azokat összetévesztve istennel. A születési képletünk mutatja meg.
Tévedhetünk abban, hogy azt képzeljük az isten szólt, közben a salak miatt torzul az információ? Lehetséges. A Létezésből az örvények nem tűnnek el. Mint mondtuk, salakosodás mindig van. Tartsunk vizet egy pohárban nagyon sokáig. Minél tisztább, annál később salakosodik. De keverjünk valamit a vízhez, mindjárt más eredménye lesz. Az életelemek rengeteg sokfélék és így is van rendjén, az univerzum csillagpora egy rendkívülien összetett valami, az ember szervezete, struktúrája egy rettentő sokféle minőségből álló valami. Nem áll csak vízből, nem makulátlan, nem steril és nem tökéletes, mint egy szobor, hanem egy – a minél tökéletesebbet állandó megcélzó újrarendeződés abból, ami VAN. A Vanság önmaga salaktalanításnak örök munkája.
Egy azonban biztos: az, akinek horoszkópja van és elindult már az életét megváltani a salaktól, annak már világos ezzel együtt az is, hogy bármit tesz és mond, az hozzá visszatér. Nyugodtak lehetünk tehát, hogy az „egoista” asztrológusnak a felelősségi foka olyan tűzben ég, amit tudatosan vállalt . Tudja, nemcsak azt, hogy magától elengedett tüze a mások salakjának a kiégetésére hozzá tér vissza és ha félrebeszélt , a hozzá visszatért tűz őt is elégetheti, hanem egyenesen tudatosan megy bele a tűzbe ( bátor a megvilágosodottak számára és vakmerő idióta a salakjukról nem tudók számára). Miért megy bele mégis? Mi a kard másik éle? Mi a helyes harc velejárója?
Tudja a harcos , hogy azért van tűz, hogy az igazság kiderítésére használja az ember. Tudja, hogy a Tűz elem arra való, az a rendeltetése, hogy azzal ott , ahol kell és amikor kell muszáj salakot égetni, az ARANYMAG előbukkanása végett. És ha visszajön hozzá és őt égeti meg, nem haragszik meg az istenre, mert nem az isten a hibás, hanem ő, mert nem hallgatta elég figyelmesen ( bezavart a salak) amit közvetített. Nem kötekedik a Harcos, hanem védekezik, amikor nem értik a szavát. Mikor égeti meg magát harc közben? Akkor, ha valahol , akár szándéktalanul (=figyelmetlenül) hibázott az értelmezésben. Valamit elsietett, a tűzzel nem bánt elég óvatosan, elég tudóan, elég körültekintően.
( A Tűznek is több fokozata , formája van: melegít, éget, szikrát vet, csap).
Mi a kard másik éle? A beavatott ember emellett, hogy vállalja a tettei következményeit akkor is, ha sérül , ezzel egyszerre azt is tudja, hogy ahol rendesen sikerül kiégetni a salakot, ott olyan fényesen árad szét az ARANYMAG életet fakasztó roppant ereje, hogy amikor az rá visszahat, még több életerővel tölti el.
A vaginális orgazmus tehát annak a Tűz-szeretetnek és a tűzzel való bánásmódnak az eredménye, amihez képest a klitorális orgazmus olyan mint a villanykörte áldása a Naphoz viszonyítva.
Ebből ugye világosan látszik, hogy a Férfiszemélyek „mennybe” jutása, vagy más néven kiegyenlítettségben, egységben való részesedése milyen nagyban függ a Nőszemélyekben is rendesen alkalmazott tüzességnek. Minél inkább nincs teli egy nő félelemmel, tehát minél inkább képes magát férfiasan átvilágítani és a rendeltetésébe beállítani, – amiben térdelés és belátás és salakmorzsoló munka is benne van-, annál inkább képes olyan nővé lenni, akinél van hüvelyi orgazmus és általa a férfinek is megmutatja az egységet.
A férfi a hazavezető utat mutatja, a nő meg hazahoz. Két különböző megnyílvánulása ugyanannak az erőnek. Ehhez azonban a nőnek önállóan, saját férfias vonásainak –tűzének- saját magára vonatkozva a rendbe tétele szükséges. A férfinak ugyanúgy, nem kell félnie a tűztől, azt nemesen művelve megélnie.
Kettejük tüze így talál össze és egymásra. Lesznek önálló egységek egyedül és egységet alkotnak egy másik önálló egységgel. Hamvas ezt ott fogalmazta meg, ahol azt mondja, hogy csak két , egymástól jól megkülönböztet ember alkothat egységet. Aki a másikat és nem magát „támadja” és aki a másik támadását nem kultikus harcnak fogja fel, amiben segíthet neki, ott lesz egymásra való mutogatás és egymással való örök kötözködés és harag és bosszú. Ott beáll a rendetlenség és keletkezik a salak.
Ez az egyetlen módja az Egy-ségnek, EGÉSZ-ségnek. Egyetlen elem se hiányozhat és a modern felfogás ezt akarja mindenáron kirekeszteni. Visszahatásként mi lesz? Orgazmustalanság, haza nem találás és nem is vágyás.
Hát akkor nem érdemes belefogni a rend-rakásba?
