A tudás nem igazán írható le egy cikkben. A látás sehogy sem írható le. Mert a látás: éberség. Ami leírható: a tudást szomjazó él elemző gondolkodás. A gondolat, mely az éberséget újraéleszti. Nem a megoldások és praktikák, nem a biztos módszerek, nem az apparátus, a technika. A praktikákból, a módszerekből elég. Nem az elbújás, nem a rejtőzködés. Csak akkor látok, ha látható vagyok. Ha önmagam odaadom, akkor kapom meg. Az élet így van megszerkesztve.

Ma már tudjuk, hogy a betegség nem egy egyszerű üzemzavar az ember szerveiben, mint egy gépezet esetén, hanem annak lelki - szellemi, vagy gondolati háttere van. Ezért a betegségnek jelző funkciója van, amely figyelmeztet arra, hogy valamit nem jól csinálunk. A klasszikus gyógyászat ugyan képes a tünetek kezelésére, a hibát mutató szervet is helyrehozhatja, de a hozzáállásunkat, gondolatainkat, érzelmeinket nem tudja megváltoztatni, ezt magunknak kell megtennünk.

Mi mindannyian Isteni lények vagyunk. Bennünk van az Isteni szikra, ami arra ösztönöz, hogy fejlődjünk és eljussunk a teljes, tökéletes Isteni szintre. Mivel szabad akarattal rendelkezünk, három lehetőségünk van. Követjük a belső hangot, vagy erről a fejlődési útról, amit a belső hangunk folyamatosan diktál, függetlenül attól, hogy ezt meghalljuk vagy nem, bármikor letérhetünk, megállhatunk vagy teljesen leléphetünk.

Hogy miért illusztrálom a hús című cikkemet káposztával? Az majd a cikkből kiderül. De a káposztáról máris gondolhatja a kedves olvasó, hogy nem a hús mellett, hanem az ellen fogok felszólalni. Számos ...