Ha az ember Hamvas Béla Karneváljáról kíván beszélni, akkor téved a legkevésbé, ha abból indul ki, hogy egy ismeretlen író ismeretlen művéről fog szólni. Ez a helyzet voltaképpen egyetlen műfajt tűr meg: az ismertetést. A Karnevált bemutatni, vonzóvá tenni néhány oldalon: szép, bár magában véve is elég reménytelen feladat. Mindezeket előrebocsátva a nemes feladatot másokra hagyom. Főként azért, mert nemcsak reménytelennek, hanem értelmetlennek is érzek minden ...

Hamvas Béla életművéről beszélni egyszerre felemelő és reménytelen vállalkozás. Az örök bölcsesség és derű transzcendens világából most valószínűleg jóindulatú kedvességgel mosolyog a Mester, figyelvén ügyetlen csetlés-botlásomat. Valóban, különösen megmosolyogtató a „ma” széteső világából kísérletet tenni, hogy újrafogalmazzuk, vagy akár tovább vigyük, amit gazdag életművében ránk hagyott.

“Az imagináció szó annyit jelent, hogy: élet-képzelet. Az élet-képzelet az, ami az ember élettervét készíti. A terv minden esetben üdvterv. Ezért a Mágia szutra nem az életből indul ki (amit elvehetnek), hanem az üdvből (amit nem vehetnek el). Hiszen nem az üdv áll az élet, hanem az élet az üdv szolgálatában. Üdvöm fontosabb, mint életem.” – Hamvas Béla (1897 – 1968)  

Amikor a regény középpontjában a személyes sors, illetve az élet kibontakoztatásának morális kérdései állnak, akkor többnyire centrális jelentőségűvé válik az időkomponens problematikája. Így ...