Szepo

Alexa Károly: Hamvas Béla a változó időben...

Feltöltötte: Faragó Feri   ·   8 éve   ·   5265   ·   Hamvas Béla

Az Életünkben, Vas megye irodalmi folyóiratában az év kezdetén egy különleges lapszámmal álltunk elő. Akik tudják, hogy a folyóirat főszerkesztője azonos ennek a cikknek a szerzőjével, nos, azok alighanem gyanakodva húzzák fel a vállukat, s gúnyosan legyintenek: "No, mivel fog vajon dicsekedni a jóember?"

Alexa Károly: Hamvas Béla a változó időben...

A célom persze nem ez, nem az öndicséret, de még csak a panaszkodás sem, pedig ez utóbbira volna éppen okom, például amiatt, hogy lapunkat bizonyos kormányzati irodalmi szakértők – zsigeri indulatú ellenlábasaink – kirekesztették a támogatásra érdemes folyóiratok közül a jó ízlés, az értéktisztelet és szakmai demokratizmus nagyobb dicsőségére. Tárgyam ennél (és ezeknél) sokkal fontosabb: nem a "különszám", hanem magának a különszámnak a "tárgya". Azaz alanya: Hamvas Béla. Hogy miért éppen őt "választottuk", hogy "hozzon össze" harmadfélszáz sűrűn nyomott újságoldalt és vagy háromtucatnyi írót, teológust, filozófust, gazdaság- és színháztörténészt, muzsikust, festőt, alföldi és dunántúli magyart, szerbet és szlovákot. Az egyik ok bizonyos intézménytörténeti és szellemtörténeti nosztalgia: húsz éve annak, hogy az Életünk egy különszámot szentelt az akkor még szinte ismeretlen írónak és filozófusnak, némi fellengzősséggel fogalmazva: Hamvas előbb volt otthon Szombathelyen, mint Magyarországon. Azután itt jelent meg az ateistákat megszólító "imagyűjteménye", A bor filozófiája, s itt indult meg az életműkiadás is. Ez a megye és ez a város – a Hamvastól oly megindító szépséggel ábrázolt délnyugati géniusz magyarhoni lakhelye –, ez a "hely" volt az egyik támpontja a nyolcvanas évek második felében hatalmasan felizzó Hamvas-kultusznak. Jómagam is tartottam itt róla előadást, ahogy Szegeden is (ekkor ajándékozott meg a drága Ilia Mihály a Mester életében megjelent egyetlen esszégyűjteményével). Pesten sok száz embernek (!) a "Közgázon", egy gigantikus Marx-szobor lábánál beszéltem Hamvasról, a bölcsészkaron folyamatosan tartottam róla előadásokat, sőt még némely utódállamok magyar értelmiségei előtt is. Talán nem túlzás feltételezni, hogy Hamvas Béla életműve – az író gondolkodásmódja és erkölcsi határozottsága – a rendszerváltozást kiprovokáló szellemi emberek némely rétegénél a gondolati muníció részévé vált, érvrendszerként szerepelt egy sajátos ezredvégi politikai és szemléleti válsághelyzet értelmezésekor. Úgy és mégis egészen másként – sokkal spirituálisabb elkötelezettséggel, sokkal egyértelműbb "üdvtörténeti" igénnyel, mint a másik nagy férfiú, Bibó István, akit pontosan akkor hallgattattak el, mint Hamvast. (Csak neki megadatott, hogy rövid, de annál ragyogóbb szerephez jusson 1956-ban.

De hát milyen szerepet kaphatott volna ezekben a forradalmas napokban egy nyugállományba vonultatott szentendrei kertész és palkonyai segédmunkás, aki létmagyarázatához nem politológiát és közgazdaságtant olvasott, hanem Hermész Triszmegisztoszt, a babiloni Talmudot, Hérakleitoszt, Eckehart mestert, Böhmét és "hasonlókat"?) Lapunk különszámának megszervezésében a másik kiváltó ok mi más is lehetett, mint a kíváncsiság? Eltűnt-e ő is, mint Bibó, a közbeszédből és a köztudatból? (Bibó helyzete, ha lehet mondani, ma még keservesebb és méltatlanabb, mint a feledés: olyan alakok emlegetik és olyan ügyek kapcsán, akikkel és amelyekkel soha nem vállalt volna közösséget.) Örömmel, szinte megrendülten kellett tapasztalnom lapunk szerkesztésének "adventi" idejében, hogy Hamvas Béla felröppentett neve minő szellemi erőket mozdított meg. Nemhogy nem hullott ki a köztudatból, mondjuk azért visszafogottabban: egy nagyon reprezentáns szellemi közösség emlékezetéből, hanem napi olvasmányként van ott jelen, tanulmányozni való szellemi kincsként, hivatkozásra érdemes intellektuális és erkölcsi hagyományként. Nem volt ez az élmény azért annyira meglepő. Hamvas Béla jelenlétének szép számmal voltak látható jelei az elmúlt években, azokban a szférákban, amelyek igyekeznek kivonni magukat a mindent elroncsoló politikai beszédtérből, vagy megtalálják azokat a pontokat ebben a gigantikus életműben, amelyek még a napi politizálás számára is adnak meggondolkodtatót. Hamvas – ez a nagy "ezoterikus" – kíméletlenül pontosan fogalmazó radikális politikai gondolkodó is volt, akit nemzete sorsa talán ugyanolyan erősen foglalkoztatott, mint az emberi lét egyetemes (isteni) meghatározottságai. A jelenlét tényei?

A Dúl Antal által gondozott életműkiadás utolsó szakaszához érkezett – a levelezés van hátra, a naplók és némely szatirikus írások, elkészült és megjelent Darabos Pál gigantikus életrajza, Czakó Gábor Hamvas-szótárt szerkesztett, Jókai Anna folyamatosan hivatkozik rá, amiként Szőcs Géza, Szabados György, Szepesi Attila, Buji Ferenc, Sava Babic meg sokan mások is, külföldi kiadásai egyre sokasodnak, van (vagy csak volt?) Hamvas Béla Intézet, van asztaltársaság Balatonfüreden és szellemi csoportosulás Budapesten. Bizonnyal folytathatnánk a felsorolást, a "Hamvas körüli" irodalmi és szellemi törekvések vizsgálataival is, elég Weöres Sándorra hivatkozni, vagy Hamvas Béla feleségének, Kemény Katalinnak helyfoglalására irodalmi életünkben. Nos, az Életünk összeállítása – amelyről nekem a legkevésbé sem volna ildomos többet mondanom – ennek az állapotnak, a Hamvas-olvasás új fejezetének tükre. Amikor végre már nemcsak a hallgatás-elhallgattatás állapotából lépett ki, és már nem is úgy olvassuk innen-onnan felbukkanó munkáit, mint különleges varázsszövegeket, hanem úgy, mint kortársunkat, akinek műveiből mind több tanulság szivárog be észrevétlenül a gondolatainkba, és akinek sorsa – ne féljünk a nagy szavaktól – hősi példázat legkeservesebb évszázadunkból.

 


Kőszegi Lajos - Homo normalis – Hamvas Béla
Kőszegi Lajos - Homo normalis – Hamvas Béla
Ha mottót kellene választani tanúságtételemhez, akkor a lehető legparadoxabb a következő lehetne: "reám soha senki sem hivatkozhat" (Magyar Hüperion). * Hamvas Béla 119 éves, most tehát a 11-es ...

Várhegyi Miklós: A Sareptáról
Várhegyi Miklós: A Sareptáról
Hamvas Béla Sareptája az 1950-es évek elején született. Negyvennyolc (számozatlan) szakaszból álló, sokszólamú, szigorúan megkomponált  metafizikai elmélkedés (másképpen: lelkiségi, misztikus ...

Palkovics Tibor – Várhegyi Miklós - Utószó a Karneval új kiadásához
Palkovics Tibor – Várhegyi Miklós - Utószó a Karneval új kiadásához
Hamvas Béla Karneval című regényének e hétkötetes, új kiadása – amely a szerző halálának 50. évfordulójára jelenik meg – a ha­gyatékban található eredeti gépirat alapján ...

Müller Péter: A hatodik faj...
Müller Péter: A hatodik faj...
Egy részlet Hamvas Béla 1943-ban megjelent „A vízöntő” c. esszéjéből: „Uszpenszkij írja, hogy az egész földön, faji, népi, vallási, társadalmi, műveltségi, korbeli, nembeli különbségektől ...

Dúl Antal: Tiszapalkonya...
Dúl Antal: Tiszapalkonya...
Patmosz kis Égei-tengeri görög sziget, egy a több tucatból. Az aggastyán János apostol száműzetésének helye. Az evangélista itt foglalta írásba az üdvtörténet végidejét, az Apokalipszist, a Jelenések ...