Kívül vagy belül?

Amit az ember nem tesz meg belül, kívül teszi vagy kívül keresi. Ami szellemben van, az van kívül a megvalósulásban. Az ember hihetetlenül ráérez egyébként arra, hogy hogyan teljesek a dolgok, ha valamiben nincs OTT, nincs KÉSZ – vagyis nem EGY – akkor ezt képes kívülről bebíztosítani magának. Itt energiahiány van ilyenkor. Ezen alapszik majd’ minden alternatív és nem alternatív gyógymód mostanában. Kenjük a bőrünkre, vegyük be a pirulát, tegyük a kristályt a megfelelő helyre, hordjuk az amulettet, kapjuk az energiát – és minden OK. De tényleg? Úgy látom,  hogy több-kevesebb ideig lehet valami kis energia-harmonizáció, de mivel a szellem nyilvánul meg, ezért  az addigi romlott szellemiség ugyanúgy visszaállítja a régi állapotot, sőt még roszabbra fordítja. Miért? A cél az, hogy az ember maga legyen egész, egyetemes, nem kívülről biztosítva, hanem szellemből, önmaga szellemisége legyen Egész.

A szellemnek nincs formája, így csak testet öltve tud nyilvánvalóvá válni, a szellemi tartalomnak szüksége van a formára. Csak formába öntve és ezáltal határhelyzetbe kerülve tud megnyilvánulni. A határhelyzetben levő megnyilvánulási forma  a tett, a cselekvés. Az ember a csatorna (médium) tulajdonképpen a szellemi megnyilvánulás számára, hogy általa cselekedetek, tettek jöhetnek létre, az ember sem tud szellem nélkül tetteket végrehajtani, tehát a kapcsolat ég és föld között oda-vissza működik.A LÉTRÁN felfele és lefele is van ÚT.

Az nyilvánul meg kívül, ami belül van, akármilyen szellem legyen az. Ha az Egység minősége van meg az emberben, akkor az nyilvánul meg – és az ember igazán erre vágyik. Egész más külső megnyilvánulás ez, mint amikor kiegészítőket keresünk, követelünk és elvárunk, vásárolunk és biztosítunk. Ha a fentebb leírt módon, külső megoldásokat keresünk, azt jelenti kompenzálunk. Ezek a minőségek az asztrogrammban általában negatív fényszögek terheltsége alatt állnak. Ilyenkor szükségesek a külső megoldások, külső megvalósítások. Hiány van ilyenkor, pótolni kell a hiányzó részt, hogy kerek egész lehessen. Ilyenkor keresi a zsák a foltját. Itt van egy fontos választóvonal: a tudatosság. Ha az ember nincs tudatában eme negatív késztetéseink, így elvár, követel, vásárol, biztosít, kér, stb. HA azonban tudatossá válik, akkor már TENNIE (művelnie) kell ezeket a minőségeket. A tudatosság az első szikra ami elindít az Egység eléréséhez vezető úton tetteinken keresztül. Miért? Mivel a szellemi tartalmában eredetileg nincs meg, csak tettekkel tudja biztosítani azt a tapasztalatot, ami által megszerzi a megfelelő(Egységes) szellemi minőséget. Ez a LÉTRA, ami felfele vezet.

Úgy látom, a kompenzáció csak addig helytelen, amíg tehetetlenségben tartjuk a kialakítandó minőséget. A kompenzáció egy tanulási folyamatban, amikor a megfelelő minőség kialakulásán dolgozunk, elengedhetetlen. Ezt kialakítani először kompenzációs ÚTTAL lehet. Lehetetlen egyből szellemi Egység minőségébe „csöppeni”, mert hiányzik az a megerősítő tapasztalat, ami a félelmünket oldaná az adott téren, az adott minőségben. Csak sok-sok gyakorlattal lehet eljutni oda. Úgy látom, ha valaki egyből szeretné megtenni ezt, önkéntelenül belső ellenkezésekkel kezd küzdeni, hiszen nincs meg a belső meggyőződése ehhez. A meggyőződés is szükséges a megvalósuláshoz, ez a vágy előzménye, az meg a teremtésé. Például valaki irtózik a gyerekvállalástól, akkor jó ha más gyerekeire vigyáz, gyerekek között mozog és felelősséget vállal bébiszitterként, óvónőként, hogy gyakorlat által oda jusson, hogy megjelenjen a saját vágya a saját gyerek vállalásához. A  vágy a teremtés melegágya. Enélkül nincs megvalósulás. Csak szellemileg „jónak” tartani valamit még nem elég a teremtéshez, az átminősüléshez(megváltáshoz), oda saját meggyőződés, vágy szükséges. Ez a LÉTRA lefelé.  Így a földi élet tettekről szól, tettekben nyilvánul meg, hiszen a szellem nem tud megnyilvánulni cselekvő nélkül. Tettek, cselekvések nélkül nem lehet egységtudathoz jutni, „a cselekvő ember tevékenységében azonosul az egyetemes emberiséggel”(Hamvas).

A TETTEK így KOMPENZÁCIÓK, de SZÜKSÉGESEK!!

Tehát a földi ember az Egységes minőségeket csak földi tettekkel tudja elérni. Először a tettek, aztán a lelki bizonyosság, hogy jó ez, aztán a szellem Egysége. Ez az ÚT.

Az ember csak azt cselekszi, ami nem tartozik az Egységbe, az Egységnek már nincs szüksége kompenzációs tettekre. Emberek vagyunk, tehát eredetileg nem vagyunk olyan isteni Egység-állapotban, hogy ne kellene tennünk valamit. Ha el is érjük valamely pillanatban az isteni állapotot, az rögtön elromlik, kezdődhet újra a Szamszara- kicsiben és nagyban., hogy újra és újra elérjük.

Ezért nem kell megijedni a bolygóminőségek negatív aspektusaitól, csak tudni kell, hogy itt nagyobb a cselekvési "kényszer". Ha nem tesszük meg önként, majd megteszi velünk az Egyetemesség, de itt tettek kellenek, gyakorlat, praxis és már ott is vagyunk, hogy kultikus tettek révén "egységesíthetjük" magunkat.

Nem mindegy, hogy a külső megoldás milyen és miből származik. Nemhiába tartják a buddhisták azt, hogy itt a Földön káprázat(maya), van  mert ha Egység van, nincs külső kompenzálódás,  külső cselekvés. Csend, béke, egység van. Egyébként nem csak káprázat van, mert az Egység minősége is visszatér a Földre bőség  és "földi paradicsom" formájában. A kiűzetés a duális világ, a visszatérés az EGYséges világ megvalósulása.

Azt kívánom, hogy önként, áldozatot vállalva kompenzáljuk magunkat az Egységbe!

http://www.asztroporta.hu/

Kedves olvasó! Szeretnél hozzászólni a cikkhez? Vagy csak egy gondolkodó és kutató közösségre vágysz? Egy olyan portál tagja szeretnél lenni, ahol elmondhatod a véleményed? Csatlakozz, szólj hozzá, olvass, kérdezz. A Csapat erről szól.